Tudjátok mi az amire a leginkább vágyik a varázsló fia, ha lejár minden órája és még egy edzést is sikeresen lerendezett a kviddicstagokkal? Egy nyugtató fürdőre! Éppen ezért kötöttem ki a kimerítő nap után a prefektusi fürdőben, ahol abban reménykedtem, hogy lesz elég időm gondolkodni, mérlegelni miközben egy kicsit lazítok. A pihenés sosem árt. Ha az ember olykor macska bőrébe bújik, akkor elfelejti, hogy milyen jó is ha önmaga marad huzamosabb ideig. Megígértem, hogy türtőztetem magam Bonnie-nak és megpróbálok viselkedni, legalább egy hétig. Ha sikerül akkor cserébe megkapom a fele zsebpénzét. Van ennél jobb üzlet? Persze, hogyha rájön és kiderül, hogy hozom a formám akkor az én zsebpénzem úszik szépen el olyan messzire tőlem amennyire lehetséges. Ha valamivel, hát az ilyesfajta kihívásokkal tönkre lehet tenni engem, vagyis inkább motiválni, attól függ, hogy éppen a szenvedő alanyt játszom vagy sem. Lényeg a lényeg, hogy Bonnie mindig tudja mivel kell fenyegetőzni, hiszen az ikertestvérem, ha ő nem tud rám ijeszteni a fenyegetőzéseivel, akkor a világon senki sem fog tudni rám hatni. Bár neki annyi előnye van, hogy együtt nőttük fel, így rengeteg titkot és emléket őriz rólam. Bevállalhatóakat és kínosakat egyaránt. Ha valamit nem akarok a világra zúdítani akkor azok a gyerekkori hülyeségeim és az elszántságom a gyerekes dolgok iránt. Fürdésre készen álltam, hoztam magamnak törölközőt, le is vettem a ruháimat, kivéve az alsó gatyót, sose lehet tudni mikor érkezik be valaki és őszintén megvallom nem akarom az illetőt kiakasztani a meztelenkedésemmel. Szóval teljesen nyugodtan csusszantam be szépen a medence meleg vízébe. Sosem engedek magamnak forró vizet, mindig órákat kell arra várni, hogy elviselhető legyen a víz, de így tökéletes. Nem kell felesleges köröket lefutni, azért, hogy tűrhetővé váljon a víz és én foglalkozhassak a fürdőzéssel. Vagyis most csak azzal, hogy lazán viselkedjem és egy kicsit ellehessek egyedül a vízben, nem is aggódva azon, mi lesz majd akkor amikor ki kell mászni a medencéből. Egyszer ugyebár minden szórakozás, pihenés véget ér. De az még odébb van. Sajnos van egy olyan rossz szokásom, hogy túl sokáig maradok a vízben, amikor már jéghideggé válik az amúgy meleg víz is. Persze ebben a szent pillanatban még nagyon az elején voltam, nyugodtan pancsoltam a vízben amíg még megtehettem ugyebár. Valószínűleg vacsora előtt befejezem ezt és senkinek sem fog feltűnni, hogy alig látott a nap utolsó részeiben. Most mit mondjak? Kell a népnek egy kis Clyde mentes délután, nem? Természetesen. Ezért vagyok itt, szépen elvonulva mindenki elől.
Nekem is jár egy laza nap, amikor teszek mindenre és mindenféle problémára. Amikor a fogadást is megnyerem és az sem zavar, hogy közben a bűz, amiben a vesztes fél megfürdik, némileg rám is átragad. De kit érdekel, ha nem akarom, hogy ez a nap is elcseszett legyen, mint a többi? Mert mostanában annyira nem buli Lestrange-nek lennem, mert hiába nem tudja senki, attól még az őseim valami olyannak szaladtak teljesen telibe, amit eddig igyekeztek belénk nevelni. Most akkor hogy vegyem komolyan? Vagy inkább legyek én az erkölcs-csősz, amiért nekem eszembe sem jutna semmi hasonlót sem tenni? De tényleg semmi, én tök jól megvagyok a szöszivel, köszönöm szépen. És ha már nem ér rá lubickolni, mert megint valami házi fölött görcsöl, akkor jövök én csobbanni. És mikor? Hát a szezon előtt, mikor máskor. Csak amikor belépek a helyiségbe, akkor veszem észre, hogy a prefektusi fürdő nem is olyan kihalt. Mi több, Cornerre bukkanok, ami több, mint szórakoztató. Alighanem utálni a legkevésbé van okom a srácot, de egy egészséges rivalizáláshoz bőven van indokunk is. Mindketten kviddics-csapatot vezetünk, másik házba járunk, neki is megvan a magához való arca. Soroljam még? És most pont kapóra is jön a megszeppent ábrázat, ahogy rám mered. Egyből lekapom a fürdőköpenyt, amit csak hanyagul a padlóra ejtek a törölközőmmel egyetemben és élénk rikító pálmafás fürdőnadrágomban nekiiramodok a medence felé, hogy aztán egy jó nagy lendülettel a vízbe ugorjak. Persze, hogy azt szeretném, ha minden IS vizes lenne. De főleg őt úsztassam már meg, ha más módon nem is nagyon tudnám szívatni. Mégis mi indokkal? De a meglepetés ereje és a lecsapásra váró labda legalább akkorát szól, mint a seggesem behúzott lábakkal. Mert bizony ez egy jókora bomba volt. És persze meg is érzem egy kicsit a medence alját, de az elégedett tekintetem egészen mást sugall, amikor kiemelkedek a víz alól és konstatálom az eredményt. Határozottan tetszik. - Szevasz kicsi Michael. - cukkolom, mert miért ne. Apa azért mesélt a vele nagyjából egykorúakról elég sokat és szórakoztat, hogy Corner családjáról is hallottam a régi sztorikban. - Elhagytad a tükröd, hogy egyedül vagy? - azért a kellő távolságot belőve elhátrálok a másik peremig, hogy aztán nekidőljek a medence falának. Egyedül akartam sziesztázni, de ez is megteszi pillanatnyilag. - Nem gyakori ez a korai látogatás. Rejtegetsz valami tojást, amiben sellők énekelnek neked? Vagy csak az egereket itatod, amiért a múltkori barátságos edzésnél koccantunk egy kicsit.
