Millie Winters

Meleg szívű és kedves vagyok mindenkivel, mert mindenki jó pontokkal indul nálam, nem ítélkezem bőrszín, származás vagy egyéb dolgok miatt, nálam mindenki egyenlő. Nem érzem magam senkinél sem többnek, igyekszem szerény maradni még akkor is, ha a külsőm miatt megdicsérnek. Valójában ezért csak hálás lehetek, mert jó géneket örököltem, de nem fogok hencegni a múltammal.
Nagyon kitartó vagyok, a kitűzött céljaim elérésé érdekében minden akadályt leküzdök vagy segítségek kérek a megoldásában, szerencsére elég sok testvérem lett, akikhez fordulhatok ilyen téren.
Vidám teremtés vagyok, mindennek tudok örülni és igyekszem pozitív maradni, megkeresni minden jó oldalát és másoknak is megmutatni ezt. (Bár a szüleim halála után azért kellett egy kis idő, hogy ez visszatérjen.) 

Kényelmes és ráérős vagyok, általában nem sietek semmivel sem, ami sokszor zavaró lehet másoknak. Képes vagyok egy órán át enni, mert közben olvasok vagy jegyzetelek a tankönyveimből. Ez még akkor zavaró, amikor takarítani kellene magunk után vagy rendet rakni, mert én sose végeztem még házimunkát, a bőröm védelme érdekében. Eléggé finnyás is vagyok, így gyakran mosok kezet és mindig van nálam kézfertőtlenítő is, meg utána kézkrém, mert ha sokszor használom az előbbit, akkor kell hidratálni is. Ezek a szépségkirálynős berögződéseim, amiken még csiszolnom kell majd.
Nem vagyok az a könnyen megnyílós típus, nem voltak barátaim, nem barátkozhattam, elvégre csak ellenfelekkel találkoztam a versenyeken, velük meg tilos volt beszélnem, mert biztosan csak ártanának nekem.

