Wendy

Wendy nagyon lelkiismeretes, és ezt a Gazda is tudja, hiszen ha véletlenül hibát vét, akkor egyből megbünteti magát, és csak a Gazda tudja megnyugtatni azzal, hogy már nem néz rá olyan mérgesen. Wendy erre nagyon érzékeny tud lenni, hiszen nem azoknak a házimanóknak a sorát gyarapítja, akik mogorvák vagy félénkek, Wendy inkább érzékenyebb. De Wendy tudja, hogy a Gazda szereti és nem akarja megbántani direkt! Vagy legalábbis ebben bízik... Wendy nagyon naiv, mindent elhisz a Gazdának, de hát miért is hazudna Wendynek a Gazda?! Néha vicces is tud lenni, és ezt onnan tudja, hogy a Gazda mosolyog rajta, ilyenkor pedig Wendy szíve egyszerűen fel akar robbanni!  Wendy nagyon hűséges manó, de amikor a Gazda távol van, megengedi neki, hogy elhagyja a birtokot, és ezt Wendy annyira imádja! Wendy szeret a városban a mászkálni, szeret mindenre rácsodálkozni, másokkal beszélgetni pedig annál inkább!

Wendy nagyon kis cserfes manó, mindenről és mindenkiről van véleménye, egész nap képes lenne beszélni! A Gazda olykor hagyja is ezt, de inkább mérges amiatt Wendyre, hogy ilyen nagyon sokat fecseg. Néha, de tényleg néha egészen véletlenül visszabeszél a Gazdának, de ilyenkor mindig megbünteti Wendy magát nagyon alaposan, mert a Gazda mérges tekintete annyira rosszul esik neki, hogy még aludni sem tud tőle. Wendynek be kell vallania, hogy ha a Gazda nincs otthon, akkor néha csínytevésre szánja el magát, de valamiért a Gazda mindig rájön, ha Wendy rosszalkodással szórakoztatta magát! Wendy úgy érzi, hogy a Gazda még akkor is figyeli, ha nincs otthon, és Wendynek be kell vallania, hogy sokszor fél egyedül abban a nagy kúriában, mert olyan nagy és olyan kísérteties!

Mikor Wendy megszületett, akkor egy ideig maradhatott még az anyukája mellett, amint már nem lógott a csecsén és szobatiszta lett, akkor megfogták és elvitték, hiába volt kicsi és hiába sírt, hogy még szüksége van Vegnire, azt a választ kapta: "Neked csak a felmosóra és a seprűre van szükséged!" Wendyt egy börtönbe vitték, hogy ott takarítson egy idősebb házimanó mellett, akit Giddnek hívtak. Ő mutatta meg hogyan kell dolgoznia Wendynek és mesélte, hogy egy jó házimanónak mik a feladatai, ha büszkévé akarja tenni a szüleit Wendy, akkor hólyagosra kell dolgoznia a kezecskéit, ami idővel majd megkeményedik. Utána már nem is fájt Wendynek a seprűnyél okozta seb, igaz beletelt pár hónapba, de keményen megdolgozott ezért a sikerért. Gidd szerint így Wendynek már több esélye lesz a későbbiekben új munkára, mert a bőrkeményedés alap feltétel egy dolgos házimanónál. Wendy ahogy cseperedett, úgy lett egyre ügyesebb, a rabok után takarított, akik nem mondhatóak szobatisztának, de megszokta a szagokat, amiket maguk után hagytak és inkább finom takarítószer illatot hagyott maga után Wendy a raboknak. Wendy hiába volt azonban ügyes, mivel alaposabban dolgozott, ezért lassabban is haladt és ezért a fülénél fogva rángatták ki a bejárati ajtóhoz egy idő után, ahol egy jól irányzott rúgással röppályára állítva elbocsájtották, hogy ide nincs szükségük a Wendy félékre. Wendy nagyon elkeseredett és térden csúszva könyörgött, hogy visszavegyék, de csak újabb rúgással és zúzódással szólították fel a távozásra. Wendy utcára került és feltalálta magát, keresett egy kisebb széndarabot és egy kukából karton dobozt halászott ki, amire ráírta, hogy Wendy munkát keres. Ezzel a kezében járta az utcákat Wendy és nézett nagy szemeivel a varázslókra és boszorkányokra, hátha valaki felfogadja. Wendyt mindenki lenézte és mint valami betegségeket terjesztő mocskot elkerülték, lenézték, kis girnyónak nevezték, aki nem bírná a munkát. Wendy viszont kiskora óta ezt csinálja és nála jobbat senki sem találna, még morgolódni sem szokott, ha olyat kérnek tőle, ami undorító vagy szokatlan. Más házimanóknak nem tetszett, hogy Wendy ilyen kitartóan keresgél, ezért elkapták és a hajánál fogva húzták el egy félreeső sikátorba, hogy megverjék. A csúnya sebesült Wendyt még inkább szánalmasnak nézték és nem szívesen mutatkoztak volna vele, így kénytelen volt otthagyni a várost és egy olyan helyen, mint a Zsebpiszokköz, ott keresgélni tovább. A második napon egy sötét és arrogáns kisugárzású ember lépett oda Wendyhez, hogy kap próbanapot. Wendy nagyon boldog volt és nem foglalkozott a rossz megérzésével, elment a varázslóval és ismét volt munkája az első nap után. Wendy mos, főz, takarít ismét, annyi különbséggel, hogy estére láncra verve kell aludnia a pincének a leghidegebb részén. Nap közben azonban más veszély is leselkedett Wendyre, a gyerekek, akik erőszeretettel tépték a haját Wendynek és gyakorolták rajta a sötét varázslatokat. Eleinte Wendy úgy gondolta, hogy jobb ez, mint munka nélkül maradni, de idővel rá kellett jönnie, hogy ez tönkreteszi Wendyt és fájdalmai vannak, amik nem múlnak. Egyik este a láncok végén lévő bilincsekből nagy fájdalmak árát kiszenvedte Wendy a kezecskéjét és egymásra pakolva több dobozt, a pince keskeny ablakán kipréselve magát menekülni kezdett erről a helyről. A kutyák nem bántották Wendyt, halkan nyüszítettek csak, hogy Wendy szabadul, ők meg nem. Wendy megállt volna, hogy kiszabadítsa őket is, de félt, hogyha lebukik, akkor ott vége lesz neki, azt meg nem szeretné. Az volt Wendy szerencséje, hogy a próbanap után sem készült mágikus szerződése a mágus családdal, különben biztos nem tudta volna elhagyni a birtokot. Bemenekült Wendy a közeli erdőbe, ahol leveleket kötött a csuklójára, ne hagyjon vérnyomokat, majd kifulladásig futott, amíg el nem dőlt, mint egy fa. Másnap riadtan ébredt fel Wendy és tudta, hogy tovább kell mennie, keresett egy folyót és azt követve eljutott egy kisebb városba, ahol már óvatosabban keresett állást. Ott találkozott Wendy a Gazdával, akitől jobbat házimanó nem kívánhat. Már négy éve szolgálja Wendy a Professzor Urat és jár a kedvében, bármit is kérjen tőle.

70 centiméter magas emberszerű lény Wendy, szőke haja van, nagy dülledt kék szemei vannak, a kezei és lábai vékonyak, torznak hat az emberek között, a feje is jóval nagyobb a testéhez képest.