Face to face - Finn & Travis

mikor az ember tele van álmokkal, de nem tudja megvalósítani, akkor kiéli másokon, akikel csak lehet. Ez egy olyan dolog, amit lehet, hogy a saját gyerekemmel nem tennék meg, de máséval, aki ambiciózus, elhivatott és azt akarja elérni, amit én, habozás nélkül megteszem. Valamikor megláttam benne saját magamat. A bizonytalan kölyköt, akit sosem mutattam a külvilág felé. Ő azonban annál elesettebb és még bőven fejlődésre szorul. Amiben én talán segíthetek, de az útját ő maga kell, hogy kijelölje.
- Vigyázz a lelátóval, ha túl közel mész hozzá, akkor beakadhat a köpenyed. – tölcsért formálok a kezemből és úgy ordítom el magam, hogy el is jusson Finnhez a mondandóm. A mai napig nem tudom megérteni, minek kell a talár a szetthez, hisz annyi minden miatt fennakadhatna, megfojthatja, belegubancolódik, szóval minden együtt és a baj az, hogy mindegyiket kinézem a kölyökből úgy ebben a sorrendben.
Aztán csigalassúsággal, de kapcsol a gyerek, mert szögegyenesen felém indul meg a seprűvel. Lassan úgyis megelégelem az edzést, hisz gyötröm már vagy háromnegyed órája és a jóból is megárt a sok. Már működik a rutin és az összhang. Mire megérkezek, ő már átöltözve vár engem repülésre készen. Pedig az elején akadtak gondok, amikor nekem kellett megkeresnem őt, aztán jól lehordtam a kis haverjai előtt, hogy akkor ő most velem jön és szépen fényesre sikálja a seprűt. Aztán hogy a másik kettő mennyire röhögött, már más kérdés.
- Mára ennyi volt. Azért javultak a reflexeid, kölyök. Legközelebb kipróbálunk egy új alakzatot. – meg mindenféle nyalánksággal próbálom javítani a kedvét, na meg a kondiját. Mert az edzés fele nem is seprűn zajlik, hanem lent a fűben, bábuval és más egyéb eszközökkel. De hogy lássa, nem csak lustálkodok, a kezdeti egy helyben ácsorgás és henyélés helyett ma már én is csinálom vele. Mit ne mondjak, érzem a közérzetemen és a kondimon is, hogy erősen javulok. Alighanem nekem is szükségem volt már valami felfrissülésre, nem csak neki. Így aztán hozzá is vágom a kulacsát a maradék vízzel.
- Na és mi van a lányokkal? Érdeklődnek már? - tudom, hogy a nővére kinyír, ha megtudja, hogy felhoztam mégis ezt a témát. De könyörgöm, nagyfiú már és nem utolsó az sem, hogy a suliban hogy érzi magát. Nem hiszem, hogy neki pont elmeséli, hogy ha valami ilyen témával kapcsolatos dolog történik vele. Ezek fiús témák, nem nővéreknek való.

mi kis "mentori" kapcsolatunk nem indult olyan zökkenőmentesen. Derült égből villámcsapás volt az, amikor az első néhány edzés alkalmával kiderült, hogy ő nem így képzelt el engem, én meg nem találtam meg őt. Mert lusta volt, lelépett, vagy franc se tudja. Nem értek a tinikhez és nem is akarok érteni hozzájuk. Finnhez pedig még kevésbé sem. Minek akart engem edzőnek, ha el sem jön? Meg miért akar fejlődni, ha nem is fontos neki az edzés? Elég érzékeny a srác sok mindenre és rövid idő alatt is rá kellett jönnöm arra, hogy ha bármiről beszélni akarok vele, azt nem tudom megtenni annyira felvágott nyelvvel, mint ami nekem van. Az ő érzékeny lelkéhez más kellett, én pedig inkább maradtam a bevált témánál, a kviddicsnél. Ahelyett, hogy spanoltam volna vele, ráfeküdtem az edzéstervek kialakítására és rájöttem, hogy ha mutatom neki a mozdulatot, ő is szívesebben csinálja. Azért nem tagadom, hogy érzem a jótékony hatását azáltal, hogy máris sok mászott le a sörpocakomról. Azért az túlzás, hogy a nővére meg sem fog legközelebb ismerni, de annyi szent, hogy némi sörénnyel is rövidebb lettem. Jön a meleg és ha edzeni kell, akkor bizony izzasztó a nagy szakáll is és nem mindig célravezető a felfogott haj. De nem díjaznám a nagyon rövidet.
- Mi az, hogy csak ennyi volt? Akkor ülj vissza a seprűre és menj még két ugyanilyen kört. Gyerünk. - ha elégedetlen, az nekem csak jó. Aztán hogy komolyan veszi a szavaimat vagy sem, azt már rá bízom teljes mértékkel. Tényleg látom rajta, hogy fáradt, de nem akarom hajszolni, ha nem muszáj. Nem két nap alatt fogjuk a kviddics álmait megváltani, de főleg nem ilyen kis önbizalommal, mint ami neki van. Ehhez a sporthoz elsősorban magabiztosság kell, ezen kellene még rengeteget dolgoznunk.
- De még az is meglehet, hogy kitalálok neked egy új formációt. - egy új trükköt sosem késő behozni, attól függ, hogy ő szeretne-e a posztján maradni egy életre, vagy sem. De ezt még ráér később megbeszélnem vele, amikor a terveken agyalok. Most inkább kicsit fordítsunk időt rá is. Vagyis lehet, hogy nem a legjobb témánál ragadom meg a szót, de ilyen az én szerencsém. Némi hallgatás után végül csak megtöröm a csöndet.
- A kviddics az első. De figyelj kölyök, ha nem tornázunk a határozottságodon, akkor legyél bármilyen jó játékos is magadban, ha közönség előtt bénázol. Elég ha megjelenik Potter és inadba száll a bátorságod. Szóval érdeklődnek a lányok? - újfent próbálkozok, amire már van reakció. Egy jó kínos nevetéssel. Szóval gy döntök, hogy elengedem a témát. Oké. ha nem akar beszélni róla, akkor nem beszélünk róla. Felemelem a kvaffot a földről és visszaillesztem a helyére.
- Nézd, én csak kérdeztem. Nem a nővéred vagyok, nekem nem kötelességed elszámolni mindenről. Nekem sem kötelességem elszámolni a nővérednek mindenről. - felé sandítok, majd lezárom a ládát és közelebb vonszolom hozzá. Franc emelgeti, jó az ha félig lóg.
- Remek kölyök vagy Finn, a kviddics nem csak a tehetségesek sportja, hanem a kitartóaké is. A tiéd is. De ahhoz hinned kellene magadban. Én hiszek benned, azért kérdezgetlek.

