Különös érzés volt újra az akadémia padlóját taposni. Alig egy éve végeztem itt, mégis úgy tűnt, mintha évek teltek volna el azóta, hogy utoljára itt jártam. Talán azért éreztem így, mert tényleg sok minden történt az életemben. Főállású gyógyító lettem, összeköltöztem életem szerelmével, most pedig az esküvőt tervezzük… Furcsa, hogy mindez tényleg alig egy év alatt történt meg velem. Emlékeztem azokra az érzésekre, amik az utolsó tanítási napomon kavarogtak bennem. Egyfajta keserűség mardosta a szívemet, mégiscsak három évig otthonomnak nevezhettem ezt a helyet. De boldog is voltam, mert tudtam, hogy csodás élményekkel gazdagítottak az itt eltöltött évek. Egész nap nosztalgikus érzésem volt, amióta csak felkeltem. Azért már vártam, hogy visszajöhessek ide, a kedvenc professzoraim órájára beülni, aztán inni velük egy teát a szünetben... Tökéletes napnak hangzott. Vagyis délelőttnek. Délután Blájen-nel megbeszéltük, hogy elmegyünk vacsorázni egyet és mozizunk. Erről eszembe jutott, hogy írnom kéne neki egy sms-t, szerettem azokkal bombázni őt, amíg ő edzésen volt. „Fura érzés, de nagyon boldog is vagyok itt, hiányzott. Ahogy te is nekem <3” Eltettem a telefonom és beültem az előadóba, hogy meghallgassam a professzor óráját újra. Még mindig ugyanolyan izgatott voltam, mint a legelső évben, reménykedtem benne, hogy nem szólít fel. Az óra végén pedig már magamtól mentem oda hozzá, beszélgettem vele egy kicsit, majd a mosdó fele vettem az irányt. Odabent elintéztem mindent, amit kellett, majd egy kézmosás után kinyitottam az ajtót és akkor… bumm! Visszavágódott az ajtó, ami úgy fejbe vágott, hogy majdnem egy teljes percig csillagokat láttam. Óvatosan kinéztem az ajtón, amikor egy fiút pillantottam meg. Úgy tűnt, hogy őt is fejbe találta az ajtó, amikor kinyitottam. -Izé, ne haragudj, nem tudtam, hogy van itt valaki. -motyogtam, miközben a homlokomra szorítottam a kezem. -Te jól vagy? Nem fáj sehol sem nagyon? Ugye nem vérzel? -néztem rá aggódva. Nem hiába, szakmai ártalom. Vagyis nem tudom, beszélhetünk-e erről ennyi idő után, de én úgy éreztem. Fürkésztem őt a tekintetemmel, majd miután magamban megállapítottam, hogy nincsen semmi komoly baja, tüzetesebben megnéztem őt. Feltűnő volt és valahonnan ismerős. Mintha láttam volna már őt, amikor idejártam, de nem emlékezhettem mindenkire… -Aztaku… vagyis Merlinre, milyen egyedi stílusod van! Imádom! -elismerően vigyorogtam rá. Csodás volt látni, hogy így felvállalja magát. Az arcára néztem, amit smink borított és megláttam a legtökéletesebb dolgot, ami kiegészíthette volna az esküvőmet. Cicaszemek. Merlinre, imádnám, ha ilyen tökéletes tusvonalam lenne az esküvői fotókon. -Be sem mutatkoztam még. Suzie vagyok és nem mellesleg szerelmes a tusvonaladba. Szerinted meg tudnád nekem tanítani? Szerintem Blájen imádná. -mosolyogtam rá.
