Imádja az ünnepeket. A meghitt, családi karácsonyt, a finom vacsorát, a fényeket és a fa feldíszítését, nem is beszélve az ajándékokról. Hógömbök, girlandok, csillagszórók, a mézeskalács és persze...a forró csokoládé, amit most is kortyolgat a pultban ácsorogva. Szó sincs arról, hogy nyugodt lenne az este, épp csak a rövid szünetét élvezi, amibe pont belefér a habos, cukorkákkal teleszórt ital. Talán egy icipici rum is van benne, hogy még élvezhetőbb legyen, de épp csak annyi, ami még nem veszi el a csokoládé és a tejszínhab tökéletes ízharmóniáját. Mivel még nincs saját családja, nem ragaszkodott hozzá, hogy karácsonykor ne dolgozzon, szívesen van itt és pörög ezerrel a szépen kidíszített kocsmában. Vendégeik akadnak bőven, sokan az italba fojtják szomorúságukat, de az utazó varázslók és boszorkányok is beülnek, hogy itt fogyasszák az ünnepi vacsorát, amiről a konyhán házimanók gondoskodnak. Millie már attól jól érzi magát, hogy a kicsit kókadt, itt-ott ferde ágakból álló, mégis tökéletes karácsonyfát figyeli. Rajta a fények pont olyanok, mint amilyeneket régen otthon is használtak. A saját lakásában csak egy aprócska, cserepes fa áll néhány dísszel, s az ablakában integető hóember világít. Ideje java részét egyébként sem otthon tölti, ha pedig mégis, sok-sok gyertyát gyújt pluszban, hogy lássa ecsetvonásait a félhomályban. Bögréje lassan kiürül, ezzel egy időben pedig az éppen forgó karácsonyi lemez az utolsó dalhoz közeledik. Odatáncol a gramofonhoz és lapozni kezd, a megfelelő dalokat keresi a hangulathoz és az ünnephez. Ha valaki, akkor ő biztosan hallotta már mindet.