Finite Incantatem



 
Finite Incantatem
◇◈ We've all got both light and dark inside us ◈◇
Canon
és
keresett
karakterek

Clean up - Goldie & Neville

Anonymous



Clean up - Goldie & Neville Empty
Vendég
Csüt. Nov. 19, 2020 12:20 pm
Goldie x Neville
▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪

A hosszú nyári napok mi másra lennének a leginkább jók, mint rendbe szedni a jókora házat a még nagyobb udvarával és kertjével? Emlékszem, gyerekként mennyi időt töltöttem el a mostanra az idő vasfoga által megrágott házban, ahol két kezemen sem tudnám megszámolni, hogy mi mindent kell felújítani. Persze annyira nem vészes a dolog és Goldie boldogan csatlakozott hozzám akkor is, ha tudta, hogy sok szobát még vastagon belepi a por és nem sok helyiséget tudunk teljesen használni. De igyekszem. Igyekszem, hogy minél hamarabb otthonossá és lakályossá tegyem a kúriát, hogy aztán szeressen - szeressenek - hozzám jönni. Talán a legjobban a cafatokban itt-ott szétesett üvegház tetszett neki, de azzal már csak akkor fogunk foglalkozni, hogy ha bent kényelmesebb meglenni. Azért napjában hordjuk és visszük a termőföldet néhány cseréphez, hogy ami növény még menthető a birtokon, de az nagyobb kihívás, hogy eltüntessünk minden nem ide való vagy nagyon kiselejtezendő dolgot. Azért nagyon díjazom, hogy jó párost alkotunk és összhangban dolgozunk. Valahol megnyugtat, hogy rajta nem úgy jön ki a kamaszkor, mint a bátyján és lényegében nem sok minden változott a válás ellenére sem.
- Tartsunk szünetet? - kérdezem egy komód odébb tologatása után, ahogy megtörlöm a homlokomat. Használhatnám a pálcát is, de nem merem amiatt, hogy nem tudom mennyire épek a bútorok. Legtöbb esetben a reparo segítene, de amennyi minden van és amennyire nem értek hozzá, mindegy is. Meg amúgy sem lenne baj egy teljes arculatváltás az egész házban.
- Mit gondolsz, milyen legyen a szobád? Elképzelted már? - egyszer már pedzegettem neki és noha a lányom csak három napja alszik nálam, fellelkesít a tudat, hogy ő velem fog élni. Jó lenne jövő nyárra kipofoznunk az otthonunkat. Nem akarok még nagyobb kudarcot vallani, mint amilyennek érzem magam most apaként. Tudom, hogy nem csak ennyin múlnak a dolgok, de nem vagyok igazán büszke magamra és hát lássuk be, hogy van mit csiszolni a családi dolgaimon.



Vissza az elejére Go down
Anonymous



Clean up - Goldie & Neville Empty
Vendég
Szomb. Jan. 02, 2021 4:46 am
Neville & Goldie
Szeretem, ha van mivel elfoglalnom magam, mert akkor nem sok időm van azon gondolkodni, hogy mennyi minden fog megváltozni ezentúl. Alapvetően nem szeretem a változásokat: én tipikusan az az ember vagyok, aki csak akkor érzi magát komfortosan, ha minden ugyanolyan, nem szeretem a váratlan helyzeteket, főleg az olyanokat nem, ami az egész életemet megváltoztatja. Viszont azt is tudom, hogy néha az élet nem úgy alakul, ahogy a legtöbben azt elvárnánk tőle, így kénytelenek vagyunk alkalmazkodni ahhoz, ami megadatott. Az egész válás lehetne sokkal rosszabb is, nagy veszekedések és viták, szenvedés mindkét fél és a mi részünkről is, de szerencsére a szüleim békésen tudták megbeszélni azt, hogy most már nem szeretik úgy egymást, mint régen. Én pedig igyekszem ezt megérteni, még akkor is, ha néha nehéz, mint például annál a döntésnél, hogy én apához költöztem és nem anyához, de… ez elkerülhetetlen volt. Mindkettőjüket borzalmasan szeretem, de mégis apa az aki teljesen megérti a gondolataimat, még sokszor úgy is, hogy ki sem kell mondanom. Ez pedig nagyon sokat számít.

