Yanovicha hercegkisasszony

Pozitív tulajdonság? Az valami új, mágikus állatfaj? Ilyenekkel én nem élek.
Na jó, van mikor rám jön az öt perc, olyankor egész elviselhető vagyok. Nem. Karizmatikus vagyok és kalandkedvelő, ezek talán ideszámítanak. Fantáziának sem  vagyok híján, mindig van valami új, remek ötletem. Rendkívül kitartó vagyok és magabiztos, nem lehet eltántorítani a terveimtől. Toleráns is vagyok, vagyis gondolom az, hogy egyformán utálom az aranyvérűt meg a sárvérűt, a szőkét meg a barnát, a fiút meg a lányt ennek számít. Tőlem mindenki olyan, amilyen, nem izgat. Gyorsan tanulok, a hibáimból meg még inkább. Kulturált vagyok, elvégre egy nő adja meg a módját annak, ahogy viselkedik. Még akkor is, ha egy fúria.
De ha jó hangulatban fogsz ki, vagy épp szeretlek annyira, hogy megajándékozzalak ilyen különleges erényekkel, akkor türelmes is tudok lenni, sőt néha egész kedves meg segítőkész. De erre azért ne számíts. Meg persze mélyen belül rendkívül romantikus is vagyok, mint az összes nő ezen a bolygón, de ezt akkor sem vallanám be, ha valaki késsel kergetne az asztal körül.  
Belegondolva talán nem is vagyok annyira borzasztó, mint gondoltam. Ja de, várjatok.

Nem tudom magamban tartani a véleményem, ami a szívemen az a számon. Ez persze sokaknak nem tetszik, de ez már nem az én hibám. A humorom nem létezik. Mármint értem, ha valaki vicces próbál lenni, vagy valami, de az, hogy én elkezdjek poénkodni elképzelhetetlen. Legalább annyira, mint hogy nevessek valami ilyesmin. A legtöbbször barátságtalan vagyok, ne is számíts rá, hogy jópofizni fogok veled.
Ha ballábbal kelek kötekedő vagyok és ellenszenves, csak úgy, minden ok nélkül is. Jobb esetben csak azért foglak cseszegetni, amiért tényleg megérdemled. Kitartásom sokszor makacsságba, keményfejűségbe csap át, tényleg lehetetlen meggyőzni. Őszinteségem mint már említettem valóban sértő lehet, de mindez nem izgat, egy cseppet sem. Azt mondtam már, hogy  kiállhatatlan vagyok? Na jó, szerintem amúgy nem, de sokan szokták mondani, szóval ha rájuk hallgatsz, akkor ezt is hallhatod. Ja, ha már itt tartunk pletykás is vagyok természetesen. Ezt mondjuk meg sem próbálom letagadni. Ha valakit tönkre akarsz tenni csak terjessz róla néhány jó kis szaftos szóbeszédet, és másnapra eltűnik a színről. Törtető vagyok, szeretem ha a hierarchia tetején állhatok. Bosszúálló vagyok, ha valaki szórakozik velem számítson, hogy revánsot veszek. Nem maradhat semmi megtorolatlanul.  Zsémbes vagyok, és ha nagyon őszinte akarok lenni magamhoz, akkor épp ezért magányos is. Nehezen engedek magamhoz közel bárkit, így igazi barátoknak erősen híján vagyok.

Vex 6 éves
- Anyaaaaaa! Ziggy megint rám nézett - rohanok ki a szélnél is sebesebben a konyhába, hogy megmondjam a bátyámat, amiért már megint nem képes viselkedni. Hát mégis hogy képzeli, hogy rám mer nézni, hm? Megmondtam neki, hogy ne szóljon hozzám, ne nézzen rám, egyszerűen csak hagyjon békén. Hat évem minden élettapasztalatával és okosságával állapítottam meg, hogy ezt a kőkemény büntetést érdemli, amiért nem segített nekem leborotválni a babám haját.
Anya megpróbál kibékíteni minket, míg az ebédfőzéssel foglalatoskodik. Okosan csinálja, megkér, hogy segítsek be a főzésbe, így legalább nem terrorizálom tovább a testvérem. Helyette kapok egy kiskést, hogy nekiálhassak feldarabolni a zöldségeket. Nem túl szépek, már akkor sem voltam egy konyhatündér, minden esetre anya nagyon megdicsér. Ez az egyik első emlékem.


