Ha pár évvel ezelőtt valaki azt mondta volna neki, hogy a péntek estéjét azzal fogja tölteni, hogy tengeri gyümölcsös pizzát vesz, akkor valószínűleg kiröhögi. Sosem szerette ezeket az ízeket, sőt mi több, ha valaki csak említést tett neki bármiféle vízi élőlényről, ő gyakorlatilag majdnem odarókázott. Erre tessék. Éppen Keira háza baktat egy nagy pizzával, amin valaha vízben úszkált lények vannak, s ő még csak nem is öklendezik. Na megijedni nem kell. Nem magának, hanem a csodálatos nőnek viszi, aki remélhetőleg végre otthon várja. Egész héten elkerülték egymást. Valahogy a mindennapos rohanás, a tennivalók úgy hozták, hogy kevés időt tudtak egymásra szánni. Még a kommunikációjuk is eléggé gyatrára sikeredett. Nyilván néha kell az ilyen is, de most valami azt súgta a férfinek, hogy a péntek estét arra teremtették, hogy lerázzák magukról az elmúlt napokat és kicsit lazuljanak. Az ötlet spontán, s bár elég nőt ismer –húgai vannak kérem szépen- , akiktől megtanulta már, hogy inkább vigyen virágot vagy ékszert, mint ételt, ő mégis a pizza mellett döntött. Mondhatná, hogy önös érdek, de tekintettel arra, hogy milyet vett.. hazudna. Romantikusnak aligha titulálható tettét azzal képes még jobban megfejni, hogy a pizza mellé egy 6-os rekesz sört is vett. Ha húgaihoz állítana be így, akkor valószínűleg pár pillanat alatt landolna a fején a rekesz, ám ez a nő más. Ez a nő laza, elfogadta, hogy Ethan kis szerencsétlen csomag. S valahogy bejött neki még az is, hogy ez a férfi a maga módján mutatja ki szeretetét. Vesz ékszert, ad virágot, elvisz kirándulni, ha kell békén hagy, ha kell szótlanul ölel. Néha még képes ezt túlzásokba is vinni, s olykor sikerül banális hibákat vétenie, de mindig mindent szeretetből tesz. A robosztus kúria elé érkezvén, gyomra kissé összeugrik. Nem tehet róla, minden egyes alkalommal így reagál. Hiába nőtt fel egy nagy házban, ami mindig hangos volt, a mostani 1+ fél szobás lakása eltörpül Keira otthona mellett. A csengőt izgatottan nyomja meg, sokat volt már itt, jó ideje együtt vannak, de ő csak vendég ezen a helyen, így megadja a tiszteletet. Meg lehetőséget biztosít arra, hogy a nő ne nyisson ajtó, ha nincs kedve. Vagy elrejtse a szeretőjét, aki kisurranhat hátul, az erkélyen, a ház oldalán, ahol csak kedve szottyan. Bár a helyzet elég vicces lenne, mert Ethan amilyen bárgyú még útba is igazítaná a menekülni vágyót. Ezen gondolatmenet közepette nyílik az ajtó, a férfi pedig mosolyogva nyújtja a másik felé a pizzát, m int valami rózsacsokrot. - Reméltem, hogy jól esne. Sört is hoztam - emeli fel jobbját, melyben a nedű pihen. - Ha zavarok, csak nyúld le őket, aztán megyek is - meg is tenné, ha ezt kérné a másik. Ő megért mindent. Bár egész úton hazáig őrületbe kergetné magát a kérdésekkel, de elfogadná. Ethan behódolt, s próbálja ezt nem kimutatni, aki ismeri, tudja jól, hogy a férfi bármit megtenne a nőnek. Még ha ez őrültség is.