Kiskorom óta arra neveltek, hogy szépségkirálynő legyek, mert azzal jobban kereshetek, mint az eszemmel Ez leginkább anyám nagy álma volt, aki hiába tanult, nem volt sem olyan okos, se nem volt olyan anyagi helyzetben, hogy megengedhesse ezt magának. A középiskola után bekerült egy több műszakos gyárba dolgozni, mert a képesítésével nem ment többre. Anya nem volt olyan szép, hogy szépségét kihasználva elérjen bármit is, ellenben velem, aki gyönyörű voltam kisbabának is állítólag, hála apukámnak. Apa egy helyes modell volt fénykorában és szintén nem volt olyan eszes, hogy tovább tanuljon, mert a testéből akart élni. Ez egy áttombolt éjszaka után dőlt dugába, mert úgy megsérült, hogy egy ideig lábadoznia kellett kórházban és utána sem mozoghatott már aktívan, így meghízott és munkanélküliként élte életét tovább. A szüleim úgy gondolták, hogy majd szépségkirálynő leszek és nem volt más dolgom, mint ennek megfelelni. Az iskolába anyám varrt ruhát, az ő kinőtt ruháit alakította át vagy az enyémeket bővítette a saját szétszabdalt ruháival, kész röhej voltam, egészen addig, amíg meg nem nyertem az első szépségversenyemet, utána meg jöttek sorban a fotós felkérések, ahol kaptam ruhákat, amiket megtarthattam. Utána azért volt rossz az iskolában, mert több napot ki kellett hagyni a fotózások és a divatbemutatók miatt, meg a sok felkészülés miatt, amit ez az életforma megkövetel. Átmentem magántanulóba, ahol a tanárokat lefizették, hogy jó jegyet adjanak és ennyiből állt minden. A pénz amit anyám keresett, meg amit kaptak utánam, mind külsőségekre ment el, inkább ettek száraz kenyeret, de jómódúnak nézzünk ki. Engem jobban érdekelt az olvasás és a tanulás, mint ez a szépségkirálynő élet. 11 évesen nyáron a postával érkezett egy különleges levél az én nevemre. Amikor ki akartam bontani, apám elvette, hogy megnézze, nem e valami zaklató az, elvégre sok a perverz ember, sose tudhatom. A szemöldökei az egekbe szöktek, amikor elolvasta a Roxforti meghívómat, hogy mehetnék oda tanulni. Csak rám nézett és azt mondta, hogy ez valami átverés és szórakoznak velünk, felejtsem el. A helyzet csak az volt, hogy egyre több levél jött és egyre több bagoly gyűlt a ház köré, ami nagyon ijesztő volt. Én is elolvastam egy levelet és bár nem jelentkeztem oda, mégis, annyira izgalmasnak tűnt, egy varázslóiskola, ahová bekerültem. Azonban mi egyszerű emberek nem hiszünk a varázslatban, inkább csak megijedünk a helyzettől, így történt, hogy a közeli erdőbe mentünk kempingezni, mert ott nem kapunk postát úgy sem. Ez volt a legnagyobb tévedésük és a végzetünk is, mint Cooper család. Az erdőben este, a tábor tűznél ültünk, bográcsban sült valami konzerves kaja, hogy majd melegen együk meg. Én a teliholdban gyönyörködtem, amikor farkas vonyítást hallottunk. Apa megjegyezte, hogy a tűz megvéd, ne aggódjak, így nem is féltem. Váratlanul ért, amikor kettő farkasember megjelent meg, mint később megtudtam. Én féltem és behúzódtam a sátorba, behunytam a szememet is, annyira féltem. Négykézláb igyekeztem befelé a sátorba, amikor valaki belökött oda. A lábamban éles fájdalmat éreztem, egy nagy karmolás és egy harapás nyoma van rajta, egy párnát nyomtam rá, hogy ne vérezzek el és a szám elé tettem a kezem, hogy egy szusszanás hangot se adjak ki. Annyira remegtem, hogy mondjuk egy hang se jött volna ki a torkomon, el is ájultam talán, nem tudom, reggel egy bagolyhuhogásra ébredtem, akihez kibicegtem és sírva kértem, hogy hozzon segítséget, a levelem adtam vissza neki, véresen. Nem sokkal később a semmiből jelentek meg taláros emberek és meggyógyították a lábam, majd letakarták a szüleim maradványait és neki is láttak varázsolni és helyreállítani a helyszínt. Én csak pislogtam, én valami teljesen más világba cseppentem, nem tudtam, hogy ez a sokk hatása vagy csak álmodom e. Megcsíptem magam és ez a valóság. Egy nő jött oda hozzám, hogy most elvisz magával egy családhoz, akik majd gondom viselik, valószínű rosszul leszek, de utána majd pihenhetek. Így lettem hát a McLaggen család legújabb és legfiatalabb tagja. kicsit még szótlan vagyok, annyira új minden, a seprű önálló életét él és sepreget, meg rengeteg más mágikus tárgy van a házban még, amire rácsodálkozhatok. A szüleim halálát gyászolom a magam módján, viszont némi szabadságot is kaptam, aminek örülök, végre olvashatok és tanulhatok, nem kell szépség királynőnek lennem, nem kell minden nap szépnek és kecsesnek lennem, a hajam lehet kócos, senki se rohan fésűvel és hajvasalóval utánam, hogy tökéletesen nézzek ki. Magamról nem szeretnék beszélni, inkább én kérdezek, ha tehetem, Roxfortról, a vérfarkasos átalakulásomról meg a varázs világról, amibe csöppentem. Rájöttem, hogy szeretek tanulni és elég tehetséges is vagyok mindenben, amit kipróbálok, hiába az ész nem öröklődik, kár volt, hogy buta kislányt akartak nevelni belőlem, de mégis hogy haragudhatnék a halott szüleimre? Ja igen, azt elfelejtettem mondani, hogy megvizsgáltak és vérfarkas vagyok, nem várom az átváltozást, de a testvéreim ott lesznek velem, nem hagynak magamra majd.

Kis nyúlánk lány vagyok, körülbelül 165 cm magas lehetek, normál testalkatom van és az emberek amikor meglátnak, akkor a szép jelzővel illetnek, bár ez nem meglepő, nem véletlen nyertem annyi koronát. Hosszú szőkés-barna hajam van, ami a nap fényénél néha vörösen fénylik, igazi színváltós. Világos bőröm van és világos kék szemeim. A stílusom olyan felnőttes, szeretek olyan ruhákat hordani, amik komolyak és nem néznek benne kislánynak.