Csak egy kis nyugalom. Ez az amire most a legnagyobb szükségem lett volna. De nem tervezett társat kapok az eredetileg békés, eltunyult fürdőzés mellé. Valaki olyat, aki közelében sajnos rossz értelemben kezd el felforrósodni a víz is, ha a közelembe kerül. Nyílt titok, hogy a mi útjainkat nem kellene semmi sem keresztezze, még a közös barátságos vagy halál komoly kviddics meccsek se. De a valóságnak sajnos van egy olyan furcsa fintora, hogy mindig az orrunk alá nyom egy hatalmas DE-t, akkor amikor a legvédtelenebbek vagyunk vagy egyszerűen nem számítunk rá. Na pont ilyen volt a Mardekáros prefektus és csapatkapitány megjelenése, Aureliusé is. Úgy értem, ennyire arcon vágó, nem beszélve az okos húzásáról. Komolyan, nem tudott volna ő is normálisan belemászni a vízbe ha már ide jött, pont most? Oh nem! Neki bele kellett szöknie a vízbe, mert miért ne alapon ugyebár. Így is úgy is vizes lettem volna, szóval emiatt nem kezdek el fújni és szemet forgatni arrogáns kis Hollóhátashoz híven, az ilyen megnyilvánulásokat inkább meghagyom másnak. Ahogy az is igaz, hogy nekem van még mit tanulnom, ha ezt beismerem – neki természetesen nem, de magamnak – akkor máris egy fokkal tisztább a lelkiismeretem. – Csá Aurelius Leonard… Lestrange. – persze, hogy nem hívom simán csak Leo-nak. Miért tenném? Amióta rájöttem, hogy mennyire falra mászik a teljes nevének a hallatán, azóta minden alkalmat megragadok arra, hogy rásegítsek egy kicsit. – Nem vagyok összenőve vele, te is tudhatnád már, hogy két különböző entitás vagyunk. – bár ahhoz azt hiszem semmi kétségem nem fér, hogy Bonnie-t feleannyira szokta piszkálni, mint engem. Jó persze nekem ott a jelvényem és a modorom amiből felismerhet már annyira, hogy tudja ki áll vele szemben. – Hallottál már lazításról nem? Néha azt is kell és elhiheted, hogy régen volt időm rá. – mert mindig siettem valahová, vagy valaki után, nézőpont kérdése. De most végre lett volna egy kis szabad időm, magamra. Hát nem jön és beleköp a levesembe, még ilyenkor is? Ne legyen egy kicsit is viaskodó vagy akadékoskodó az ember a közelében? – Te mindig ilyenkor jössz ide? – kérdezem meg tőle csak úgy mellékesen, hogyha már valaki volt szíves elkezdeni a kérdezősködés láncát. Milyen udvariatlan volnék, hogyha nem kérdeznék tőle én is valamit, nem igaz?
