Zoe Hill

Tíz dolog, amivel jellemezném magam? Oké, nem lesz nehéz, nézzük...
1. Pozitív - Mióta az eszemet tudom, a hullámvölgyektől eltekintve pozitívan állok a világhoz, az emberekhez, az egész élethez, hisz honnan tudhatnánk, mi vár ránk holnap? Ki kell használni azt, amink ma van, és meglátni mindennek a jó oldalát, még ha nehéz is.

2. Ambiciózus - Ha nem lennék annyira eltökélt, és nem lennének terveim, most biztosan nem tartanék ott, ahol. A céljaim eléréséhez viszont nem használok olyan eszközt, ami sértené a becsületem. Köszi, de nem szoplak le egy platinalemezért.

3. Hisztérika - Ritkán ugyan, de megesik, hogy a béka is elesik. Azaz...Miss Hisztérika olyan balhét csap, hogy attól mindenki elhallgat, és fülét-farkát behúzva elkullog a dolgára. Kivéve Benny. Ő imád a végletekig hergelni, amíg már egymást is túlüvöltjük.

4. Érzelmes - Mélyen, és sokáig képes vagyok elmerülni az érzéseimben, így születnek a csöpögős dalszövegek, és a gyermekkórházak számára kiírt csekkek. Kevés embert engedek magamhoz közel - a mi szféránkban elengedhetetlen az odafigyelés -, de őket megbecsülöm.

5. Hűséges - A családomhoz, a páromhoz, és a munkámhoz egyaránt. Én nem csapongok, nem váltogatom a lemezkiadókat és a csapatom tagjait.

6. Józan - Néha szeretek egy jót bulizni a barátaimmal, és több pohár ital is lecsúszik, de a zeneipar azon része távol áll tőlem, amiben a backstage-ben nagyüzemben megy a drog- és alkoholfogyasztás.

7. Maximalista - Magamtól, és másoktól is elvárom, hogy mindenben kihozzák magukból és egymásból is a lehető legtöbbet. Ilyenkor pluszban kritikusnak és gőgösnek szoktak mondani, én azonban ezeket nem sorolnám a jellemzőim közé...

8. Szarkasztikus: Négy nyelven beszélek folyékonyan: irónikusan, szarkasztikusan, cinikusan és kétértelműen.

9. Ügyetlen: Jobb, ha senki nem ad törékeny tárgyakat (vagy élőlényeket) a kezembe... Nem csak magamban, minden másban is kárt tudok tenni.

10. Fecsegő: Szeretek sokat beszélni, bármiről, bárkivel. Főleg zenéről. Főleg Vele.

Az újságokból már hallhattál rólam. Én vagyok a lány, aki a nagy zenész családból lépett a saját útjára. Kellett ehhez az, hogy az apám egy seggfej legyen...szia apu..., akit jobban érdekelt a karrierje, mint a gyerekei, amiből nem is kettőt, hanem mindjárt ötöt sikerült összehoznia. Ő volt a legnagyobb motiváció, meg akartam mutatni neki, hogy nélküle is lesz belőlem valami, még arra sincs szükségem, hogy pénzt küldjön.
Édesanyánk súlyos beteg volt, amikor mi még egészen kicsik voltunk, ezért akire számíthattunk, az az aktuális dadus, és a rokonok voltak. Szóval mit mondjak? Hamar megtanultuk, milyen az élet, és hogy akkor, ha talpon akarunk maradni, össze kell tartanunk és kitalálnunk, mit akarunk az élettől.
Meglepődsz, ha azt mondom, gyerekkorom óta tudom, mi akarok lenni? A válaszom egyszerű, énekesnő. A csillogó ruhák, az autogramosztás, a világi hírnév...minden vonzott ebben a szakmában, amiről csak tudtam, hogy vele jár. Persze amikor az ember belecsöppen, és megtapasztalja, hogy ezen felül még mivel jár, átgondolja az egészet, aztán vagy meginog, vagy kitart.
Én kitartottam. Az elején nehéz volt megszokni, hogy hirtelen kitettem a lábam az Ilvermorny kapuján (ahol az utolsó tanévemben cserediák voltak), és ahelyett, hogy visszamentem volna Londonba, egy karaoke-estet követően azon kaptam magam, hogy egy teljesen új világban hajnalok hajnalán kelek, és hat órákat táncolok, plusz edzek, és fodrászhoz, sminkeshez járok, hogy a legújabb Gucci ruhában feszítsek a vörösszőnyegen, ahonnan egyenesen a színpadra sétálok, hogy nagyközönség előtt mutassam be a győztes dalt. Azt, amivel elhíresültem, amiről - nagyképűség nélkül mondhatom - az egész világ ismer.
Tizenhét voltam, azóta eltelt hat év, és igen, a válaszom az, hogy boldog vagyok az életemmel. Élvezem a folyamatos pörgést, az utazások, turnékat, a rajongók szeretetét. Habár boszorkányképzőben tanultam, a muglik között érzem magam jobban, ha épp nem úton vagyunk, akkor LA-ben élvezem a kényelmet és az időjárást, amit Angliában nehezen kapnék meg.


