Mióta az Akadémiára járunk, hiába osztozunk a szobán, alig tudunk kulturáltan leülni beszélgetni, baromkodni, együtt lenni Baileyvel. Számomra ez meglehetősen elkeserítő, hiszen mióta megszülettünk, ő a jobb felem. Mindent - szó szerint - együtt csináltunk az elmúlt években, a Roxfortban egy házba jártunk, többnyire ugyan azokra az órákra, aztán elkerültünk az akadémiára, és lám, alig van időnk egymás társaságára. Más tárgyak, más időpontú órák, egyszóval más minden. Esküszöm, hiányzik. A szobában vártam, hogy vége legyen az utolsó órájának mára. Jóllehet, mindkettőnknek tanulni kéne, meg készülni a másnapra, meg csak szimplán pihenni, és ugye még holnap is óráink lesznek, de az az igazság, hogy már annyira leszívtam a saját energiatartalékomat, hogy nem igazán érdekelt. Akartam végre egy kikapcs estét a Baevel. Annyira nagy kérés? Az aztalon halomra álltak a csokibékák, a mindenízű drazsék, a kekszek, meg különböző nasik, a vajsörös üvegek, nomeg csemésztem be - ne kérdezd hogyan, miként, és honnan - egy üveg lángnyelv whiskyt, hogy majd megisszuk. Mert megisszuk. Mert most már muszáj. Mikor Kinyílt az ajtó felugrottam, megfogtam a karját és gyorsan behúztam a szobába, majd becsaptam az ajtót. Ne lásson be kintről bárki. Elmormoltam egy colloportust, meg egy disaudiot, hogy senkinek eszébe se jusson megzavarni minket az én eltervezett bratyós estémen, majd fülig érő vigyorral néztem Baileyre. - És most... Inni fogunk. Meg dumálni, meg ökörködni, mielőtt a földtúró szakod elválasztott volna minket. - Ezekkel a szavakkal indítottam a társalgást, mert ugyebár köszönni minek, majd összevontam a szemöldököm, ahogy tekintetem lekanyarodott a táskájára. - Tedd már le azt a vackot, ma kivételesen egyikünk sem fogja a könyveket bújni. - Megfogtam egy csokibékát az asztalról, és egy ugrással levetettem magam az ágyamra... Amit mondjuk meg is bántam, mert izomból sikerült összecsókoltatnom a fejem hátsó felét a fallal, ami koppant akkorát, hogy szinte beleremegett a szoba. Jól indítom az estét.
Vendég
Csüt. Feb. 04, 2021 12:14 am
Nathaniel x Bailey Sörözgetés Viccesnek tartottam, hogy végre valami olyasmit tehetek ami engem tesz egyedivé, ami megkülönböztet tőle. Viccesnek tartottam, hogy a megszokottal ellentétben másik terembe menjek az ikertestvéremmel. Viccesnek tartottam, hogy nem tévesztenek össze vele és tudják a nevem. Ahogyan azt is viccesnek tartottam, amikor a folyosón egymás mellett haladtunk el de annyira sem volt időnk, hogy egy sziánál többet váltsunk egymás között. Ennek ellenére viszont boldog voltam mert, legalább találkoztunk, napközben is és legalább két szót válthattunk egymással, ha mást nem. Ennek ellenére is kitartóan tanultunk, egymás mellett, mindenki azt amihez jobban értett a másiknál egy kicsivel. Ennek ellenére se akartam megváltoztatni a döntésemet, mert tudtam, hogy neki ez lesz a legjobb, meg nekem is. Ám mégis mindenek ellenére azon voltam, hogy ezzel csak megerősítettük a köztünk lévő testvéri kapcsolatot azzal, hogy egymás nélkül is ugyanolyan verhetetlenek vagyunk, mint együtt. Legalábbis ezt éreztem az elején. Mindennek a ködös elején, amikor nem számított, hogy nem hozzá beszélek először az óra előtt. De hetekkel később már jobb szerettem volna ha ez másképp lenne. Pontosan ezért mentem én vissza a közös hálószobánkba, mert ha máshol nem, akkor ott biztosan összefuthatok vele. Reméltem, hogy nem lesz éppen órája és elbeszélgethetek egy kicsit vele, úgy a semmiről, mert hiányoznak azok a pillanatok amikor félszavakból is megértettük egymást. Szóval nem mentem sehová máshová, csak vissza a hálókerületünkbe. Jobb ötlet hiányában. Bár ahelyett, hogy megleptem volna őt valamivel inkább csak a szabadidőmet adtam neki. Az is nagy ajándék, hogyha napokig csak a tanulós fejem látja, ami valljuk be, nem a legszebb ha hajlamos vagyok miatta virrasztani. Alig léptem be a szobánkba ő se köszönés se semmi megfogta a karom és behúzott. Őszintén szólva nem tudtam elképzelni mire fel ez a nagy hercehurca amikor megszólalt. – Oké, nyugalom Nate! Nem terveztem több randira menni a mai nap folyamán a tankönyveimmel. – azzal a lendülettel amivel ő maga után húzott én szépen letettem az asztalomra az éppen aktuális órám tankönyvét, ami miatt nem lehetett én hamarabb itt nála. Ez van ha nem tanár akartam lenni, hanem valami más. – Különben nem olyan rossz szak ez, nem kell egyből elátkoznod ezért se engem se a földtúró szakomat. – nyelvet öltöttem, mint valami incselkedő kisgyerek. A szívem mélyén lehet, hogy még az is voltam, de kit érdekelt? – Nem tudtam, hogy át akarod invitálni a szomszédokat is egy kis bájcsevejre. – nevettem az ő szerencsétlenkedésén, de visszafogtam magam, végtére is, nem akartam megbántani őt, csak piszkáltam egy kicsit. – Mit akarsz amúgy inni, ha már itt tartunk? – kíváncsiskodtam és azzal az erővel leültem az ágya szélére. Nem mintha a sajátomon nem lett volna elég hely a számomra, de ki tudja miről akar beszélni ugyebár.
Jónak ígérkezett a terv, hogy az estét együtt töltjük Baileyvel, hiába, hogy ő erről a tervről még nem tudott. Meg akartam lepni, egész délelőtt ezen agyaltam, hogy mit kéne ma csinálnunk, de végül arra jutottam, hogy a legegyszerűbb az lesz, ha bezárkózunk a szobánkba, és csak elleszünk. Csak dumálgatunk, úgy mindenről. Mindenről is! Mondjuk akkor még nem gondoltam, hogy lesz konkrét témánk is, de az egy másik dolog. A teljes igazság az, hogy csak pár perccel előtte érkeztem meg a szobánkba, és éppen csak kipakoltam a vajsörös, és a whiskys üvegeket az asztalra, már be is lépett. Illetve behúztam, közöltem a tervet, és ráparancsoltam, hogy azonnal szabaduljon meg a táskájától. Jó, erős túlzás, hogy parancsoltam, csak... Oké, parancsoltam, de tudja, hogy mennyire imádom őt, szóval, na. Nem vagyok ám én ilyen uralkodó tipus általában, de már nagyon hiányzott - ami miatt eredetileg elterveztem ezt az estét -, és izgatott is voltam, mert mesélni akartam neki a délután történtekről. - Tesó, eszem ágában sincs elátkozni, csak hiányzol. - mondtam, kiskutyaszemeket meretsztve rá, majd egy csodálatos ugrással, és egy csokibékával a kezemben a falnak csapódtam. Őszintén szólva annyira bambának érzem magam még mindig, hogy előszörre le se esett Bae megjegyzése a szomszédok átinvitálásáról. Pár másodperces fáziskéséssel nevettem csak fel, mert amúgy tényleg vicces volt, csak jelenleg egy kissé lassú a felfogásom. - Úristen, dehogy, semmi közük a bratyós esténkhez. Csak pancser vagyok, tudod - válaszoltam, miközben megdörgöltem a fejemet. Vaamire jó volt ez a koccanás: biztosra megtudtam, hogy ébren vagyok, amiben már a Foltozott Üst óta nem voltam teljesen biztos. Felvontam a szemöldökömet, mikor megkérdezte, mit akarok inni, és méltatlankodó arckifejezéssel az asztalra mutattam, ahol hat üveg vajsör, és egy üveg lángnyelv whisky várakozott kiüríttetésükre. - Hát természetesen a szerzeményeimet... - néztem rá értetlenül, majd sóhajtottam egyet. - Tudod, reggel óta terveztem ezt az estét, és a délutánt, amíg te órán voltál, azzal töltöttem, hogy elmentem az Abszol útra bevásárolni. Illetve hát... Egy részét legalábbis... - kezdtem bele a sztoriba, majd felálltam, és elvettem két üveg vajsört az asztalról. Az egyik üveget felé nyújtottam, a másikat felbontottam magamnak, és belekortyoltam. Jól lehet, én ma már ittam másfél korsó vajsört, de most úgy éreztem hatalmas szükségem van az alkoholra. Hatalmas levegőt vettem, és halál komoly arccal néztem ikertestvérem szemébe. - Bae. Találkoztam valakivel. Mármint egy lánnyal. És szerintem bediliztem. Mármint úgy totálisan. Nem tudom összeszedni a gondolataimat. Hát mondd meg! Mikor történt ilyen velem valaha??? Költői kérdés volt, nem vártam rá választ, nyilván sosem. Elkezdtem fel-alá járkálni a szobában, és a szavak csak úgy ömleni kezdtek belőlem. Oké, általában jellemző rám, hogy sokat dumálok, de reméltem, nem veszi úgy, hogy ő nem is érdekel. Mert de igen, eredetileg azért akartam dumálgatni ma vele, de akkor még nem tudtam mi fog történni délután. Bailey meg tudja milyen vagyok, hogy ha történik valami, azt azonnal el akarom neki mondani. Szóval csak belekezdtem a sztoriba. - Mikor végeztem az óráimmal, elmentem az Abszol útra, ugye ezt már mondtam. Aztán gondolkodtam, hol vegyek alkoholt, és beugrott, hogy hát ha már úgyis az Abszol úton vagyok, akkor ott a Foltozott Üst. És még rengeteg időm volt, szóval bementem, megvettem a piákat, meg magamnak egy korsó vajsört, hogy majd olvasok. - Oké, tudom, tudom, nem vagyok túl jó a történetek elmesélésének elkezdésében. De tényleg ez történt! - Aztán meghallottam, hogy egy részeg fazon zaklat egy csajt pár asztallal arrébb. Én meg, hát ismersz, tudod milyen vagyok, nyilván mentem, hogy segítsek. - továbbra is fel-alá járkáltam, és szabad kezemmel gesztikulálva beszéltem. - Elkezdtünk dumálni, meg csatlakozott hozzám, meghívott egy italra, pedig én akartam meghívni őt. De basszus Bae, az a csaj! Nem tudom, mit művelt a fejemmel, de mióta megláttam, nincs egy tiszta gondolatom sem. - összezavarodottan eresztettem le a karomat, és bamba fejjel ereszkedtem le az ágyra Bae mellé. - Annyira jó volt... - súgtam magam elé, mintha már nem is a testvéremhez beszélnék. Esdeklőn néztem fel rá, hogy kezdjen velem valamit, hogy újra használható legyek. Hiába vártam ennyire az estét, hogy együtt legyek Bae-vel, egyszerűen képtelen voltam másra gondolni, csak Jagger járt az eszemben, az érintése, és az a csók, ami elcsattant, mielőtt a barátai félbeszakítottak volna minket.