A pakolásnál és a selejtezésnél is. Szinte alig kell beszélnünk egymással, mégis tudunk jó csapatként együtt dolgozni, és egész gyorsan haladunk mindennel, annak ellenére is, hogy tényleg van mit tenni a házzal.
- Lehet az jó lenne. - Bólogatok apa szavaira. Felkelek a szekrény elől, ahol épp az abban lévő tárgyakat válogattam: természetesen a legtöbb a kidobandó kupacban végezte, de sok olyan dolgot is lehet találni, ami még hasznos lehet a későbbiekben.
- Jó meleg van ma. - Mondom mosolyogva és miután leporoltam kicsit a kezeimet már kapok is fel két üveg vizet, az egyiket pedig egyből apának nyújtom.
- Hmm, elképzelésem sok van. Annyi, hogy még nem is igazán tudom eldönteni, hogy melyik irányba induljak el. - Mondom elgondolkozva és belekortyolok a vízbe.
- Annyi a biztos, hogy sok növényt szeretnék majd, meg fényfűzéreket, az olyan hangulatossá tenné. Színekben meg talán főleg fehér, amiket feldobnék pár extrán színes dologgal, de ezt még át kell gondolnom. - Avatom be a terveimbe.
- De igazából az sem lenne rossz, ha a fás vonalon indulnék el… döntésképtelen vagyok. - Nevetek.  
Vissza az elejére Go down
Anonymous



Clean up - Goldie & Neville Empty
Vendég
Szer. Feb. 24, 2021 11:51 am
Goldie x Neville
▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪

Nincs izgalmasabb annál, mint újra felfedezni azt a helyet, ahol felnőttem, ahová minden jó és kevésbé jó, de a családommal kapcsolatos emlékem köt és amit olyan sokáig elhanyagoltam. Hannah sosem akart itt élni, neki túl nagy volt, túl ódsi és túl sokat kellett volna alakítani rajta, hogy megérje. Pedig csak egy kis türelem kellett volna hozzá és mindenkinek kényelmesen saját szobái lehettek volna. Hisz hatalmas szobái, az egymásba nyíló hall, nappali és étkező pedig még nagyobbá teszi bentről az egészet. Hisz ez az évtizedek óta a családi örökségem, a ház pedig ki tudja, hogy mennyire régóta áll itt. Többet látott már, mint én a roxforti csatában. Pedig abban az évben aztán nem csak akkor történtek cifra dolgok. És hálás vagyok a sorsnak, hogy a gyerekeimnek nem kell ilyenekkel foglalkozniuk, nem kell rettegniük és ha nem lenne elég, hogy Runcorn így is mindenki háta mögött milyen szörnyűséget követhetett el, akkor is még azt vallom, az iskola egy biztonságos hely. De ha nem lenne az, akkor majd azzá teszem.
- Nem szaladunk sehová, nyár van. - én is csak leteszem az épp aktuálisan a kezemben ragadt dobozt és le is ülök rá. Annyira tele van pakolva, hogy szabályosan kinyomja a tetejét. Ha nem tudnám, hogy könyvek vannak benne, nem lennék ilyen bátor.
- Köszi. Lehet, hogy csak reggel meg estefelé kellene pakolnunk. De ha már szétszedtünk mindent, mi kell és mi nem, már egyszerűbb lesz, mert a nem ide való dolgokat becsomagoltatom magukkal. - ha valaki egy percig is azt hitte, hogy mindent az elejétől a végéig a két kezemmel szeretnék megcsinálni, akkor téved. Különben is ígértem Goldie-nak gyakorlást öhm.... mire is? Inkább mindent tudó arcot vágva beleiszok az üveg vízbe, és milyen igaza van, tényleg jól esik.
Ami a berendezkedést illeti, teljesen szabad kezet szeretnék adni nekik. Egy valamiben biztos vagyok, hogy nem rontottunk el és az a gyerekek ízlése. Mindkettő tudja, mit szeret, mi tetszik neki és mihez ragaszkodik. Goldie talán egy picit több előnnyel indul, mert választhatott magának szobát és meg kell valljam, hogy igen csak jó fekvése is van. Mellékesen nem kicsi. Mosolyogva hallgatom, miközben megpróbálom én is elképzelni. Minden elismerésem az anyjáé, de tényleg.
- Fás vonalon? - néha kicsit úgy érzem, hogy lemaradok a fiatalok szlengjéről, de lehet csak túlgondolom és igazából a bútorokra gondolt. Vagy a füzérek helyett akarna faágakat?
- Fából bőven lesz elég bútor bent, hogy ha erre gondolsz. Akár azt is megvalósíthatod, hogy a füzéreket az ágyadra futtatod fel vagy végig futnak a mennyezeten. Igazából bármit megvalósíthatunk. - tényleg szeretném, hogy itt is otthon érezze magát és ne érezze azt, hogy mostantól akkor már csak csonka családként vegetálunk. Mert nem marad le semmiről, csak lesz amit az anyjával fog megélni és lesz amit velem. Még nem merek jobban tervezni, elmondani az én terveimet, a félelmeimet, ezekkel nem akarom traktálni.
- Szerinted a bátyád mikor teszi ide be a lábát? Ha már minden kész? - tudom, hogy Frankie válogatósabb, mint a húga. Kettejük közül mindig ő volt az, aki leporolta a földes kezét, a ruháját és otthagyta a helyet, míg Goldie sokszor úgy szaladt oda hozzám, mert nem zavarta. Egy kis kosztól sem ijed meg és el nem tudja képzelni, hogy mennyire végtelenül hálás vagyok neki ezért.
- Örülök, hogy itt vagy. - mosolyodok el végül, ahogy visszatekerem a kupakot az üvegre. Jól esik most csak úgy ülni itt és figyelni őt. Meg a helyet. De inkább az érzés esik jól, hogy nem egyedül szívom itt a fogam.



