Myrtle's Bathroom ⇢ Marigold Longbottom & Jericho Lestrange

Komoran végigmértem Bagmant és a mellettem álló Marigold Longbottom-ot, mintha a lány éppen azt közölte volna velem, hogy mennyire jó Eunice Drucilla Bagmannel álmodni és csöppet sem valóságos ez az egész. Pedig sajnos az volt. Nem mondtam semmit, nem is gondoltam semmit, csak azt vártam, hogy végre befejezze a szent beszédet – istenem ennél még a szexuális felvilágosítás a Roxfortban is érdekesebb volt. Pedig azt aztán tényleg nem kérte senki sem, mert nem vagyunk mi már olyan szerencsétlen kisgyerekek, bár gondolom amióta a Roxfort Boszorkány-és Varázslóképző Szakiskola idei halálozási rátája megnőtt kénytelenek tartani a lépést velünk. Minden kétséget kizáróan Kyle Briggs, az elsősök példaképe lett azzal, hogy ezt az elhalálozási rátát növelte.
Bár a Véres Báró morcos hörgése hetekig visszhangzott éppen azért, mert szerencsétlen Dzsúzli-t elveszítettük és a tanárok elkezdtek random pontokat adni a Griffendélnek, hogy megnyugtassák az ő lelküket a terrorizáló Kyle miatt. Aki annyira szerencsétlen volt, hogy is egy lajhár patrónus büszke tulajdonosa is lehetett amíg élt.
Tisztában vagyok azzal is, hogy engedély nélkül belógni a prefektusi fürdőbe nem volt a legjobb ötlet, tekintve, hogy nem vagyok és nem is leszek prefektus. De kit érdekel ugyebár? Csak meg akartam lepni Josie-t, éppen ezért ólálkodtam odabent, mert azt néztem, hogy mennyire érné meg nekem, ha ott eltölthetnénk egy kis időt. Csak lebuktam, mert valamelyik istenverte besúgó, akinek nagyon szúrhattam a csőrét beköpött Horace Montague-nak, aki természetesen szólt is a rendetlenkedésemről. Pedig ha valami perverzión törtem volna a fejem, vagy a kisebbeket molesztáltam volna, na azért megértettem volna, hogy beköpnek, de hogy normálisan fel voltam öltözve és még egyedül is voltam, simán gondolhatták volna, hogy nem szerencsétlenkedek odabent. Na mindegy.
Ahogy Bagman elmegy, a Longbottom lányra pillantok. Van egy olyan érzésem, hogy ezt ma nem fogjuk megúszni szárazon.
– Neked is hiányzik Cain Runcorn formás popója a tanfelügyelői székről? – érdeklődöm meg, csak úgy mellékesen. Bár, hogy minél hamarabb túl essünk ezen az egészen, meg fogom az egyik vödröt és elkezdek meleg vizet engedni bele.
– Remélem te nem vagy finnyás és hisztisebb, mint Hisztis Myrtle. – bár tekintve, hogy az ő mosdójában voltunk, számítottam arra, hogy az említett szellem megjelenik és elkezd kommentálni nekem, amiért őt kritizálom és használom fel a hasonlatomban. De amíg valahol máshol van, azt hiszem addig jó. Biztos leengedte magát a WC-n.

Simán megkérdezhettem volna tőle, hogy mégis mit követett el, amiért erre a nevetséges sorsra jutott, mint én. De valószínűleg hozzám hasonló jelentéktelen dolgon kaphatták el, ami egyeseknek nem tetszett és rögvest ez lett érte a jutalmunk. Nagyon adtam volna, ha közben Celestina Warbeck "Vággyal teli üst a szív" című örökzöld slágere szólal meg a háttérben, mert akkor tuti, hogy varkocst kérek legközelebb a fodrásztól. Nem igazán láttam mást megoldást, mint végighallgatni ezt a nőt, komolyan mondom ennél még McGalagony igazgatónő macskaként is sokkal értelmesebb. Amikor magunkra hagyott őszintén megvallom, hogy csak az jutott az eszembe, hogy milyen jó lenne most ehelyett csillaghullást nézni teliholdkor egy vérfarkassal. Semmi bajom nincs szegény Longbottom lánnyal, nem ő tehet arról, hogy olyan törékeny külseje van, mint aki mindjárt képes berúgni egy korsó vajsörtől. Jó persze még fiatal volt és nem mindenkinek sikerült kimaxolni a pubertáskort, mint Neville Longbottom-nak, így még gondolom gyakorolnia kellett, hogy sikerüljön.
