Velem te ne... - Vex & Gildy

Néhányan félre értelmezik a tanterv fogalmát. Az nem csak egy keret, hogy mit tanulunk, hanem magába foglalja azt is, pontosan mi várható, milyen szakirodalmat használjunk fel ha tényleg mindent tudni akarunk és kitér arra is, ha még nem unjuk a tanulást, önszorgalomból mit bújjunk unalomból. Ilyen késztetése mint tudjuk, nem sokaknak van, de legalább a jó könyveket nem veszik ki csak úgy, nincs kivel versengeni az idővel és nem kell sorra várakozni. Legalábbis az elmúlt években rendre így történt, ritka volt azon alkalmak egyike is, hogy az orrom elől halászták volna el annak a könyvnek az utolsó példányát, amire annyira áhítottam. Pedig csak nem is a zárolt részlegről van szó, hisz ugyan ki lenne olyan bolond, hogy bepróbálkozzon azokkal a könyvekkel? Hallottam már feltenni a kérdést, ugyan minek van akkor az? De hisz nem egyértelmű? A tanárok is szoktak olvasni úgy egyáltalán... És mi van akkor, ha egyesek versenyre készülnek vagy valami speciális kell nekik? Esetleg engedéllyel is meg lehet nézni valamit.
Épp ilyen gondolataim támadtak, mert miért ne kattognék teljesen olyan témákon, amiken mások soha? Esetleg az elsődök fejében felmerül egy ilyen kérdés. De nem azért, mert értelmi szinten ott lennék. Sőt, igazából magam előtt már azt látom, ahogy fellapozom a Rúnák a futhark tagolása szerint haladó szintet és megértek talán valami olyat, miért is vagyok ennyire szkeptikus ezzel a tantárggyal kapcsolatban. Igazából általában minden érdekel, ami a hétköznapitól kicsit eltér és nem csak tanulni, de megérteni is kell. Ilyen téren a mugliismeret mint olya nekem már unalmas. A szüleim sosem tiltottak el a varázstalanok eszközhasználatától, így volt szerencsém sokszor közelről is hozzájuk. Nekem már nem izgalmas egy bicikli vagy egy okostelefon. Ellenben amit meg kell fejteni, az igen. És az elmúlt félévben azon is fáradoztam, hogy ne történhessen meg az, ami az utolsó év végén. Egy kivételével mindig én voltam az évfolyamom legjobbja és bosszant, hogy most csak amásodik helyre csúsztam be. Nem mondanám, hogy Bagmannek köze lenne hozzá, de mindig annyira caúnyán és megvetően méreget, de a tavalyi iskolaelső az utolsó vizsgajeggyel lett jobb és ha még ez nem lenne elég, akkor ráadásul lány is. Engem legyőzött egy lány. Ilyen pedig soha de soha nem történhet meg többé.
Hacsak nem pont Ő az ÉN orrom elől halássza el azt a könyvet, amit már azóta kiszemeltem, hogy kivette magának egy végzős hallgató. Az ilyenből miért nincs több példány? Vagy úgy egyáltalán miért csak egy ritka darabot őriznek? Úgy tesznek, mintha nem értenének a sokszorosításhoz, amikor de. És azt, hogy ennyit vártam, majd amikor értesítettek róla ez az... erkölcstelen teszi rá a kezét, már több a soknál! Annyira felbosszant csupán a ténye, hogy megkaparintja, hogy a lépteim megszaporítására sarkall, amivel máris ott termek. Még nem szoktam meg, hogy az elmúlt nyáron iszonyatosan megnyúltak a lábaim, de semmi gond, annál hamarabb vagyok ott és teszem én is rá a mancsom a könyv másik felére.
- Ez az enyém. Még a korábbi kivételnél feliratkoztam rá és jog szerint engem illet. Ha nem tudod, nézd meg, de most kérlek add ide. - nem mondhatja el senki sem egy rossz szóval sem, hogy udvariatlan volnék. Ellenkezőleg, én adok neki lehetőséget változtatni a tervein. Márpedig sürgősen változtassa meg azokat, mert nem állok jőt magamért.

