I'd rather be a sinner than a slave - Sirius & Anastasia

I'd rather be a sinner than a slave

Mr. Doctor Man  • outfit

Kezd hűvösebbre fordulni az idő, ezért jobban magam köré húzom a kabátomat, miközben céltudatosan haladok előre az utcán. Ez azon napok egyike, amikor kivételesen nem kell bezárva töltenem az időmet abban a bizonyos lakásban, helyette szabadon eltölthetem azt a kis szabadidőmet, ami megadatott, hála annak, hogy most a lányok az apjukkal töltik az időt. Ritkák az ilyen alkalmak, és hiába vártam, az ember érdekesen működik. Amikor be van zárva egy lakásba a lányaival, minden vágya az, hogy kicsit kiszabadulhasson a mindennapok megszokott napirendjéből, hogy kicsit végre ne csak azzal kelljen foglalkoznia, hogy piszkos pelenkákat cseréljen ki, vagy hallgasson egy-két komolyabb hisztit, mert az ikrek nem akarják megenni a brokkolit. Aztán mikor lehetősége van, hogy szabadon eltölthesse a délutánját és az estéjét, mégis csak a lányaira tud gondolni és arra, hogy mennyire hiányoznak neki. Megrázom egy kicsit a fejem, hogy kiűzzem belőle ezeket a borús gondolatokat és igyekszem arra gondolni, hogy ma egész kellemes estének fogok elébe nézni.

Siriussal a találkozásunk váratlan volt, és viharos. Olyan dolgokat ébresztett fel bennem, amikről azt hittem, hogy már rég le kell mondanom róluk, de rá kellett jönnöm, hogy nem érdemes cölibátusra kárhoztatnom magam, mikor lehetőségem adódik, némi szórakozásra. Az elmúlt pár hétben pedig számíthattam rá, hogy levezeti az összes felgyülemlett feszültségemet, és ha csak röpke pár órára is, de újra azt érezhetem, hogy igazából még fiatal vagyok és előttem van az élet. Nem vagyok bezárva, nincs két lányom, és képes voltam elhitetni magammal azt, hogy bármit megtehetek. Legalábbis erre a pár órára biztosan, amíg Siriussal múlattam az időt. Egyre jobban elkezdtem várni azokat az alkalmakat, mikor újra ezt érezhetem, és így a férfi egészen közel került hozzám, még annak ellenére is, hogy szinte semmit nem tudunk egymásról, mert a mi kapcsolatunkban sosem a szavakon volt a hangsúly. De ez pont jó is így. Kis mosollyal az ajkaimon érkezek meg végül a szokásos találkozó helyünkre és kopogok be az ajtón. Továbbra is küzdök a hideggel, ezért megkönnyebbülve lépek be a meleg szobába, amikor végre nyílik az ajtó.
- Szia. Sokat vártál? - Kérdezem tőle egy boldog mosollyal, miközben némi borzongás keretei között próbálok megszabadulni a kabátomtól.
- Segítesz? - Kérdezem végül feladva a küzdelmet, miközben segélykérően pillantok rá.