Bármennyire is haragszik a világra azért, mert ennyi fiú testvére van, azt be kell vallania, hogy mindegyiket imádja valamiért. Mind különleges a szemében, s ha úgy van, szívesen szán rájuk minőségi időt. Ha valaki nem tudná mi ért ezalatt, egy rövidke magyarázat. Ez az olyan idő, melyen tényleg egymásra figyelnek, nincsen más csak ők és képesek igazi, szeretett testvérekként működni. Marcot nem látta azóta, hogy elkezdődött az iskola. Az őszi szünetben éppen elkerülték egymást, máskor pedig aligha lett volna lehetőségük összefutni. Ezért is örült nagyon a bagolynak, mely érkezett tőle. Bár, annyira nem kedvére való a hideg, azért nem mondott nemet ez kis forrócsokira és egy kis sétára. A megbeszélt helyen és időben várakozik. Kezében két meleg ital gőzölög, mely csak arra várnak, hogy végre elfogyasszák őket. Különös, mert úgy izgul, mintha csak egy randevú várna rá. Ez annak köszönhető, hogy testvérei mindig tartogatnak valami izgalmat vagy meglepetést számára, s tudja jól, hogy egy egyszerű sétából is kerekedhet akkora galiba, mint maga a Föld.. Ismeri ennyire már a családját. – Na végre, már idefagyott a popóm – kelleténél talán kicsit hangosabban üdvözli a másikat, arcán egy hatalmas vigyorral. – Hoztam neked fehércsokis lattet, ha nem szereted, majd én megiszom – tudja is ő, hogy melyik öcskös mit szeret. Neki tetszett ez a kínálat, ezért hozott, Marco meg fogadja el és kész. – Gyere ide, had szeretgesselek meg, mintha hiányoztál volna – tárja ki a kezeit, hogy megölelhesse a kissé magasra nyúlt öcskösét. Ő ezzel mondja ki, hogy hiányzott neki a másik és milyen jó látni. Egyszer már mondta életében, ha majd változik, akkor újra szóvá teszi. Addig meg csak gesztusokkal fejezi ki. – Hova viszel randizni? – neveti el magát halkan, miközben elereszti a másikat. – Remélem egyik rajongód se követett, mert a végén még kapok egy átkot, mert azt hiszik, lecsaplak a kezükről – nagy híre van ám a fiúnak, eljutott hozzá is, hogy döglenek után a nők.. Csak tudná, hogyan kellene ugyanezt elérni a férfiaknál, egyből bevetné a varázslatot.
Vendég
Csüt. Dec. 10, 2020 9:26 pm
Randi-délután
Bella x Marco
Néha fontos, hogy kettesben töltsek egy kis időt a testvéreimmel. A bátyámmal ez nem akkor probléma, hiszen vele amúgy is elég sokat lelkizünk – mint a csajok, totál komolyan – de a nővérem… Nos ő egészen más tészta. Elég jó a kapcsolatunk, de közel sem annyira, mint lehetne, és a mai kis kiruccanással igyekszem is nyitni efelé. Egyformán fontosak nekem, ezért szeretnék velük egyformán minőségi időt tölteni, ha már iskola időben csak a két öcsémmel lehet együtt. - Jól van már, kellett neked korábban jönni – vágok vissza azonnal. Hiszen az órám szerint nem késtem, innentől kezdve pedig egy rossz szava sem lehet. Persze, mindkettőnkben csak a testvéri szeretet lobog, és egyikőnk sem gondolja igazán komolyan az ilyen csipkelődéseket. Ezek nélkül mi nem is lennénk igazán mi. – Ne aggódj, nem válogatok. – Igazából tényleg mindegy, hogy mi, csak legyen. Kutya egy idő lett így decemberre, így az eredetileg tervezett programot – állatkertbe akartam vinni, mert az mekkora poén már – át kellett gondolnom, és helyette valami olyat kellett választanom, ami kicsit melegebb helyen található. - Nekem sem hiányoztál – szorítom magamhoz a hozzám képest alacsony lányt. A szavak és a tettek nálunk tökéletesen harmonikus ellentétben állnak, és ez így van jól. Ellenkező esetben felborulna a világ rendje. - Kérlek szépen a Kew Gardensbe megyünk. És legjobb tudomásom szerint senki sem követett, de azért nem árt résen lenni – kacsintok rá, mintha tényleg olyan suttyó nagymenő lennék, akinél fennál a követés veszélye. Ezeknek a lányoknak én csak aktuális szórakozás vagyok, mikor nincs jobb dolguk. Legeltetik rajtam a szemüket, kipletykálnak, aztán mennek a dolgukra. Ez ennyi. – Tudom, hogy nem vagy akkora növényfanatikus, mint én, de egy csomó izgi program van, illetve meleg, szóval szerintem tetszeni fog – villantom rá legszebb vigyoromat, csak hogy meggyőzzem, tényleg jó móka lesz.
