The day I met you

Milyen megfontolt unokatestvérem van, nem adja ide a pálcámat még legalább fél évig! Bizonyítsam be, hogy bla-bla-bla, nem figyeltem mit mondott, csak bólogattam szorgosan, hogy persze úgy lesz és mindenben egyetértek. Remélem bevette, hogy én ezt így annyiban fogom hagyni, a közös béke érdekében. Amúgy nagyon nem fogom. Az első napot átvészeltem vele, de a másodikat már nem kell, szóval, amint leráztam a kis idegesítő házimanót, akinek figyelnie kellett volna rám, első utam az Abszol Útra vezetett. Jó nem ez a valódi úticélom, de ha  véletlen lekövetnék a hoppanálásomat a minisztériumban, mert miért is ne, akkor ne kerüljek bajba. Első sétám a Zsebpiszokközbe vezet, mert hol máshol kaphatnék feketén bejegyzetlen pálcát? Ne várja el senki tőlem, hogy mugli módra majd elkezdek sminkelni meg öltözködni, főzni meg mosni magamra, mert azt még a börtönben sem várta el senki tőlem, mondjuk lehetőségem sem volt ilyesfajta munkákra. Igaz, a házimanó kimos és takarít, de nem sminkel és nem varázslattal tisztítja meg a ruhámat sem a kosztól és egy szakadást sem fog meg  nem történté tenni, hanem megvarrja. A kis nyomorult a szaggatott farmerom is elkezdte megvarrni tegnap...
Szóval most, hogy magam vagyok végre belevetem magam a fekete kereskedelem gócpontjába és érdeklődöm, kitől kaphatnék pálcát itt ideiglenesen. Óvatosságból nem ütök nyélbe egy üzletet sem a mai napon, nem szeretnék bajba kerülni, most egy másik képet kell magamról lefesteni a nagyközönségnek.