Funny things can happen in the night

Már igazán szükségem volt egy kis én-időre, amikor tényleg csak magamra szánok időt, amikor nem kell másokkal is foglalkoznom. Ha úgy tetszik, akkor egy kis csajos napot akartam tartani magammal. Bár a napból végül csak este lett, hiszen délelőtt tanultam, délután pedig Jamie meglepett a könyvtárban, így együtt töltöttük a délutánt. Persze egy cseppet sem bántam, ilyen az, ha az ember lánya fülig szerelmes.
Fáradtan sétáltam fel a szobámba a törölközőmért és a pizsamámért. Mindenekelőtt lazítani szerettem volna egy kicsit a melegvíz alatt. Sikerült ellazítani az izmaimat a kedvenc tusfürdőmmel, így már arra is volt energiám, hogy hajat mossak. Bármilyen meglepő, az ibolyaillatú samponomat használtam. Ki hitte volna?
A hajamat törölgetve léptem be a hálószobánkba, majd a törölközőmet a szék támlájára téve megpillantottam Aleska-t az ágyán ülve.
-Szia Aleska, ne haragudj, észre sem vettelek. -mosolyogtam rá bocsánatkérően. Mostanában amúgy is összevissza kalandoztak a gondolataim, nem csodálkoztam azon, hogy azt sem vettem észre, ami az orrom előtt van. -Mi újság? Minden rendben van? -néztem rá, miközben a kezembe vettem a fésűmet.
-Van kedved csatlakozni a kis csajos estemhez? Mármint semmi extra, csak befonom a hajam meg arcpakolást teszek fel, meg talán kifestem a körmeim… Szóval ilyen tipikus lazítós este. Meg persze beszélgethetünk. -mosolyogtam rá kedvesen. Teljesen más hangulata van az ilyen estéknek, ha az embernek van egy társa, aki benne van az ilyenekben.
Leültem az ágyam szélére és a kezembe vettem a fésűmet, hogy az enyhén hullámos hajamat kifésüljem. Elgondolkodva húztam végig egy tincsen, akörül jártak a gondolataim, hogy mennyire élvezném, ha valaki más fésülné a hajamat. Valaki, aki ott ül mögöttem, néha puszit ad és… Érdekes gondolataim vannak így estefele, az biztos. Nem kéne ilyenekre gondolnom, ha nem akarok bíborvörös arccal létezni egész este.
-Sajnos borral és filmmel nem szolgálhatok, pedig azzal lenne az igazi. Meg édességgel sem. Viszont van cserébe barack illatú testápolóm. -mutattam fel a dobozt Aleska-nak. Tényleg örültem volna, ha csatlakozik a rögtönzött közös programunkhoz.
-Meg hát itt vagyok én is, kellhet ennél több? -egy hatalmas vigyor terült szét az arcomon. Nekem sem kellett szemtelenségért a szomszédba mennem, sőt, ennél rosszabb is voltam. De egy ideje lenyugodtam és már kevésbé voltam ilyen idegesítő.
-Szóval, ha még nem fürödtél, akkor megvárlak és utána dumcsizhatnánk egy nagyot. Régen beszélgettünk ennyit utoljára. -hiába volt a szobatársam, valahogy mindig elkerültük egymást. Vagy ő aludt már vagy én.

Dühösen gyűrtem össze Nicholas levelét, aki nem volt hajlandó nekem pénzt küldeni, mondván hogy úgyis csak fölösleges holmikra költeném. A vén zsugori barom, hogy anyámnak is egy ilyenhez kellett hozzámennie!
A rossz kedvemen még csak az sem enyhített, hogy délután volt szerencsém összeugrasztani Camille-t Martinnal. Végre, nem fognak most már úgy turbékolni bájitaltanon, mint eddig minden egyes órán. Az esküszöm, hogy kicsinált, rossz volt hallgatni, hogy jajj édesem, ó drágaságom, jajj de tünci vagy, hú de szép a ruhád blöá. Hogy féltékeny lettem volna? Áh dehogy, na jó, talán egy kicsit, mert azért meg kell hagyni, Martin egész jóképű srác, bár akadnak nála nagyobb falatok is ebben a tavacskában.
