Gilderoy Lockhart jr. jr.

A Bakok nagyon ambiciózus emberek, mindig van valami, amiért törekednek, és azt akarják, hogy az életük kiteljesedett és fontos legyen.
Ha nem így lenne, becsavarodnék a családom mellett. Egyszerűen muszáj, hogy valami lekössön, célt adjon, amiért a végletekig elmenjek és kimaxoljam. Mert szomjazom a tudásra és arra, hogy még csak véletlenül se legyek olyan, mint a felmenőim. Én valami egészen egyedit szeretnék megalkotni és erre a Vitakör a legjobb közeg. Ha máshol annyira nem is, akkor ott megtalálom a hangom és a céljaimat.

A Bakok rendkívül türelmesek, nagyon sokáig várnak valamire, amit akarnak, és ha alkalom adódik, akkor gondosan megtervezik a lépéseket; úgy tűnhet, hogy bizonytalanok, de ez nem igaz, tudják, hogy csak egy esélyük van a sikerre, összegyűjtik az információkat, hogy sikeresen érjék el a céljaikat, nem csak másodrendűeket.
Nem elsőévesen döntöttem el, hogy belépjek a Vitakörbe, de még csak nem is másodévesen. Mégis amikor már gyakorlatilag csak a tagokat kerülgettem, késznek éreztem magam arra, hogy belépjek. Máskülönben én ne lennék a világ legtürelmesebb embere egy ilyen apa mellett, mint az enyém? Talán magam előtt is tagadom, hogy a szónoklásra való hajlamot tőle örököltem. Máskülönben inkább a diákönkormányzatban tevékenykednék, semmint a Vitakör elnökeként. Sokat beszélek róla, igaz? Mert engem éltet, hogy téged érdekel, az másodlagos. Majd ha nem érdekel, szólsz.

Nagyon aktív agyuk és erőteljes koncentrációs képességük van.
Anya szerint borzasztóan intelligens vagyok és ha sokat mondja, még el is hiszem. De mielőtt még elszállnék a saját egómtól, akkor hozzá kell tennem azt is, hogy rettentően sokat teszek azért, hogy kellően tájékozott legyek. A legtöbb témához hozzá tudok szólni, amiben igazából társaság-központúbb is lehetnék. De sajnos nem vagyok az, mert ha valami nem érdekel, arra nem figyelek. Sajnálom, nem vagyok empatikus és nem is érdekelnek mások problémái. Feltéve, ha az adott személy fontos nekem, ami igaz az egész családomra. És itt a vége.

A Bakok nagyon függetlenek, mert tisztában vannak a képességeikkel, ezért ritkán is bíznak másokat a részletek befejezésére, ők maguk szeretnek megcsinálni mindent.
Ez pontosan így van. Már relatíve korán rájöttek, hogy talpraesett gyerek vagyok, aki a saját szabályai és értékrendje szerint hoz döntéseket - nagyon is racionális döntéseket.  Egyébként könnyen mondják rám, hogy közönyös vagyok gyakorlatilag mindenkivel, pedig ez nem igaz, csak nem jellemző rám az érzelemkimutatás. Egyszerűen csak szeretek mindent én magam intézni és nem kérek mások segítségéből. Ellenben nem vallom magam rossz barátnak, mert ha kell segítség, akkor minden követ megmozgatok. Főleg ha a húgomról van szó.

Az Oroszlán aszcendens alapján veled született önbizalommal és tartással rendelkezel.
Félteni így engem sosem kellett még akkor sem, amikor az első gyomrost kaptam egy mardekárostól. Az ilyen primitív megnyilvánulásokat is emelt fővel kell viselni. Könnyen meglehet, hogy túl büszke vagyok és ettől hiúnak tartasz, de ha azt szeretném elérni, hogy egészen másképp tekints rám, mint amit a nevem sugall, akkor ehhez ez kell. Jobban szeretem a tekintélyelvűséget, mint a megbélyegzés bármilyen formáját. Nem szeretem, ha mellőznek, a legtöbb bakkal ellentétben nem is vagyok félénk sem félrevonuló. Szeretem mindenen rajta hagyni a SAJÁT névjegyem.