Vendég
Szomb. Márc. 06, 2021 2:55 pm
Ethan és Keira
Egész héten alig láttam Ethant. Vagyis fogalmazzunk úgy, hogy alig találkoztunk, esetemben ez jóval találóbb kifejezés. A munkanevű veszélyes bestia maga alá temetett és nem hagyott nekem szinte egy szusszanásnyi időt sem. Gyakorlatilag csak aludni jártam haza, és biztos vagyok benne, hogyha nem lenne az állatkertemnek szabad ki és bejárása a birtokon mindenhová már tiszta depressziósak lennének. Cukinak hiányoztam a legkevésbé, ez egyértelmű. Olyan, mint egy igazi macska, azt hiszem a két lábon járó szolgájának tekint és semmi másnak. A legjobban viszont egyértelműen Nagylábnak hiányoztam. Ha Mázlit nem hurcolom magammal a legtöbb helyre biztosan ő lenne az első, de így szegény Nagyláb sírt utánam egész héten. Mivel utcáról mentett és ő van velem legrégebben, ezért teljességgel értem, hogy miért kötődik hozzám ennyire. A héten először teszem be a lábam a konyhába. Végre van időm főzni és ezt alaposan ki is használom. Vagyis használnám, ha a hűtőben lévő alapanyagok megfelelőek lennének. Azonban ahogy végigfuttatom az ujjam a polcokon rá kell jönnöm, hogy gyakorlatilag minden tök üres. Na igen, bevásárolni sem igazán volt időm, szóval marad az újabb rendelés, aztán holnap végre elmegyek a boltba. Mielőtt azonban kitalálnám, hogy mit akarok rendelni írok egy üzenetet Ethannek, hogyha van kedve jöjjön át. Hiányzik a társasága, már szimplán attól jobb kedvem lenne, ha csak ülne a nappaliban. Ahogy útjára engedem az ablakon a baglyot valaki csenget. Mégis ki lehet az ilyenkor? Mancs és Villám versenytfutva rohannak az ajtóhoz, hogy vidám csaholással és ajtókaparással sürgessenek meg. Szóval ők már tudják ki jött, mert csak egy valakinek örülnek ennyire. Bénázok egy kicsit a kulccsal, elsőre nem sikerül eltalálni, hogy melyiket kellene, majd ahogy nyílik az ajtó és a két állat az érkezőre veti magát beteljesül amit sejtettem. - Sunyi vagy. Szólhattál volna hogy jössz és akkor főzök - dorgálom meg mosolyogva, majd ahogy közelebb lépnék hogy megcsókolhassam mellkasom beleütközik valamibe, ami Ethan szerint jól esne. Bal kezemmel fogom meg a - mint most már számomra is kiderül - dobozt és orromhoz emelve megszaglászom, hogy rájöjjek mi van benne. - Csak nem a kedvencem? - pillantok hálás mosollyal abba az iránya, ahol az arcát sejtem. Kész főnyeremény ez a pasi, én mondom. - Ugyan már, ne mondj ilyen butaságokat, te sosem zavarsz. Villám, Mancs, elég lesz. Irány befelé! - utasítom végre rendre a rendetlen házi kedvenceimet, majd magam is beljebb lépek, hogy a kedvesem is beljebb fáradhasson.
Vendég
Szomb. Márc. 13, 2021 10:36 am
Keira & Ethan
Furcsa neki ez az egész. Keira előtt aligha volt olyan nő, aki ennyi ideig képes lett volna őt elviselni. Jó. Húgai ott vannak, de ők kénytelenek voltak hosszú-hosszú éveken át elszenvedni Ethan-t és az ostobaságait. Bár biztos benne, hogy kifejezetten élvezték a dolgot, hiszen komédiába illő alakításokat volt képes néha nyújtani. Ethan a túlzások embere, amelyet nem igazán tudnak az emberek értékelni, hova tenni, ezért is volt meglepő számára, hogy a nő nem kergette el másfelé. Azóta pedig formálódott. Még mindig meglepi, még mindig képes túlzásokba esni, de most már nem rohan el a boltba egyetlen rossz szó után, hogy felvásárolja az összes édességet. Nála ez haladás, tényleg. Izgatottan halad a házikó felé. Furcsa, de még mindig ugyanúgy bizseregnek végtagjai, mint amikor először jutottak arra a pontra, hogy randizzanak, ne csak barátok legyenek. Ethan eléggé béna ebben, így természetesen észre se vette az elején, hogy randevún van, csak a végén esett le neki, mikor ott álltak és azt érezte, hogy most választania kell, hogy csókot vagy ölelést ad-e. S adott egy esetlen csókot, mely után hazáig rohant! Most már nem rohan el, sőt mi több.. ha ideje engedné mindig a másik közelében lenne, s mint egy tinédzser, első