Végső soron egy tanár lánya volt, eléggé érhető, ha szinte semmiben sincs benne. Lefogadom, hogy ő kapja a jó magaviseletéért a legtöbb érdem pontot a házának.
– Ez érdekes, a varázsló fia azt hinné, hogy téged a legújabb süvegdivat érdekel, nem pedig ilyesmi. – le a kalappal előtte, most mit mondjak. Engem például egyáltalán nem foglalkoztat Argus Frics bilincsgyűjteménye, nincs meg ez a perverzióm szerencsére. Végignézek a Longbottom lányon, nem Malfoyszőke haja van, szóval nem foghatom arra, hogy esetleg amiatt beszél ilyeneket. Mindegy is, biztos mindennek megvan az oka, ahogy annak is, hogy ő is idekerült velem. Ha másra nem, hát legalább kideríthetem, hogy az apja mit tervez a következő órára vagy mennyire szokta komolyan osztályozni az én beadandóimat például, mert arra nagyon de nagyon kíváncsi vagyok.
– Igazad van, inkább a Trimágus Tusa, mint egy szellem hisztije. – szerintem éppen elég volt nézni Bagman tanfelügyelő különleges mosolyát, hogy rájöhessek, ez a nő tényleg komolyan gondolta a nekünk kiadott feladatot. Így kénytelen vagyok a kis csajhoz hasonlóan kezdeni valamit magammal.
– Tudod mit nem értek… Hogy az apukád miért nem szólt bele ebbe a büntetőmunkába. Nem mintha szívesen takarítanám fel ezt a helyet egyedül, de azért már zavaró, hogy a hallgatók meg se moccanhatnak már a Roxfort falai között ettől a nőtől. – leveszem a taláromat és feldobom az egyik fülke ajtajára, addig se lesz semmi baja, aztán feltűrőm az ingem ujjait legalább könyékig és a fertőtlenítős vízzel teli vödröt felrúgom. Sajnos most én is olyan kedves vagyok, mint egy fúriafűz, de ez az egész tehet róla, nem pedig a Longbottom lány.

Egyáltalán nem tetszett ez az egész. De nem volt mit tenni, ha egyszer ezt adták ki feladatnak akkor jobb ötlet hiányában kénytelen vagyok megcsinálni amit ránk parancsoltak. Ha olyan lennék – márpedig igazából olyan vagyok – hagynám, hogy a Longbottom lány egyedül takarítsa fel az egész helyet. Csak az a gond, hogy az apja engem is tanít, másrészről meg kétlem, hogy megúsznám még több büntetés nélkül az egészet. Szóval nagy nehezen de neki fogtam a feltörlésnek is. Közben persze igyekeztem figyelni arra is amit a kis csaj mond.
– A te esetedben minden bizonnyal inkább a pozitív gondolatok lehetnek többségben, de az enyémben… Mmm… Elég ha megemlítem a családnevem. Mintha tehetnék én arról, hogy az öregem egy vadbarom volt. – mindig emlékeztetnem kell magam arra, hogy úgy kell beszélnem mások előtt az apámról, mintha már nem élne. Pedig él és virul, szerintem most éli a virágkorát, de ez ugye mind lényegtelen.
– Ez idővel egyre rosszabb lesz, csak várd ki a végét. – nem akartam szegényt hitegetni azzal, hogy esetleg minden rendben lesz azzal, hogyha egyszer csak hopp felnő és kirepül a házból. Én látom a bátyámon, hogy a felnőttlét nem a határtalan bulikról szól, hanem a kemény munkáról.
– Mondjuk ebben van valami. Bár azokon a random pontokon amit a Griffendélnek adna azon én is felmérgelődnék. – még ha nem is tudnék nagyon ellene tenni valamit, akkor is mérgelődnék, mert ez van és kész.
Persze nem akarom megérte őt sem azzal, hogy gyanúsítgatom, túl sok mindent tett az ő családja ellen az én családom a múltban. Nem kellene ezt az egészet tovább folytatnunk. Legalábbis ebben a pillanatban biztosan nem.
– Én? Engedély nélkül belógtam a prefektusi fürdőbe, valamikor meghallottam a jelszót és kíváncsi voltam. Nem lett volna baj, ha Horace Montague észre nem vesz és hirtelen értesíthetnékje nem támad a tanfelügyelőt erről a meghökkentő hírről. Nagyon élveztem elhiheted, amikor valami hülyeséget magyarázott be a nőnek, meg se tudtam védeni magam, hogy rosszul látta az egészet. – kínomban elnevetem a végét. Sajnos a gondnok túl jól látta azt amit látott, csak hiába hitte azt, hogy én odabent jól szórakoztam éppen csak, hogy felderítettem a terepet és kész. De ez persze nem volt hihető és elegendő, ettől a helytől és büntetőmunkától nem mentett meg úgysem.