Mindig a legjobb arcodat mutatod és csak ritkán engeded meg másoknak látni a fájdalmaidat, csüggedtségedet vagy érzékenységedet.
Ezzel kénytelen vagyok akkor is egyet érteni, ha azzal elárulom saját magamat. Nem szeretek másokat a problémáimmal zargatni, mert elég rátermettnek érzem magam arra, hogy egyedül megoldjam. Könnyen lehet, hogy emiatt gondolják azt, hogy mennyire talpraesett is vagyok, mennyire problémamentes, hisz soha semmiben nincs rám semmi gond. Miközben még az is átfutott a fejemen, hogy belépjek a kviddics-csapatba csak azért, hogy erősödjek egy kicsit. Pedig a röpködés nem a szenvedélyem és a sportot is csak nézni szeretem, nem űzni.

Törekszik az őszinte, becsületes, jóindulatú életre.
Otthon azt láttam mindig is, hogy fontos mások megbecsülése, a bizalom kialakítása és a korrekt hozzáállás. Mert megbecsülést csak akkor várhatok, ha én magam is őszintén és alázattal állok hozzájuk. Mert legyen az apám bármekkora tróger, sosem gázolt csak úgy át másokon. Azt most hagyjuk is, hogy néha észre sem veszi magát, mennyire dilis. De anya nevelését akkor sem tudom levetkőzni magamról, ha akarnám. Szeretném én is, hogy büszkék legyenek rám, amiért mindent tisztán és a jó úton járva érek el. Sokszor hangoztatom, hogy nem fontos mások véleménye, mikor ez nincs így.

Magát az „átlagember” fölé helyezi, másokról gyakran beszél lekezelően.
Ellenben sokszor megfeledkezek én is magamról és egy vita hevében képes vagyok szó szerint földbe döngölni a partneremet. Pedig egy jó vita titka nem ez, én pedig jobban járok, ha sokszor csak hallgatok a vita levezényelése közben. Mindenki jobban jár így, én pedig igyekszem elhessegetni magamtól a tényt, hogy ez ugyanaz a túlzás, ami apámat is gyakran jellemzi. Korrektség ide vagy oda, nem figyelhetek mindig én is magamra, nem?

„Gilderoy kötelességtudó, precíz, ember benyomását keltette bennem, aki magas követelmények szerint él, s erős túlélési képességekkel rendelkezik. Roppant találékony és intelligens teremtés. Otthonosan mozog a tudományokban, de látom rajta, hogy az élet nagy fantáziával áldotta meg. Hallották már szónokolni? Az a szenvedély... Állandó szellemi ösztönzésre van szüksége. Élvezi, ha próbára teheti képességeit, viszont a kudarcot annál rosszabbul viseli. Valahányszor elbukik, feláll, s addig nem nyugszik, míg ki nem köszörüli a csorbát megfeledkezve az időről, az éhségről vagy bármi másról. Nem szívesen kér segítséget senkitől sem, ellenben ha mások fordulnak hozzá, mindig számíthatnak rá.”
( idézet: McGalagony professzortól )

„Mr. Lockhart kivételesen higgadt, megfontolt természetű úrfi, aki mindent alaposan kidolgoz, körüljár, s csak ha biztonságosnak érzi, akkor cselekszik. Becsületesség, kitartás, öntudat, derűs életfelfogás, kedvesség és elhivatottság jellemzi. Ösztönösen határozott, már a puszta jelenléte is megnyugtatóan hat a környezetére. Szívesen segít azoknak, akiket önmagánál gyengébbnek, elesettebbnek tart. Az óráimon aktívan figyel és részt vesz, oldalakat jegyzetel, dolgozatai mérhetetlen maximalizmusról, precizitásról árulkodtak.”
( idézet: Mallory professzortól )

