Ator Lucian Kergel

Hah! Miért gondolod, hogy kedves személy lennék? Érezd megtisztelve magad, s nem fogok a pofádba lihegni, s állandóan a személyes teredben táncikálni. 35 éves vagyok, felnőttem és ez azt jelenti, hogy régen nem hupi lilában, meg vakító sárgában látom a világot, ami körülvesz bennünket.Mivel én tisztán látok, így van alkalmam arra, hogy felébresszelek a marhaságból, amit éppen magadnak alkottál és naiv módon bevettél. Keményen kioktatlak ne félj,  s egyben Auror munkám miatt védem a hátsód, s tudod az sem érdekel, ha belegázolok a lelki világodba. A törvények embere vagyok, így ezek által tudom jól, hol van az a bizonyos határ. Egyszer még hálás leszel, hogy nem én vagyok a férfi ideálod. Jó talán olykor meg lehet fogni szavakkal, de én inkább a saját keményen megtanult törvényeim alapján élek. Meg akarom a világot védeni  a végső összeomlástól. Vagy elfogadod, vagy leléphetsz!

Ez igen! Kezdjük ott, az zavar engem, akik csupán jófejség miatt szeretnének barátkozni velem. Számomra undorítóbb dörgölőzőbb fajtát el sem tudok képzelni. Olyan muszáj kapcsolatokra nincsen nekem szükségem. Másik nem tetsző dolog, ha én szívok cigarettát, s a másik fél nem, de ott van a közelemben.  Inkább menjen távolra a friss levegőért, számomra a dohány a minden napom része. Naponta 1-2 szállal megvagyok, ha nem idegesítenek fel. Ami rossz hír lehet számodra, hogy makacs fajta vagyok. Ha te vagy a célpontom, akkor számíts a szívósságomra, mint legnagyobb erényemre. Sokan illetnek engem Varázskopó névvel, s talán nem véletlenül. Sokszor vagyok nemtörődöm típus, s legtöbbször menekülök, ha érzelgősségről, vagy érzelgőssé válna körülöttem a helyzet. Leordíthatod a fejem, kioktathatsz és a világ nem legszebb jelzőit használhatod ellenem, de csupán egy mosoly lesz a jussod, különösen nem hatsz meg. Tudom laza vagyok, s egyes helyzetekben bal lábas ébredő függő. Ám kérdezem én, neked megéri azt a maszkot hordani igazi valód előtt? Erőszakos vagyok, s keményen fellépek bárki ellen, szóval ne szívd mellre vagy mellkasra, csupán a munkám végzem. Nagyon kevesen érzik, hogy amilyen mosdó, olyan a törölköző típus vagyok.

35 évvel ezelőtt: Alnwick-ben születtem, szüleimnek hála. Kereskedő városka Angliában, ami tökéletesen jó kezdés volt életem elején. Szüleim szerettek, főleg egyetlen gyermekként és minden szeretetük belém áramolt. Minden csecsemő ártatlan és tiszta, nem igaz?


31 évvel ezelőtt: Első jelek megmutatkoztak, hogy foglalkozni szeretnék a mágiával. Régi emlékek ugyan, de még rémlik, hogy édesapám miféle varázstrükkökkel próbál engem kordában tartani. Pontosan ez vezetett el oda, hogy egyre kíváncsibb voltam iránta, s egyre növekedett bennem a vágy az elsajátítására. De ebben az apa -féle mozdulatok csupán játék a levegőben, míg a szavak csupán hangzatosak, mint összefüggő varázsigék. Utánzásuk lehetetlen volt számomra, s sokkal jobban bambultam  inkább elhangzásukkor.


27 évvel ezelőtt: Mikor már megérted a varázsigéket, de a hozzá szükséges mozdulatokkal gond van. Fiatal test, s képtelenség leutánozni még mindig a szülő mozdulatait. Mikor még mindig a világ javát szeretnéd szolgálni. Igazi igazságos hősnek, aki megmenti a mágia segítségével a bajba jutottakat, s a kemény munka után ott van a dicsőséges jutalom. Mi a helyzet a kapcsolatokkal? Még elviseled, mert apuci és anyuci azt mondta, hogy ne is foglalkozz velük, lépj tovább. Barátságról, mint fogalomról keveset tudsz, s keveset tapasztaltál az életben hozzá. Ilyenkor még a szülők kezeskednek minden utánad történő felelőtlen magatartásért. Te vagy a szemük fénye, s örülnek neked, hogy az ágynak nevezett dolgon egy hevesebb éjszakán összehoztak.