Vendég
Vas. Feb. 21, 2021 10:40 pm
Nathaniel x Bailey Sörözgetés Tagadhatnám, de igazából egy cseppet sem bántam, hogy hiányoztam neki. Egyrészt azért mert nekem is hiányzott, hogy elbeszélgessünk egymással, másrészt szórakoztató volt hallani tőle ilyesmit így majdnem a nap végére. Tudtam, hogy kell egy kis változás nekünk a fejlődésünk érdekében. Ő meg én függetlenedtünk egy kicsit és nem támaszkodunk annyira a másikra, mint eddig. Elhiheti bárki is, hogy ez nekem ugyanúgy nehéz, mint neki. Más az órarendünk, más tantárgyakat tanulunk és ha ez nem lenne rossz akkor még nem is ugyanaz lesz a mesterségünk ha kijárjuk az akadémiát. Nem fogok tudni segíteni neki és ő sem fog tudni nekem. Kivéve persze, hogyha nem akarjuk viccből ugyanazt kijárni amit a másik és akkor… Sajnos van egy olyan érzésem, hogy erre a tréfára nem fogom egyhamar rávenni Nate-et, mert ő kevésbé szereti Neville Longbottom professzor igyekezete ellenére a gyógynövénytant. Ő nem tudja felfogni, hogy mi olyan szerethető ebben. Csak elfecsérelt idő. Nem mindig mondja ki, de tudom, hogy ezt érzi ezzel az egésszel kapcsolatban. De egy cseppet sem bánt. Tényleg nem kell mindig mindenben egyetértenünk. Elég unalmas lenne az életünk ha ez így lenne. – Te is hiányzol nekem, remélem tudod. – lehet, hogy ez most túlságosan nyálasan hangzott, de a testvéremnek nem kellett szabadkoznom, hogyan is értem én ezt az egészet, mert tudja. Azért a kedvenc testvérem, mert tudnia kell. – Nem vagy pancser. Az én tesóm vagy, szóval nem vagy az! Jesse-t kivéve, őrá lehet, hogy ez annyira nem érvényes, de mind tudjuk, hogyha egy kicsit visszafogná magát akkor elég normális lenne. Bár kétlem, hogy rajta az idő segítene. – elnevetem magam. Szegény Jessse, még az a szerencse, hogy nincs itt és nem hallja ezeket. Remélem most jó alaposan csuklik. Megérdemelné. – Aha, látom. – pillantottam a meglepetéseire, de látva, hogy belekezdett a sztorizásba inkább nem szakítottam őt nagyon félbe a megjegyzéseimmel. A következő kijelentésére és remélem költői kérdésére csak felvonom a szemöldökömet. Most komolyan azt szeretné, ha elmondanám, hogy ő hányszor volt ilyen állapotba vagy mikor történt vele ilyesmi? – Ovitól kezdve vagy elég ha a Roxfortosokat idézem fel neked? – természetesen csak viccelek, nem akarom így megijeszteni szerencsétlent. Látszik rajta, hogy az a találkozás a lánnyal nagyon… Nem tudom milyen hatást tett rá. Nem volt vele, tehát azt se tudom, hogy miről van szó, meg kiről. Nagyon vicces jelenség volt, ahogy előadta ezt az egészet. Nem akartam még jobban felzaklatni őt, azzal, hogy esetleg kinevetem. Ő se szokott amikor ilyesmiről beszélek. Tehát én sem fogok így tenni. Nincs miért. Tudom, hogyha nyugodtan reagálok rá akkor ő is így fog legközelebb, amikor én leszek totálisan kiütve azért, mert találkoztam egy lánnyal, aki még talán tetszik is. – Oh, igazi úriember lett az én tesómból. – azzal elvettem az asztalról két üveg vajsört, az egyiket magamnak, a másikat meg Nate-nek. Azt hiszem erre most szüksége lesz. – Sajnos szerelmi bánatra nincs semmiféle ellenszerem, de ha érdekel, akkor van rengeteg időm és beszélhetsz róla, hogy mi foglalkoztat téged. – leültem az én ágyamra és átnyújtottam neki a vajsört, hogy elvehesse, ha feltápászkodik természetesen érte. – Hozom a sörnyitót! – mert elfelejtettem, hogy az is kellene nekünk. Na de mindegy. Letettem a sört és előkotorásztam a fiókból a sörnyitót. Varázslat nélkül sokkal másabb kinyitni egy sörösüveget. – Az én óráim szokás szerint fárasztóak voltak, de hé, legközelebb kevesebb lesz és ez azért kárpótolja a mait. – magyarázom lelkesen és közben kibontom a sörösüvegeket is. Csak azt szeretném, hogyha látná nekem különösképpen nem volt semmi olyan eseményem amit meg kellene említenem. Az órák miatt nem igazán tudtam elhagyni érthető okokból kifolyólag az akadémiát. Na de nem is gond, a jelek szerint Nate-nek van mit mesélnie. – Hogy hívják?
Miután - hála a falnak - sikeresen megítéltem, hogy ébren vagyok, és nem csak álmodtam az egész estét, testvérem poénját követően felvontam a szemöldököm. - Ugyan kééérleeeek, Jesse egy külön fogalom. Egyszer csak megjön az esze, remélem. Tudom, hogy a kisöcsénk, és eskü még szeretem is, de azért még egy külön fogalom. - nevettem el magam. Aztán felálltam és míg sört bontottam mindkettőnknek, képtelen voltam magamban tartani az este történteket. Ahogy elkezdtem mesélni a sztorit, és feltettem nyilvánvalóan költői kérdésemet, kicsit vállba boxoltam Baileyt a válasza nyomán. - Úgy mondod, mintha egész életemben nők után áhítoztam volna. - Nem is emlékszem rá, hogy volt-e bárki eddig, aki kicsit is érdekelt, sokkal jobban elvoltam mindig a magam csendes világában a könyveimmel, a regényekkel. Persze, nem mondom, hogy sose volt senki, akivel épp elvoltam, de ilyen még nem történt, hogy valaki, egy ismeretlen, hirtelen annyira megfog, hogy nem tudok másra gondolni, és teljesen koki vagyok. Olyannyira nem tudtam elterelni a gondolataimat, és csak örülni annak, hogy végre van időnk egymásra, hogy csakelkezdtem mesélni a sztorit az elejétől, és felnevettem, mikor Bae megjegyezte, micsoda úriember vagyok. - Hát nyiiiilváááán! Hisz mindketten ugyan azt a neveltetést kaptuk, nem? - bár ki tudja, lehet ő kevésbé lett volna tettre kész, de az is lehet, hogy ha kettőnk közül ő ment volna el ma az Üstbe piát venni, akkor most én hallgatnám tőle, ahogy Jaggerről beszél... Egy pillanatra összeráncoltam a homlokom. Persze, abban a másik univerzumban, ebben a másik opcióban én nem ismertem volna meg ezt a lányt, és nyilván ugyan olyan érdeklődéssel hallgatnám őt, mint most ő engem, de mégis rossz volt belegondolni. Ahogy átnyújtott nekem egy üveg vajsört, lenéztem a kezemben tartott üvegre, majd a földön lévőre, amit észre se vettem mikor tett le. - Te, figyelj már Bae! Ennyire szomjas vagy? Ha ezt tudom, több sört hozok. - nevettem fel, és jó nagyot belekortyoltam a kezemben tartott üvegbe, majdnem a fele le is gurult egyben. Majd felvettem a földről az övét, és felé nyújtottam. - Cseréljünk, ez a tiéd. Aztán mindet idd meg, ha már ennyire ihatnékod van. - elvettem tőle, amit felém nyújtott, és azt tettem le az ágy mellé, de csak amíg el nem fogy a kezemből. Nem bántam túlzottan, hogy felbontott egy új üveggel, tényleg úgy érzem, hogy a mai este után szüksége van a szervezetemnek az alkoholbevitelre. Pár szót ejtett a napjáról, és bár agyilag még mindig messze jártam, figyelmesen hallgattam. Tény, hogy veszettül hosszú napja volt, erre még én is itt fárasztom... Tényleg jó, hogy mára terveztem el ezt a kis iszogatást, hátha kikapcsolja kicsit. Rá is ráfér egy kis pihi, annyit tanultunk az elmúlt időben mindketten, hogy ha alapjáraton nem lennénk olyan tipusú emberek, akiket érdekelnek az új dolgok, és szeretnek tanulni, akkor már kikészültünk volna szerintem. - Nem is értem mért van neked este órád amúgy... Van olyan növény, amit csak este lehet gondozni, meg vizsgálni, vagy mi? - örültem neki, hogy mindketten a saját utunkat járjuk, és van, amiben különbözőek vagyunk. Milyen unalmas lenne már, ha mindkettőnket ugyan azok a dolgok is érdekelnének? Ő kiéli a botanika iránti szenvedélyét, ami tök király, na de hogy este esik be a szobába mert túrja a földet... Ez számomra elképzelhetetlen lenne. Semmit nem konyítottam a növényekhez, nem is túlzottan érdekeltek, de ő szereti őket, szóval igyekeztem érdeklődést mutatni az általa szeretett dolgok felé is. Na persze csak elméletben, hogy érezze, attól, hogy engem nem fog meg az általa választott pálya, még nyugodtan msélhet róla bőszavúbban is, mint hogy fárasztóak voltak az órái. Nem szerettem volna, hogy azt gondolja, hogy rólam kell beszélnünk ma este, csak mert velem - ritka pillanatok egyike - történt valami érdekes. Mégis, mikor rákérdezett a lány nevére visszakúszott egy pillanatra a rózsaszín köd az agyamra. Mély levegőt vettem, megint belekortyoltam a sörömbe, és arcomra valami iszonyat bárgyú mosoly kúszott. - Jaggernek... - válaszoltam halkan. - Nem igazán volt alkalmunk mélyebben megismerkedni, mert végül félbeszakítottak minket, és szinte búcsú nélkül tűnt el... De megcsókoltam... - nem tartom kizártnak, hogy ebbe az utolsó mondatba belepirultam, mert ahogy kimondtam éreztem, mintha az arcom forrósodna. Azt kívántam magamban, bár újraélhetném a vele töltött időt, és benne ragadnánk abban a pillanatban, ha lenne egy időhurok, amiben újra és újra a táncunk játszódna a végtelenségig. Kortyoltam mégegyet, már fogyóban volt a kezemben tartott üveg, majd picit megráztam a fejemet, és legyintettem... - Valószínűleg soha többé nem látom újra... Mennyi az esélye, hogy másodjára is véletlenül belebotlok? Nem tudok róla kvázi semmit, szóval... egyszer majdcsak helyre billen az agyam, és elfelejtem... - Ordas nagy kamu! Durrfarkú szurcsók legyek, ha valaha elfelejtem ezt a lányt. Magam sem hittem el, amit mondtam, bár az első része a mondatnak sajnos igaz volt. Persze, reménykedni szabad, de semmi esélyt nem láttam újbóli találkozásra, lévén nem beszéltünk le randit, és a nevén kívül semmit nem tudtam meg róla. Inkább ránéztem a testvéremre, és felvont szemöldökkel egy olyan kérdést intéztem felé, amivel sejtettem, hogy elevenére fogok tapintani, ellenben őszintén érdekelt. - Inkább ahelyett, hogy egy buta ábránddal foglalkoznánk egész este - bármily csodás ábránd is... - azt mondd meg nekem... te még mindig kerülöd Beatrice-t?
Vendég
Szomb. Márc. 06, 2021 8:16 pm
Nathaniel x Bailey Sörözgetés Egy kis nyugalom a testvéremmel, őszintén szólva ennél többre a mai nap nem is igazán vágytam. Sőt mi több, teljesen örültem annak, hogy ő úgy döntött meglep ezzel az egész sörözgetéssel a mai nap. Azért se siettem nagyon vissza a szobánkba, hogy ő el tudjon készülni és békés állapotba találhassak rá. Bár mi számít most nála békésnek kérdem én? Ha tudom akkor lehet vele megyek vagy nem tudom… mindegy is. – Ez igaz, ha esély volna rá hidd el én is betenném egy labirintusba, elvenném a pálcáját és a seprűjét is, hogy még véletlenül se tudjon haza jönni, de… Gondolj csak bele, milyen nyugis lenne az életünk nélküle. Maximum csak Lilia-val lennénk rosszba, mert azt az űrt, amit Jesse hagyna maga után nem tudnánk kivel, mivel helyettesíteni. Így inkább haragudjunk rá, mint Lilia-ra… nem? – furcsa logika tudom, de ettől eltekintve úgy döntök, hogy inkább nem Jesse-t osztom, hanem a sört iszom amit Nate-től kapok. Belekortyolok abba az üvegbe ami tőle van. Igyekszem nem elnevetni magam a kijelentésén, félek, hogy az a kevéske sör ami még a számban van véletlenül gejzírként az ő arcán landolna, azt meg ugye nem akartam. Kárba menne a finom vajsör és ami még rosszabb, még az ő kedvét is elvenném a meséléstől, ami megjegyzem érdekes. – Nyugi csak szívatlak. Tudom, hogy nálad ez ritka esemény. – én persze teljesen más lapra tartoztam, de ezt nem kellett nekem elmondanom neki, mert ismert. Sajnos túlságosan jól. Az ovitól kezdődő hosszú listát meg igazából az én nevemhez lehet fűzni, nem az övéhez. De az egy másik történet és amúgy sem olyan fontos. Ha a testvérem nem az ábrándost látja bennem, az csak nekem kedvez. – Természetesen. Nem volnék meglepődve, hogy hasonlóan cselekednél, mint én. – bár az is lehet, hogy én nem hősködtem volna, attól függ, hogy mennyire szép a lány és mennyire kezelhetetlen a helyzet, amibe csöppent. Nem kezdek el ilyesmin agyalni, inkább iszom a söröm és nem feledkezem meg az utánpótlásról sem. Tény, még az én üvegem is félig tele van, de nem árt felkészülni a következőre. Hátha bőbeszédűbbek leszünk ennek köszönhetően. – Nyilván. Neked fogalmad sincs arról, hogy ez mennyire hiányzott már nekem. – újabb nagy korty az üvegből. Oké, most teljesen meghazudtolom azt, hogy nem viselkedem úgy, mint egy alkoholista, de most magunk vagyunk, nem kell a józanság ködös ábrázatát a magaménak tudnom. Ezért szeretek itt lenni. Az akadémián nem kell a szüleinknek magyarázkodnom arról, hogy miért ennyi vajsört iszom és miért nem kevesebbet. Ha kidőlnék az ágy úgyis közel lesz, nem kell úgy felszedni sehonnan sem. Ezért jó az, hogy Nate mindenre gondolt. – Bocs, szólnom kellett volna neked. – elveszem a másik üveget amit felém nyújt. Kiiszom a maradékot az első üvegből és az ágy lábához teszem, még mielőtt valamelyikünk felrúgná vagy valami. – Nem csak erről van szó tesó… Van, hogy ott felejtem magam a növények között. De most nem erről volt szó… Ogden professzornak csak ebben az időben van ideje ránk, tudod mindegyik évfolyamot tanítja a szakon, csak mindenkinek mást. Sajnos, hogy nekem mikor van vele órám, az a szerencsén múlott, nem rajtam. – kicsit lebiggyesztem a számat, de nem keseredem el, hiszen most sörözünk, nem pedig a rémséges órarendemet vitatjuk meg. Már a második üvegbe is belekortyoltam amikor Nate folytatta a sztorizgatását és épp azt nyögte be, hogy ő meg is csókolta azt a lányt. Oké, mindent értek. Most már tudom miért ennyire kába. – Jagger-nek? Értem. – nyilván tudja, hogy amilyen Jagger-t én ismerek, az Lestrange is. De ami még viccesebb, hogy egyszer írtam egy cikket róla, még a Roxforti újságban. Pontosabban kénytelen voltam róla írni, mert az számított szenzációnak éppen akkor és semmi érdekes nem történt a kviddics világában, csak az, hogy belőle az évtized legfiatalabb fogója lett a Falmouth Falcons-nál. Szerelmes lehet pont belé az én ikertestvérkém? – Ugye ezt te sem hiszed el magadnak? – elnevetem magam azon, amint azzal hitegeti magát, hogy egyszer majdcsak elfelejti a lányt. Tuti nem fogja. De nem az én tisztem az orra alá dörgölni a nyilvánvalót. – Ne aggódj, a véletlen hozott össze titeket nem? Talán a véletlen ugyanilyen kegyes lesz hozzád és még találkozni fogtok. Bármi megtörténhet. – meg kéne tanulnom nem ilyesmiket mondani szegénykének, mert a végén azt fogja hinni, hogy én tudok valamit. Tudok is, csak most nem a jövőjével kapcsolatban. Megtanultam már, hogy nem szabad a szívbajt hoznom szegény szerencsétlen testvéreimre, kivéve ha Jesse-ről van szó, de ő akkor sem hisz nekem, hogyha a szín tiszta igazat mondom. Belekortyolok a vajsörös üvegbe újra egy nagyobbacska kortyot engedek meg magamnak. Ha így folytatom hamarosan érezni fogom a hatását, de kit érdekel… Ja arra persze nem számítok, hogy Beatrice is szóba kerül, így nem fogok tudni mit mondani neki, azzal kapcsolatban, hogy nem vagyok egy szar alak és nem kerülöm őt már egy ideje. Pedig de. Iszonyatosan kerülöm, ahogy lehet amilyen messze csak lehetséges. – Nem, nincs mit megbeszélnem vele. Különben is, elhiheted, hogy ez mindhármunknak sokkal de sokkal rendben lesz. Miért? Csak nem panaszkodott neked vagy érdeklődött volna rólam? – erre persze már kíváncsi vagyok, tény, hogy a vele való találkozástól hallani sem akarok, de ha már az kerül szóba, hogy érdeklődik a hogy és miben létemről akkor megint csak átalakulok valami, megmagyarázhatatlan módon azzá akit Beatrice elől rejtegetek mélyen magamban. Különben sem tudom, hogy vele kapcsolatban most mit kellene mondanom. Neki tényleg jobb lesz ha nem velem barátkozik, ha mélyen elnyomjuk az érzéseinket és új, teljesen más utakat járunk, amik nem keresztezik egymást, sohasem, remélhetőleg. Nem arról van szó, hogy nem tudnék beszélgetni vele, csak minden olyan fura mellette, amióta tudjuk, hogy igazából nem is vagyunk egymásnak olyan unszimpatikusak. Pedig… Pedig lehetnénk azok, akkor legalább nem kellene azon kattognom, hogy milyen kifogással ne érjek rá akkor amikor ő beszélni szeretne velem vagy amikor Nate áthívja ide és azon kapom magam, hogy egymást bámuljuk. Hiszen nyilván az lesz a vége, hogyan is végződhetne másképp az ő látogatása? – Nem hiszem, hogy megbolygatom a körülötte lévő vizet, van egy olyan érzésem abból egyikünk sem jönne ki jól. Te se, nyilván mert ha valamivel megbántanám akkor neked említené meg, hogy mekkora egy fasz vagyok. Attól meg inkább megkímélnélek. Oké?
Nem igazán akartam több szót pazarolni drága öcsikénkre. Jó persze, néha hiányzik a hülye feje, de azért ne vigyük túlzásba, hogy róla dumálunk egész este. Ezért csak bólintottam, és lezártnak tekintve az öcsénkről való diskurzust, belekezdtem az estém elregélésébe. Baileyvel ellentétben én nem kajtatok nők után, és az az igazság, hogy neki meg nem tudom ezt felróni, ahhoz vele szemben túlságosan elfogult vagyok. Így tehát az, hogy én úgy jövök vissza a szobánkba valahonnan, hogy egy lányról kezdek el áradozni még engem is igazán meglep, márpedig ez a helyzet. Hálát adtam minden létező, és fiktív felsőbb hatalomnak, hogy az ő arcán nem láttam átsuhanni a bennem megforduló gondolatokat, hogy talán egy másik világban ő mesélne nekem Jaggerről. Bár ismerve, mekkora szoknyapecér, tuti rámozdult volna, és ez a gondolat számomra nem volt szimpatikus. Bármennyire is imádom a testvéremet, még gondolni is rossz arra, hogy a lány az Üstből helyettem vele táncolt volna... - Elhiszem tesó, nekem is jól esik. Meg azt hiszem ma ránk is fér! - nevetem el magam, mikor kifejti mennyire hiányzott már neki az italozás. Kész szerencsének érzem, hogy a vajsörnél készültem töményebbel is. Tudtam én, hogy kelleni fog az a lángnyelv whisky. Ahogy meséli miért este esik be ilyenkor óráról a szobánkba elhúzom a számat, és megcsóválom a fejemet. - Ez az Ogden fazon biztos valami nagymenő, ha minden évfolyamnak más órát tart. Nem kedvelem... Sokáig feltart téged. - Nyilván ez baromság, nem tudtam nem kedvelni a tanárát, mikor nem is ismerem, de hát mardos belülről a zöldszemű szörny, hogy az éééén ikertestvérem, ahelyett, hogy velem lenne, az ő óráin ücsörög esténként. De ma, akármilyen későn is végzett, végre itt van, és dumálhatunk, mint régen. És ahogy dumálgatunk, egyre fogy a sör, lassan nekem is a második üvegért kell nyúlnom, pedig hol van még az este vége, és hát nekem ugyebár ez már a harmadik, ha szigorúan vesszük. Lévén már egyet megittam az Üstben, lényegesen másféle társaságban. Ahogy kinyögtem végre két korty között, mi az ami a fejemben ezt a kósza zavart okoza úgy leginkább - óóóh, az a csók, azóta is újra, és újra visszajátszom gondolatban! - láttam fivérem arcán a megértés szikráit. Mintha kicsit el is somolyodott volna miközben belekortyolt a sörébe. Ahogy visszhangozta a lány nevét, biccentettem, és nem teljesen értettem az arckifejezését mellé. Olyan volt, mintha a név hallatán valami kellemetlen emlék suhant volna át rajta, mintha nem kedvelné... De hát csak a keresztnevét mondtam! Nyilván nem csak egy Jagger létezik, lehet, hogy ő ismer egy Jaggert, akit talán nem kedvel. Nyilvánvalóan nem ugyan azt a Jaggert, aki ahogy elhoppanált a baráti társaságával a Foltozott Üsből magával vitte a józan ítélőképességemet is. Nyilvánvalóan... Így tehát nem is firtattam az arckifejezését, inkább hangot adtam azon reménytelenségemnek, hogy valószínűleg soha nem látom újra ezt a lányt. Mikor Bae elnevette magát én is belevigyorogtam az üvegbe. - Persze hogy nem. Szerintem ez a lány nem az a fajta, akit olyan gyorsan el lehet felejteni. Lefogadom, hogy bármennyi csajjal kavartál már, hozzá hasonlóval nem találkoztál. Mondjuk, lehet csak elfogult vagyok. - Kicseréltem az üvegeimet, az üreset a telire, majd megemeltem, mintha csak egy tósztot mondott volna azzal, hogy majd a sors összehoz újra vele. - Ámen, testvérem, ámen! - biccentettem, és jó alaposan meghúztam az italom. Hogy ne csak arról szóljon az egész este, hogy rólam és az elképzelt vágyaimról beszéljünk, Bailey magánéletében kezdtem el vájkálni. Na nem mintha ítélkezni akartam volna felette, de kíváncsi voltam, mi a szitu közte és Beatrice között. Ahogy meghallotta a nevét, láttam rajta, hogy erre a témaváltásra nem igazán volt felkészülve, és ahogy visszakérdezett, honnan jött ez most fel nekem sunyin elvigyorodtam. Nem szakítottam félbe, megvártam, míg tisztázza a gondolatait, és befejezi a magyarázkodást, de a zsigereimben éreztem, hogy most megfogtam. Magamra erőltettem a komoly, mindent-tudó arcomat, és laza hangsúllyal válaszoltam végül. - Ha nem akarod, hogy nekem panaszkodjon, mekkora fasz vagy, az baromi egyszerű: ne legyél fasz. - széttártam a karjaim, jelezvén, hogy egy örök igazságot ejtettem ki a számon, mely kikezdhetetlen, majd megfontoltan folytattam. - Az emberi kapcsolatokban mindig előfordul, hogy megbántjuk egymást, de ettől nem leszünk instant faszkalapok. Akkor leszünk azok, ha ezeket a szitukat úgy kezeljük, ahogy te ellököd szerencsétlen csajt. Már meg ne sértődj. - reméltem, hogy nem vagyok túl erős vele szemben, de az az igazság hogy meg volt a véleményem Bailey és Beatrice kapcsolatáról, és mivel Bae az ikertestvérem, tudnia kell, hogy ha nekem valamiről megvan a véleményem, én azt ki is fogom fejteni. - Mármint komolyan tesó, nekem ne kamuzd azt, hogy abszolt nem érdekel B. Nem vagyok se hülye, se vak, most is hogy felkaptad a fejed. "Jaaaj, mért, kérdezett rólam?" Komolyan, mint egy szerelmes kistini - forgattam meg a szemeimet, de éreztem, hogy kezdek átesni a ló túloldalára, szóval felálltam, két poharat vettem elő, és kitöltöttem az első adag whisky-nket. Úgy éreztem, szüksége lesz rá, mert kegyetlenül kiosztom, ha tagadja mindazt, amit elmondok. Az egyiket a kezébe nyomtam, majd hozzákoccintottam az enyémet, és belekortyoltam. - Őszintén, nem lehetséges, hogy azért cserélgeted a csajokat magad körül, és azért tartod távol magadtól az egyetlent, aki még érdekelne is, mert attól félsz, hogy csalódni fog benned? - felvont szemöldökkel néztem rá, majd letekintettem a kezemben tartott pohárra. Ahhoz képest, hogy fél órája még egy összefüggő mondatot is nehezen tudtam összerakni, olyannyira feloldódtam, hogy kész pszichológust játszottam. - De az az igazság, amit én ebből az egészből látok, hogy leginkább azzal okozol neki csalódást, hogy esélyt sem adsz magadnak arra, hogy kiderüljön: tényleg ekkora pernahajder vagy, vagy ez csak egy színjáték. - felhajtottam a whiskymet, és rávigyorogtam. - Tudod, hogy én pernahajderként is szeretlek. De jó lenne, ha nem lennél idióta.
Vendég
Hétf. Márc. 08, 2021 6:22 pm
Nathaniel x Bailey Sörözgetés Mindig felüdítő a testvéremmel szórakozni, piálni vele és elbeszélgetni az élet nagy problémáiról, akármilyen kicsik vagy nagyok legyenek éppen. Már nagyon vártam és vágytam is az ő társaságára. Leírhatatlanul megnyugtató társasága van, pláne akkor, hogyha nekem éppen azon görcsölős pillanataim vannak, hogy mit kellett volna tennem annak érdekében, hogy egyes helyzet másképp legyen. De nem számít. Most semmi sem számít. Nyelek egyet. Azt hiszem tényleg ránk fér már ez és örülök, hogy ő is osztja az én véleményemet. Természetesen feleslegesen nem buzdítanám őt arra, hogy igyunk, ha nem lenne rá egy kicsit nekem is szükségem erre. Ám ahelyett, hogy kifejtettem volna neki ezzel kapcsolatban a véleményemet inkább csak bólintottam egyet, hogy teljesen megértem és egyetértek vele. – Az hát, már vagy hat könyve jelent meg, amiből a hozzám hasonlóknak okulnia kéne. – amitől még inkább csodálatosabb lesz az egész professzor az órákon, hogy tényleg beleéli magát abba amit éppen magyaráz nekünk. Folyton kutatásokat végez és olyan eredményekre jön rá, ami napjainkban igen hasznos lehet. Csak kísérletezni kell. Mondanám, hogy én is szeretek kísérletezni, de ez koránt sem a növények plántálásával kapcsolatos, hanem valami egészen mással. Na de mindegy. – Biztosan csak elfogult vagy. De ne nekem legyen igazam. – elnevetem magam. Lehet, hogy ezzel egy kicsit megbántom szegénykémet, de ahelyett, hogy inkább el lennék én is Jagger-rel inkább iszom tovább a vajsörömet és hagyom, hogy ez az egész szépen apránként hasson is a belsőmben. – Jó tanács, majd megfogadom. – vagy sem. Igazából attól függ, hogy a következő pillanatban hogyan fogok érezni vele kapcsolatban. Ám ettől függetlenül – hiába viselkedtem egy kicsit nemtörődöm módjára – figyeltem Nate-re, ahogy párkapcsolati tanácsokat ad nekem. Nekem. NEKEM. Ő. Pont ő. Igyekeztem nem érthetetlenül pislogni rá. Hiszen többnyire volt némi igazság abban amit mondott. – Hééé. – szúrós pillantást vetettem rá, amikor felhozta azt, hogy kamuzok neki. Oké, lehet, hogy így volt… részben. De csak mert tudom, hogy könnyedén elszólhatja magát Beatrice előtt, azt meg őszintén szólva nem akartam. Nem akartam, hogy ő tegye helyre az életemet, noha ettől függetlenül hálásnak kellett volna lennem azért, mert ilyen ikertestvérem van, mint ő. Igazi áldás. Úgy döntök, hogy tovább nem vitatkozom vele, inkább hagyom, hogy szépen befejezze azt amit mondani akar és majd esetleg utána reagálok rá bármit is. Már ha lesz kedvem. Mindvégig komolyan nézek rá. Valójában sosem gondoltam volna, hogy őt ennyire érdekli az, hogy mi van az én kapcsolataimmal. Ja várjunk, talán nem is én érdeklem, hanem az, amit másokkal teszek, pont azért, mert ilyen szaralak vagyok. – Megfontolom oké? – azzal újra beleittam a vajsörös üvegbe. Igyekeztem gyorsan kiinni a második üveget is, hogy békésen hátra dőlhessek az ágyamban utána. – Váltsunk témát… – felsóhajtok, majd leteszem az üres üveget az ágy mellé és hátra dőlök az ágyamban. – Mikor tervezel haza látogatni? Csak, hogy tudjam hogyan osszam be a hónapomat. – kíváncsiskodtam és a párnámat lentebb húztam, hogy kényelembe helyezzem a fejem.
Igazából, nem pont így terveztem a mai estét, de ami azt illeti ez is jó program: az elbaszott szerelmi elétünkről dumálni, miközben piálunk. Nekem ott volt a lány, akit valószínűleg sosem látok többé, mégis elvette az eszemet egyetlen pillantásával. És nem, biztos voltam benne, hogy nem csak elfogult vagyok, mert ilyen még sosem történt, hogy valakit egy érintés után ennyire ne akartam volna elengedni. Bailey-nek meg ott volt... Nos leginkább minden más lány, nomeg Beatrice, akit történetesen éppen eléggé kedveltem ahhoz, hogy sajnáljam. Szememet forgatva néztem fivérem felé két korty között, és hitetlengedve szóltam vissza. - Meg hát... Mindig, minden tanácsomat olyan jól megfogadod, hogy sehogy... Persze volt némi irónia abban, hogy én papolok a párkapcsolati gondokról, lévén nem is tudom mikor volt utoljára bárkim, de hát én legalább nem cserélgetem a csajokat magam körül. És talán kicsit igazságtalan is voltam vele, magam sem tudom, miért. Valahogy az én erkölcsi normámba nem fért bele az ő kicsapongó életmódja a nők terén, és iszonyatosan furcsállottam, hogy míg minden másban ő a nyugodtabb, és visszafogottabb mint én, pont ebben a kérdésben a rossz irányban a szöges ellentétem. Amit pedig Beatrice-el csinál, eskü rossz végignézni, mert látom rajta is, hogy amúgy kedveli a csajt. - Ne hééézz nekem, tudod, hogy igazam van. Nyugi, neki erről szerintem fogalma sincs, és nem én vagyok az, akitől meg kell tudnia, hogy odáig vagy érte, hanem te. Neked meg úgy látom, kell egy kis rásegítés, mert magadtól nem tűnik fel. - Komolyan, már kezdtem belelendülni szerencsétlen kiosztásába, miközben kortyolgattam az italomat. Nem sűrűn osztogatom neki az észt, általában tudja mire gondolok pár szóból, de komolyan kezdtem érte aggódni. Mármint oké, nyilván nem azt akarom, hogy egyedül legyen, de basszus, ha van egy csaj, aki kedveli, azért, aki, és ugyan ezt a csajt ő is kedveli, akkor hogy mehet ennyire félre a sztori? Reménytelen, lemondó sóhajjal rogytam le az ágyamra, mikor az egész prédikációmra csak üres szavakat kaptam feleletül, és egy indokolatlan témaváltást. Újabb kortyot ittam, majd megcsóváltam a fejemet. - Fogalmam sincs még, hogy alakul a hónapom. Lehet haza se megyek, pár barátom tervez valamit az egyik hétvégére. Legalábbis már utalgattak rá, hogy elrángatnak valahova. - vallottam be, bár őszintén szólva nem igazán volt kedvem ahhoz, hogy elrángassanak bárhova is, pláne, hogy még nem közölték, mi lenne a program. - De attól, ha te szeretnél nyugodtan hazamehetsz bármikor. Anyuék biztos örülnének neki. - Nem igazán éreztem azt, hogy akkora honvágyam volna. Ami azt illeti tök jól megszoktam a Roxfortos éveim alatt, hogy évente kétszer vagyok otthon, a többi időt meg bezárva töltöm, és ehhez képest az Akadémia által nyújtott picivel tágabb szabadság számomra tök kedvező volt. De azért megvontam a vállam. - Mondjuk éppenséggel én is szervezhetem úgy a hónapomat, hogy ráérjek, mikor te haza akarsz menni, ha szeretnéd.
Vendég
Csüt. Márc. 11, 2021 8:20 pm
Nathaniel x Bailey Sörözgetés Az biztos, hogy eredetileg nem ilyen kreténnek indultam a születésünk pillanatában, kezdetben olyan voltam, mint ő. Az idők múlása és talán az, hogy látni véltem mi történik akkor, hogyha ezt meg azt teszek fog bekövetkezni és inkább a szöges ellentétét csináltam mindennek. Pontosabban minden olyannak, ami a kapcsolatkiépítésről vagy bármi egyébről szólt, de szorosan kötődik hozzá. Lehettem volna egy kicsivel tapintatosabb és talán kimondhattam volna ami a szívemet nyomja, de helyette inkább a hallgatást választom és az elnyomást, hogy soha senki se jöhessen rá – pedig Nate rájött mindenféle erőlködés nélkül – mik mennek végbe olyankor bennem, amikor az elérhetetlent játszom. – Akadnak kivételek, van amit azért fontolóra veszek. – nem mindig, olyankor is az vezérel, hogy tudok az ő segítsége nélkül is dönteni és menni fog egyedül is, holott, dehogy fog menni egyedül. De olyankor ki hallgat rá? Na ki? Hát persze, hogy nem én. – Erre most inkább nem mondok semmit. – pedig tényleg igaza volt, most mégsem volt kedvem visszafeleselni neki vagy jóváhagyni, hogy helyes az állítása és igazából nem is a lányokkal van a gond, hanem velem. Vagyis ebben az esetben Beatrice-el hanem jómagammal. – Még meglátom, hogy alakul. De mindenképp olyankor mennék amikor nem ütközik semmivel sem a dolog. Kár lenne kihagynod az otthoni légkört és a barátaid tervét. – széles mosolyra húzom a szám. Függetlenül attól, hogy jó rendesen kiossztott úgy teszek, mint akit nem hatott volna meg és nem is ért igazán el hozzám, pedig de. Erről azonban neki nem kell még tudnia. A hátralévő időt inkább evéssel, ivással és rövid beszélgetésekkel töltjük el, ami egy kicsit eltereli a gondolataimat a nőügyeimről. Van min agyalni amúgy, például a holnapi napom. Milyen fejfájás lesz ennek a vége basszus! De nem számít, ettünk hozzá ropit is, amitől annyira jóllaktam, hogy nem is kellett nekem vacsorázni már. Minek azt ugyebár? Mire kifáradtunk az evés-ivástól, már ott volt az idő, hogy lefürödjünk és ágyba tegyük magunkat. Legalábbis nekem muszáj volt, mert holnap szintén korán kezdek, de ettől eltekintve hamarabb fogok végezni, mint ma. Mindent összevetve jó nap volt a mai, már csak azért is mert kaptam vajsört és lángnyelv whiskyt, ezért igazán megérte az a lebaszás amit Nate-től kaptam. Most nem kezdek el amiatt sopánkodni, de tényleg.
Mióta az Akadémiára járunk, hiába osztozunk a szobán, alig tudunk kulturáltan leülni beszélgetni, baromkodni, együtt lenni Baileyvel. Számomra ez meglehetősen elkeserítő, hiszen mióta megszülettünk, ő a jobb felem. Mindent - szó szerint - együtt csináltunk az elmúlt években, a Roxfortban egy házba jártunk, többnyire ugyan azokra az órákra, aztán elkerültünk az akadémiára, és lám, alig van időnk egymás társaságára. Más tárgyak, más időpontú órák, egyszóval más minden. Esküszöm, hiányzik. 