„Gildy mindent állhatatosan csinál. Igényli a függetlenséget, az önállóságot, a szabad teret. Fogékony a misztikus dolgok iránt, minden titkot szeretne megfejteni. A kudarcot nehezen viseli. Akaratereje erős, ebből adódóan, olyan feladatokat is elvállal, amik látszólag meghaladják az erejét. Egyébként is a fiam alaptermészetéhez tartozik, hogy imádja a kihívásokat, a nehéz, elgondolkodtató feladatokat, rejtvényeket. Szeret vitatkozni, imád kritizálni, és általában győztesként kerül ki a szópárbajaiból. Rendkívül makacs, aki ha egyszer a fejébe vesz valamit, addig nem nyugszik, míg el nem éri azt. Semmit sem szokott feladni, amibe belekezd, amit nem csak én, de az apja is becsül benne.”
( idézet: Hester Lockhart )

5 tantárgy, amit szeretek…

* SVK
* Bűbájtan
* Mágiatöri
* Asztronómia
* Átváltoztatástan

4 tantárgy, amit nem szeretek / amit unok…

* Jóslástan
* Bájitaltan
* Számmisztika
* LLG

3 személy, akire példaképként tekintek…

* Albus Percival Wulfric Brian Dumbledore
* Hermione Jane Granger ( Weasley )
* Regulus Arcturus Black

2 kedvenc együttesem…

* Walpurgis Leányai
* Linkin Park

1 levél amit sosem küldtem el…

„Kedves Nagyapa!

Sajnálom, hogy ennyi éven át még csak nem is igazán érdeklődtem a hogyléted felől, de tudod igazán bosszantott a tény, hogy mindenki csak hozzád és apához hasonlít. Belátom, hogy nem te tehetsz arról, hogy én már csak a hármas sorszámot érdemeltem. A te ámokfutásod, a szellemi hagyatékod és a tébolyod is egyben, hogy mi mind ezt az utat járjuk.
Amikor a Roxfortba felvettek, többen összesúgtak a nevem hallatán, egyet hallottam is: "annak az eszelősnek az unokája az". A tanárokkal már jobban szerencsém volt, hisz tudod a többség nem is ismerhetett téged igazán vagy olyan régen találkozhattak veled, hogy már a létezésed sem tudják. Igaz, később rájöttem, nem is igazán te vagy a visszatartó erő, hanem apa. Mert többen tartják őt is elég eszelősnek. Mert azt mondják, én is olyan leszek. Meg semmirekellő, mint a felmenőim. Ezeket sokszor kaptam meg és kénytelen voltam elengedni a fülem mellett, mert nem láttam értelmét vitába szállni. Minek? Mi értelme, ha nem látják, hogy én teljesen más vagyok?
De majd én bebizonyítom, hogy egy Lockhart tud normális is lenni és nem csak lejáratja magát a nagyközönség előtt. Mire legközelebb hallasz rólam, már büszke is lehetsz rám. Mert tudod elég nyomasztó Lockhartnak lenni, egynek, a sokadiknak, személytelennek és... mindegy, úgysem tudsz semmit. Úgysem jössz ki onnét, ahová bedugtak. Még csak azt sem tudod, hogy apa létezik, pedig ha látnád az unokáidat, büszke lennél arra, hogy ilyen családod van.
Szerető unokád.
Gildy”

A tükörből egy hirtelen sokat nyúlt vékony srác dús göndör sötétbarna hajjal, nagy barna szemekkel pillant vissza, melyeket két jókora mély barázda keretez alul. Mert táskáim azok vannak és fogalmam sincs, hogy genetikailag nézek így ki vagy az alváshiány teszi. Vonásaimat inkább anyámtól örököltem, a nagyapámra pedig már a legkevésbé sem hasonlítok - szerencsére. Az öltözetem sem hivalkodó és rikító, inkább a pasztellszíneket szeretem, de még jobban az egyenruhát. Amikor nem abban koptatom a suli padjait, akkor is beérem egy kötött vékony garbóval és egy sötét nadrággal, nyáron pedig előszeretettel hordok rövidujjas inget, pólókat. A hajamat csak annyira engedem megnőni, amennyire még nem zavar és nem kuszálódik a kelleténél jobban össze, de a legnagyobb szívfájdalmam, hogy figyelnem kell azokra a pelyhekre az államon is, ha nem akarok nevetségesen kinézni.