25 évvel ezelőtt:  Ez az a év volt számomra, az életem legnagyobb szívása. A Halálfalók megölték a szüleimet, nagyon nagy veszteség volt nekem lelkileg. Nem tudsz kérdezni többet a szülőktől, s ezen túl többet nem vigyáznak rád.  Űr marad utánuk, hiányoznak, s még a helyzetre való tekintettel még árvaházba is kerülsz. Összekerülsz olyan hasonló porul jártakkal, mint te vagy, s az örökkévalóságig várakozol, hogy kiszabadulj arról a helyről. Hogy egyszer a te neved fogják mondani, mikor eljött érted a pót szűlöd. Nyomorúság, nélkülözés és a helyi első ízelítő az élet kegyetlenségére. Emlékszem még, hogy volt egy Roche Talman árva, akivel kegyetlenül összeverekedtem. Szerettem volna, hogy befogja a pofáját, s csupán öklömmel tudtam érvényt szerezni ennek. S az árva igazgató nő pedig megbüntetett, mert mondta értékes aranyvérű családnak akarta volna adni, de én elcsúfítottam az arcát.  Kezdtem problémás lenni, s ki akartam jutni ebből a isten háta mögötti nyomortelepről. Verekedések, mások ételének kiborítása, s durva szavakkal való sértegetés. Senki sem véd meg, magadra számíthatsz. 1. Törvényem ekkor fogalmazódott meg: Csak magadra számíthatsz.


24 évvel ezelőtt: Roxfordi Levél? Mi a franc? Felvettek oda, amire nem vágytam. Ki jött értem? Egy Cassiopeia Morland nevű Boszorkány jött értem. Nevénél többet nem árult el semmit, csupán megvettük a cuccaimat Roxfordba, s utána pedig meghagyta, hogy jobb lesz ezután az életem, Legalábbis reméli. Az újdonság, a remény és az új lehetőség szele tetszett, s az eltemetett gyerekkori álmom, hogy hőssé váljak varázslóként, megújult a szívemben. A suliba érkezéskor akadtak gondjaim a szállás elfoglalásával, mondhatni véletlenül láthattam meg egy kislány fehér bugyiját, s ettől én lettem a suli perverze! Igen, melyik nagy ház egyikébe akart engem a Teszlek Süveg pakolni? A Hugrabugba, ám naná, hogy lázadtam, mert nem éreztem volna jól magam velük. Így pakolt engem a Griffendélbe. Első pár hétben semmi különbséget nem tudtam észrevenni a árvaház és a suli között. Mindkettő hely zárt, vannak szabályok, amiket be kell tartani és mindennap tanulásról szól az egész. Szerencsére mások testi épségét így nem veszélyeztettem, kezdtek a tanulmányaim lefoglalni. Valósággal szívtam magamba a tudást, ez viszont sok esélyesnek tartott aranyvérű mardekáros diák csőrét nem hagyta nyugodni. Mit képzelek én? Összetűzések? Igen, voltak. S a mondás tartja, sok lúd disznót győz. 2. Törvényem: A varázslók és boszorkányok ravaszak, s kitekert gondolkozásuk mögé bújva győznek.



18 évvel ezelőtt: Hát ezt is megéli a fiatal diák, hogy a sok gürizés után, a sok E osztályzatot lecserélve, V-re végül prefektusi posztot  megél. Talán a makacsságom a ludas benne, mindenesetre valamennyire enyhít szívem fájdalmán. Úgy érzem, hogy megfizetődött az a sok szenvedés, varázspárbaj, amit a mardekáros, vagy más tanulókkal csináltam. Ez van, nem lettem a suli kedvence ettől, sőt csak még több bajjal járt. Az egész végül úgy sült el, hogy én védtem meg a többieket saját maguktól. Mert, hogy az aranyvérűek nagyobb bajkererők nálam, azt le merem fogadni. Utánuk takarítottam, s többször tartottam a hátam miattuk. Ebből jött a következő, 3. Törvényem: Lehetsz, akármilyen rendes és védelmező, úgyse fogják megveregetni a vállad, hogy köszönöm. S mi számotokra a legtragikusabb? Mikor egy ponton ez a Hős lelkületű mugli származású Prefektusi rangban álló kiönti a haragját. Felkerült a képességeim közé az erőszak, másokkal való szándékos kicseszés. Természetesen mindent okosban, hogy nehogy rám terelődjön a gyanú. Az utolsó hónapom az iskolánál erről szólt. Visszafizettem mindegyiknek azt, amit kaptam tőlük évek alatt, s szívtam miattuk. Nem csodálatos, hogy a fagyi visszanyal? 4. Törvényem: Ok nélkül nem bántok senkit, de ha egy is van...nos megízleltetem vele milyen érzés tehetetlennek lenni… levadászom.