Vendég
Hétf. Dec. 14, 2020 11:47 am
Szeret pontos lenni, sőt mi több..Van, hogy inkább előbb a megbeszélt helyszínen van. Hebrencs és szétszórt, de az idővel nem játszik, szereti minden egyes pillanatát kihasználni. – Tudod, hogy jobb szeretek várni, minthogy én rám várjanak – vonja meg lazán a vállait, s ha már a testvére nem válogat, nyújtja is felé az italt, hogy szabaddá váljon egyik keze, hogy magához ölelhesse. Nem mondják ki, az ellenkezőjét állítják, de mindketten enélkül is pontosan jól tudják. Bella másabb, mint a többi Montero, s nem csak azért, mert a lába közé nem adott az ég egy lógó testrészt. Heves, intenzív, szókimondó, mégis Marcoval valahogy nem tud annyira szabad lenni, mint a többiekkel. Nem tudná mikor és miért alakult így, de mindig igyekszik. Persze túlzásokba nem esik, nem az a fajta, de ha már egy napot eltöltenek úgy, hogy csak ketten, akkor arra az évre letudja a próbálkozás jelentős részét. – Aha, férfi vagy, szóval nem bízok ebben az érzésedben – nevetve reszti el, hogy végül mindkét keze közé fogja a jelenleg életet jelentő kávét. – Most komolyan, hogy a fenébe lett az, hogy ennyi tini kerget? Egyszerűen nem térek magamhoz –nevet tovább. Nyilvánvalóan jó géneket örököltek, hát csak rá kell nézni a vörösre, meg annak ikrére.. De, hogy ennyire érdeklődjenek bármelyik testvére után, ez számára fura. S máris bekapcsol nála védelmező anyatigris. Végetek lányok, meglátjátok. – Mondd, hogy legalább kihasználod a lehetőségeket és házit csináltatsz velük vagy a kedvenc kajád vagy bármi – meg gondol Ő még egyébre is itt, de azt mégsem mondja ki, mert hát na, az öccséről van szó, akinek az élete ezen részéről inkább nem akar részleteket hallani. Beszélje azt meg Fível, tőle úgyis megtudja, ha eléggé nevetséges a sztori.. – A melegséggel megvettél, mármint érted na –neveti el magát, aztán inkább kortyol egy nagyobbat az italából, hogy legalább addig is csendben legyen. – A növényekkel a viszonyom pedig ismét kimerült abban, hogy fél nap alatt kinyírtam valami gazt, amit kaptam – kacag halkan. Egyszerűen képtelen életben tartani a gazokat, az nem az Ő világa. Az is csoda, hogy házi kedvence él még.. Mondjuk az sem mindig rajta múlt eddig. - Amúgy mi a helyzet? A csaj klubbon kívül.. – tényleg érdekli. Nem sokszor beszélnek, de akkor bizony mindent tudni akar.
Vendég
Szer. Jan. 27, 2021 9:57 pm
Randi-délután
Bella x Marco
- Én is jobban szeretem, ha rám várnak, mintha én várok másra – nevetem el magam. Mármint ok, nem szeretek késni meg semmi, de azt végképp utálom, mikor valaki megvárat engem. Olyankor úgy érzem, hogy valaki játszik az időmmel, attól meg rosszul vagyok. Szeretem hasznosan eltöltetni a rendelkezésemre álló időt, megragadni a felém nyújtott lehetőségeket. - Csak nézz rám. Cuki pofi, izmok, tetkók és bűbáj-mosoly. Szerinted mi kell ettől több egy tizenhat éves kislánynak? – érdeklődöm meg, hátha valóban értékes választ kaphatok. Mert ha tudja, mire nem buknak a csajok, akkor eskü azonnal változtatok, hogy legyen esélyem a normális életre. Mert ez így nem állapot na, hogy még a budira sem mehetek el anélkül, hogy vagy kettő ne akadna a nyakamba. - Sajnos nem vagyok ilyen számító idióta, de lehet, hogy mostantól mégis átváltok abba, és csicskáztatom őket – simogatom meg frissen borotvált államat elgondolkodva. Komolyan, eddig kajakra nem jutott eszembe. Pedig mekkora jó világ lenne rám. „Ashley, elmennél ezért a könyvtárba? Stacey, hoznál nekem egy kávét a konyhából? Annie, megírnád ezt helyettem? Köszi drágáim!” És nekem már csak azzal kéne foglalkoznom, ami tényleg fontos. - Ne aggódj, neked itt csak nézni kell majd a növényeket, nem életben tartani – netem el magam én is. Furcsa, hogy a nővéremmel mennyire nem hasonlítunk szinte semmiben. Mármint tényleg, szerintem nagyjából annyira különbözünk, amennyire csak lehet. A tesóim közül szerintem talán ő áll tőlem ilyen értelemben a legmesszebb. - Amúgy nem tudom, nincs semmi. Épp azon gondolkozom, hogy merre kéne tovább mennem, mert túl sok minden érdekel. De gondolom ezzel mindenki így van ebben a korban – sóhajtok nagyot. – Mesélj inkább te, veled mizu? – kíváncsiskodom, hátha ő valami érdekesebbet tud mesélni.