okat gondolkoztam azon, hogy mi lehet a kiteljesülése akadálya. Egy sportoló vagy érti a dolgát, vagy nem, vagy istenadta tehetség, vagy nem. De igazából bárkiből lehet jó, ha nem két botlába van hozzá. Márpedig bármennyit is gondolkoztam az elmúlt hetekben, hogy rájöjjek mi Finn hátráltatója, egyre csak arra tudtam gondolni, hogy a kölyök önbizalmával nem kis gondok akadnak. Az már nagyszerű előrelépés volt, hogy a kispadon ücsörgött ahelyett, hogy a szurkolók között tolongott volna, de jobban örültem volna én is annak, ha játszhatott volna egy meccsen élesben. Biztos voltam benne, hogy dobott volna egy kicsit az inbizalmán, ha nem is oldotta volna meg a gondokat. Ahogy figyeltem, hogy azt a két kört még lerepüli, csakis arra tudtam gondolni, hogy a seprűn pont annyira ült taktikusan, amennyire kellett, ezzel nem hibázhatott igazán. Ellenben egy kis csiga volt, aki szeretett lógni. Hallottam ám a nővérétől, hogy az a kislány, ahová lelép csak a szomszédban van. Felmerült bennem az a kérdés is, hogy miatta töltött ott több időt, vagy mert így kényelmesebb volt. Elvégre én sem jókedvemben edzettem őt és szerintem a nővére is jobban örült volna valami kézzelfogható eredménynek, ha már kiszórt rám egy halom pénzt. Finn még kisgyerek volt az ilyen dolgok meglátásához, ezt én sem tagadhattam. De felnyithattam talán egy kicsit a szemét, mert már éreztem, hogy el kell beszélgetnem vele. És most nem arról volt szó, hogy mennyire voltam épp az adott pillanatban illuminált állapotban, mert az utóbbi időben egészen keveset ittam.
- És a szomszéd lány? Úgy hallottam, hogy ő is játszik, ráadásul a Mardekár csapatában. - kerülgethette a forró kását, de nem tartottam érdemesnek erre fecsérelni az időt. Nem hagytam, hogy kibújjon alóla, bármennyire is engedékeny voltam vele szemben. Néha jól jött, hogy lazsálhattam, de egy ideje már nekem is szúrta a szemem, hogy nem látom a változást nála. Hogy mindezt mégis honnét tudtam, azt inkább megtartottam magamnak. De ha már betettem a lábam az iskola területére, akkor nem határolódtam el attól, hogy szóba elegyedjek tanárokkal, diákokkal.
- Azt mindjárt gondoltam. Néhány témában valóban nem ő a legjobb személy, de erre itt vagyok én is őszintén, feketén és fehéren. - mutattam egyben magamra egy széles vigyor keretein belül. Hé, kölyök, ha azt hiszed, hogy véresen komoly beszélgetésekbe fogok belebocsátkozni, akkor tévedsz. Egyben pedig szerettem volna azt is tudatni, hogy ne kamuzz nekem te kis buzi. De ha már a téma komoly volt, ezt nem szerettem volna az orrára kötni ennyire egyszerűen.
- Baromi egyszerű a kapocs a három között, a lányok olyanok, mint a kviddics, vagy jól tolod, vagy rosszul. De mindkettőhöz önbizalom kell, hogy belefogj. Mivel a kviddiccsel évek óta szarakodsz, így alighanem arról a részről kellene megközelíteni a dolgot, hogy hogyan állsz a lányokkal. Érdeklődnek? Vagy te érdeklődsz? Nem tolják az egekbe kicsit az önbizalmadat, ha hozzád szólnak? - oké, ez kicsit lekezelő volt, de őszintén szólva fogalmam sem volt arról, hogy egy tizenöt-hat éves kis suhanccal hogy osszam meg az élet nagy dilemmáit a nők, a sport és az önbizalom édeshármasáról. Egyszerűen túl kicsinek gondoltam még ehhez, mégis át kellett valami tűzkeresztségen esni ahhoz, hogy legalább a háromból egy működjön, na.