Mióta megint itthon vagyok valahogy nem találom a helyem. Oké, mindig is kalandor típus voltam, lévén elég sokat voltam, vagyok a Weasley család közelében, ami magával hozza azt is, hogy az unalmat valahogy messziről kerüljük. Már ha ismerjük egyáltalán.... mert igazság szerint ebben sem vagyok olyan hú, de nagyon biztos. Nem baj, a normálisság unalmas, és azt hiszem, ezzel meg is magyaráztam azt, hogy miért is nem vagyok én teljesen normális. Legalábbis egyesek szerint. De hát most na... mit tehetek én róla? Semmit. Ugyan már! Persze, még én is tudom, hogy igenis tehetek róla, mert megemberelhetném magam, de... most annak mi értelme, hogy ráveszem magam valamire, ami miatt aztán nem leszek önmagam, és nem találom a helyemet? Na ugye, hogy semmi! Szerintem se. Most viszont valamilyen fura oknál fogva igenis tudom, mit akarok csinálni. Illetve... méginkább azt tudom, hogy mit akarok csináltatni: egy sárkány festményt Dominak. Tudom, hogy imádja a sárkányokat, és velük szeretne foglalkozni, és igen, átfutott a fejemen egy kósza gondolatként, hogy megint útra kelek és keresek neki egyet, hátha ezzel tényleg, immár végérvényesen ki tudom engesztelni. Persze, tudom, hogy már nem haragszik, legalábbis elvileg, de sosem lehet tudni alapon... na meg biztos vagyok benne, hogy oda meg vissza lenne egy igazi sárkánytól. Csak sajnos ha most megint lelépek, akkor ötletem sincs, mikor jövök vissza legközelebb, és nem szeretném, ha megint kiakadna, úgyhogy inkább nem próbálkozom ilyesmivel. Helyette inkább megkérem az egyik srácot, Zacket, akiről tudom, hogy a mágikus festészet szakra jár, hogy legyen már olyan kedves, segítsen ki. Csak fogalmam sincs, hogy épp merre is lehet, és elég nagy az Akadémia ahhoz, hogy ne akarjak mindenkit végigkérdezgetni egyesével, hogy ismeri - e a srácot, vagy nem - e épp ő maga Zack. Na meg... hülyének se igazán szívesen tüntetném fel magam, úgyhogy inkább úgy döntök, hogy kimegyek a birtokra, mert művész lévén remélhetőleg szereti a természetet, ott pedig hátha könnyebben rá tudok bukkanni, és el tudom mondani neki a problémámat. Ha meg mégse, hát... majd kitalálok valamit. Legrosszabb esetben én festek sárkányt Dominak, bár nem tudom, annak mennyire örülne. Valószínűleg semennyire.
- Esküszöm, hogy fogalmam sincs, hogy ki vagy! - Tiltakozok menekülés közben, miközben egy fekete hajú, elképesztően dühös fúriának tűnő lány üldöz végig a folyosókon. Pedig amúgy csinos lenne, de a düh annyira eltorzítja az arcát, hogy már-már ijesztőnek tűnik. A számomra legalábbis biztosan az, főleg úgy, hogy még életemben nem láttam őt. -Persze, mindenki ezt mondaná! Ott hagytál a vak randinkon! - Üldöz tovább, most már a birtokra kiérve. - Nem is járok vak randikra, te valakivel nagyon összetévesztesz! - Kiabálok neki tovább, próbálva tisztázni a nevemet, de úgy látszik, hogy a lány nem lát a dühtől és muszáj valakin levezetnie a feszültséget. Ez pedig balszerencsémre én vagyok. Miért is nem lepődök meg ezen annyira? Velem mindig történik valami… nem telik el úgy nap, hogy ne hozzak magamra valami bajt, akár a szerencsétlenekdésemmel, vagy akár ilyen random lányokkal, akik végig kergetnek a fél akadémián. Elszáguldok egy magas fiú mellett, a lány pedig szorosan a nyomomban követ, csoda, hogy nem borítjuk fel szerencsétlent. -Állj meg! - Kiabál, de eszemben sincs, még a végén kinyírna. Már így is dobálja utánam a könyveit, és csak a gyors reflexeimnek köszönhetem, hogy egyik se talál el. Az azért fájdalmas lenne.