Vex 11 éves
- Ziggyyyyy! Megjött a levelem- rontok be a bátyám szobájába mint valami eszelős. Persze, megmutatkozott már korábban is a mágiám, de mégis féltem, hogy én nem követhetem majd a testvéremet, hanem örökre itthon kell majd ülnöm, anyámmal meg azzal a hülye másik bátyámmal. Aleks meg én sosem jöttünk ki jól. Ő utált, amiért lánynak születtem és ezért általában átnézett rajtam, én meg utáltam, amiért nem vesz rólam tudomást. Igazi kis hercegnő voltam, ezért rendkívül sértette az önbecsülésemet. Na de visszatérve a történethez szerintem rendesen ráhoztam a szívbajt szegényre, aztán egész estés nagybeszélgetés lett belőle. Ziggyvel valahogy mindig jól megtaláltam a közös hangot. Mármint persze, gyepáltam egy kicsit, ahogy egy rendes kistesóhoz illik, de azért összességében szerintem mindig szerettük egymást. Sosem volt és nem is lesz tankönyvbe való a kapcsolatunk, de szerintem ez semmit nem számít, mert ha baj van biztosan számíthatunk egymásra, és ez szerintem sokkal többet jelent mindennél.


Vex 13 éves
- Megmondtam már, hogy legalább akkor ne zavarj, mikor a barátaimmal vagyok - sziszegem a testvérem arcába. Ujjaim úgy szorítják a karját, hogy egészen kifehérednek. Mostanában valami elpattant bennem, irritál már ha csak meglátom is. Ő meg esküszöm csak még jobban rám akaszkodott, mintha direkt idegesítene. Szerintem élvezi, mikor az arcába vágom, hogy rendkívül irritál. Most is, odajön hogy beszélni akar velem, mikor látja hogy épp dolgom van. Mi nem volt neki világos elsőre, mikor megmondtam, hogy nem vagyok rá kíváncsi? Lehet oroszul kellett volna, ha már angolul még mindig nem sikerült megtanulnia normálisan. Ez is milyen már... Még én is képes voltam rá, pedig én vagyok a fiatalabb!


Vex 15 éves
- Figyelj, én tudom hogy az utóbbi időben rettentő voltam, de szeretnék legalább vleed kibékülni. Elvégre csak a testvérem vagy. - Esküszöm, még könnyek is szöknek a szemembe ahogy bocsánatot kérek. Ideje volt már, hogy ráébredjek, hogy a bátyám az egyetlen akire számíthatok és épp ezért nem kéne ellöknöm magamtól. Bár valószínűleg ezzel már bőven elkéstem, de szerintem bocsánatot kérni sosem késő. Pláne nekem, tekintve hogy gyűlölök bocsánatot kérni. Nehezen ismerem be ha hibázok, és épp ezért nehéz bocsánatot is kérnem. De el kell ismernem, hogy tényleg nagyon rondán bántam vele. Tudom, hogy nem fogok változni, de legalább ezután igyekezni fogok, hogy egy kicsivel kedvesebb legyek.

Mindösszesen 150 centi magasra nőttem, már ha ezt hívhatjuk magasságnak. Inkább mélység, főleg ha Ziggy mellé állok. Jól elhúzott, legalább ebben. Súlyom magasságommal arányos, kicsit vagyok és vékony. Simán tizenkét évesnek nézhetnél, holott közelebb vagyok a végzős évhez, mint az első évfolyamhoz. Arcon vékony, inkább hosszúkás mint kerek, kicsit manószerű. A füleim picik, az orrom pisze, ajkaim véknyak. A szememet szeretem a leginkább, amik távolról egész feketének tűnnek, így rendkívül fenyegetően tudok nézni. Hajam kicsivel világosabb, mint a szemem, nagyjából a vállamig ér. Vékonyszálú és nem túl sűrű, de néhány hasznos bűbájjal hamar javítani tudok az összképen, és néha még valami extravagáns frizurát is tudok kreálni, bár legtöbbször leengedve hordom, úgy a legkényelmesebb.
Gyerekes külsőmet igyekszem azzal ellensúlyozni, amivel tudom: ruhákkal, cipőkkel és sminkkel. Bár kifejezetten kedvelem az iskolai egyenruhát, szívesebben hordok nőies egyberuhákat. Virágos, színes, csíkos, pöttyös - leginkább rövid kivitelben, mert a hosszú csak még inkább összenyomna. Gyűjtöm a cipőket, számtalan csizmám, balerinacipőm, szandálom és magassarkúm van, különböző sarokmagasságokkal. Minden alkalomra van egy cipőm.