Nem sokszor fordul elő, hogy bárhová is Nick és a furkásza nélkül megyek... ez tény. A mostani viszont azon ritka alkalmak közé tartozik, amikor mégis. Furcsa lesz, nem mondom, hogy nem, de ez van. Neki máshol van terepgyakorlata. Sajnálom, de így jár, ha lusta időben feliratkozni... majd legközelebb gyorsabb lesz. Vagy nem. De az meg már hadd ne legyen az én bajom. Bőven elég nekem az, hogy ma megkezdődik a terepgyakorlatunk... amit őszintén szólva nem igazán tudok hová tenni. Legalábbis egyelőre. Oké, tény, örülök neki, mert szeretem amit tanulok, és mindig jó az állatokkal foglalkozni, ráadásul nem kell állandóan a könyv fölött görnyedni. Viszont kicsit tartok is tőle, lévén elég veszélyes lényekkel is dolgunk lehet... meg valószínűleg lesz is. Nem mintha baj lenne, csak... azt azért sajnálom, hogy nem Nickkel együtt csinálom végig ezt is, mert a nagyokos a végén még kárt tesz valakiben.... vagy magában. Nem ártana, ha ép bőrrel sikerülne megúszni ezt az egészet... lehetőleg mindkettőnknek. Én mindenesetre igyekszem, aztán majd meglátjuk, mennyire is sikerül. Azárt szerencsére annyi eszem még nekem is akad, hogy ilyenkor átvedlek normálisba, és nem akarok minden sületlenséget ellőni... leginkább azért, mert ez lesz a munkám. Na nem a sületlenségek ellövögetése, hanem az állatokkal foglalkozás. A sületlenségeket meghagyom Nicknek, hadd örüljön. Viszonylag hamar megtalálom a helyet, ahova mennem kellett, már csak azt kellene tudni, hogy pontosabban kihez is vagyok beosztva. Na igen... be kell ismernem, elfelejtettem, kihez is lettem küldve, de sebaj, majd valahogy feltalálom magam. Szerencsére valószínűleg úgyse járnak erre olyan sokan, ha meg mégis, hát... majd útbaigazítást kérek, vagy nem tudom. Megoldom, az biztos.
Remélem, tetszeni fog :3
Vendég
Csüt. Nov. 05, 2020 9:56 am
Caleb és Keira
Szívesen segítem a feltörekvő generációt legjobb tudásom szerint. Nekem is nagyon nagy segítség volt, mikor gyakorlaton vehettem részt egy már végzett, tapasztalt magizoológus mellett, így jutottam el oda, hogy immár második éve irányít hozzám az egyetem hallgatókat, akikkel néhány hátig együtt dolgozom. Vagy a kutatásban segédkeznek, vagy mint a mai jelöltünk, Caleb, a munka piszkosabbik részét tapasztalják meg. Tudom, hogy ő intelligens mágikus lényeken van, de ma sajnos vagy nem sajnos egy ettől a területtől egészen távol álló kiküldetésre megyünk. Bestiagondozóként végeztem, így lehet nem volt a legszerencsésebb összepárosítani minket, de szerintem élvezni fogja. Ma ugyanis abraxant mentünk. Felkerestek, hogy valami idióta az orosz feketepiacon jól megszedte magát mágikus lényekkel, akiket aztán Angliába hozott, hogy eladja őket. A pasast lecsukták, de az életben maradt lényekkel kezdeni kellene valamit, úgyhogy ma meglátogatjuk az egyik szárnyas lovat. Mázli elkísér ma, mert bár ismerős terepre egyeztettem vele találkozót mégis jó, ha van némi segítségem. Ő még nem tudja, és nem is kell megtudnia, hogy tudom, hogy a középső padra fog leülni, miután körbenézett, hogy kit kéne megtalálnia. Néha a képességem furcsa dolgokat tesz lehetővé számomra, vannak néha ilyen furcsa, látomás szerű bevillanásaim. Nem mutatnak meg semmi nagy jelentőségűt, de ilyenkor úgy érzem, hogy az élet igazából ezzel akar kárpótolni, amiért nem látok. Így tehát az információ magabiztos tudatában sétálok oda hozzá, Mázli mintha érezné, hogy ez most fontos irányba állít engem. Persze valószínűleg így is elbeszélek majd a válla felett, aztán vagy meglepetésként éri, vagy nem. Nem tudom, az akadémián felkészítették-e erre. - Szia! Keira vagyok, hozzám küldött az egyetem gyakorlatra - mosolyodom el mindenesetre. A retriver néma csendben és fegyelmezetten ül jobbomon, mint ahogy mindig, ha szolgálatban van. Imádom, hogy ennyire okos.