Vendég
Csüt. Jan. 28, 2021 1:27 pm
– Na hát igen, sármodat és magabiztosságodat apánktól örökölted ez tagadhatatlan – néz a másikra mosolyogva. – Ha nem lennék én is Montero, kétségkívül rohannék utánatok – neveti el magát. Így is rohan utánuk, de nyilvánvalóan nem ugyanazon okokból kifolyólag, mint a Montero fiúk rajongói. Biztos benne, hogy anyjuk, mikor megszülettek már fogta a fejét, mert sajnálta a lányokat. – Őszintén? Nem tudom.. Mondanám, hogy arra, ha rossz fiú vagy, de hát.. Az állítólag jobban vonzza őket – őt mondjuk ez pont nem, de tudja jól ő is, hogy a lányok többsége inkább rohan a rosszfiúk után. – Legyél meleg, vagy keress egy csajt, aki felér a szintedre, aztán lógj vele, ha csajjal látnak, hátha lekopnak – a két tipp közül a meleg téma az, ami inkább elriasztaná a csajokat.. bár ebbe se lehet biztos manapság már senki. – Vannak bizonyos helyzetek, amikor megéri számító idiótának lenni – közli olyan egyszerűen, hogy még maga sem hiszi el, hogy nő létére ezt mondja. – Például ezzel szerintem néhányat le tudnál koptatni, főleg mikor rájönnének, hogy többükkel is ezt teszed - Bella kiakadna ezen. Sőt, kifejezetten utálja az ilyen típusú pasasokat, ezért meri ezt ajánlani. – A növények lélegezhetnek fel, hogy én itt csak néző vagyok – nevet ő is. Tényleg ennyire siralmas a növényekkel, de mondjuk azt, hogy az állatokkal is a kapcsolata. Házi kedvencének is az a szerencséje, hogy van más is rajtuk kívül a házban. Bár senki nem vallja be a családban, de Bella tudja jól, hogy azért bőven kiveszi mindenki a részét abból, hogy éljen még az állat. – Mikben gondolkozol? – kérdezi őszintén érdeklődve. Ritkán beszélnek ilyesmiről, de olyankor tényleg tudni szeretné, hogy mit, hogyan és miért. Bella más világ, mint a fiúk. Kissé bohókásabb, szabadabb, nem annyira ragaszkodó, de mindegyikükért a tűzbe menne. Ha valami felől érdeklődik, akkor mindegyik öccse biztos lehet benne, hogy azt komolyan teszi. Még akkor is, ha ez ritkán adódik. – Én megvagyok, tudod, kissé szerencsétlenül és összeszedetlenül, de még élek – kuncog fel halkan, miközben haladnak. – De várj már egy kicsit – torpan meg hirtelen, mikor felfogja végre, hogy Marco mit is mondott. – Te nem akarsz apánk után menni és a bájitalokkal foglalkozni? – néz döbbenten mégis reményekkel telve a másikra. Mindig úgy érezte, hogy apjuk neheztel rá, mert semmi, de semmi érdeklődést nem mutatott az ő szakmája, de ha most Marco is hátat fordít neki, végre nem csak ő lesz élete végéig szekálva.
