Marcus és Daniel Maxwell

Amikor megtudtátok, hogy húgotok született, megesküdtetek rá, hogy az életetek árán is megvéditek. Gyerekkorodban is harcias, igazi legidősebb fiú voltál, és ez nem változott. Amikor aurornak jelentkeztél, eldöntöttem, hogy nekem is ez lesz a hivatásom. Évekkel később követtelek, egészen a tengeren túlra jöttem veled, amolyan potyautasként. Tudom, nem sejtetted, hogy a te kicsi húgodból titkosügynök lesz. Én pedig azt nem, hogy a legjobb barátom és cinkostársam leszel. Nem csak a titokgazdám vagy, de az ivócimborám is. Az a személy, aki mindent tud rólam. Az egyetlen, aki azt is tudja, mikor milyen álarc és álnév mögött bujkálok.
Tudod, heccellek azzal, hogy ideje lenne megnősülnöd, családot alapítani, de azt hiszem, te épp olyan munkamániás vagy, akárcsak én.

// Tesó! Gyere, mert nagyon várunk Peterrel. Az alapokon kívül némileg alkuképes, az pedig, hogy hogy alakul a történetszál, rád van bízva.   //

Te Leah-ként emlékszel rám. Így neveztél tizennyolc éven keresztül, amíg be nem fejeztem a Roxfortot. Azóta bárhogy nevezzenek, neked csak Szöszi vagyok.
Két évvel jártál felettem, vigyáztál rám, és megvédtél, még ha nem is volt rá szükség. Mindig te voltál az a bátyó, akihez átmentem éjjel, ha nem tudtam aludni, vagy akit felhívtam, ha honvágyam volt.
Peter az egyetlen, aki nem tudja, hogy életben vagyok. Marcus és te vagy a titokgazdám, az életetekkel véditek a titkom. Hiányzol, de nem tudhatod meg, hogy visszatértem Londonba. Veszélyes lenne rád és a családodra nézve. Egyszer talán, amikor minden elcsendesedik... Addig csak külső szemlélőként, ismeretlen ismerősként figyellek és most rajtam a sor, hogy vigyázzak rád. Talán érzed, hogy én vagyok az, talán nem is sejted, hogy a kishúgod visszatért...

//Kedves Daniel! Nagy szeretettel várunk az öcséddel együtt. Némiképp alakítható a karakter, csak az alapokhoz ragaszkodunk. Gyere, sütök neked palacsintát!   //