A karácsony mindig az a része az évnek, amikor megnő a könyvtár forgalma, amikor a gyerekek ott vannak ha kell, ha nem, mert nos… Hát ilyenkor éppenséggel megnő a könyvek mögé bújó lányok száma, akiket megpróbálnak becserkészni a srácok, hogy menjenek velük a karácsonyi bálokra. Én pedig nagyon jól szoktam szórakozni egy-egy könyv fölött a próbálkozó srácokon. Azt nem mondom, hogy mindenkiben van elég tök ahhoz, hogy engem kérjenek meg bármiféle tanáccsal, mert a srácok még mindig félnek tőlem, pedig soha senkinek nem haraptam le a fejét, semmiért. Kár, pedig a fiúk nem csak azért jöhettek volna oda, hogy tanácsot kérjenek, hanem azért, hogy ENGEM is elhívjanak. Így végig kell nézniük, ahogyan Aragorn és én egész este táncolgatunk valamelyik félreeső sarokban. Pedig esküszöm, még felvettem a legünnepibb, legbájosabb mosolyomat, és a tavalyi szürke ruhától eltérően pedig egy pirosat, ami azért egy kicsit rövidebb, egy kicsit többet mutat a tetoválásaimból, meg azért belőlem is. Hátha végre felkér valaki táncolni, de amikor már ötödszörre játssza a DJ az All I Want For Christmas Is You-t, akkor morranok egyet, leteszem a kutyusom a kezemből és elindulok a pult felé. - Meglátod Aragorn, elnyomom ezt a szart! – dohogok, amíg egy ujjammal diszkréten elmagyarázom a kutyusnak, hogy bizony nem mehet sehova, maradjon szépen itt, ő pedig biztosan jó kutya módjára nem fog elmenni sehova, amíg én elindulok a partifelelős felé, hogy megmondjam neki: nyugodtan ugorjon be ezzel a szarral együtt a végzet tüzébe. Nem fog hiányozni, ennyi erővel az iskola kórusa is itt dalolászhatna, ugyanott tartunk a dologban. Azonban félúton megbotlok, és egy hatalmasat zakózom. Aminek köszönhetően a ruhám hátulja tuti feljebb csúszik és az amúgy sem hosszú ruhám. Nyilván kivillanhat olyan dolog, aminek nem kéne, de ezt igyekszem egy gyors felpattanással, ruhaigazítással javítani, azonban azt is illene talán megnézni, hogy kiben botlottam meg olyan nagy serényen. - Oh jaj, Frankie… – harapok ajkamba, megigazítom hajamat, és egy picit közelebb lépek hozzá. - Ugye nem léptem rád? Nem fáj sehol? – aggódó pillantásom és az egy pillanatra lehalkuló zene bizony elég jó elegyet képeznek, így ténylegesen meg tudom mutatni a fiúnak, hogy mennyire rosszul érintett az, hogy belerúgtam. Remélem tényleg nem fáj neki sehol, mert a gyógypuszi sajnos illegális lenne az én esetemben, és bizony komolyan megütném érte a bokámat. Már ha éppen olyan helyen történik ez, ahol más is látja. A sötétben egy fagyöngy alatt már nyilván más lenne a lány fekvése – aztán pedig az enyém is – de egyelőre erre nem is szabad gondolni. Elvégre itt ücsörög egy magányos tizenhat éves srác, akinek éppen a korabeli lányokat kellene össze-vissza üldöznie. - Hát te kedvesem miért ücsörögsz itt, ennyire… – kúszik fel a szemöldököm, ahogyan lehuppanok mellé. Egy kis szemtelenségért nekem sem kell a szomszédba menni, nem vagyok sem ráncos idős nő, sem kiállhatatlan fruska. És nem is szeretem a búsuló diákokat. Főleg a fiúkat. - …egyedül? – helyezem combjaimra a kezemet, de csak azért, mert az ő kézfejére nem akarom addig tenni, amíg el nem mondja, mi bántja lelkét. És ha ezt meg is tette, akkor bizony odacsúszik kézfejem az övére, de csak addig, hogy pillantson a szemeimbe – ezek a kölykök még oda sem mernek nézni, pedig barnáim kedvesen csillognak. - Gyere, igyunk egy puncsot. Simogasd meg Aragornt, ő is olyan egyedül van! – nem igazán várom meg a válaszát, inkább elkezdem húzni magam után. Kívülről biztos fura páros lehetünk, hiszen én még magassarkúban is csak Franklin válláig érek, így simán tűnhetnénk valami átlagos sulis párosnak. Csak annyi különbséggel, hogy én éppen a könyvtáros vagyok. - Aztán… utána pedig: táncolnál velem Frankie? – fordulok felé a puncsos pultnál már. Aragorn jókedvűen körbe futkossa Frankiet és orrával megböködi a fiú lábát. - Idén sem akart senki felkérni. Talán túl ijesztő vagyok nekik. – biggyesztem le szomorúan az ajkaimat. Pedig nem úgy nézek ki, mint Gollam! Sőt, még nem is úgy viselkedem. Persze ha bevettem a gyógyszerem, amit végül is ma megtettem. Egy hatalmas korty után kezeimet nyújtom Frankie felé és mosolyra húzódik ajkam. Na, te is megijedsz tőlem, ifjú Longbottom?
