Aleska Fawkes

# Nincsenek jó tulajdonságaim, legalábbis olyanok nem, amiért sokan kedvelnének. De ha néhány dolgot ki kellene emelnem, akkor azok közül az egyik a szórakozási vágyam. Imádok bulizni, táncolni, ezért ha egy könnyed kikapcsolódásra vágysz, én leszek az egyik legjobb partner. Igazi partiarc vagyok, nem vetem meg a táncparkettet, sem az italokat, de még az őrültségeket sem. Velem tuti, hogy felejthetetlen éjszakád lesz.
# Jó érzékem van a divathoz, ha bizonytalan lennél, mi áll jól, akkor fordulhatsz hozzám bármikor, segíthetek megtalálni a hozzád illő stílust. Viszont, ha nem vagyunk jóban, akkor ezzel inkább ne próbálkozz, mert rosszul is elsülhet a dolog.
# Remek hallgatóság vagyok, ha panaszkodni szeretnél, hosszasan végig hallgatlak, persze csak azért, hogy minél több információm legyen rólad, meg persze másokról.
# Jó vagyok bájitaltanból, nagyon jó...rengeteg receptet tudok, hála a fotografikus memóriámnak.
# Nagyon jó érzékem van a szervezéshez, igaz eddig csak pár bulit rendeztem, de azok mind jól sikerültek.
# Jó a megfigyelő készségem, könnyen megtudom, hogy mit szeretsz és mit nem, hogyan reagálsz a szituációkban. Ha van valami mentális flúgod, azt is észreveszem.

# Kérem szépen, ebből rengeteg van, és talán jobb is, ha csak felsorolás szinten említem. Önző vagyok és irigy, ha valamit nem tudok elérni, könnyen dühbe gurulok. Megbízhatatlan is vagyok, ezért jobb, ha nem bízol rám titkokat, mert azokat könnyedén kifecsegem, ha úgy hozza a kedvem. Minden információt felhasználok, imádok bajt kavarni a körülöttem lévő emberek közt, mert szórakoztat. Rámegyek a pasidra, megveszem előled azt a szuper rucit, amiből már csak egyetlen darab van, lenyúlom a telefonod, kiszúrom a kereked és megtépázom a seprűdet. Bájitalt is felhasználok ellened, ha úgy hozza a kedvem, ezért inkább ne is fordíts hátat nekem. Veszekedni fölösleges velem, leginkább provokálni foglak és a határaidat tesztelem.

- Anya...anya, szedd össze magad légyszíves. Már megint mit vettél be? - idegesen kaptam a gyógyszeres fiola után, mire a mágikus szavak mormolását követően kiíródott a pontos megnevezés. Nyugtató. A padlón heverő üres üvegből pedig nem volt nehéz kikövetkeztetni azt, hogy mitől is van olyan cefetül az anyám, aki szinte alig tud magáról. Valamit motyogott, próbált eltolni magától, de annyi erő már nem volt benne, hogy ezt meg is tegye. Karját a vállamon fektettem keresztül, miközben megpróbáltam felhúzni a padlóról, hogy visszafektessem az ágyába. Az ajtón viszont ekkor éles dörömbölés hallatszott, így épp hogy csak visszaküzdöttem Virginiát az ágyába, már rohanhattam is lefelé, hogy ajtót nyissak a türelmetlenkedőnek.
- Jól van már, mi van? - dühösen nyitottam ki az ajtót, de bárcsak ne tettem volna. Egy öltönyös aktakukac, meg két ballonkabátos, aurornak tűnő alak vicsorgott velem szemben, s jóformán arrébb löktek, úgy törtek be a házunkba, kezükben hosszas listákkal.
- Hé, elnézést, mit művelnek? - értetlenül próbáltam megszólítani a bajszos alakot, akiről úgy tűnt, mintha valami főmufti lenne, mert hirtelen jelvényt is villantott. - A parancsnokságról jöttünk, lefoglaljuk az ingóságokat és az ingatlant.
- Hogy...micsoda?
- Küldtünk róla határozatot. Szóljatok a srácoknak, hogy jöhetnek - intett az egyik emberének, s mint aki nem szégyelli, úgy caplatott keresztül sáros cipőjével a perzsa szőnyegünkön. Elé futva próbáltam megtorpanásra késztetni, a férfi azonban tekintetével a berendezést fixírozta, s csak nagy nehezen szentelt az idejéből arra, hogy értelmes szavakat préseljen ki magából.
- Elküldtük a határozatot, benne az időponttal. Önöknek már ki kellett volna költözni, itt a parancs - hogy ne csak a jelvényét lengesse, előhúzta a papirost, amin rögvest megjelentek a mágikus sorok, miszerint azonnali hatállyal el kell hagynunk a házat, az ingatlan pedig a Minisztériumra száll. A gyomrom meg görcsben áll. Utóbbit már csak én képzeltem a papírra, mert bizony ezt éreztem, a torkomat gombóc szorította, az apám valamelyik börtönben rohadt, az anyám meg beszámíthatatlanul feküdt odafönt. Kétségbeestem, de hiába győzködtem ezt a férfit, hajthatatlan volt. Kiabáltam, szidtam őket hevesen, ám ez mit sem ért, vittek minden mozdíthatót. - Ezt nem tehetik, hallja?
- Kisasszony, ha tovább akadékoskodik, magát is bevisszük! Hol van a gyámja? - most először tűnt úgy, mint aki tényleg rám figyel, de nem láttam tekintetében segítőkészséget. A szemöldöke feljebb szaladt, pillantása gyanakvón fúródott az enyémbe. Végül a nyakamra hívta a gyámhivatal dolgozóit, azok meg értesítették a nagybátyámat...