Vendég
Csüt. Nov. 05, 2020 8:34 pm
Keira & Caleb
Állatkodásra felkészülni
Szerencsére nem is kell olyan sokat bóklásznom az épületben, és útbaigazítást sem kell igénybe vennem - nem mintha probléma lenne a beszélőkémmel, sőt, egyesek szerint épp ellenkezőleg, de akkor is... -, és alig pár perce üldögélek a folyosón elhelyezett egyik padon, mikor megjelenik előttem egy tőlem nem sokkal idősebb nő, és közli, hogy én bizony őt keresem. Na meg persze azt is megtudom tőle, hogy Keirának hívják. - Üdv! Az én nevem Caleb, nagyon örülök! Szóval akkor, mi is csinálunk ma? Érdeklődök kíváncsian, és bár érzek valami furcsát a nő körül, ezt igyekszem nem a tudtára adni. Így felváltva nézek hol rá, hol pedig a lábánál csücsülő, figyelő golden retriverre. Őszintén szólva fogalmam sincs, mire számítsak, vagy egyáltalán számíthatok -e valamire, mert nem kaptam semmi útbaigazítást. Ezt hívják úgy, hogy bele a mélyvízbe. Értem én, hogy önállósodás, meg ilyenek, tényleg megértem. Fontos. Viszont így nem biztos, hogy gyorsabban jutunk egyről a kettőre... sőt. Gyanítom, hogy egyáltalán nem haladunk olyan gyorsan, mint amennyire haladhatnánk, ha elmondják, hogy mit is kell tudnunk, és mi is a helyzet tulajdonképpen. Na mindegy... nem az én tisztem, feladadatom ezt megítélni, úgyhogy egyelőre csak csendben, figyelmesen várakozom a válaszra. Vagy egyáltalán bármiféle reakcióra, közben pedig lehajolok, hogy megsimogassam a bundás négylábút. - Jól van, jó kutya vagy! Dícsérem meg, miután megbizonyosodok róla, hogy egyáltalán nem bánja, ha közelítek hozzá, és nem akar megkóstolni. Hiába, nem tudok kibújni a bőrömből, az állatok közelében pedig mindig elememben vagyok.
Remélem, tetszeni fog :3
Vendég
Szomb. Nov. 14, 2020 10:20 pm
Caleb és Keira
Biztató mosolyt varázsolok arcomra, hogy tudja, nem harapok. Emlékszem, én mennyire izgultam és hogy zavarban voltam az első gyakorlatom előtt, úgyhogy igyekszem nagyon megnyugtató magatartást tanusítani, még ha első ránézésre talán kicsit furcsának tűnök azzal, hogy a vállának beszélek. - Örülök neked! Ma egészen pontosan abraxant fogunk menteni. Tudom, hogy nem ez áll a legközelebb a szakodhoz, de szerintem fontos, hogy minden téren tapasztalatokat szerezz – fejtem ki véleményemet miközben ismertem vele a tervet. Bár igazából nem hiszem, hogy nagy baj lenne, mert általában mi, állatbolondok imádjuk a legtöbb élőlényt, mindegy, hogy hány lába van, mekkora és hogy néz ki. – Abszolút veszélytelen, nem kell aggódnod – teszem még hozzá, mielőtt pánikba esne. Egy kifejlett, jó erőben lévő állat persze nagy károkat tudna okozni bennünk, de ez, amelyikhez mi készülünk egyrészről nagyon gyenge másrészről még fiatal is. Érzem, ahogy keze mellettem megsimogatja Mázlit, illetve szavai is erről tesznek bizonyosságot. – Ne haragudj, most elrontom a bulit, de megtennéd, hogy nem simogatod meg többször? Tudod, ő most dolgozik és ilyenkor nem szoktam engedni, hogy mások jutalmazzák. – Ez az egy alapszabály van, ami őt illeti, hogy munka közben nincs játék. Otthon ugyanúgy szaladgálhat és játszhat a többiekkel, mint bármelyik másik kutya, sőt, mikor csak átmozgató sétára viszem akkor is mehet a barátkozás, de mikor rákerül a segítőhám onnantól kezdve nincs simi, nincs jutifalat, nincs haverkodás. De legalább ha eddig nem tűnt fel neki, hogy valami nem stimmel velem, akkor ezután biztosan rájön majd, hogy mi nem teljesen oké körülöttem. - Kandallóval megyünk, ha megfelel. – Ezzel finoman jelzem, hogy lassan indulhatnánk. Na nem azért, mert nem érnék rá, csak nem látom értelmét, hogy tovább cseverészzünk itt feleslegesen. Útközben is bőven lesz még időnk beszélgetni.