Vendég
Csüt. Feb. 25, 2021 7:36 pm
Randi-délután
Bella x Marco
- Mi az, hogy utánunk? Fi fele annyira sem jóképű, mint én – játszom a sértődött kisgyereket, mintha nem tudnám, hogy amúgy ez nem így van. Még jó, hogy a bátyám is legalább olyan jóképű, mint én. Meg az egész családunk amúgy nagyon szép. Minden gyerek jól néz ki és kész. – Én rossz fiú vagyok. Vagyis a szemükben, mert tudod, deszkázok, meg morcos vagyok, meg vannak tetkóim. Ez már elég a rosszfiús megjelenéshez. – Vagyis eddig ez a tapasztalatom. Mondjuk szerintem kéne még egy motor, full feketében, de legalább bőrdzsekiben kéne járnom, és akkor már fixen rámaggatnák majd a maffiózó jelzőt is. - Hallod hát zseni vagy! Mostant így ettől meleg lettem, cső, mentem is palizni – intek röhögve, de persze nem fordítok hátat neki. – De a másikban igazad lehet. Mármint hogy ki kéne használnom őket. – Igen, néha a hibbant nővéremnek is lehetnek egész jó meglátásai. Sosem gondoltam volna, hogy életem tervét pont tőle fogom megkapni. Mármint na, szeretem, de általában az ő ötletei meg az én ötleteim általában köszönő viszonyban sincsenek. - Idáig hallom, ahogy sóhajtoznak – nevetem el magam. Tényleg, az élőlényekhez való viszonya, mármint ha nem a testvéreinkről van szó elég siralmas. Az is kész csoda, hogy piszok eddig kihúzta mellette, és még mindig életben van, és egészséges is. - Jelenleg leginkább a fotózás és a botanika. De ez a kettő annyira távol áll egymástól, hogy nem tudnám összekapcsolni. Hacsak nem leszek főállású botanikus és mellékállásban fotós, vagy ilyesmi – fejtem ki a véleményem. Szívás, hogy ennyire széthúzó az érdeklődésem. Mennyivel könnyebb lenne, ha egy terület érdekelne, aztán csókolom. - Gondolom, még mindig vonzod a bajt – lapogatom meg a vállát, mintha emiatt kifejezetten büszke lennék rá. Hát na. Aztán megtorpan, én meg szintén megállok mellette, mert nem tudom mire vélni ezt az egészet. – Nem, a bájitalok egyáltalán nem érdekelnek – rázom meg a fejem. Fel sem merült bennem, hogy esetleg ez is opció lehetne. Mondjuk nem véletlenül.
Vendég
Csüt. Feb. 25, 2021 9:17 pm
- Jó, utánad nem futnék, igazad van – nyújta ki a másikra a nyelvét. Tény és sosem titkolta. Kedvence az ikre és ha arról lenne szó, hogy választania kéne melyik sármos úriembert rohamozza meg, nyilvánvalóan Fi-t választaná. De ezt mindenki tudja, hiába is akarná eltitkolni, a másik fele örökké ő lesz. Felkötheti a gatyáját az, aki valaha is meg akarná hódítani Bellát.. Nagy a mérce ilyen testvérek mellett. - Te meg a rosszfiúság – neveti el magát, miközben legyint egyet. – Királylányokkal vagy körülvéve, hogy annak néznek? – teszi fel érdeklődve a kérdést. Jó neveltetést kaptak, ezt egyikük sem tagadhatja le. Oké, hogy ő eléggé szertelen és bolond, de ettől még tudja mit helyes, mit illik. Néha el tud szörnyülködni azon, hogy vannak, akik még a kukát sem képesek megtalálni. - Te meg tuti szívtál valamit, hogy zseninek nevezel –röhögi el magát. Nézeteik merőben mások, s talán semmiben sem értenek egyet, maximum nagyon ritkán, de hogy ez a mondat most elhagyta Marco száját.. Tuti feljegyezi valahova a mai dátummal együtt. – Persze, hogy ki. Ha már rosszfiúnak titulálnak, legyél az.. Néha meg is érdemlik a nők az ilyenfajta pofont, de komolyan – hogy éppen ő mondja ezt, eléggé rosszul veheti ki magát. Ám kicsit sem szégyelli, hogy ilyen szavak hagyják el száját. Sosem értette azt, hogy miért kell csaholni a másik nem felé. A látástól vakulásig imádatnak pedig csak kegyetlen őszinteséggel avagy elferdített hazugsággal lehet véget vetni. Bella nem rossz ember, nem szeret másikat megbántani, de vallja azt, hogyha valami nagyon szükséges, akkor bizony ki kell használni. az önös érdekeket néha muszáj előtérbe helyezni, főleg, ha életünket zavaró tényezőket tudunk vele kissé lefoglalni. - Botanika – sóhajt egyet most már ő is. – Hogy lehetünk ennyire különbözőek? – mosolyodik el. Nyilván nem kell a testvéreknek azonos érdeklődési körrel rendelkezni, de azért mégiscsak meglepő számára, hogy ENNYIRE távol legyenek egymástól. – Amúgy jól hangzik mindkettő.. El is tudom képzelni hozzád, pont azért mert ennyire különbözőek vagyunk – elég érdekes magyarázat, de reméli, hogy öccse érti mire gondol. - Én a bajt? Ugyan már, sosem volt ilyen – rázza meg fejét tiltakozva. – Csak élek meg mi egyéb. Sőt még Piszok is él, szóval tök király vagyok – húzza ki magát büszkén. Az az állat egy túlélő, valószínűleg örökké élni fog, ha már ennyi ideje edződik mellette. - Hát ez parádés amúgy. VÉGRE, végre nem csak én töröm meg a hagyományt. Végre nem csak én leszek az elátkozott gyermek, aki nem követi. Atyaég most annyira szeretlek, mint még soha – s még meg is öleli a másikat, miközben fülig ér a szája. Hát ez a nap egyre jobb lesz. Nem csak zseni, de most bizony kiderült, hogy van valami közös bennük. Ketten lesznek apjuk szemében bárányok, s nem a fehérek, Ó bizony nem.
