Gabrielle Delacour

A Docendo Discimus Mágusakadémián a Mágikus Képző-és Iparművészeti Karon belül a Mágikus festészet szak oktatója vagy. Mindenki másnak, nekem azonban mindig is a kishúgom maradsz, akit félthetek, akire már nem kell vigyáznom, mert felnőtt, de ettől még aggódom érte is. Miért is ne aggódnék? Mindig jól kijöttünk egymással, nem volt semmi gondunk egymással, talán te sokkal életvidámabb voltál, sokkal elevenebb, sokkal barátságosabb másokkal, én meg nem. De ettől függetlenül nem utáltál engem, nem néztél zárkózottnak, inkább elfogadtál úgy ahogy vagyok.

Nem kötelező plot szál, csak egy ötlet: Oktatóként közelebb kerültél az egyik diákodhoz, aki jóval fiatalabb nálad. Az elején még próbáltad tartani a távolságot tőle, mert te is nagyon jól tudtad, hogy ez az egész nem helyes.
Ha amellett döntesz, hogy van férje akkor: Azért nem helyes, mert neked vőlegényed/férjed van és bár szereted őt, valamiért mégis azt érzed, hogy jobban vonzódsz a fiatal fiúhoz, mert sokkal szimpatikusabb a jelleme és majdnem ugyanazt szereti amit te is is. A művészetet.
Ha amellett döntesz, hogy nincs férje akkor: Azért nem helyes, mert te magad is tudod, hogy a szüleink nem erre neveltek téged. Igyekszel elutasító lenni, néha direkt csak azt a bizonyos diákot kérdezed, hogy esélyed lehessen rossz minősítést adni neki. De eddig még nem fogtál ki rajta sehogy sem. Tetszhet benne az esze, a furfangja, az ahogyan megpróbál téged becserkészni.

Az a feladatom, hogy téged esetleg mindentől megmentselek, de van amitől én sem tudlak. Te mit fogsz tenni? Vállalod a felelősséget? Kérsz tőlem segítséget? A nővéred vagyok. A barátod, nem az ellenséged.

// Ha megjöttél vagy hoznád őt multinak írj bátran egy pm-t nekem. Köszi! Nagyon várlak!   //