- Ez elég lesz az albérletre, meg vehetsz belőle egy új rucit, szükség lesz rá - rám kacsintott, miközben visszagombolta az ingét, s próbálta befűzni gondosan a nyakkendőjét úgy, mint amikor reggel útnak indult a feleségétől. Mosolyt erőltettem az arcomra, miközben vizslató tekintetét kémleltem, de meg-megvonaglott őszintétlen mosolyom, mert legbelül undort éreztem. Rosszul voltam magamtól, hogy hozzám ért az ujjaival, hogy rám lehelte a cigarettabűzös leheletét, hogy...de azt is tudtam, hogy neki köszönhetően van még fedél a fejünk fölött. Legalább ennyi jó volt abban, hogy Gustav nagybátyámnak ilyen tehetős barátai voltak. Bár az a pöcs inkább lett volna tekintettel arra, hogy mégis csak a családja vagyunk, de nem, egy hétnél tovább nem maradhattunk. Az anyám még mindig cefetül volt, nekem meg csak ez a nyaram volt arra, hogy segítsek rajta, meg magamon.

Néhány hónap múlva anya összeszedte magát, lett is egy állása a minisztériumban, hála apa korábbi baráti kapcsolatainak. Úgy tűnt, hogy sikerült kicsit összeszednie magát, ez nekem is megnyugvást jelentett, s egyben szabadságot ebből a pokolból. Úgy utazhattam vissza a kastélyba, hogy egy időre magam mögött tudhattam Clayton Donaghue-t. Egy évvel később anyám összeismerkedett Nicholas Calvertel, aki végleges szabadulást jelentett nekünk a nyomorból. Akkor azt hittem, hogy azzal a házassággal anyám jó lóra tett, s végre megoldódik az életünk. Nagyot tévedtem. Sok rossz embert ismertem már, de Nicholas Calvert mind közül is a legrosszabb volt.

A külsőm leginkább provokatív, szeretek kihívóan öltözködni és úgy sminkelni magam, ha a helyzet úgy kívánja. Persze, bizonyos szituációkban magamra tudom erőltetni a szende kislány szerepét, de közelebb áll hozzám a dög. Szeretem a hétköznapi öltözetet ettől függetlenül és nem is mindig viselek szoknyát. Helytől, kedvtől és időtől függ, hogy mikor mit veszek fel. A hajam hosszú, barna az alapszíne, néha azonban színező varázslatot használok. Van egy tetoválásom a csípőmön, ékszerekből fülbevalót, nyakláncot és gyűrűt hordok szinte mindig.