Vissza az elejére Go down
Anonymous



Clean up - Goldie & Neville Empty
Vendég
Szomb. Ápr. 10, 2021 2:30 am
Neville & Goldie
Mindig izgalmas, amikor takarítani és pakolni kell, én kifejezetten szeretem, mert olyan kincsekre találhat rá így az ember, amire soha nem is gondolt volna. Van egy doboz például, amit gondosan töltögetek fel azokkal a tárgyakkal és könyvekkel, amik megtetszenek és amiket el tudok képzelni az új szobámban. Ezek talán abban is fognak segíteni, hogy végül, hogy tudom elképzelni magam előtt a most üres és viszonylag poros szobát, ami jelentős méretekkel rendelkezik.
- Ez igaz. - Bólintok rá apa szavaira, és most már nem is igyekszem annyira folytatni a pakolást, hiszen bőven van időnk rá. Persze, még így is rengeteg munka vár ránk, de néha ki kell használni az olyan pillanatokat, amikor csak le tudunk ülni és szusszanni egyet, élvezve a nyár tipikus hangulatát, az illatokat, amik beáramlanak a tárva nyitva hagyott ablakokon, amiket még pakolás elején előrelátóan kinyitottunk, hogy a portól lehessen levegőt kapni. Leülök én is az egyik szilárdnak látszó dobozra, és lassú kortyokban tovább iszogatom a vizet.
- Áh engem nem zavar. Szeretem a nyarat, még akkor is, ha meleg van, bár azért később valamikor elmehetnénk a tengerpartra. Amolyan ajándékként, ha gyorsan sikerül végeznünk a pakolással és a kúria rendbe hozatalával. - Ajánlom fel lelkesen. Sőt, ahogy kezdek ebbe jobban belegondolni, úgy kezd egyre jobban tetszeni az ötlet. Régen voltunk már igazán kirándulni, és kifejezetten örülnék egy túrának, ami végül a tengerparton ér véget, hogy aztán lehűtsük magunkat a vízben a nagy séta után.