Vendég
Kedd Márc. 23, 2021 10:25 pm
Randi-délután
Bella x Marco
- Még jó, mert feleslegesen tennéd – szúrok vissza vidáman. Bella az egyetlen, akivel képesek vagyunk órákig huzavonát játszani, és még élvezzük is, hogy szívhatjuk egymás vérét. Mondjuk Bella mindenkivel ilyen, csak a kistesók már azt hiszem túl kicsik neki ahhoz, hogy igazán tudjon velük mit kezdeni. Főleg, hogy ott van neki Fi ikertestvérnek. Köztük tényleg olyan különleges kapcsolat van, ami elszakíthatatlan és leutánozhatatlan. - Az, hogy milyennek látszom, meg hogy milyen vagyok nem egészen egyezik meg. – A könyv és annak borítója ugye. Mert ha valaki igazán megismer, akkor rájöhet, hogyha nem is vagyok mindig talpig úriember, akkor is a jó modorom a helyén van, elvégre mindig arra neveltek mindannyiunkat, hogy legyünk udvariasok, kedvesek és becsületesek. - Látom te sem hallottál még az iróniáról – horkantok, megcáfolva előbbi dicséretet. Talán az ilyen megnyilvánulásaim miatt gondolják sokan azt, hogy tényleg egy tapló vagyok. De nem bánom, mert a családom és a barátiam szeretnek, a többi meg nem számít. – Szerintem mindenki megérdemli, nem csak a nők. – Ha nem kapunk néha egy-egy fájdalmas pofont az élettől sosem jövünk rá, hogy merre kellene haladnunk, vagy hogy az eddigi irány rossz. Fájdalmas és padlóra küld, de megtanít arra, hogy mindig fel kell állni és hogy nincs reménytelen helyzet. - Sokan vagyunk, sokféle ízléssel – vonom meg vállaimat. Várható, hogy ennyi gyerekből nem lesz két egyforma, próbálkozzunk akármennyire is. Bár mi igazából nem is próbálkozunk, szeretünk az a sokféle, nagy, hangos család lenni, akik vagyunk szerintem. – Meglátjuk, hogy hova lyukadok ki. – Elvégre sosem lehet tudni, lehet hogy időközben kitalálok valami tök mást, vagy nem is tudom. Lehet, hogy hajléktalannak állok és a híd alatt fogok csövezni, mert nem lesz jobb ötletem. Erre mondjuk nem látok sok esélyt, de előfordulhat. - Örömmel hallom, bár nem gondoltam volna – nevetem el magam. Tény, hogy Bella talán nem a legfelelősségteljesebb a családban. Ilyen szempontból azt hiszem, én sokkal érettebb vagyok nála. De azért örülök, hogy csóri állat megúszta, és még életben van. - Jaj úgy csinálsz, mintha apa tűzzel-vassal azt akarná, hogy kövessük az ő útját. Bőven boldog, hogy Fi is bájitalozik, amúgy meg azt akarja, hogy boldogok legyünk. – Azért az ölelést viszonzom, de kötelességemnek érzem emlékeztetni arra, hogy apának soha egyetlen rossz szava nem volt az ellen, hogy Bella mit tanuljon. Neki tényleg a mi boldogságunk az első. Azt nem tudom, hogy az öcséim hogy állnak ezzel, hogy mik lesznek, ha nagyok lesznek. Szerintem még bőven korai megtippelni ezt, amilyen kis kelekótya mindkettő.
