Kicsit fáradtan teszem helyére az utolsó üvegcsét, majd elégedetten tekintek végig a szépen sorba rendezett hozzávalókon. A mai napomat csak erre szenteltem, hogy kicsit rendet rakjak, és nagyon megérte. Az eddig egy kellemes számot játszó rádió hirtelen átvált Celestina Warbeck "Vággyal teli üst a szív" című örökzöld slágerére, mire egyből úgy döntök hogy kikapcsolom, és ideje mára befejezni a munkát és hazamenni. Miután bezártam a kis üzletem ajtaján, már épp készülnék elhoppanálni, amikor valamiért mégis úgy döntök, hogy ahelyett, hogy hazamennék hogy ananászos pizza helyett valami ehetőt kreáljak, helyette inkább benézek az Abszol Útra, hátha találok magamnak valamit, egy ruhát, vagy éppen a legújabb süvegdivat egy új darabját, hogy jót nevethessek az angolok furcsa ízlésén. De a tervem nem úgy alakul, ahogy én azt szépen elterveztem, mert az Abszol Út tele van Aberforth Dumbledore kecskéihez hasonlóan kevés értelemmel rendelkező emberrel, akik hatalmas transzparensekkel adják mindenki tudtára, hogy milyen elégedetlenek. Bosszúsan sóhajtva igyekszem kikerülni a nagyját, de eléggé esélytelennek látszik a dolog, mert annyian vannak, mint a Weasleyk, egyszerűen nem akarnak elfogyni. Egyre bosszúsabban próbálok keresztül vágni közöttük, amikor az egyikük jó alaposan megtaszít. -Le amegkérdőjelezhető minisztériumi rendeletekkel! - Harsogja, miközben én enyhén szólva gyilkos tekintettel próbálom visszaszerezni az egyensúlyomat.
Utálom a politikát, erről mindig csak az ikrek apja jut eszembe, meg az egész bonyodalmas kapcsolatunk, így érthető, hogy miért nem voltam soha az egész hajcihőért. -A Roxfort Boszorkány-és Varázslóképző Szakiskola idei halálozási rátájanevetséges! Tegyenek ellene valamit! - Jön egy újabb holdborjú, aki se lát, se hall üzemmódban tarol le mindenkit a közelében miközben előre tör. Ennek pedig megint én vagyok az áldozata, és most nem tudom megtartani az egyensúlyomat, és nekilökődöm egy fiatal szőke lánynak. - Ne haragudj. - Szabadkozom, majd egy újabb Durrfarkú szurcsók felbukkanása miatt, önkéntelenül is arrébb húzom a lányt, hogy ő ne essen áldozatul. - Mondd, hogy te nem vagy része ennek az őrült tömegnek. - Csóválom meg a fejem, miközben még mindig próbálok menekülési útvonalat találni. Nem lenne jó, ha végül tényleg elesnék vagy én, vagy más, hogy aztán a tömeg halálra taposson minket. A Koboldlázadások is békésebbek voltak ennél.