Lennie nem csak arra szokott ügyelni, hogy olyan szemérmetlenül jól álljon a haja, hanem arra is, hogy miközben az udvarra tartva végig halad a folyosókon, kisimultnak és ridegnek tűnjön a tekintete, mint úgy általában, ha ’épp nem-érek-rá-hagyjál-békén’ van. Ó, pedig ha ki lehetne hallani a gondolatait a fejéből, nem biztos, hogy sok elismerő pillantást kapna.
Faszom a mugliismeretbe. Faszom a muglikba is. Faszom beléd is, mit nézel?
Merthogy épp mugliismeretről jön, ami valahogy mindig kihúzza nála a gyufát. Meglepő, ugye? Persze feltehetnénk a kérdést, hogy minek jár egyáltalán ilyen órára, de tudod, hogy van ez. Anyuci ragaszkodott hozzá. Tartsd közel a barátaidat, az ellenségeidet még közelebb alapon. Nos, azt még sosem mondta senki, hogy bármelyik Mulciber is százas lenne, még hetvenötös is nehezen. Szeretné egy kicsit kiszellőztetni a fejét, talán megkeresni a húgát, hogy uzsonnázzanak együtt. Helyette Sly barátja rohan belé, aki valamiért feltűnően vidám. Sosem jó jel, ha Sly vidám. Sly egy faszfej. – Min vagy már megint így befeszülve? Gyere, gyere, ez segít majd kiereszteni a gőzt. – Lennie első gondolata, hogy vajon melyik szerencsétlent találták meg már megint. Néhány másodperc erejéig megáll a folyosón, mély levegőt véve csóválja meg a fejét, ahogy elengedi ezt az egész délutáni séta dolgot, és a haverkája után fordul, hogy kövesse őt a használaton kívüli tanterembe. Abba, amelyik a bejárati csarnokból kivezető folyosóról nyílik.
Az előzményeket nem ismeri, de sejti. Mindig ugyanaz, nem? Most pedig ott állsz te, mögötted egy nagyobb darab srác, veled szemben meg immár Sly. Nem úgy nézel ki, cicuka, mintha élveznéd a helyzetet. - Úgy viselkedtek bazdmeg, mint a tizenhárom évesek. – Ne aggódj, nem vagy vele egyedül, Lennie sem élvezi. Neki ehhez most semmi kedve. Meg úgy egyébként sem lenne. Ha emlékszel rá, ő annak idején úgy két hónapon belül megunta a szopatásodat. Magából kiindulva pedig kissé nehezen hihető számára, hogy vannak, akiket ez még mindig szórakoztat. Persze LEHET, hogy a húgának is volt ráhatása a dologra. Érted, ha sárvérű lennél, leszarná, de így azért keltesz benne némi szimpátiát. - Miért nem adunk neki két nyelvet? Hátha azzal normálisan tudna beszélni. – Sly a markába fogja az arcodat, ha nem küzdesz nagyon, hogy kifeszítse a szád. - Diszlexia. - Mi? - Diszlexiának hívják. Tud beszélni, olvasni nem tud, te gyökér. – Lehet, hogy Lennie stílusa kissé érdes, de látod, legalább képben van. Mert érted, ha rád szálltak valamiért, akkor legalább tudják már a rendes nevét. Egyébként sem szereti, amikor valaki nem a saját súlycsoportjával kezd, téged meg ketten fognak. - Jó, tök mindegy. Akarod te csinálni?
Erre ő nagyjából olyan életkedvvel sóhajt egyet, mintha harmadjára kellene újra írnia a háziját. Az jár a fejében, hogyha tíz perccel hamarabb véget ér az a szaros mugliismeret, akkor most nem lenne ilyen helyzetben, hanem szépen kimehetett volna sétálni. De most már itt van, szóval nyilván nem fog magadra hagyni ezzel a kettővel. A prefektusok gyöngye elő is veszi a pálcáját, de helyetted a haverjára szegezi, és láthatóan nem barátságos szándékkal. – Nincs kedvem Margoval veszekedni azért, mert ti seggfejek vagytok. Keressetek valaki mást. – Ilyenkor azért jól jön neki a húga, akivel takarózhat, hisz mindenki tudja, hogy milyen fontos neki. Nehogy már önerőből gondolják ilyen szentléleknek. Ha pedig Sly emlékszik a tavalyi párbajszakkörökre, akkor szépen elhúznak innen.
Néhány napra elülni látszik a vihar, majd megint minden az elején kezdődik. Hozzászokhattam volna már, de valahogy mégis az újdonság erejével ér, ahogy az a tagbaszakadt idióta elkapja a karom, és ellentmondást nem tűrve rángat magával. Nagyot sóhajtok, lehunyt szemmel koncentrálok valami szépre, míg a kemény szavak mellett öklök is csapódnak. Legalább nem átkok, a zúzódások elmúlnak, főleg ha meglátogatom Abbott kisasszonyt. Ő seperc alatt rendbe rak, és újra a régi leszek. Mikor ott hagy a vékonyabbik srác, már azt hiszem vége, de abból ítélve, hogy a haverja még mindig a markában tart rá kell jönnöm, hogy ettől valószínű csak rosszabb lesz. Morog mögöttem valamit ez a srác, Jason, vagy James, azt hiszem valahogy így hívják, de nem értem, hogy mond. Mindeközben visszatér a haverja, ez a Sly nevezetű, nem egyedül. Hozza magával a legkisebb Mulcibert. Pedig róla már azt gondoltam, hogy megunta. Legalábbis vagy három éve nem találkoztam vele ilyen helyzetben. Jöttek a helyére újak, szóval különösebben nem hiányzott. Hagyom, hogy tegye amit akar, ellenkezésnek úgysem lenne értelme. Hárman vannak velem szemben, ha ficánkolok legfeljebb beszedhetek néhány csúnya rontást és ártást. Egyik sem hiányzik. Az azonban meglep, hogy képben van. Mármint nem azért, egyértelműen ő a legértelmesebb hármójuk közül, de sosem gondoltam volna, hogy kijavítja majd a haverját. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem kerül elő a pálca. Bassza meg. Hát persze. Esélyem sem volt, hogy megússzam. És mégis. Lennienek úgy tűnik legalább annyira elege van a haverjaiból, mint nekem. Megdöbbentő, és váratlan fordulat, hogy a pálca hegye nem rám, hanem a még mindig az államat feszítő Slyra irányul. Ha ettől nem gondolja meg magát, semmitől. Márpedig úgy tűnik, nem ijedt meg kifejezetten. Szembe röhögi barátját, hiszen úgy véli, hogy őt úgysem meri megtámadni.