❃ "If you're a bird, I'm a bird."❃
Vendég
Hétf. Jan. 18, 2021 2:37 am
Suzette & Cypress
Full nem voltam képben. Igazából egyáltalán nem kellett volna ma bejönnöm az előadásokra, de túlságosan elhivatott voltam aziránt, amit tanulok, hogy csak úgy ellógjak, főleg így, az utolsó félévben. Remélem, senkinek nem lesz túl sokkoló, hogy van rajtam némi kis make-up. Vágod, csak olyan kis szolid, diszkrét. Igazából egy táncpróbáról jövök, ahol videóztak is, így gondoltam, dobjuk fel egy kicsit a természet munkáját, és tündököljünk teljes fényünkben. Szóval fáradt voltam, a gondolataim még a helyes fotóssrác körül forogtak, és közben azon gondolkodtam, vajon tart-e még rajtam a tus, vagy már az egész lefolyt, és úgy nézek ki, mint egy stripper melóból hazafelé hajnalban. Ahogy némi késéssel beestem az Akadémiára, alig vártam, hogy tükröt lássak, így első utam a mosdó felé vezetett.
Annyira benne maradtam a feelingben, hogy gondolkodás nélkül a lányvécé felé mentem, mintha a klubban lennék, nem is a suliban. Szokásos elsöprő lendülettel berobbantottam az ajtót, ami azonban abban a pillanatban hasonló erővel vissza is csapódott abba a tündöklőre festett arcomba. Miközben a homlokomat dörzsölgettem és azt se tudtam, fiú vagyok-e vagy lány (pedig azért általában sikerül döntenem valamelyik mellett), egy széparcú, barna hajú lány hajolt ki és aggódó tekintettel nézett rám. - Jajj, no para, életem, az én hibám. Olyan finoman és figyelmesen közlekedem, mint egy csorda gnú párzási időszakban. – nyugtattam meg a hogylétem felől érdeklődő idegent.
Jobban szemügyre véve - és amikor már csak egyet láttam belőle kettő helyett -, rögtön megállapítottam, hogy ismerős. Egész biztos, hogy idejárt a csaj, szerintem tavaly végzett. Tényleg nagyon bájos jelenség volt, finom, klasszikus szépség. Ahogy megdícsérte a stílusomat, rögtön félig pirulós, félig egoista mosolyra húztam a számat. Rögtön megérzem, ha valakivel egy nyelvet beszélünk. - Csókolom a szívedet, drágám! – hajolok hozzá, és mindkét oldalról hangosat cuppantok a levegőbe az orcái mellett. – Cypress vagyok, de szólíts csak Cynak, Pressie-nek, vagy vöröslevelű vadkökénynek, bánom is én, ahogy tetszik. Mihelyt a tusvonalam iránt érdeklődött és egy férfinevet említett, tudtam, hogy szitu van. - Jajj, persze, csajszi, halál egyszerű az egész. Egy pill, és csekkolom, hogy egyben van-e még a szemem, vagy amit te látsz, az egy egészen elvont, hét irányba elkenődött, egyéni önkifejezésnek tűnő atomkatasztrófa. Ezzel belépek a mosdóba, majd észbe kapva, nevetve felé fordulok. - Ja, amúgy eltévesztettem a házszámot. Bocsi, tudod, azokon a helyeken, ahová én általában bulizni járok, nincs ilyen szigorú megkötés a mellékhelyiségeket illetően, és éppen egy ilyen helyről jövök. Mivel nem akarom a mondat közepén magára hagyni és eltűnni a férfi mosdóban, ezért megengedem magamnak, hogy egy gyors make-up checket a nőiben hajtsak végre. Remélem, hogy ez nem zavarja.
- Szóval persze, nagyon szívesen megmutatom, mi a titka, ha te cserébe elárulod, mitől olyan fényes a hajad, hogy szinte kiégeti a csillogása a retinámat. Imádom! Amúgy ha gondolod, vendégem vagy itt a sarkon egy kávéra, vagy vajsörre. Ez a nap már úgyis az ördögé, majd bepótolom. Legalább egyúttal azt is elmesélheted, ki az a "bizonyos Blájen". Pasi, akit meg fogsz szerezni, vagy pasi, akit már megszereztél? Nálad csakis ez a két kategória létezhet, mert kizárt, hogy bárki képes neked ellenállni. Jajj, bocsi, hogy ennyit fecsegek, vagy ha too much vagyok, lőj le nyugodtan…
Vendég
Hétf. Jan. 18, 2021 8:46 am
Pressie & Suzie
“Makeup can contribute to our success.”
