Avery Westwood

Az emberek szeretik áltatni magukat azzal, hogy őket a csodálatos belső értékeik miatt szeretik. Ó, ugyan! Naivnak kell lenni ahhoz, hogy ezt elhiggyük. Ha így lenne, miért akarnának egy idő után megváltoztatni? Kijavítani?
Avery nem tart közel magához senkit, maximum taktikai szempontból. A munkája a szenvedélye és ez az egy, aminek meg akar felelni. Ha kell, egy igazi tökéletes feleség. Ha kell, táncos egy bárban. Ha kell, katona, ügynök, a legjobb, a legtökösebb. Mert nem az érzései, hanem az esze vezérli.
Kiemelkedő volt, remek logikával áldotta meg a sors, emellett három fiútestvérrel nőtt fel. Hamar megtanulta, hogy egy gyenge nőnek esélye sincs, kell a fizikum, a jó reflexek. Azt is megtanulta, hogy a férfiakat is könnyű az orruknál fogva vezetni, de a világ akkor igazán tág, hogyha a saját nemét is képes bábként táncoltatni.
Ezzel a hatalmával nem él vissza, a munkáján kívül - ami ugye elég ritka - néha egészen felszabadult és vicces.

- Nem tehetik ezt velem - a nő keze megremeg, miközben pálcája hegyével meggyújtja a cigarettáját. Nem érdekli sem őt, sem a feletteseit, hogy egy irodában ülnek, nem pedig a szabad ég alatt vitatják meg Leah sorsát.
- Nézze, hölgyem, az Ön érdekében cselekednünk kell. Túlságosan felhívta magára a figyelmet, a fenyegető levelek már nem csak mugliktól érkeznek. Gondoljon csak bele, hazatérhet.
- Nem akarok hazatérni. Ez az otthonom - lassan mélyre szívja a füstöt, s hosszan fújja ki. Tekintetét az asztalon levő mély karcolásra szegezi. Érzi, hogy ezt a harcot elvesztette, itt már az ő szava mit sem ér.

Nem kellett túl sok mindent csomagolnia, hisz az Amerikából való hazatérés egy új élettel is jár. Hiába nőtt fel Angliában, hiába járt a Roxfortba, itt most számüzetésben van, valódi kilétét nem fedheti fel. Metamorfmágusként könnyű egy új személyiséget kialakítani, új bőrbe bújni és más néven létezni. Nehezebb viszont távolról figyelni a családját, és kezet rázni az új kollégákkal, akikkel volt közös küldetésük, vagy éppenséggel egy évfolyamot jártak az iskolában.
Avery Westwood. A szőke, kékszemű auror a furcsa akcentussal. Nem lehet brit, túlságosan amerikai. Amerikai sem lehet, túlságosan brit ahhoz…vagy inkább francia, tanulta a nyelvet?
Avery Westwood. Sokadik álnév. Sokadik arc, sokadik haj, csak a szemei változatlanok. Valamint a nő, aki odabent lakozik. Leah Maxwell. CIA ügynök, bérgyilkos, a varázs- és muglivilág összekötője. A célpont, akit azután küldtek a Minisztériumba, hogy megkapta a tizedik fenyegető levelét.

Tudta, mivel jár ez, hogy minden küldetésnek ára van és következményei. Hogy nem élheti az életét nyugodtan, ha vér tapad a kezéhez. Vállalta mindezt. Élvezte a veszélyt, azt, hogy sosem unatkozott. Büszkeség tölti el, mikor csak arra gondol, hová jutott. Csalódottság pedig attól, hogy hová süllyedt le “a biztonsága érdekében”.

Furcsa. Így fogalmaz magában, amikor megválaszolja a fejében elhangzó kérdést. “Milyen látni a családodat idegenként?”
Megöregedtek. Felnőttek. Édesanyja ugyanazt az árnyalatú rúzst használja, mint tizenöt évvel ezelőtt. Édesapja ugyanazzal az odaadással, és szeretettel néz a feleségére, mint régen. Leah arcán halvány mosoly rajzolódik ki. London utcáit eső áztatja, szülei eltűnnek a taxi hátsó ülésén. Ő pedig itt marad, egymagában ácsorog a járdán.
Az eső elmossa az időt is, csak azt veszi észre, hogy berendezett egy olyan lakást, ami talán sosem lesz igazán az övé. Reménykedik benne, hogy mielőbb észhez térnek odafent, és visszaengedik a helyére. Azt akarja csinálni, amihez ért, amit szeret csinálni. Úgy érzi, semmi köze a hónapokig tartó nyomozáshoz és pitiáner zsebtolvajok elkapásához. A férfiakat, akik pedig úgy hiszik, övék az irányítás, egyenesen a célkeresztjébe kívánja.

Az pedig, hogy a saját ikertestvérének hogy fog a szemébe nézni nap mint nap a minisztériumban, még kérdéses...

Leah metamorfmágus. Jelenlegi Avery: Átlagos magasság, talán kissé férfias vonások. Formás, izmos testalkat. Az átlagtól talán kicsit eltérő arcberendezés, feltűnően kék szemek, haja festett szőkének hat. Szereti a nőies öltözködést, de a praktikusságot részesíti előnyben. A fülét még kiskorában szúrták ki, ha olyanja van, visel fülbevalót, más ékszert azonban nem. Munkájának köszönhetően testén elszórtan sebhelyek éktelenkednek, melyeket, ha szükséges elfed, de alapvetően a lénye részét képezik, ezért nem törődik velük. A hasán lévő szúrt seb után maradt hegre még büszke is.