- A fás vonalat úgy értem, hogy faberakások lehetnének, vagy a padló lenne fából. Azt is el tudom képzelni, hogy egy konkrét kis fa van a szobában és arra akaszthatom rá a fényfüzéreket. Ami az ágy felé nyúlik. - Ábrándozok el egy kicsit az elképzelésre.
- Ú, az még jobb lenne, ha a fa az évszakoknak megfelelően változna. - Csillannak fel a szemeim.
- Biztosan van valami bűbáj, ami ezt lehetségessé teszi. Szerinted Wilkinson professzor ismer ilyen bűbájt? - Kérdezem izgatottan. Ugyan még mindig nem tudom rávenni magam arra, hogy Willownak nevezzem, de látszik, hogy kedvelem őt. Már azelőtt is kedveltem, hogy az egész… kapcsolatuk kiderült volna.
- Tuti. Ismered milyen, ha teheti elkerüli a piszkos munkát. - Nevetek fel vidáman.
- Látom is a szemeim előtt, hogy mit összefintorogna a dobozok láttán. - Mondom mosolyogva.
- Én is örülök, hogy itt lehetek, apa. Sehol máshol nem tölteném szívesebben az időmet. - Vallom be őszintén, miközben összefogom a hajamat, hogy az se melegítsen tovább.   
Vissza az elejére Go down
Anonymous



Clean up - Goldie & Neville Empty
Vendég
Vas. Júl. 04, 2021 10:19 am
Goldie x Neville
▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ ▪

Sok mindent mondhatok a lányomra, de azt nem, hogy nem készséges. Ha valamire szükségem volt, ha valamiben kellett a segítsége, véleménye, támogatása, akkor azt tőle mindig maximálisan megkaptam. Bárhogy is alakultak a dolgok az anyjával, bármennyire neheztel rám Franklin és bármennyire is tűnik kuszának az életünk még ebben a felfordulásban is, szeretném most viszonozni neki azt, hogy rám attól függetlenül számíthat és mindig mellette leszek, hogy elváltunk. És tudom, hogy tudja, ez így van, én ettől függetlenül rettentően hálás vagyok, hogy végül nekem szavazott bizalmat. Nem szerettem volna egyiküket sem befolyásolni, ugyanakkor azt is kigondoltam, hogy akkor ezek után hogyan lehetne. Franklin egyértelműen szabotálja a tervet, legyen is bármi, hisz már az iskolában is többnyire ignorált. Én igyekszem türelemmel kezelni, igyekszem elfogadni az álláspontját, hogy most éppen gyűlöl. Csak egy kissé nehéz nap mint nap ezzel ébredni és feküdni.
- Az rendben van kislányom, de én nem biztos, hogy olyan jól viselem már a hőgutát, mint te. - még kamaszként is eléggé megviselt, de akkor inkább azért, mert a hajam egyrészt kegyetlenül meleget ontott magából, másrészt pedig a duciságomból adódóan akadtak a meleggel problémáim. Most pedig sok mindennek érzem magam, de épp fiatalosnak és fittnek semmiképp. Lehet, mert az érzelmi hullámok mostanában összecsapnak a fejem fölött, lehet, hogy az is közrejátszik, hogy mostanában rosszul alszom. Egyedül a lányom pozitivitása mosolyogtat meg. Na meg a lelkesedés, hogy lassan szépül a birtok is.
- Majd utánajárunk, hogy ilyet lehetséges-e. De én nem vagyok ellenére, ha te azt szeretnéd a szobádba. - néha meglep, hogy Goldie fantáziája mennyire színes, de mindig is büszke voltam arra, hogykönnyedén feltalálja magát és nincsenek is rossz meglátásai. A jó ízlést biztosan nem tőlem örökölte, mert nekem ahhoz kellett idő, hogy rászokjak dolgokra. De a mellény-ing kombót mind a mai napig képtelen vagyok levetkőzni. Willow pedig... nos ő nálunk még mindig egy komolyabb téma és nem is a lányom miatt, hanem mert Frankie nagyon utálja most. Egyszer csak a körmére kellene néznem, hogy ha valakit szeretne hibáztatni, az én legyek és ne ő. Igazából Willow nem tehet arról, hogy a házasságom már akkor instabil volt, mielőtt megérkezett volna Angliába.
- Szerinted megbékél valaha is a helyzettel? Én annyira nem akarom egyikőtökre sem erőltetni ezt az egész kialakult szituációt. Nem szeretném, ha bármi már az elején csúfos kudarcba fulladna. És tudom, hogy korai még azon gondolkozni, hogy Willowt mikor mutassam be egyáltalán nektek itthon is. Kicsit úgy érzem, hogy nem lehet jó megoldásra jutni. - elfogadom, hogy én vagyok a szar szemétláda. Elfogadom, hogy valakit bűnbaknak kell megtenni és az akkor is én leszek, ha próbálok szépíteni a helyzeten. De egy valamit nem tennék, soha nem sároznám be se Hannah, se Willow nevét a szituációban a saját döntésem miatt. De valakinek ki kellett mondania a nyilvánvalót.
- Az biztos, arra hivatkozna, hogy neki kint el kell intéznie valamit. - persze most viccelődünk, de alighanem nekem van szükségem inkább arra, hogy lelazuljak. De lehet, hogy csak most hagynunk kellene a pakolást.
- Tudod mit? Mára ezt berekesztem, rendeljünk valamit.