Azért akármennyire is meg voltam ijedve, hangosan fel kellett nevetnem a hasonlatán. El tudtam képzelni, milyen lehet egy csorda gnú. És tetszett a gondolat, így a nevetésem szívből jövő volt. Mivel nem tudtam, hogy nekem mit kéne tennem, így megilletődve pusziltam kettőt én is a levegőbe. Elsőre picit fura volt, de ennél érdekesebb dolgok is történtek már velem, szóval nem aggódtam ezen túlságosan. Ha neki így szimpatikus, akkor majd máskor is így fogok neki köszönni. -Uuu, a Pressie nagyon cukin hangzik, én így akarlak hívni. Remélem nem foglalt. -mosolyogtam rá. Talán majd, ha lesz egy kicsivel több kreativitásom, akkor kitalálok neki valami olyan becenevet, amit tuti senki más nem használ rá. -Miért pont vadkökény? -kuncogtam. Olyat életenergiát árasztott magából, hogy hiába voltam én is éber, mellette kész zombinak tűntem. Sebaj, úgy tűnt, kettőnk helyett is van elég energiája. -Engem nem zavar, felőlem akár a folyosó közepén is… -vontam meg a vállam. -Tényleg mindegy, ha így érzed jól magad, én csak örülni tudok. És hidd el, csodás a tusvonalad, biztos nagyon tartós festéket használhatsz. Viszont egyszer megnéznék egy ilyen bulit, elég mókásnak hangzik. -mosolyogtam. -De persze nem a rossz értelemben mókás. Néztem őt, ahogyan belibbent a mosdóba, esküszöm kecsesebben mozgott, mint én. Talán a sok gyakorlás teszi. Zavartan a hajamba túrtam a kérdésére, jól esett a dicsérete. A hajam volt az egyik gyengém, még akkor is, ha néha alig jutott időm arra, hogy megmossam. -Hát nem tudom, vitaminokat szedek, kíváncsi voltam arra, hogyan működnek ezek a mugli készítmények. Meg van rá egy nagyon finom rózsás hajpakolásom, azt szoktam feltenni. -tényleg feldobta nagyon a kedvem az, hogy ennyire tetszik neki a hajam. Még egyszer végigsimítottam a hajamon, tényleg puha volt. -Uuu, egy jó kávét meginnék viszont. -szóltam közbe. Hátha feleannyi energiám lesz a kávé után, mint neki alapból. -Nem beszélsz vészesen sokat, volt már ennél rosszabb is. -nevettem fel. Blájen nevének említésére automatikusan nagy mosoly terült szét az arcomon és a jegygyűrűmre néztem. Ez biztos nagyon feltűnő lehetett. -Blájen a szerelmem. -Mindig ilyen lágy hangom van, ha róla beszélek? -Dobok neki egy sms-t arról, hogy elmegyünk kávézni és mesélek neked. Persze csak akkor, ha te is mesélsz erről a stílusról, tényleg nagyon imádom! Gyorsan bepötyögtem egy szívecske társaságában Shawn-nak, hogy beülök kávézni a sarokra az egyik diákkal, majd felnéztem Pressie-re, hogy készen van-e. Félvállra felvettem a táskámat és az ajtó felé indultam. Kellemes csalódás volt számomra ez a nap eddig, nem gondoltam volna, hogy találkozni fogok valakivel, aki ennyire cuki lesz velem. Sőt, nem is az, hogy cuki, hanem magától vált velem pár szót. A nyakam köré tekertem a Ballycastle Bats csapatának sálját és boldogan mosolyogtam Pressie-re. -Remélem fel vagy készülve arra, hogy órákig tudnék mesélni Shawn-ról. -kuncogtam. -Viszont tényleg ölni tudnék egy jó kávéért, időtlen idők óta nem volt időm beülni egy kávézóba rendesen. Egyébként emlékeim szerint itt finom a kávé, diákként én is rengetegszer jártam ide. Szerintem fel sem ismertek, mert mindig egy könyv volt az arcom előtt. -vetettem fel vidáman.