Gondolataimból drága szobatársam robbantott ki, a tekintetem felé is fordítottam. Úgy tűnt, Hamupipőkének megint randija volt a herceggel, legalábbis akkor tűnt ilyen vidámnak, ha nagyjából minden jól ment közte, meg a pasija közt. A Potter gyerek…én valamiért nem kedveltem, de hát Zefina tudja, hogy kivel jár. Ha nagyon akarná, összehozhatnám Kevinnel, de ha nem, hát nem. Mondjuk megnézném Potter képét, amint meglátná Zefit Kevvel smárolni.
Rögtön ördögi gondolat villant a fejemben, talán még a mosolyom is kiszélesedett, ám a szobatársam ezt gondolhatta akár úgyis, hogy neki örülök ennyire. Pedig nem, jól megvoltam egymagam is. Nem mintha bajom lenne a csajjal, egész normális, sőt, túl cuki.
- Ugyan, már megszoktam, hogy nem vesznek észre az emberek - szúrtam oda egy kicsit, hogy azért csak legyen némi lelkiismeret furdalása, miközben tekintetemmel nyomon követtem, ahogy egyre beljebb ért. - Áh, semmi nincs rendben. A bolond nevelőapám nem hajlandó nekem pénzt küldeni, pedig tudhatná, hogy Roxmortsban is vannak drága helyek- Jó lesz, ha már végre megszabadulok tőle, vagy nagyobb pénzhez jutok.
Utóbbit már csak gondoltam, s nem ejtettem ki hangosan, a témát egy kézlegyintéssel el is hessegettem, mert nem akartam idegeskedni az est hátralévő részében.
- Hümm, miért is ne? Úgy sincs jobb dolgom - vontam vállat, amúgy is kíváncsi voltam rá, hogy vajon észreveszi-e, hogy lenyúltam az egyik körömlakkját, azt a szép ciklámenszínt. Neki szerintem nem állt jól, nekem meg igen, szóval még pár hete ügyesen eltulajdonítottam. Ha netán feltűnne neki, és nagyon visítana érte, majd akkor talán visszaadom. - Amúgy miért akarod befonni? Szerintem így jobb, de te tudod.. - nem akartam beleszólni, az ő haja, de fölösleges időpazarlásnak tartottam, meg inkább egy Alpokban élő tehenészlány képe ugrott be róla, de hát ha Potternek ez jön be..
- Hú, jó ,hogy mondod, várj csak! - neki nem volt itala, nekem viszont az eszembe jutott, hogy a legutóbb nyertem a srácoktól egy üveg bort kártyán. S mivel nem akartam sokáig az ágyam alatt tartogatni, nehogy valamelyik prof kiszúrja, jobbnak láttam, ha előbb-utóbb elpusztítjuk annak tartalmát. Elő is halásztam az ágy alól, majd a pálcámat elővéve kibontottam egy varázslattal a palackot, s míg Zef beszélt, addig kerestem két poharat is. - Barackos? Muti - hónom alá csapva a palackot, szabad kezemmel vettem el a tubust, hogy beleszagolhassak. Tényleg jó illata volt ennek a cuccnak, imádtam az ilyen kencéket. - Már fürödtem, ma kihagytam a vacsorát, szóval ne tartsd magadban, igyál és mesélj - a közben megtöltött poharak egyikét felé nyújtottam, aztán letelepedtem az ágyamra, s kicsit meglötyköltem a pohárban az italt. - Mi a helyzet Jareddel…vagyis James, bocsi. Még mindig vele jársz? Mert ha nem, szívesen bemutatnálak Kevinnek - széles vigyort villantottam felé, jó barátnőhöz híven nem voltam rest felkínálni neki az egyik helyes srácot a mardekárból, ráadásul a srácnak is tartoztam eggyel, s tudtam azt, hogy valamiért oda meg vissza van Zefináért.

Bűntudatos képpel mosolyogtam Aleska-ra, egyáltalán nem tehetett róla, hogy nem vettem észre őt, a délutáni randink körül jártak a gondolataim. Nem volt semmi extra, csak összebújva tanultunk, én az ölében könyvet olvastam, ő pedig néha a hajamat simogatta, miközben lapozott a könyvében. Nem is kellenek olyan nagy dolgok a boldogsághoz, ezeket a spontán randikat ugyanannyira szerettem, mint az előre megtervezetteket. Úgyis csak egy volt a fontos: vele lehettem minden alkalommal.