Végül nagy nehezen meglátom az egyetlen esélyemet, egy viszonylag vastag fatörzset, ami mögé egyből beugrok és végső kétségbeesésemben előbányászok egy fehér zsebkendőt és azt kezdem lengetni megadásom jeléül. - Békét ajánlok! - Félve lesek ki a fedezékem mögül, de még mindig elég dühösnek tűnik, még akkor is ha a fehér zsebkendős húzás legalább megdöbbentette annyira, hogy ne üldözzön tovább. - Ha nem fojtasz meg és meghallgatsz, akkor egyszerűbb lenne tisztázni ezt a félreértést. Nem én vagyok az, akire mérges vagy. Tudod egyáltalán annak a srácnak a nevét, akivel vakrandiztál volna? - Kérdezem tőle, igyekezve nyugodtságot erőltetni a hangomba. -Igen. Andrew. - Válaszolja, még mindig gyanakodva méregetve. - Beep. Rossz válasz, én Balzac vagyok. - Végre látom a szörnyű felismerést az arcán, aztán a végtelen zavart, és nem is kell sok hozzá, hogy inkább hátat fordítson és gyors léptekkel távozzon. - Nem taroltunk le, ugye? - Kérdezem a fiútól, aki mellett elrohantunk, most már kilépve a fa mögül. Nem szeretném ha más megint megsérülne miattam.
Vendég
Szomb. Feb. 06, 2021 4:21 pm
Teddy & Zack
Úgy látszik, megint rosszkor vagyok rossz helyen, mert sikerült beletenyerelnem egy veszekedésbe. Vagy valami olyasmibe, legalábbis amennyire a menekülő srác és az őt fúriaként üldöző lány kettőséből ki tudom venni a helyzetet. Viszont öröm az ürömben, hogy végre megtalálom akit kerestem, hiszen mint kiderül, az üldözött srác Balzac. - Ne aggódj, nem történt semmi gond! Amúgy a nevem Teddy, és épp téged kereslek. Tudnál nekem segíteni valamiben? Azt hiszem, kihúznál egy csávából, amiből amúgy fogalmam sincs, hogy másszak ki egyedül.... illetve de, van egy ötletem, de nem biztos, hogy bárki is örülne neki. Teszem hozzá a végén kicsit fintorogva, és kezet nyújtok a fiúnak. Fogalmam sincs, mi lesz ebből, mert egyáltalán nem biztos, hogy segíteni szeretne nekem. Sőt... azok után, hogy lerohantam valahogy még meg is érteném, ha elküldene a fenébe. Azért ez már csak nem fog bekövetkezni... legalábbis nagyon remélem. - Egyébként... mi volt ez az előbb? Mit csináltál vele? Vagy inkább mit nem? Nagyon idegesnek tűnt, úgyhogy tuti valami gond van... segítsek menekülni, vagy megoldod egyedül? Oké, tudom, nem az én dolgom, de nem bírom ki, hogy ne kérdezzek rá, hogy mi is történt pontosan. Hogy aztán merre is veszi az irányt ez a beszélgetés, találkozás, az tényleg a véletlenre van bízva, bár én tényleg örülnék neki, ha Zack segítene, és festene egy sárkányt.
Nagy mázlim van, hogy sikerült meggyőznöm a lányt, hogy igazából nem én vagyok az, akit keres. Így legalább tovább folytathatom az egyszerű kis életemet, ha egyáltalán lehet az életemet egyszerűnek nevezni úgy, hogy tényleg mindig van valami, ami miatt bajba kerülök, sokszor akár önhibámon kívül is, mint ahogy azt az előbbi esemény is nagyon jól mutatja. Annak is kifejezetten örülök, hogy az ismeretlen fiúnak sem lett semmi baja, még csak az hiányozna, hogy még több embert magamra haragítsak feleslegesen. - Ez megnyugtató. - Fújom ki a levegőt megkönnyebbülten és kezet fogok Teddyvel. - Balzac. - Mutatkozok be én is, habár, ha valóban engem keresett, akkor valószínűleg a nevemet is tudja. - Engem kerestél? Miért? Megint bajban vagyok? - Kérdezem kicsit aggodalmasan összevonva a szemöldököm. Nem lenne meglepő, ha ez lenne a helyzet. - Szívesen segítek, de pontosan miről is lenne szó? - Érdeklődöm, hiszen nem feltétlenül jó dolog vakon belevágni valamibe. Nem lenne jó, ha úgy járnék, mint múltkor az egyik professzorral. Egyszerű szívességnek indult, aztán ráment az egész délutánom és majdhogynem az estém is.
- Áh, az előbbi? - Kérdezem egy kicsit kínos mosollyal. - Csak egy átlagos napom, egy átlagos fura történéssel. Semmi extra. Komolyan, néha olyan érzés, mintha az egész univerzum összefogott volna ellenem, hogy szivasson. A kérdésedre válaszolva pedig: nem csináltam vele semmit. Szegény lányt felültette valami hapsi, akivel vak-randit beszélt meg. Azt hitte, hogy én voltam az, aki felültette. A legjobbakkal is megesik. - Vonom meg a vállamat. - Köszönöm, hogy felajánlottad a segítséged, de szerintem már rendben lesz. Ő biztos sokkal rosszabbul érzi most magát, mint én, főleg miután elmondtam neki, hogy mással kevert össze. Tényleg sajnálom szegényt, nem lehetett könnyű ezzel szembesülni. Én pedig már tényleg megszoktam, hogy mindig valami váratlan történik velem, egy nap sem telik el nyugodtan. - Mondom beletörődően.