Ide a rozsdás bökőt, hogy szándékosan csinál mindent. Amikor elhappolta előlem tavaly az iskolaelső pozíciót, akkor még annyira nem is érdekelt. Persze, bosszantott, mint minden olyan alkalom, amikor valami nem úgy alakul, ahogy én azt szeretném, de hajlandó vagyok elfogadni, ha az tisztességgel történik. De amikor úgy érzem, hogy szánt szándékkal hátráltatnak engem, akkor hiába érzem túl paranoiásnak a gondolatot, képes vagyok elhinni, hogy valóban így történik. Márpedig engem Vex nem fog megállítani semmiben. Abszolút semmiben.
Nem tudom mi dühít jobban, hogy megint elhalászott egy könyvet az orrom elől, vagy mert kamuzik. Esküszöm, hogy nem szerepelt semmiféle név, hát még az ő neve azon a listán, amire feliratkoztam várakozni.
- Te tényleg a türelmemet próbálgatod. Ez már nem az első könyv idén, amit elcsaklizol az orrom elől. Szándékosan. - nem fogom erőszakkal elvenni tőle, de nem is fogok látványos hisztit csapni. A hangomat halkra veszem, hogy még a könyvtár látogatói számára is elfogadható legyen, de hallani a hangomból, hogy mérges vagyok. De itt nem állok meg, egyenesen tovább megyek.
- Tudom, hogy idén is iskolaelső akarsz lenni. De szerinted fair, ha teszed ezt úgy, hogy ellehetetlenítesz? Én a tiszta verseny híve vagyok. - akkor próbálkozok így. Mert érvelnem tudnom kell és nem veszíhetem el a fejem egy adott szituációban. Nem hozzám méltó lenne. Mindazonáltal tényleg nem kedvelem őt, mert olyan eszközökkel dolgozik, amit nem tartok igazságosnak, ahelyett, hogy tényleg egyenrangúnak tekintene. A nagy túrót, én sem tekintem annak. De az is jó, ha már a látszata megvan, nem? Esküszöm legközelebb anyával küldetem el bagolypostán a könyveimet és akkor nem lesz rá gondom, hogy ez a fruska mindig kiveszi.
- Másodsorban nem vagyok hülye. Csak egyszer sikerült megelőznöd, akkor is csak egy hajszállal. Vagy magadat is becsméreled?

Sosem jöttem ki jól igazán a lányokkal, bár őszintén szólva a húgomon kívül senki mással sem. Néha úgy érzem, hogy csak és kizárólag a saját húgommal vagyok őszintén jóban. Mindenki más pedig legfeljebb azért keresi a társaságom, mert én vagyok a vitakör elnöke vagy valami házi kellene órára, esetleg segítség abban. De én nem vagyok az a típusú diák, aki leül és megírja mások leckéjét, dolgozzanak csak ők is meg érte. Ellenben segíteni szívesen segítek kérdésekben, amennyiben tudom rá a választ. Ezeket pedig csak és kizárólag a könyvtári könyvekből fogom megtudni. Már ha hagynák, hogy megtudjam. Mert nincs is igazságtalanabb annál, amikor valaki szánt szándékkal akar kitolni velem. És noha a könyvtár zömmel inkább azon helyiségek közé tartozik, ahol béka, nyugalom van és egyfajta "Svájcként" léteznek, mégis sikerül mindenféle gubancos helyzetbe belekeveredni. Kezdve azzal, hogy Bagmannel nézeteltéréseink vannak folyamatosan, amit itt sem tudunk zsebre tenni, át azon, hogy Yanovicha már megint beleköpött a levesembe. És ez utóbbi jelenleg jobban zavar, mint bármi más. Miért nem tudja csak elfogadni, hogy most nem ő lesz az évfolyamelső? Mert bizony nem fogom hagyni, hogy elfoglalja a trónomat - máskülönben mi másban lennék jó, ha még ezt is elveszi tőlem?
- Biztos vagyok benne, hogy élvezed a helyzetet. Különben most nem pattognál ennyire. - ismételten hozom a formám, ahogy próbálok fölé nőni, hátha gyorsan meggondolja magát. A helyzet azonban az, hogy akármennyire is szeretnék fölé nőni, ez csak fizikailag valósult meg, de érzem, hogy sehogy máshogy nem fog megtörténni.
- Oké, ha tiszta játékot akarsz, akkor gyere és beszéljük meg a könyvtárossal. Tegyen ő igazságot. - határozottan csípőre teszem a kezeimet, annyira eltökélten és átéléssel mondom mindezt. De rá kell jönnöm, hogy pont a mi könyvtárosunk nem az a típus, aki eléggé szigorúan venné a dolgokat, az ilyeneket pedig főleg nem. Megkérdőjeleződik bennem egyúttal az is, hogy akkor mi a manónak lett ő felvéve ide?
- Ugyan kérlek, neked is fáj a fogad az iskolaelsőségre. Az nem hullik csak úgy véletlenül az öledbe, az előző év végén sem csak úgy meglepődtél. - nem rejtem véka alá, hogy engem mennyire zavar ez a hozzáállás. Még szép, hogy idén én akarok iskolaelső lenni és nem ő, ezért pedig mindent megteszek. Lehet, hogy írok egy baglyot anyának a könyvről. De akkor is éreztetni akarom vele, hogy ez nem helyes, amit tesz.
- Aha... menekülsz az igazság elől? Én azután letettem a foglalót a könyvre, hogy kivették. Hogy te mikor tetted rá, fogalmam sincs. De nem helyes így cselekedni, mert ezzel mindenkinek keresztbe teszel és a tanulás egy fontos dolog. Még ha nem is sokan művelik ebben az iskolában igazán...