David Kang

Őszinte és kedves vagyok, közben mégis pimasz, ezáltal könnyen barátkozok. A népszerűségemből adódóan sok ember vesz körül, viszont néha magányra van szükségem és akkor mindenkit ellökök magamtól. Próbálok apám ellentétévé válni, mert láttam, édesanyám mennyit szenvedett miatta egyedülálló anyaként. Nem voltam még szerelmes, ezért barátnőm sem volt, mivel nem szeretnék egy olyan kapcsolatba belekezdeni, amiben nem vagyok biztos. Itt Angliában nyelvi nehézségekbe is ütköztem, ami tovább bonyolította a dolgokat. Sok vicces és kellemetlen helyzet született belőle, mára már sokat fejlesztettem magam ezen a téren, viszont még mindig szoktam hibákat ejteni.

Koreában születtem, egy mugli anyuka és egy aranyvérű apuka szerelmének gyümölcseként egy kellemes tavaszi délutánon. Édesapám pár évvel születésem után elhagyott minket, a mai napig nem tudjuk, mi történt vele. Az incheoni Hanil általános iskolában kezdtem mugli tanulmányaimat, még mit sem sejtve arról, hogy mennyire más vagyok, mint az akkori osztálytársaim. Folytattam volna a tanulmányaimat, de egy lámpás érkezése megváltoztatta az életemet. Kiderült, hogy édesapám varázsló/volt, ezáltal felvételt nyertem a Jeju szigetén fekvő Yosulgwa Mabeob Haggyo varázsiskolába. Ez az egész családot sokként érte, mivel anyukám nem tudott a férje másik életéről. Nehéz volt beilleszkednem, hisz én mit sem tudva kerültem az új világba, a többiek pedig szüleiktől már sokat hallottak és tanultak a varázsvilágról.
Két hosszú évet töltöttem Jejun, nem voltam túlzottan ügyes a varázslatok gyakorlásában, viszont kviddicsben kiemelkedő teljesítményt tudtam nyújtani. Sok barátot szereztem, közülük sokan csak a népszerűségemet szerették, vagy a sportteljesítményemet, ellenben igaz barátokra is szert tettem. Vannak köztük olyanok, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot és bármikor számíthatunk egymásra a nagyobb táv ellenére is. Ugyanis egy évvel ezelőtt édesanyám úgy döntött, hogy eleget várt szerelme visszatérésére, ideje továbblépni és hazaköltözni a családjához Angliába. Különösen nehezen ment a barátoktól és iskolától (kifejezetten az iskolai csapattól) való elszakadás, mert ők voltak két éven át a támaszaim jóban és rosszban.
A Roxforthoz vezető út sem volt sétagalopp. Az angoloknál minden új volt számomra, mintha egy ismeretlen világba csöppentem volna. A nyelv, az emberek, a közlekedés, a szokások... Meg kellett ismerkednem az újdonságokkal. Nem könnyítette meg a helyzetemet, hogy nem ismerem a nyelvüket annyira, mint amennyire kellene. Az alapokat már tudtam, de anyám nem tartotta fontosnak, hogy anyanyelvi szinten beszéljem és én is a koreait részesítettem előnyben. Ideköltözésünk óta minden időmet arra fordítottam, hogy állampolgársági vizsgát tegyek, ez végül sikerült is, ezért beiratkozhattam a Roxfortba.
Jelenleg a második évfolyamot járom a Hollóhát diákjaként. A nyelvtudásomat még mindig nem sikerült tökéletesre csiszolnom, viszont elégedett vagyok az elért eredményemmel. A kviddicscsapatban hajtó poszton játszom. Igyekszem barátokat szerezni, az előző iskolához hasonlóan könnyen megy a kviddicsnek köszönhetően.

Félig koreai, félig angol származású diák vagyok, sötét hajjal és szemmel. Inkább édesapámra hasonlítok, amennyire a képek alapján meg tudom ítélni. Szeretek kiöltözni, viszont a hétköznapokban inkább az egyszerű viseletet részesítem előnyben. Ennek ellenére ékszert mindig viselek. Ez általában gyűrű és fülbevaló. Tetoválásom még nincs, de tervezem a közeljövőben. A kviddicsnek és sok edzésnek köszönhetően sportos testalkatom van. 186 cm magas vagyok. Magabiztos kisugárzásom mellé mindig mosolygok.