Az ember életében jönnek és mennek a szerelmek, a barátok, de még a családtagok is. Szerencsére nekem jó a kapcsolatom a testvéreimmel, főleg Benjivel és Chase-szel. Úgy egy hónapja közös projektbe is kezdtünk, a tervek szerint több kollaborációs dalt is kiadunk, ha nem egy egész lemezt. Ez azt jelenti, hogy sok munka, és utazás vár rám, ennek pedig van, aki talán annyira nem örül...
Kettőnk között mesélek róla, remélem nem hallja senki. Úgy tizenhárom-tizennégy évvel idősebb nálam, a tanárom volt. Gondolhatod, mennyire tudtam figyelni az óráin... Nyugi, nem volt semmi, ami miatt perelni lehetne, kerülgettük egymást, mint a forró kását, aztán én lementem a térképről, ugye... Lefoglalt a zene, és amikor befutottam, hát hogy is mondjam, az orra alá dörgöltem. Sosem mondta, hogy nem hisz bennem, de a szemét forgatta, és az elég volt.
Szóval megkerestem, azon az estén pedig elég sokat beszélgettünk. Szerintem a sors keze volt benne, mert nagyjából másfél-két évvel azelőtt ment el a felesége... Magas, borostás, olyan kék szemei vannak, hogy elég rám néznie, és elolvadok. Mindig, mikor úgy alakul, hogy van némi szabadidőm, akkor vele töltöm azt, szeretem meglepni, amikor nem számít rá. Lehet, hogy hamarosan nem csak Te fogsz róla tudni, de nem merem elkiabálni... Ott van neki a két gyerek, és ez eléggé megbonyolítja a dolgokat...
Hogy én szeretnék-e gyereket? Hát...amíg a karrieremnek élek, nem vállalnám be. Olyan lenni, mint az apám...soha. Eddig pedig nincs okom panaszra, azt az életet élem, amit gyerekként elképzeltem magamnak, és vannak mellettem olyanok, akikre a rosszabb napokon is számíthatok. Kell ennél több?

Nőiesnek és csillogónak mondanám magam. Szeretem a színes ruhákat és kiegészítőket, a hosszú körmöket, és magassarkú cipőket. Ezt szerencsére a magasságom is megengedi, én pedig legtöbbször elégedetten nézek a tükörbe. A muglik a fodrász ügyességének hiszik, de a hajam hosszát és színét én váltogatom varázslattal a hangulatomtól függően. Leggyakrabban a hosszú feketét választom.
Van néhány apró tetoválásom, és ékszereim, amelyektől sosem szabadulnék meg. Szívesen csináltatnék köldökpiercinget, de őszintén szólva félek a fájdalomtól...tudom, hülyeség...