Camilla & Charles

Ha ez hiba, akkor bizony, minden tekintetben a te hibád, drágám - a hotel impozáns előterén átvágva most aligha produkálnék elegáns késést, mert tudod, hiába fedte fel Hermione a hajmeresztő tippjét, fogalmam sem lehetett arról, mire vállalkozom. Például, olyan aszimmetrikus tusvonalak felrajzolására a szemhéjamon, amiket már nem látok ugyan a robusztus bejárat üvegén tükröződni, ahogy ajtót nyitnak, de az biztos, hogy több bíbelődést igényelt, mint tinilány koromban.
Játszani fogunk, halálosan komolyan véve, és egyáltalán nem bánom az újdonság izgalmát - Angie a megmondója, milyen kétségbeesett hangon ecseteltem a telefonba, hogy nincs egy darab göncöm sem, legalábbis, hogy kosztümben azért igazán nem kéne megjelennem (pedig, annak idején én voltam az, aki a nászútra is egy szál farmerben és pólóban párolgott volna el). Most, hogy ezt a testhezálló, dekoltált burgundi ruhát sokadjára simítom végig a derekamon, mióta csak beléptem a forgatagba és az előkelő vendégek gyűrűjébe olvadok, már tudom: nem fair, hogy mindig Angie-be kapaszkodom, ha baj van, vagy valami szokatlanra készülök. Arra a rögtönzött, délutáni shopping túrára egyikünk sem állt készen.

Megkérem a pincért, hogy lepjen meg az itallal - ám hosszú percekig némán mered rám a szemközti szék, egyedül kóstolok, egyszer a bárpult irányába pásztázva, másszor az érkezők alkotta tömegben keresve a társaságom. Valósággal szuggerálom. Szegény Al, jóval a bevetés előtt elfelejteném a nevemet (olyan gondosan választotta ki nekem!), ha nem szolgálna emlékeztetőül a csokor virág, az asztal díszeként.
Komikus helyzet, nem különben ez a néhány furcsa, madárfészek-jellegű kalap, ami elhalad mellettem, és amelyről épp csak megfordul a fejemben, hogy a varázslódivathoz képest meglehetősen alul öltözöttnek tűnök, de aztán!
Felbukkan Ő, és a fess kiállása megtölti a várakozás ürességét. Somolyog a szám sarka, ahogy a szolid bénázását figyelem, a feleség-részem szinte otthon érzi magát a jelenettől, kíváncsian várja, vajon mi lesz a vége a pincérrel való keringőnek, hiszen egy tál kagylót egyensúlyoz a karján - mikor a semmiből, egy nagydarab alak dobja le magát az asztalhoz! A nyájas eltökéltség szétterül a képén, annyira váratlanul ér, hogy alig fogok vissza egy moderálatlan grimaszt.

- Uram, megbocsásson, de nem adtam engedélyt arra, hogy helyet foglaljon - finom és nőies vagyok, persze, mert Camilla szól belőlem, bár komolyan megkísért a gondolat, hogy egy laza csuklómozdulattal foltot ejtsek a szürke zakóján. Megcsikordul alattam a szék, ahogy felkelek, a szomszéd ránk sandít a tányérjából. - Megspórolok magának egy kérdést: igen, van partnerem, roppant leleményességgel utasította maga mögé az imént. De ne aggódjon, megértem, ha inkább úgy dönt, összetéveszt valakivel, szóval, itt akár meg is várhatja. Előmelegítve - és mintegy kegyelemdöfésként megpaskolom a székem támláját, pedig túl régen annak, hogy kiosztottam valakit. Aprót biccentek, magamhoz ragadom az italt, és a férjemhez - nem, nem a férjemhez! - lépek.
- Felsültem, már csak a te asztal-választási képességeidben bízom, Charles.

A bárhoz érve is hátamon érzem még a döbbent tekinteteket, cserébe a kis műsoromért, és sejtem a laikus gondolatokat a vörös nők vérmérsékletéről - drámában a helyük, nyilván nem egy étteremben, mégis feldereng bennem valami, egy ismerős idegen a múltamból, a Ginny, aki akkor voltam, mikor a heves szócsaták hétköznapinak számítottak, és sokkal nagyobb tétjük volt. És azt a Ginnyt most nem egyszerűen kiprovokálták. Őt én szabadítottam fel, ennyi év után pedig igazán kijár a hetyke megnyugvás, hogy a lány valóságos volt. Ma is bennem él. Kitörölhetetlenül. Pusztán csak megelégeli néha, hogy három gyereknyi mesekönyvvel hallgattattam el. Ha korábban tudom, ilyen könnyed érzés, nincs több Nyiszi nyuszi és locsifecsi fatönk.

De hogy hülyeség volna? Kedvem lenne a mellkasába bökni, hogy ugyan Charles, ne légy már ilyen lehangoló, vagy nem azért jöttünk Drágám, hogy a lebiggyedő szád legyen az est fénypontja, mint mikor a tévé elé zuhanunk - mert bár tény, hogy ez kitérő a tervünkben, és számolgathatnánk a langymeleg pocsolyában, vajon mennyi esélyünk volt erre, de megéri? Még alakíthatunk rajta, még semmi sem veszett kárba. Egyetlen, mély sóhajtással fújom ki a véleményem, félreérthetetlenül lerí rólam, szerezzen csak asztalt, aztán újra fogjuk kezdeni. Bárhogyan, ha így áll hozzá.
- Jól van - és hosszan nézem, ahogy elnyeli alakját a vendégsereg. Tagadhatatlan, hogy csúcsidőben vagyunk, körbepillantva is egyértelművé válik, legfeljebb az emeleten kapunk asztalt. De a torokköszörülésből pontosan leszűröm a híreket. - Pazar.
Ezt gondolom, ennyi, ami kibukik belőlem. Elcsesztem, hiba volt azt az ürgét merő büszkeségből dőzsölni hagyni, elővehettem volna az eszemet, és akkor nem lenne kiábrándító a feltételezés is, hogy kéredzkednünk kell - nem, nem csődölhetett be Ginevra Potter tudománya, vagy a spontán lányé, akitől nyeregben éreztem magamat. Kezemben akartam tartani a dolgokat, ha netán, félúton egy férfinak nem fűlne hozzá a foga, ráébredhettünk volna, hogy ez tök jó, Hermione sem esett a fejére az utóbbi időben.
Minden igyekezetem hiábavalónak tűnik, ahogy az unott Charlest fürkészem. És utoljára teszem fel magamnak a kérdést: mit kezdene Mrs. Potter a tálcán kínált lehetőséggel, hová húzna el, ha tizenéves fejjel döntene?

- Van egy ötletem. És futással kezdődik. - Oké, konkrétan lopással, és fogalmam sincs, miért éppen az épület teteje sejlik fel előttem, vagy mit tartok vonzónak egy betonozott placcon, talán a vadromantikát, de kalimpálni kezd a szívem, mikor közel hajolok hozzá, suttogásra nyíló ajkakkal. - Felvesszük a kabátot. Lenyúlunk pár üveget ettől a köpcös pincértől, aztán kiszaladunk. A legközelebbi beugróban pedig hoppanálunk. A tetőre. - Cinkos mosolyom van, ismét gyereknek érzem magam tőle, visszautasíthatatlan ajánlattal a zsebemben. Nyári szezonból megmaradt padokat, meg egy talpalatnyi fedett részt remélek, csodás kilátással a városra - ám mindenekelőtt, a neonfénytől izzó hirdetés mögül akarom nézni, amint ezek rájönnek, szem elől tévesztették két gyanútlan vendégüket.