Vendég
Kedd Feb. 16, 2021 7:19 pm
Kelletlenül sóhajt, amikor Sly nem hátrál. Miért is gondolta azt, hogy könnyű lesz és gyorsan tovább léphetnek? Jaaa, merthogy ő most sétálni szeretett volna. A probléma ezzel az elmélettel az, hogy ennyi erővel szimplán ki is fordulhatna és elsétálhatna. Dönthetne úgy, hogy ő köszöni, nem szeretne ebben részt venni és mehetne tovább dolgára, ahogy eredetileg tervezte. De Lennie bármekkora bunkónak is szereti beállítani magát, tulajdonképpen fele annyira sem rossz, mint az ember gondolná. Téged sem fog itt hagyni.
Nincs vele tisztában, hogy a jelenlétével és a pálcája előhúzásával milyen érzelmi hullámvasúton rángat téged végig, hogy akkor most megátkoz-e, nem átkoz, kit átkoz, átkoz-e egyáltalán. Jobb így, a végén még túl jól szórakozna rajtad. Azt azonban ő is átgondolja, még ha csak futólag is, hogy vajon tényleg megéri-e egy ilyen összetűzésbe keveredni ezzel a kettővel – igazából csak Slyal, a másiknak nincs túl sok saját gondolata, de részletkérdés. És miért? Miattad? Szereti azt gondolni, hogy hülyét kap azoktól, akik képtelenek megvédeni magukat, de ez megint csak a felszín. Végül pálcák nélkül merülnek el egy kisebb vitában, ami még vitának sem igazán mondható, sokkal inkább két mardis haver közötti összeszólalkozás. Sőt, valahol a harmadik mondatnál már valami totál más dologról beszélnek, aminek köze nincs hozzád. Lennie rövidre zárhatná a dolgot pálca nélkül is, a talárján díszelgő prefektusi jelvénnyel, de tudja, hogy rajtad vernék le később, nem rajta. Hát nem figyelmes?
Azonban amilyen lendülettel úgy tűnt, hogy megfeledkeznek rólad, pont úgy rántanak vissza a középpontba, amikor Sly végre ismét feléd fordul. Ne aggódj, Lennie máris ott van mellette, és a nagyobb darab srác kezeit lesepregetve rólad ragadja meg az alkarod és húz magával, ki a teremből. - Te bazdmeg! – Kiáltja még vissza a haverjától jövő, cseppet sem kedves bazdmegmulciberre, de mindezt szinte nevetve teszi. – Láttad az arcát? – Szórakozottan teszi hozzá vagy tíz méter múltán, mikor végre téged is elenged. Nem akar ő végig rángatni az udvaron, de ha hamarabb elenged, akkor gyanús, hogy vissza lettél volna húzva a terembe.
Vendég
Csüt. Feb. 25, 2021 7:48 pm
Mulciber és Dolohov
Úgy érzem magam, mint egy szürreális rémálomban. Ezek itt összevitatkoznak a fejem felett, én meg állhatok ott továbbra is kicsavart karral. Mintha két veszekedő testvér kedvenc játék szere lennék, aki anyukára bíztak megőrzésre, míg kiderül, ki nyeri a vitát és ezzel a fődíjat, azaz engem. Hát sosem gondoltam volna, hogy egyszer ilyet élek majd. Elbambulok néhány pillanatra, pedig nem kéne, mert hirtelen ismét mindannyian rám figyelnek, majd Lennie megragadja a karom és elrángat a háztársai elől. Valaki csípjen meg, ez már biztosan csak egy álom. Vagy lehet tényleg elkaptak, aztán elájultam és ilyeneket hallucinálok. Egyáltalán aki elájul szokott hallucinálni? Nem tudom. - Aha, láttam – felelem szórakozottan, mert még kell pár perc, hogy tényleg magamhoz térjek. Lennie Mulciber megmentett. Vagy ez csak egy csúnya átverés, és most valami sokkal rosszabb jön, amit vagy egyedül, vagy ezekkel a parasztokkal együtt talált ki. Lehet csak egy jól megkomponált terv része az egész, és nincs itt szó semmiféle hősködésről. - Ez mégis… mi a fasz volt? – Nem szoktam én csúnyán beszélni, tényleg, káromkodni is maximum az „a macska rúgja meg’ szintig, de ez most megüti azt a küszöböt, mikor nem tudok féket tenni a nyelvemre, és nem érdekel egész egyszerűen hogy mit mondok. Különben meg, biztos hallott már ettől csúnyábbakat is, szóval nem is értem mit szendéskedek itt. Szívem szerint igazából lenyomnék egy igen cifra körkáromkodást, de azért na. Elég ha egyelőre válaszol a kérdésemre, mert egyszerűen nem tudom hova tenni, hogy miért fordult szembe a haverjaival egy mocskos hugrabugos miatt. Ez nem vall rájuk.