Vendég
Vas. Május 16, 2021 5:10 pm
Teddy & Zack
Mostanában valahogy egyáltalán nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogy kellene nekik. Vagy ahogy szeretném, hogy működjenek. Na nem mintha egyébként annyira nagyon úgy működne valami, ahogy azt én elképzelem, de akkor is. Pedig még csak nem is keresem a bajt… legalábbis többnyire. A mostani helyzet is azok közé az alkalmak közé tartozik, amikor nem kerestem a bajt, az mégis megtalált engem. Most mit mondjak? Így jártam. Amikor Zack is bemutatkozik és kezet nyújt én bólintva elfogadom a felém nyújtott kezét és megrázom. – Igen, téged kerestelek. De nyugi, nem vagy bajban, semmi ilyesmiről nincs szó. Vagy legalábbis nem tudok róla. A reakciója hallatán elnevetem magam, mert akaratomon kívül sikerült ráijesztenem szegény srácra. Bár... a "megint" szó alapján valószínűleg nem először keveredik bele valamibe. Én nem vagyok semmi rossznak az elrontója - meg jónak se -, de most megúszta. - Te ugyan nem, de én igenis bajban vagyok. Legalábbis szerintem... akkor is, ha az illető azt mondja, hogy megbocsátott és nincs semmi gond. Imádja a sárkányokat... szerezni ugyan nem tudok neki, de arra gondoltam, hogy esetleg te festhetnél neki egyet. Én is megcsinálhatom, de abból megint nem jövök ki túl jól... szóval szerintem jobban járunk, ha te csinálod. Azt hallottam, nagyon ügyes vagy. Szóval? Segítesz? Próbálom rövidre fogni a mondandómat, mert nem szeretném sokáig feltartani a srácot, ugyanakkor remélem, hogy tényleg segít és nem nekem kell összeszerencsétlenkedni szegény sárkányt Dominak. A gondolattól grimaszolok egyet, de igyekszem elhessegetni magamtól a lehetőséget... azt hiszem mindenkinek jobb, ha engem nem engednek a vászon és az ecset közelébe. Na meg... az sem utolsó dolog, hogy a lány ügyébe se nagyon vonódtam be. Bár ezt Zack nem tudja, de nem én vagyok a legjobb ember, akit megkereshetnek lányokkal kapcsolatos tanácsok miatt. Úgyhogy csak bólintok egyet, mikor azt mondja rendben lesz a lány. Úgysem vele van most dolgom, hanem a velem szemben álló fiúval.
A megkönnyebbülés egyértelmű az arcomon, amikor kiderül, hogy nem azért keres, mert bajban lennék. Ez kifejezetten ritkaságszámba megy: így viszont csak még kíváncsivá tesz Teddy jelenléte. Nem szoktak csak úgy random idegenek megkeresni, ha csak nem valami olyan dolog miatt, ami rosszat jelent, de úgy látszik szerencsére ez alkalommal erről szó sincs. - Ezt örömmel hallom. - Mosolyodok el végre újra most már teljesen megnyugodva, de ez nem jelenti azt, hogy ezután nem is figyelek arra, amit a fiú kér tőlem. Csendben hallgatom végig a magyarázatát, mielőtt megszólalnék újra. - Csak nem itt is egy lányról van szó? -Kérdezem nevetve, jót mulatva a helyzet abszurditásán. - Egyébként nem okoz problémát, hogy lefessek egy sárkányt, de lehet hogy kicsit túloztak azok, akik azt mondták, hogy milyen ügyes vagyok. - Mondom kicsit zavartan beletúrva a hajamba.
- Mindenesetre megpróbálhatom. A festés kifejezetten nem az erősségem, inkább rajzolni szoktam, de szerintem megoldható. Milyen sárkányt szeretnél? Mozogjon? Mekkora legyen? - Kérdezem a számomra fontos részleteket. Ez elég nagy projektnek tűnik, de legalább tudnám gyakorolni a festést, ami sosem árt. Nem hiába jöttem az akadémiára: szeretnék fejlődni, ez pedig egy újabb olyan lehetőség, amikor erre sor kerülhet. Nem szeretném elszalasztani. - Csakhogy fair legyen, azt azért szeretném elmondani, hogy lehetséges, hogy jobban járnál, ha máshoz fordulnál. A szakomon rengetegen vannak, akik sokkal jobban tudnak festeni, mint én. De én szívesen segítek, ha mégis úgy döntenél, hogy belém veted a bizalmadat. - Mosolygok rá, és magamban azt kívánom, hogy bárcsak így is elfogadna engem a feladatra. Viszont, ha tényleg ennyire fontos neki az a személy, akkor jobb, ha tudja, hogy nálam vannak tényleg jobban teljesítő művészek is.
~ 