szerelmes kislány(!) úgy lógna a nyakában. Milyen szerencsés is mindkettő, hogy dolgoznak, legalább Keira nem dobja ki két nap után páros lábbal, mint macskát szarni. Már a kapuban ácsorog, mikor egy baglyas száll felé, s mit ad Isten neki is csapódik a fejének. Nem sokon múlik, hogy ennek következtében a pizza és a sör a földön landoljon, de valami csodával határos módon sikerül úgy egyensúlyoznia, hogy ne legyen gond. Leteszi az italokat, a bagolytól elveszi a levelet, melyet elolvasva hangosan kell nevetnie. Azt sem veszi észre, hogy a madár tollai közül néhány a hajában díszeleg, csupán megy az ajtóhoz és beinvitálásért kopogtat. – Szerintem a bagolynak orvosra lesz szüksége – jegyzi meg az ajtóban álldogálva. Most kifejezetten örül, hogy a kutyák jól neveltek, hiszen még egy állati baleset nem lenne mára szerencsés. – Az állataid meg akarnak ölni. Az előbb nekem szállt a bagoly, most meg a kutyák akarnak feldönteni. Egész héten ezt tanítottad nekik, mi? – teszi fel nevetve a kérdést, s ha már odábbálltak az ebek, hát beljebb lépked, hogy végre valami menedékhez jusson. – Ha azt mondod, hogy a konyhában egy kígyó is vár rám, sírva hazafutok – teszi le az ételt és az italt, majd a nő felé fordul, hogy karjaiba vonja. – Meg akartalak lepni és még a vacsorát is megoldottam, szerintem tök király vagyok – még nem ereszti. Ismerős illatát mélyen szívja magába, s miközben elhajol tőle, arcára nyom egy apró csókot. – Szerintem még a világon nem vádoltak férfit sunyisággal, aki levette volna a terhet a kedvese válláról, csak úgy mondom – jegyzi meg szemtelenül, majd csak elereszti a másikat és megindul a konyha felé, hogy a pizzát és az italt odategye le.
Vendég
Kedd Márc. 23, 2021 10:45 pm
Ethan és Keira
Lassan alakult köztünk minden. Kell hozzám türelem, nem kevés, ez tény. Elvégre ott van az az aprócska bibi, hogy az egyik érzékszervem teljesen hiányzik, nem csak, hogy részlegesen nem látok, hanem egyáltalán nem. Épp ezért már kiskoromban is tudtam, hogy mellém valaki elképesztően türelmes, empatikus és segítőkész fiú való. Mint Ethan. Hihetetlen belegondolnom, hogy tényleg szeret. Néha emlékeztetnem kell rá magamat, hogy ez valóban így van, mert hajlamos vagyok úgy gondolni, hogy mégsem, csak valami aljas okból van velem, amiről még nem tudok. Alighogy röppen a bagoly már kopogtatnak is, ezért is vagyok úgy meglepve, hogy látogatóm érkezett. Ethan nem lehet itt ilyen hamar… - Csak nem útközben talált meg? – mást nem tudok elképzelni, csak ha épp útközben találta meg és összeütköztek. Szegény Hógolyó amúgy is olyan ütődött egy madár, hogy képes nekirepülni. De hát na, ő az első baglyom, csak nem szabadulok meg tőle, mert kicsit kiöregedett már a szakmából. - Te is tudod, hogy csak szeretetből teszik – válaszolok vidáman, elnéző mosollyal. Onnan tudtam igazán, hogy mellém való férfi, hogy mikor először hazahoztam Mázli, Nagyláb és Villám egyöntetű rajongásukat fejezték ki. De komolyan, egyszerűen imádják. Cuki kettőnk közül szemmel látható, vagy érezhető módon őt szereti jobban, ebben vitának helye nincs, de a többi négylábú azért viszonylag egyformán osztja a szeretetet. Kivéve Nagyláb, ő néha elég féltékeny, de alapvetően ő is szereti azért. - Ne beszélj csacskaságokat, olyan állat aminek nincs legalább négy lába be nem teszi ide a lábát. Hógolyón kívül, persze. – Meg persze attól a néhány augrey, diricawl, főnix példánytól, akiket muszáj voltam néhány napra hazahozni. Megesik, hogy nem tudom hova tenni őket és ilyenkor otthon kell rendbe hoznom a sérüléseiket. Ahogy magához ölel viszonzom a mozdulatot, karjaim derekára fonódnak. Szeretem közel érezni magamhoz. – Ebben egyetértünk. Tök király vagy – bólogatok. Nála jobbat jelenleg azt hiszem elképzelni sem tudnék. – Sok mindenben vagyok első, ha nem tűnt volna még fel – válaszolok vissza hasonlóan pimaszul, hogy aztán kövessem a konyhába.