-Ha szükséged van egy kis kölcsönre, szívesen fel tudom ajánlani, van némi spóroltpénzem. -vontam meg a vállaimat és tovább fésültem a tincseimet. Meg persze igyekeztem nem Jamie-re gondolni. Viszont megtetszett Aleska gondolata, lehet jobb lett volna, ha nem fonom be a hajam. Amúgy is hullámos volt a hajam, ha pedig még inkább arra fogok vágyni, majd elképzelem magamnak. Mert ilyen csodaszupi dolog ez a metamorfmágia.
Érdeklődve döntöttem oldalra a fejem, érdekelt, hogy mi az, amire várnom kell. Fel is vontam a szemöldököm, amikor behajolt az ágya alá és előhúzott egy… üveg bort. Hatalmasat nyelve tettem le a fésűmet az ágyra és igyekeztem nem arra az alkalomra gondolni, amikor alkoholmámorosan feküdtem az ágyamon azon agyalva, hogy én megszökök innen. Egyszer fordult elő, hogy ittam. És akkor se kellett volna. Inkább beszéltem hozzá, hogy addig se erre gondoljak.
-Persze, hogy barackos, a barack a negyedik kedvenc illatom, nem gondolod, hogy nem veszem meg? -vigyorogtam rá vidáman. Egy mugli boltban vettem a szünet alatt, be is raktároztam barackosból meg kókuszosból is.
-Hát, akkor bátorság, igyunk egy kis folyékony jókedvet. -mosolyogtam rá szégyenlősen. Reménykedtem benne, hogy most ezerszer jobban fogom érezni magam, mint a legutolsó alkalommal. Izgalmamban egy hajtásra lehúztam a poharamba töltött bort, egy cseppet sem éreztem az ízét, viszont szinte azonnal ellazított. Éreztem, ahogy kapásból hígítani kezdi az alkohol a vérem.
-Jamie egy cukipofa, nagyon szeretem őt, szóval bocsi, de kihagynám Kevint. Oké, helyes srác, de feleannyira sem érdekelt sosem, mint Jamie. Egyébként igen, még mindig járunk, ma is randiztunk egyet. -a mosolyom egyre csak szélesedett, ahogy a délutánunkra gondoltam. -Bejött hozzám a könyvtárba tanulni és apró csókokat adott meg ölelgetett végig… -áradoztam Aleska-nak, akinek ez valószínűleg nem tetszett. Van egy olyan érzésem, hogy neki nem szimpatikus James. -Szóval nagyon szerelmes vagyok, Merlinre mondom. Nem mondom, de gondolom úgy is tudod, hogy azért tartott ennyi ideig az, hogy ideérjek, mert nem bírtam elköszönni tőle…
Igazán igyekeztem nem minden apró részletet közölni Aleska-val, még így is rövidre fogtam a szavaimat. Magamhoz vettem a borosüveget és töltöttem magamnak még egy pohárkával, ebbe már csak egy aprót kortyoltam. Nem akartam én hányni, sem pedig részegen sírni. Nem is tudom, melyik lett volna a rosszabb.
-Kevin inkább hozzád való, ha engem kérdezel. -néztem rá egy gonosz mosollyal az ajkaimon. -Még a magasságotok sem különbözik annyira, ráadásul izmos is. Bár nem tudom, mennyire vagy oda a buta pasikért… Képzeld, a múltkor megpróbált olvasás közben sétálni és lefejelte az ajtófélfát. Úgy nevettem, hogy majdnem bepisiltem. -az emlék hatására ismét nevetnem kellett, így inkább óvatosan letettem az éjjeliszekrényre. Igazán nem akartam Aleska ágyát összeborozni.
-Szóval igen, Kevin buta, de azért jól néz ki. Mondjuk egy tízes skálán olyan hetes. Viszont Jamie legalább egy tízes, persze csillaggal. -tényleg nem kéne ennyit beszélnem, de basszus, olyan tökéletes párom van! -Tényleg kedves, neked most tetszik valaki?