Vissza az elejére Go down
Anonymous



Clean up - Goldie & Neville Empty
Vendég
Kedd Júl. 13, 2021 8:02 pm
Neville & Goldie
Az, hogy a környezetemnek ilyen könnyedén tudom azt mutatni, hogy minden rendben van, kifejezetten hasznos tulajdonságnak bizonyult. Szeretek mindent pozitív dologként megélni, próbálom minden helyzetben meglátni a jót, de a válás engem is megviselt. Kevésbé fogadtam rosszul a híreket, mint Frankie - egyrészt mert egy kicsit talán már számítottam rá, másrészt pedig mindig is mások voltunk ilyen szempontból -, de ez nem jelenti azt, hogy én ne érezném meg a változást. Az én legnagyobb problémám abból adódott, hogy kénytelen voltam a szüleim között választani. Ez minden gyereket megviselne, és habár egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy apához fogok költözni, a bűntudat… az nem igazán hagy nyugodni, még úgy sem, hogy tudom, hogy anya megérti a döntésemet. Frankie, pedig… hát… ő Frankie, és tudom, hogy szeret bármi is történjen, még akkor is, ha jelenleg úgy tűnhetett, hogy helyette is apát választottam. Viszont ebben a szituációban egyszerűen nem lehet jól dönteni, valamelyik fél így is úgy is sérülni fog. Sajnos.
- Ugyan már, most ezt úgy mondtad, mintha olyan öreg lennél. - Bököm meg mosolyogva.
- De ha nem, hát nem. Majd elrángatom Frankiet. - Döntöm el, habár lehet, hogy ő sem feltétlenül örülne egy ilyen programnak. Viszont azt is tudom, hogy ha nagyon szépen nézek rá, akkor nem fog tudni nemet mondani nekem. Határozottan megvannak az előnyei annak is, ha valaki kishúga az ember…

- Jó, ez elég jó tervnek hangzik. - Bólintok rá továbbra is lelkesen. Csak akkor hagy alább némiképp ez a lelkesedés, amikor szóba kerül Frankie és a mostani… bonyolult helyzet. Halványul is egy kicsit a mosolyom.
- Szerintem idő kell neki, ami teljesen érthető. - Sóhajtok.
- Tudom, hogy nem akarod erőltetni, egyszerűen csak… túl gyorsan történik minden. Volt a válás, már most mindketten mással töltitek az időtöket, és ez elsőre mindenkinek sokkoló lehet. - Tárom elé a gondolataimat.
- De jól érzed. Erre valójában tényleg nincsen jó megoldás. Én csak azt tudom mondani, hogy: türelem. Az idő minden sebet begyógyít, még akkor is, ha most jelenleg úgy tűnik, hogy ez sosem fog megtörténni. Frankie szeret téged is, anyát is, ezért is van az, hogy ennyire rosszul fogadta, azt, ami történt. Lehet, hogy most olyan, mintha utálna, de ezzel csak próbálja a benne lévő fájdalmat kifejezni a világ felé és felétek. - Próbálom apát megnyugtatni, nem tudom, hogy mekkora sikerrel. Azért biztos, ami biztos, adok neki egy nagy ölelést is, ha a szavaim nem használnának.
- Jó, benne vagyok. - Egyezek bele, hogy hagyjuk a pakolást.
- Neked mihez lenne kedved? Én valahogy most valami tengeri herkentyűt ennék, vagy halat, vagy… vagy valami ilyesmit. - Töprengek hangosan.  
Vissza az elejére Go down



Clean up - Goldie & Neville Empty
Ajánlott tartalom
Vissza az elejére Go down
 Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:

Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: