A közös munka ártalmai - Noah&Millie

Az itt töltött hónapok alatt belerázódott a munkába. Tudja, ki mit kér anélkül is, hogy sorban állna a pultnál. Figyel az intésekre, és a tőle telhető legjobb tempóban igyekszik a vajsört megfelelő mennyiségű habbal kivinni az asztalhoz.
- Ez az utolsó, Fred, leveszik a fejem, ha még egyet a számládhoz írok - megveregeti az ötvenes éveben járó férfi vállát még azelőtt, hogy a szakállas törzsvendég szóhoz jutna. Kissé pityókás, de már kora reggel, ettől függetlenül becsületes munkásember a Zsebpiszok közben. Milena kedveli az első találkozásuk óta, amikor a férfi a védelmére kelt egy másik, több italt fogyasztott vendéggel szemben még az első napjain. Azóta megvédi magát, néha igazi műsort szolgáltat a bent ülőknek határozottságával.
Hamarosan visszatér a pultba, de előbb összeszedi a poharakat. Hétköznap este van, ilyenkor nincsenek olyan sokan, mint mondjuk hétvégén, egészen családias a hangulat. Meg is ejt egy-egy vicces megjegyzést és mosolyt, aztán nekilát a mosogatásnak. Pálcája ott lapul a köténye zsebében, ő azonban a mugli módszert sokkal jobban kedveli. Addig is leköti magát valamivel és a művelet közepette halk dalolásba kezd. Fel-fel pillant, kis időre viszont elveszik a habokban és a koncentrációban. Millie nagyon könnyen tör és zúz, ahogy ezt a következő percekben meg is mutatja, mikor a főnöke hangja felcsendül a lépcsősor felől. Teljesen kiment a fejéből, hogy mondta; ma már érkezik hozzájuk az új ember. Csak jót mesélt róla, egy valamit felejtett ki, a nevét. Hogyha tudta volna, ki jön mellé dolgozni, valószínűleg kézzel-lábbal ellenkezett volna és most nem állna döbbenten a két férfival szemben, kezeit a mosogatóvízben tartva. És persze nem lennének szilánkok sem a tenyerében.