– hé yanovich, Fogócsapda! – hallom valahonnan a hátam mögül. hatalmasat fordítok a Jólsep-R 17-es seprűmön és a gurkó felé kezdek száguldani, hogy egyenesen a Wanderers fogója felé küldjem. nem léptem fel a rendes csapatba, viszont a három korábbi meccsemen olyan jól ment a játék, hogy az edzőnk és a klubvezetés megszavazta nekem közösen azt a jutalmat, hogy egy hónapban két hétig látogathatom az edzéseket. pláne ha éppenséggel sérült egy játékos, akkor különösen számítanak a játékomra. nos, most mindkettő opció összejött, így már legalább másfél órája tart az edzés. azóta már voltak külön mozgásgyakorlatok seprűn, erősítés, pozíciókra lebontva az edzések, most pedig külön figurákat gyakorlunk. a Wanderers ificsapatban is ismerős ez a figura, Macmillannek a Fogócsapda nevezetű csodája, melynek éppen az a lényege, hogy az egyik terelő a gurkót az ellenfél fogója felé vezényli, míg az egyik hajtó ál-támadást intéz a fogó ellen a gurkó előtt repülve és az utolsó pillanatban elrántja a seprűt, így a gurkó árnyékból kilépve eltalálja a fogót, így egy időre ártalmatlanná téve. vagy csak kizökkentve. – fogalmam sincsen, hogy sikerült a trükk, mert addigra már a másik gurkó után kellett erednem, hogy az őrző – Davies – felé irányítsam. ezt a mozdulatot már végig követtem, ugyanis volt legalább egy szusszanásnyi időm. sok idő eltelt azóta, mióta Emily és Héloise is kilépett az életemből. mindkettejüknek más felé mentek útjai, így Luise inkább a Beauxbatonsban kereste a vigaszt és a pozitivitást, addig Emily pedig Amerikába lépett le. ki tudja mennyi időre. én pedig itt maradtam, tökre egyedül, mert még Poppy is elment az akadémiára, szóval tényleg tökre egyedül vagyok itt. mint az ujjam és nem gondolnám, hogy ez változni fog. legalább tudok a kviddicsre összpontosítani. más dolgom mi lenne amúgy az életben? mondjuk az, hogy irányba fordítsam a seprűt, mert a susogó hang éppen arra késztet rájönni, hogy Jack az én nyomomban van. nem, nem egy játékos, hanem Jack az egyik gurkó. Jones a másik. fogalmam sincsen, hogy miért ez a nevük, nekem csak úgy mondták még az első napomnál. jól érzem magam a csapatnál, amit mi sem bizonyít jobban, hogy az edzés végén – miután én is leráztam magamról a gurkót azzal, hogy egy hatalmas fordulattal a láda felé pofoztam és a felnőtt csapatban játszó terelőtársam elkapta a labdát – hatalmas mosolyok közepette jönnek gratulálni a felnőtt csapat tagjai. egyedül Harleyt nem látom sehol az edzés végén, pedig határozottan láttam a Fogócsapda után is, szóval gondolom le nem esett a seprűről, szerintem még meg sem ütötte magát. mindenesetre talán illene bocsánatot kérnem tőle, mert megbántani nem akartam. amint földet is értünk, ezt megteszem, de a landolásnál még mindig nem látom, így jobb híján a zuhany felé veszem az irányt. az utóbbi időben nem beszélek igazából túl sokat. nem azért, mert bármi trauma történt volna, pusztán a köztem és a felnőttcsapat játékosai között fellelhető korkülönbségnek köszönhetően nincsen túl sok közös témánk. persze akadnak olyan edzések, pillanatok, amikor ők is többet érdeklődnek felőlem, ilyenkor pedig én is készségesen válaszolok. néhány gratuláló megjegyzés után meg is érdeklődöm, hogy merre van a nők öltözője, mert igazából azt nekem miért kéne egyáltalán tudni, szóval indítok is egyből arra, és addig, amíg nem látom Harley szőke hajzuhatagát, addig elcigizgetek az öltöző előtt. - Harley! – szólok utána, mikor látom teljesen a másik irányba kikanyarodni. meg is szaporázom a lépteimet, hogy utolérjem. - én csak remél, hogy neked nem lett bajod Fogócsapda után. – azt hiszem talán a felnőtt csapatból vele valamilyen szinten különlegesebb a viszonyom. elvégre ő a kapitány is, így talán volt beleszólása, hogy edzhetek-e velük, vagy sem. gondolom rosszat nem mondott rólam. - meghívhatlak én téged valamire, hogy csillapít lelkiismeretem érte? – nevetek fel zavartan. semmilyen hátsó szándék nincs bennem, pusztán a büféből szeretném meghívni valami gyümölcslére. vagy egy mugli izotóniás italra, bármire. csak remélem, hogy elfogadja. legalább kikérhetem a véleményét arról, hogy milyen voltam ma.