Imádom szívni mások vérét, főleg ha tudom, hogy nem halálosan megsértődik rá, hanem felveszi a kesztyűt. Újabban a drágalátos kamaszodó kisöcsém arra is megsértődik, ha a pelyhedző bajuszkájára nézek, így aztán kénytelen vagyok más alanyokat kiszemelni. Hogy ez most a lételemem-e? Nem. Tyler nélkül nem olyan buli másokat szívatni, így marad pár kóstolgatós kör, a többit pedig rábízom a történésekre. Például egy ágyúgolyó csobbanással, a neve kifigurázásával és társaival. Igaza van, hogy ő pont a teljes nevemmel vág vissza. De nem lennék Lestrange, ha nem lenne erre is egy fantasztikus válaszom. Mint ahogy a legtöbb mindenre úgy általában. - Névfelolvasási fétised van? Vagy beragadt a lemez. - muszáj elviccelnem a helyzetet és különben is, ha már azzal a csobbanással kiadtam magamból minden feszültséget, akkor most már senki, de tényleg senki nem fog tudni megborítani. Maximum a vízbe. A medence másik végébe úszok át, csak hogy ne már az ő aurájába másszak bele - elég fura lenne az a látvány két full heteró gyerektől, hogy egymás mellett bratyizunk. Nem áll tőlem messze az a tényező sem, hogy a habokból amik felém sodródnak, egy cápauszonyt vagy bármi mást formáljak. - Ja, igaz is, ő semmit nem látna a párás szemüvegén át. - azért remélem, hogy ezt nem veszi élesem bántónak, mert ha viccelődni kell, akkor nem ismerek határokat. Na de ha már itt vagyunk, akkor bizony el kell viselnünk egymást rendesen is. - Én ne lazítanék? Bár megértem, Bagman mellett az ember fia a nőjét sem tudja rendesen ide cipelni. - én aztán nem célzok semmire, de az biztos, hogy a banya előre tudja minden gondolatomat és már hiúsította meg úgy tervemet, hogy beszólt, amikor elment mellettem a folyosón. - Téged még nem kapott el valami random dologgal, ami felkúrt? - már nem úgy, de igen. Mindegy is, én nem erőltetem a ribanc témáját, ha nem akarja. Így inkább készségesen válaszolok a kérdésére. - Akkor jövök, amikor jól esik. Nem láttam kint a " ne zavard őkelme Clyde habkirály sziesztáját" táblát. Máskülönben szerintem elég nagy ez a medence mindkettőnknek, nem értem mit hisztizel. - és hogy lássa, nem baszogatni jöttem őt, csak hátra döntöm a fejem a peremnek és lehunyt szemekkel élvezni kezdem a kellemes vizet.
Valahogy soha se tudtam hová tenni ezt a srácot, úgy összességében az egész sztorit a családjával kapcsolatban. Talán ezért volt egy kicsit olyan nyögve-nevetős a másikhoz való viszonyunk. Bár igyekeztem mindenkivel jóban lenni és minden a lehető legnyugodtabban lereagálni, hát mellette nem tudtam. Irritált a viselkedése egy kicsit, vagy talán az zavart, hogy két kakas volt egy szemétdombon, nem tudom már őszintén megmondani. Egy dolog biztos. Ha nem volt muszáj, akkor nem is nagyon keveredtem vele egy légtérbe, a mostani teljesen kivételes alkalom. Gondolta a fene, hogy ő pont most fog megjelenni, nem pedig valamikor máskor. Nem kezdtem el hisztizni. De egy rossz szava se lehetett azzal szemben, hogy megvédem magam a hülyeségei ellen. Valamivel ki kell védeni ezt az egész tréfát, nem? Hogy másképp lehetne, minthogy emlékeztetni őt a teljes nevére basszus! – Nem egyáltalán, csak gyakorlom a neved, arra az esetre, ha valaki bajtársat keresne magának és biztosan hozzád tudjam irányítani. – persze csak tréfálkozom, mi mást tehetnék. Régen megtanultam már, hogy nem kell annyira véresen komolyan vennem őt. Különben már rég idegroncs lennék. – Szerintem van neki elég dolga, minthogy utánunk ólálkodjon pont most. – legyintek egyet, mintha csak ennyiről lenne szó Hisztis Myrtle kapcsán. Érdekel is engem, hogy mennyire párás a szellem szemüvege. Kíváncsian felvonom a szemöldökömet amikor Bagman-ről és a nője idecipeléséről kezd el beszélni. Egy kicsit elgondolkodom, tény, hogy igyekszem messzire elkerülni a nőt, de amikor felbukkan, akkor se valami kedves. – Nekem csak azt javasolja, hogy vigyázzak jobban a macskámra, Mephisto-ra, pedig ő csak a macskás dolgait végzi, mint minden normális macska. De magyarázzon az ember annak a nőnek ugyebár. – persze tudom én nagyon jól, hogy igazából nem a macskám zavarja a nőt, hanem a gyakorlásom és mások megfigyelése, meg a napon való sütkérezés, amikor mással is foglalkozhatnék egyesek szerint. – Bár ezen igazából annyira nem kúrtam fel magam, tudtam, hogy nincs kivel beszélni. – ezzel egyidejűleg jeleztem is, hogy a nőnek nincs ki mind a négy kereke, ha még figyel egyáltalán rám. De ez nem is olyan lényeges. Szerintem ezt mindketten tudjuk és nem is nagyon lehet hová tenni, mert csak el kell fogadni, hogy ez van és kész. Mi már úgysem maradunk itt sokáig. Vagy legalábbis ő biztosan nem. – Hmm, most, hogy mondod talán legközelebb ezt fogom kitenni, de mindenképpen odabiggyesztem a Leo Lestrange jóvoltából részt is, hogy tudják ki motivált erre. – ezt csak úgy hozzáteszem mellékesen. Ha nem muszáj, akkor természetesen én sem piszkálom őt. Egyrészt nem is ezért jöttem ide, hanem azért, hogy egy kis nyugalmam lehessen. Az már részletkérdés, hogy ezt némi nyugtalansággal fűszerezi Leo jelenléte az egészet. Bár ahelyett, hogy kényelembe helyezném magam és hozzá hasonlóan én is behunynám a szemeimet csak figyelem őt és gondolkodom. Ha máskor nem, akkor most biztosan szembe spriccelhetném őt egy kis vízzel, hogy kvittek legyünk. Mivel olyan kedvemben vagyok, meg is teszem gondolkodás nélkül. Ő is kapjon egy kis meglepetés vizet a képébe basszus!
Clyde mindig is egy vicces fiú volt, aki azt hiszem egy kicsit tart tőlem. Teljesen meg tudom érteni mondjuk, mert Tylerrel az évek alatt kialakítottunk egy képet magunkról, amivel némi "negatív" hírnévre is szert tettünk, de én annál jobban szórakozok a másikon, amikor kiderül ennek az ellentéte. Sosem voltunk vérbeli kötekedők, csak egoisták, de azok nagyon. Clyde is valahogy visszafogott, mert máskor nem ilyen szokott lenni. Vagy nem is tudom, lehet a meccsek óta. Nekem örömöm telik abból, hogy heccelhetem és nem mondhatja, hogy nem hagyok elég teret neki ebben. A visszavágása kicsit életlenre sikeredik, amire nem torolom meg valamivel, csak jót mosolygok rajta. Clyde, Clyde, tanuld még kicsit a nyelvköszörülést. Én komolyan megvárom, amíg alkotsz belőle valamit. Tényleg! - Bagman itt is bármikor és bárhogy megjelenhet. Ha tudim, hogy éjszaka nem tud mit kezdeni magával, akkor nem hozom ide a barátnőmet. - tessék, színt vallottam. Aztán többet nem is emlegetem, mert eszembe jut Bagman és csak morgok csöndesen magamban. Miért nem tud inkább visszamenni oda, ahonnan jött? - Egyébként még az elődje is elviselhetőbb volt, de ez a nő... - tényleg nem érdemes több szót fecsérelni rá. Inkább csak elmerülök a kellemes semmittevésben és élvezem ahogy a meleg víz körülölel. - Szerintem gondolatolvasó. - pillantok ismét Clyde-ra. Nem tudom, hogy ezzel tisztában van-e az elmondottak alapján, de esküszöm, hogy az a ribanc néha előbb tudja a mondanivalóm, mint ahogy kiejtem. És ha nem azt mondom, amit vár, akkor mintha sokkal de sokkal elégedetlenebb és fanyalabb arcot vág. Ez az én szerencsém. Újfent elkényelmesedett helyzetemből a válasza zökkent ki, de jó értelemben, mert tényleg vicceset válaszol, én pedig jót nevetek rajta. De hallom, ahogy megmozdul és a víz halk lubickoló hangja csak egyre jobban közelít. Kinyitom fél szemem, de addigra már lespriccel, viszont én tettre készen ugrok rá és szívatom vissza víz alá nyomással. Persze nem úgy, hogy megfulladjon. - Te aztán nem bírsz magaddal. Esetleg egy meccs előtti edzéshez mit szólsz? - tudom, éles váltás. Néha szükségszerű, mert mi másról dumáljak vele, ha a magánélete annyira nem érdekel? Mert okés, hogy ismert az apja, az ikrek nem igazán dugják ki a fejüket egymás seggéből, nem tudom mennyi haverjuk van és kik azok, ők csak azok a srácok, akik lazáznak valahol. - Te figyelj már, kiderítsük, hogy Bagman gondolatolvasó-e? - vetem fel neki az ötletet. Tudom, hogy kicsit rizikós, de egy ilyen miatt csak nem csap ki minket, főleg nem az utolsó évemen. Bár nála meg aztán sosem lehet tudni. Olyan, mint egy vipera, meg bújik az árnyékban aztán lecsap, ha gyanútlanul közel érsz.
Komolyan megnézem Aurelius-t amikor Bagman éjszakai szokásairól beszél és arról, hogy ő idehozta a barátnőjét és majdnem lebukott a nő előtt. Megpróbálom nem kiröhögni a szerencséjét Lestrange-nek, biztos nehéz lehetett túljárni annak a nőnek az eszén. – Én azért nem díjaznám, hogyha épp félmeztelenül látna engem itt, pláne a barátnőmmel. – meg nem is nagyon szeretném, ha „szegény” Bagman-nek kiégetném a retináját a félmeztelen testemmel. Biztos kibelezne érte vagy nem tudom. Valószínűleg én érezném rosszul tőle magam, nem a nő. Van valami a nézésében amitől a varázsló fia úgy elszégyelli magát, hogy még azt is elfelejti, hogy melyik házba került és mik az erősségei. – Szerintem is, bár Runcorn is megérte a pénzét. Kétlem, hogy a mi időnkben lesz normális tanfelügyelő a Roxfortban. – vagy, hogy lesz egyáltalán normális tanfelügyelő itt valaha. Mindegy is. Mindkettőnknek ez az utolsó éve, nem hiszem, hogy van értelme a szigorú és könyörtelen tanfelügyelőkön gondolkodni pont most. – Ha gondolatolvasó, akkor sürgősen keresnünk kell valakit, aki ért az okklumenciához. Bár valószínűleg nagyon szépeket fogok gondolni a közelében, hogy még inkább kiakasszam őt. – gondolkodó fejet vágok, az imént persze próbáltam viccesre venni a dolgokat. De az, hogy Bagman gondolatolvasó sok mindent megmagyaráz. – Lehet, hogy az. Mások is hasonlóról beszélgetnek amúgy, de nem csak a Hollóhátban, hallottam Hugrabugosokat is erről pusmogni. – azt persze nem tettem hozzá, hogy én macskaként hallgattam ki őket, mert az egyikük olyan macskamániás, hogy csak na. Ezzel a tulajdonságommal minden bizonnyal rosszabb lennék, mint Bagman, de ezt azért nem jelentem ki ilyen hangosan. Lehetséges, hogy akár még most is itt sétálgat a folyosón valahol Bagman és épp azt hallgathatja amint én arra gondolok, hogy… milyen jó kém lennék, ha akarnék. De nyilván akkor se neki segítenék, hanem az ellenkező tábornak, akik többen vannak, bár keveset ér a szavuk. Lespriccelem, de ő ugyebár tettre kész és vízalányomással próbál visszavágni. Szerencséje, hogy nem vagyok nagyon harcolós kedvemben és nem rúgom őt ezért cserébe meg. Pedig szívesen megtenném. – Ha arra vagy kíváncsi, hogy hogyan fogunk fellépni a Hugrabug ellen, akkor… el kell, hogy keserítselek. – egyrészt meglepetés volt, másrészt még mindig aggódtam egy kicsit az őrző miatt. Maxwell nem rossz gyerek, csak lehet túl nagy terhet tettem a vállára. – Tudod mit Lestrange? – ha sikerül megszabadulni a vízbenyomásától akkor egy kicsit odébb húzódom tőle. – Ha van valami terved és még némi információhoz is hozzájuthatunk ezzel, én benne vagyok. Jó lenne biztosra tudni, nem csak a pletykákból erre alapozni.
Próbálom, én esküszöm próbálom megragadni a komolyságot a beszélgetésünkben, hisz egy majdnem lebukás egyáltalán nem vicces, ha arról van szó közben, hogy akár meg is foszthatnak a prefektusi titulusomtól. De én még mindig úgy érzem, hogy akkor is megérné, ha ez valóban bekövetkezne. Lehet, hogy tnem érzem a kettő közötti egyensúlyt, de vesse rám az az első követ, aki úgy gondolja, hogy Liv nem érdemli meg az időmet és a figyelmemet. - Szégyenlős vagy a tanárok előt, Corner? - sunyi vigyor ül ki az arcomra, ahogy kapok a lehetőségen, hogy felemlegessem. Már tényleg nem azért, imádom szívni a vérét, mert hagyja. Meg mert feltételezem utána a büdös életben nem találkozok vele, legfeljebb ha ő is jönne az akadémiára. Na az pazar lenne. Adna egy okot rá, hogy ne unatkozzak, de attól még gondolom azt, hogy inkább kötnének le a saját tevékenységeim, mint hogy őt pécézzem ki újra és újra. Szokták is mondani, én is jó gyerek vagyok, aztán mire a szándékaim végére érek, rossz lesz. - Nekünk jogunk van itt lenni, ha teljesen pucéran, akkor teljesen pucéran. A tanárnőnek viszont nincs jogosultsága ide belépni, ha nem követünk el semmi rosszat, mert ez a hely még mindig egy prefektusi fürdő. - gratulálok Leo, ezt jól megérvelted. De néha nem is kell dolgokhoz különösebben nagy érv, mint ami, mert az is teljesen magától értetődő. Én néha fürdőgatya nélkül is csobbanok egyet. Na akkor Clyde egytől tizes skálán mennyire égne ki? - Biztos vagyok benne, hogy már nem fogják Bagmant lecserélni. De azzal kiegyezek, ha békén hagy az év maradék részében. - erős fintor ül ki az arcomra, ahogy belegondolok, hogy mennyire nyugodt volt Runcorn meg az egész tanfelügyelős hülyeség előtt a suliban az élet, sokszor a tanárainkon is látom, hogy feszélyezett a helyzet, amiért nem oktathatnak mindent úgy és olyan formában, ahogy csak szeretnék. Mi lett a párbajszakkörrel is? Betiltották a francban. - Szimatold ki a te pletykáidat. - hagyom végül rá, ahogy elkényelmesedek ismét a vízben. Most, hogy ő sem akar hősködni, így nincs mit megtorolnom, én amúgy sem vagyok az a fajta mardekáros, aki szánt szándékkal terrorizál másokat. - Hagyjuk is a meccset. - röidre zárom a témát, mielőtt még elkezdene hencegni, mert akkor minimum orrba vágom, aztán majd mutogathatja a félmeztelen testét a javasasszonynak törött orral. - De gratulálok, jó a fogótok. Ez az egy mázlitok van. - tény ami tény, ha nem lép Mason még idejében, akkor a Hugra elég pontot szerez és semmi nem mentette volna meg a Hollóhátot. Szomorú, de ez van. Majd leszünk mi is jobbak. - Na? - rendezem én magamban a haragom és elengedem Clydeot, megérdemelte azt a vízbenyomást, még egyszer provokál meccsekkel vagy bármikkel, akkor megemlegeti. Csak aztán... előrukkol valami teljesen hajmeresztővel. - Jesszus Corner, te vagy a suli ügyeletes pletykafészke, hogy így ki akarod deríteni?
Szemet forgatok Leo megjegyzésén, hozzá képest azt hiszem az ikertestvéreim olyan, akinek megengedem, hogy szívja a véremet. Tanya Krum engedély nélkül is csinálja, de nála tökre érhető, mert teljesen jogos ahogyan néha beszélgetünk egymással. Talán az volt a gond, hogy nem szenteltem túl sok időt a visszavágásra, a nagy beszólások és poénok kivédésére. Valójában nem is nagyon akartam. – Számít, hogy akarok megjelenni a tanárok előtt? – persze, hogy számít, szeretem ha inkább talpig ruhában látnak, mint egy szál alsónadrágban. Az ilyen pillanatokat inkább meghagyom másnak. Nyilván eredetileg én sem Leo-nak tartogatom ezt a látványt, de hát ő jött ide pont akkor amikor itt vagyok, nem én jöttem utána. Lehet tényleg ki kellene tennem azt a „Ne zavard Clyde Corner-t!” táblát valahová ilyenkor. – Jó végül is, ok nélkül az a nő se állít be ide. – egy pillanatra elnézek, azért maradjunk annyiban, hogy őt nem nézném meg pucéran. De ez csak egy személyes vélemény. Tartogassa inkább ő is magát szépen a barátnőjének. Szerintem mindketten jobban járunk. A Bagman-as megjegyzésével sajnos egyet kell értenem, nem valószínű, hogy lecserélik őt és szerencsénk lesz, mert esetleg békésen eltelik az idő az év végéig. Bár van egy olyan érzésem, hogy ha kezeskedek az ellentettjéről, akkor a roxfortos éveimet úgy zárom, ahogyan azt az apámnak kellett volna a jó vizsgaeredmények mellett. Jól szórakozva, boldogan, egy vagány titkos bulival zárva az egészet akár még Bagman tudta nélkül is. Ha tényleg gondolatolvasó valószínűleg rájön és lefújja az egészet, de én mégis reménykedem abban, hogy ez mégse lesz így. Nem vagyok bulizós típus, de azért hadd tartsunk már egy méltó végzős bankettet basszus! A szimatoljam ki a pletykáimat részre ismét csak szemet forgatok, jobb ha meg se említem neki őket, úgy néz ki nem vevő az esetleges információkra. Vajon mióta lett ilyen mufurc? Ja tudom, mindig ilyen volt. Viszont amikor azt kérte, hogy hagyjuk is a meccset csak felsóhajtok. Hát persze, hogy hagyjuk a meccset. Nekem se volt egy legényálom végigszenvedni a Hugrabug-Hollóhát meccset, az övékén meg történetesen ott voltam. Érthető okokból inkább pártatlan maradtam a Griffendél-Mardekár meccsen. Őszintén nekem édes mindegy volt, hogy Lestrange vagy Potter csapata nyer. – Az öcséd is ügyeskedett. – jegyzem meg, csak úgy mellékesen. Hátha legalább ez felvidítja őt. Bár őszintén semmi kedvem sem volt vigasztalni és dicsérni Leo-t, szerintem nagyon jól megvan anélkül is. – Nem, csak látok dolgokat amik érdekelnek és kíváncsi vagyok. – jegyzem meg merő egyszerűséggel. Visszahúzódok a medence másik részére ahol eredetileg is voltam. – Már csak egy jó vajsör hiányzik innen, vagy valami koktél. Bagman tuti kipenderítene ha egy koktélbárt üzemeltetnénk itt. – látszólag ez még egy egész bolond elgondolás, de majd minden értelmet fog nyerni, mondjuk nem itt ebben a helyiségben, hanem valahol máshol biztosan.
Engem csak szórakoztat Corner szégyenlőssége, amiről leginkább csak sztorikat hallok másoktól, de most beigazolódni és látom a sztorik hitelességét. Aki ilyen kínosan ügyel a környezetére, akit szemmel igenis jól láthatóan az is zavart, hogy én megjelentem. Pedig aztán elhiheti, egyrészt engem nem érdekelnek a paraméterei, másrészt nekem is olyan van. Hol nem szarom le, hogy kisgatyában tolja vagy anélkül? Én csak csobbanni akartam egyet, az már mellékes, hogy társasággal jobban élvezem az ilyet. És akkor felteszi azt az idióta kérdést, amire nem tudok másképp reagálni, mint hogy kinevetem. De úgy istenesen kinevetem. - Mert a tanárokat a cerkád érdekli, mert még ők sem láttak olyat. - felvont szemöldökkel, komolyságot erőltetve magamra pillantok rá. Ugye nem gondolja komolyan, hogy majd bármelyik tanár a ropi gyereket fogja forszírozni? Mert még elgondolásnak is vicc. Oké, erős és izmos ő is, de attól még egy ropi. Bagmanről megállapíthatjuk a végtelenségig is, hogy egy picsa, de az tény, hogy ide azért nem randalírozik be bármikor, azzal igazából nem csak szabályt szegve, de kellemetlen helyzetbe hozna minden jelen lévőt, beleértve természetesen ebbe saját magát is. Azért az a nő sem ostoba, csak bolond és hataloméhes. Nem tudom, hogy miért is nem bolondult még bele abba, hogy napjában hallja másoktól az összesúgást, a rosszalló, sőt vádló tekinteteket. Esküszöm, mintha igazából ebből táplálkozna. És az még nem nyert megerősítést, hogy mi van akkor, ha valóban olvas mások gondolataiban. Egyszerűen ez a titokzatosság és alattomosság, amit egész évben mutat teszi őt annyira "veszélyessé". De én azt gondolom, hogy azért ide mégsem jön be, mert most tényleg a céljának megfelelően használjuk ezt a helyiséget és senkinek nem lehet egy szava sem, hogy beszélgetünk. A kviddics most nekem egy kicsit kényes téma. Nem csak hogy nem indítottuk nyereségesen az első meccsünket, de olyan szintan lebőgtünk, mintha mindenki lyukas kézzel játszott volna. Aztán ott volt Regu is, aki csak épp hogy sikeresen húzta be a fejét a gurkó elől, mégsem járt annyira jól, hogy el is kerülje az ütközést. Azért Longbottom dühkezelési képességeivel szemben akadnak kételyeim mostanában és szerintem ezt a kisgyerek felé meglőhette volna kevésbé erősen is. Mindegy is, a lényeg, hogy a kis zöld randalírozónak nem szegte a kedvét a későbbiekben, sőt néhány edzéssel máris feldobtam a kedvét. - Kösz. Nem tudom mit gondoljak, hogy mi lesz, amikor itt hagyom ezt a csapatot, mert három végzős kiválás túlságosan sok egyszerre. Aztán lehet szerencséjük lesz, nem tudom. - vállat vonok. Ha nem tűnne fel most neki, én folyamatosan azon agyalok, hogy is lehetne jobb a csapatnak, ha már bizalmat szavaztak nekem. - Most ezt úgy mondod, mintha egyébként valami csótány képében végigfülelnéd a tanári kart. - vágom oda neki, miközben visszamenekül a saját térfelére. Nekem eszem ágában sincs őt többször lefröcsélni, én ázni jöttem ide, nem duhajkodni. De a megjegyzésére még így is sikerül felhorkantanom. - Most ezt úgy mondod, mintha a Bahamékon lennél és nem a hideg Skóciában. Bagman mixelne neked olyan koktélt, még az ernyő is a torkodon akadna. - nevetek fel egy kissé gúnyosan. Álmodik a nyomor, még nem akarom, hogy vége legyen az évnek.
Nem igazán szerettem, hogyha engem bámulnak fürdés közben, akárkiről is legyen szó. Eddig mindig sikerült úgy időzítenem, hogy az ég világon senki se legyen itt. Vagy épp akkor távozott az illető amikor én jöttem vagy én akkor távoztam amikor valaki jött. Nem volt min sokat magyarázni, mindenki végezte a maga dolgát, de így. Sokkal szívesebben fürdőztem volna bárki mással, mint Mr. „Sokkal nagyobb a találati rátám, mint neked Clyde” Lestrange-el. Bár meg kell hagyni néha ő is két balkezes Tyler-rel, de senki sem teszi ezt szóvá, mert nem érdemes. Mindenkinek vannak jobb vagy rosszabb napjai. Ami a kinevetését illeti, inkább csak nem vettem magamra, ha úgy teszek, mintha nem hallottam volna, akkor valószínűleg abba hagyja. Legalábbis remélem, hogy ez a taktika nála is, mint mindenki másnál beválik. Most különben sem tűnik olyan túlzottan idegesítőnek, mint amilyen alapjáraton lenni szokott, de persze nem reméltem, hogy ez sokáig így marad, elvégre róla volt szó. Különösképpen, most én sem akartam felvágós lenni és az orra alá dörgölni, hogy ugyan a Roxfortban az élet menni fog majd tovább, ha mi végzünk, felesleges aggódnia már ilyesmin. Mégis úgy érzem, hogy ezt jobb ha megtartom magamnak, vele ellentétben én nem aggódtam a a csapat miatt. Tudtam, hogyha hárman el is ballagunk, attól még jó kezekben lesznek a többiek. Persze hátra hagyom nekik a tanácsaimat – tudom, hogy szükségtelen, de anno nekem is jó lett volna, hogyha valaki eligazít és jól pontra tesz, amikor csapatkapitány lettem – amikről csak remélni tudom, hogy megfogadják. Csak akkor lesznek sikeresek, hogyha sose adják fel és persze elfogadják a vesztést. Tudom, hogy az unokatestvérem erre képtelen lesz és kicsinálja a többieket de azért reménykedni csak lehet. – Van olyan személy a csapatodban, akire rá mernéd bízni a többieket? – kérdeztem meg csak úgy mellékesen. – Most kivételesen nem az öcsédre gondoltam, hanem rajta kívül bárki másra. – tettem hozzá, még mielőtt egyből az öccsét mondaná. Sejtem, hogy jelenleg a csapatában több a fiatal, de hé mi se voltunk öregebbek amikor ezt kezdtük! Sőt szerintem jobb is lesz, ha fiatalok vannak a csapatban, ők egy darabig úgyis a tagjai lesznek, nem váltakozik olyan gyorsan. Kicsit én is izgulok, hogy mi lesz ha már nem leszünk itt, de tényleg nem kell és felesleges is aggódni ezen. – Csótány képében végigfülelni a tanári kart? Ugyan, prefektus vagy, biztos nyitva szoktad tartani a füled te is. – az már mind mellékes, hogy nem is állt olyan messze a valóságtól, csak a csótánynál azért sokkal nagyobb és feltűnőbb állatként tudtam kihallgatni bárkit is, ha olyan kedvem volt, ugyan ki gyanakodna egy macskára? Senki. – Azt azért megnézném, hogy Bagman miként mixel valami koktélt! – nevetem el a végét. Persze nyilván ez egy vagány képzelgés, de van egy olyan érzésem, hogy ezt maximum csak a rémálmaim legsötétebb bugyrában látnám viszont. – Te is megállítanád az időt egy kicsit amíg hetedéves vagy? – próbálok meg feldobni egy újabb témát, simán meg is lehet bukni valamelyik tantárgyból, hogy valaki még egyszer hetedéves legyen, de az elég ciki lehet. Nem teljesen úgy gondoltam a hetedév lelassítására. Remélem érteni fogja, hogy mire gondoltam, ha nem… Hát ez van.
Tudjátok mi az amire a leginkább vágyik a varázsló fia, ha lejár minden órája és még egy edzést is sikeresen lerendezett a kviddicstagokkal? Egy nyugtató fürdőre! Éppen ezért kötöttem ki a kimerítő nap után a prefektusi fürdőben, ahol abban reménykedtem, hogy lesz elég időm gondolkodni, mérlegelni miközben egy kicsit lazítok. A pihenés sosem árt. Ha az ember olykor macska bőrébe bújik, akkor elfelejti, hogy milyen jó is ha önmaga marad huzamosabb ideig. Megígértem, hogy türtőztetem magam Bonnie-nak és megpróbálok viselkedni, legalább egy hétig. Ha sikerül akkor cserébe megkapom a fele zsebpénzét. Van ennél jobb üzlet? Persze, hogyha rájön és kiderül, hogy hozom a formám akkor az én zsebpénzem úszik szépen el olyan messzire tőlem amennyire lehetséges. Ha valamivel, hát az ilyesfajta kihívásokkal tönkre lehet tenni engem, vagyis inkább motiválni, attól függ, hogy éppen a szenvedő alanyt játszom vagy sem. Lényeg a lényeg, hogy Bonnie mindig tudja mivel kell fenyegetőzni, hiszen az ikertestvérem, ha ő nem tud rám ijeszteni a fenyegetőzéseivel, akkor a világon senki sem fog tudni rám hatni. Bár neki annyi előnye van, hogy együtt nőttük fel, így rengeteg titkot és emléket őriz rólam. Bevállalhatóakat és kínosakat egyaránt. Ha valamit nem akarok a világra zúdítani akkor azok a gyerekkori hülyeségeim és az elszántságom a gyerekes dolgok iránt.
• 