17 évvel ezelőtt:  Kikerülök az iskolából, s nem egyenesen megy az utam az Aurorok közé. Hirtelen a világba kijutva, fiatalként, az sem tudom, hogy hová tudnék elhelyezkedni a saját képességeimmel. Felkerestem Cassiopeia Morland Boszorkányt, s tanácsot kértem tőle, hogy most merre tovább? Ő csupán ennyivel tudott mondani nekem: „ Nyisd ki a szemed, s aztán meglátod.” Ez oda vezetett, hogy pénzt gyűjtve elmentem világot látni. Veszélyes vizeken evezve, többször menekültem már meg a halál torkából, s sok bajba jutott varázslón segítettem. Nem azért, mert teljes szívemből szerettem volna őket, hanem kivételes érzékem van nehéz helyzetbe kerülni. Erre Auror-ok szintén felfigyeltek, s elkezdtek követni. Ott voltam benne az újságokban egy időben, mint: „a rejtélyes megmentő? Vagy a fékevesztett gonosz?” több hasonló cikk festett le engem a romlottság urának, míg végül elkaptak és hosszú beszélgetésre invitáltak. Tagadtam természetesen mindegy, s mondtam nekik, hogy bizonyítsák be. Nem tudták! Elengedtek, s én egy időre Cassiopeia-nál húztam meg magam. Benne megbíztam már annyira. Ő a történetemre csupán nevetett, s igen bátor ötlettel állt elő. Győzködött, hogy menjek, Aurornak. Határozottan állította, hogy minden megvan bennem a munkához. Nekem nem fűlt a fogam, hogy pelenkásokat védjek, de nem is ez volt a cél. Sokkal inkább az Aurorok meggyőzése, hogy én jó vagyok, mint a ma született bárány.



16 évvel ezelőtt: Egy év gyakorlás az Auror hercehurcához.  Elvesztettem Cassiopeiat, meghalt. Az ő halála után egy újabb adag érzelmektől búcsúztam el. Halálának körülményei kihatással lett az én életemre. Sötét Méregként kezdtek rólam suttogni, mármint, hogy a környezetemben élők meghalnak. Mily hatalmasak a szavak, főleg ha többen vannak ellened. Hosszadalmas gyakorlásom után jelentkeztem Aurornak. Először elutasítottak, mondván ilyen hírnévvel nem vesznek fel. Legszívesebben rájuk borítottam volna az asztalt, de uralkodtam magamon. Ott maradtam a sötétben, s az Aurorok védelmezője lettem. Igen, jó fiú voltam, már amennyire tőlem tellett. Ez aztán helyrerázta a fejüket annyira, hogy ők maguk ajánlják nekem a pozíciót. Én pedig Cassiopeia miatt elfogadtam.






10 évvel ezelőtt: Már régen volt az Auror vizsga, meg a többi felmérés. Most már egy vagyok közülük, s ez nyugodtsággal tölt el. Sosem hittem volna kiskoromban, hogy neves elitek között ott lesz a saját nevem. Nem fogok én ezért mellet dülleszteni, sem pedig gorilla módjára mellet verni. Sötét mágusok léteznek, tevékenykednek és szeretnének megismerkedni velem. Egyszerű a képlet, hogy a feltűnési vágyuk a bukásuk kulcsa. Meg ha nincsenek ők, akkor valami jelentősebb esemény belerondít az átlagos Londoni életembe. Vadállatok törtek be a városba, segítsünk! Nem panaszkodom, kapom a fizetséget, van lakásom, ahová legtöbbször aludni járok.




Jelenben: Auroroknál történt változás, mennek és jönnek az emberek. Nem mindenki bírja idegekkel. Ezen felül? Minden ugyan az.

Fekete hajú fess 30 éveiben járó férfi vagyok, viseltes borostával. Figyelek a megjelenésemre, ha már bekerültem a nagy Aurorok közé. Körülbelül 180 cm magas körül lehetek, ehhez párosul kellemes súlyom, ami nem akadályoz engem a mozgékonyságban. Szemem rád néz, amit hihetsz ravasznak, gonosznak és félelmetesnek. Madárijesztő címre hajtok titokban. Vigyázok az egészségemre, kivételt képez a dohányzás, de azon kívül makulátlannak tűnhetek. Öltözet szempontjából a régebbi és ódivatúbb öltözetet kedvelem, azzal teljesen tisztába vagyok, hogy sokat dob az életkorom megítélésén. Rendszerint öltöny, mellény és pantalló szentháromsága van nálam, kivételes és neves eseményekkor nem vetem meg a nyakkendőt magamtól. Talán sokan rossz következtetéseket vonnak le a külsőm alapján, azonban amiről nem tudok, az nem fáj alapon megy.