– Mondjuk már kitaláltam mivel fogok bosszút állni rajta ezért… – amit természetesen még nem fogok elmondani neki. Nem kell nekem még az is, hogy elszólja magát és figyelmeztesse Horace-t, áh dehogy!

Nem reméltem egyáltalán, hogy egy nap Neville Longbottom lányával leszek egy közös büntetőmunkán és megismerhetem őt, beszélgethetek vele, osztozhatok ezen a fárasztó sikáláson. Őszintén megvallom, hogy semmi kedvem nem volt most ehhez, de tényleg. Éppen csak annyit szerettem volna, hogy túl legyünk ezen az egészen. Némán és csendben ugyebár nem vihettem ezt az egészet véghez. Elég bunkó lettem volna, ami azt illeti. Különben is, elég ha egy napig vagyok rendes vele, egy óráig inkább amíg itt nem végzünk. Utána úgyis le fogom tagadni, hogy ismerem. Bár ő is értelmesnek tűnik, függetlenül attól, hogy megvannak a hibái és egyáltalán nem ért a sötét varázslatok kivédéséhez. Ezt jó tudni, lehet később jól jön. Bár nem valószínű, hogy nagy port fogok kavarni itt, hamarosan megszabadulok ettől a helytől, Bagman-től, csak azt sajnálom, hogy mindeközben Josie itt marad. Magamat ismerve biztos meglátogatom. Ettől a gondolattól pedig, máris került az arcomra valamiféle mosoly szerűség. Nem is olyan lesújtó az egész helyzet.
– A bátyád ki nem állhat engem. – röhögöm el a végét, mintha ártottam volna szerencsétlennek valamivel, pedig egyáltalán nem, ő is az ősök bűne miatt bünteti a leszármazottaikat. Kétlem, hogy a kis csaj elmeséli a velem való nyugalmas találkozást a bátyjának és ettől más véleménnyel lesz rólam, a családnevemről. Teljesen meg tudom érteni őt. Nem tudom miért pont Longbottom-ékat kellett kiszemelni azon a végzetes napon, de biztos rossz helyen voltak rosszkor, az pedig nem az én hibám, meg se voltam születve.
– Fura vagy. – jegyzem meg mindenféle magyarázat nélkül, hogy mire is értem én ezt pontosan. Talán azért gondolom ezt így, mert nem erre számítottam tőle, meglepett és ha hiszitek ha nem kellemeset csalódtam benne, de kimondani ezt egy Longbottomnak… Na az már nem az én terepem volt.
– Mondanám, hogy segítek sötét varázslatok kivédéséből, de biztosan akadnak akik sorban állnak azért, hogy segítsenek neked. – különben sem kell növelnem annak a lehetőségét és hírét, hogy értek az átkokhoz és azt az apám mennyire megkövetelte a gyakorlásukat otthon.
– Különben nem nagy szám. De a medencéjük az nagyon oda b… illő. – javítom ki magam, még mielőtt valami trágárt mondanék előtte.
Sikálgatom közben a padlót, csak az a gond, hogy nagyon kezdem megunni. Az is megfordul a fejemben, hogy itt hagyom ezt az egészet és csessze meg a lánywct Bagman. Csak ugye itt van Marigold Longbottom is, akit nem hagyhatok csak úgy magára.
– Én átmegyek a másik végébe, amikor összetalálkozunk abba hagyjuk és szépen eliszkolunk innen. Egyikünk sem az ügyeletes takarítónő itt. – javaslom neki és hogyha el fogadja az ötletemet akkor át is megyek a wc másik felébe sikálni. Franc egye meg ezt a helyet úgy ahogy van Myrtle-el együtt és nélkül is.
– Persze, ha itt végzünk küldök rá valami rontást, amitől szamár fülei lesznek. Csak várd ki a végét. – eredetileg nem akartam elmondani neki, de meggondoltam magam. Hadd hallja! Különben ráunok erre az egészre. Csak a feléig jutok el amíg terveztem. De jobb, mint a semmi. Nem tudom ő mennyit haladt.
- Itt a vége. Gyere! - felegyenesedtem, elővettem a pálcámat és valamennyire amennyire lehetett letisztítottam magam. De több, mint valószínű ehhez több fog kelleni, mint egyszerű varázslat. Ha jön jó, ha nem marad.