Fogalmam sem volt, hogy mit keresek én itt. Jó pofát kellett vágni minden ilyesmihez, de nekem mégsem ment. Nem önszántamból üldögéltem itt, hanem mert megígértem anyának, hogy jó kisfiú leszek és virítok majd a karácsonyi bálon. Nem láttam értelmét, hogy itt legyek, de azt mondják, hogy az ígéret szép szó. Egy darabig békésen üldögéltem a dísztaláromban, de amikor már ötödjére szólt ugyanaz a szar szám, pláne ugyanazzal a szar basszussal, úgy döntöttem, hogy eleget láttam. Végülis itt voltam, ahogy anya kérte, senki sem mondta, hogy nem távozhatok most már. Felálltam és nagy hévvel az ajtó felé indultam. Időm sem volt felfogni, hogy mi történt, nemhogy elkapni Myra-t, pedig esküszöm megpróbáltam. Észre sem vettem őt, annyira bele voltam merülve a sötét gondolataimba, valószínűleg ezért mehettem neki. -Semmi gond Myra. Nem ütötted meg magad nagyon? -villantottam rá egy sármos mosolyt és visszakísértem a székekhez. Hátha kicsit pihenni szeretne, végül is tényleg nagyot zakózott. Nekem tuti kitört volna a bokám, de hát a csajoknak biztos nem olyan nehéz ez a dolog, majdnem mindegyiken magassarkú volt. -Mert el sem akartam jönni, csak anya szinte megfenyegetett, hogyha nem jövök el, eltilt a kviddicstől. Bár nem hiszem, hogy megtehetné. Mindegy, majd talán jövőre jobban élvezni fogom. -ránéztem, ahogy megérintette a kezem. Az övé az enyémhez képest meleg volt, ki is rázott egy pillanatra a hideg. -Nyugtass meg, hogy van benne valamennyi alkohol. Vagy ha nem, akkor van nálad. Kérlek! -néztem le a rá. Kis alacsony volt, még aranyosnak is lehetett volna nevezni. -Nem bírnám ki teljesen józanul ezt az estét. -könyörgő szemekkel néztem, mint az a bizonyos bociszem, amit a lányok mutatnak folyton. Aragorn nagyon kis cukinak tűnt, én pedig hiába voltam inkább macskás típus, leguggoltam és megvakargattam a füle tövét. Igazán puha szőre volt, jól esett belemélyeszteni az ujjaimat. Hagytam, hogy megnyalja a másik kezem és rávigyorogtam a kutyára. Egy fokkal máris jobb kedvem lett attól, hogy megsimiztem Myra kiskutyáját. -Hát, maradjunk annyiban, hogy majd igyekszem nem rád lépni. -vontam meg a vállam. Nem arról volt szó, hogy nem táncolnék vele szívesen. Kedves volt velem és kiszakított a gondolataim közül, amik olyan sötétek voltak, mint a dísztalárom. Inkább az volt a baj, hogy olyan rémesen táncoltam, hogy talán jobb is lett volna, ha csak állok egyhelyben, amíg ő körbetáncol. -Szerintem nem vagy ijesztő, igenis kedves és szép vagy. -bókoltam neki. -És ez a ruha is igazán… dekoratív. -semmi baj nem volt a ruhájával, de úgy éreztem, hogy meg kell válogatnom a szavaimat, hiszen mégiscsak egy olyan nővel beszélgettem, aki kétszer olyan idős volt, mint én. Én pedig elvileg jólnevelt voltam. Vagy valami ilyesmi. -De csak akkor vagyok hajlandó táncolni veled, ha nem ez a szar remix fog szólni. Már a hideg futkos a hátamon ettől a sok karácsonyi zenétől. Édes Merlin, remélem otthon majd nem lesz ilyen. -megráztam a fejem, nem is akartam erre gondolni. Magamhoz húztam Myra-t, mintha csak meg akarnám csókolni őt, pedig esküszöm semmi ilyesmi gondolatom volt akkor még. Átfogtam a derekát és dülöngélni kezdtem. Én előre szóltam, hogy nem tudok táncolni, úgyhogy reménykedtem benne, hogy átveszi a vezetést és nem úgy fogunk kinézni, mint két idióta. Vagyis inkább egy idióta és egy lány, aki megpróbál jól mozogni, csak nem hagyja a párja.
