◭ Team Cloise ⇢ Love at first real date

Héloise & Clyde

Tagadhatatlanul izgultam, mert most már valami sokkal normálisabb helyre hívtam meg őt. Úgy ahogyan a legelején kellett volna már. De persze nekem okoskodnom kellett és bonyolítani a helyzetet. Mert miért ne ugyebár?
Nem akartam semmit sem a véletlenre bízni. Újra hoztam neki a kedvenc virágját és az elmaradhatatlan csokoládét. Valószínűleg most tudni fogja, hogy ez az egész le van beszélve és minden gond nélkül elfogadja majd. Hiszen ő megérdemli a figyelmességet, még annak ellenére is, hogy az elején nagyon sokat de sokat érthetetlenkedett. Remélem most azért nem fog annyira kiakadni, ha tudja mire készüljön és nem éri őt meglepetésként, hogy most tényleg randizunk. Nagyon szomorú lennék, ha semmi pozitívat nem tudnék kiváltani belőle és még mindig csak az lenne, hogy hű de nem is tudom milyen vagyok. Lényegtelen. Most az a biztos, hogy önmagamat kell adnom és kész. Ez menni fog, egészen addig, amíg az a bizonyos rózsaszín köd rá nem borul a fejemre. Nem akarom, hogy így legyen.
Nyugodtan szeretnék vele beszélgetni, elmagyarázni neki, hogy valójában mennyire fontos nekem ő. Mert nem mondtam el neki, hogy mi a helyzet, hogy miért konkrétan ő az aki tetszik. Túl sok dologba mennék bele akkor, túl sok olyan dolgot is el kellene mondanom neki, amitől jó rendesen megijedne. Azt meg még inkább nem akarom, mert nem az a célom, hogy ráijesszek. Különben sem vagyok én olyan hű de ijesztő, csak… Na mindegy.
Madam Puddifoot kávézója előtt vártam rá. Nem mentem be, mert a végén még tutira azt hitte volna, hogy nem vagyok itt, azt meg még egyszer nem lenne jó átélni. A végén még pontatlannak gondolna meg miegymás és most nem akarok feleslegesen magyarázkodni neki, mert ha olyan kedvében van, biztos kimagyarázná az egész helyzetet. Már van tapasztalatom azzal kapcsolatban, hogyan is kell tökéletesen felhergelni őt vagy kihozni a sodrából tíz másodperc alatt. Szóval inkább nem piszkálom, mert azzal sokkal jobban járok és ezt tudom.
Jobbra és balra is néztem, kíváncsi voltam, hogy melyik irányból jön, hogy aztán rá mosolyoghassak. Jó, már most kínosan érzem magam. Mert tudja, hogy ez az egész tényleg egy randi és nem tudom, hogyan fog rám reagálni, ha meglát.
Ijesztő, az bizonyos. De ha azt vesszük, szerintem mi már ennél sokkal rosszabb dolgokat is átéltünk már, nem lehet nagy baj ebből sem.   

Megmondom őszintén, fogalmam sincs, mit várjak a helyzettől. Meg hogy egyáltalán várhatok -e valamit is. Mert hát azért csak Clyderól és rólam volt szó... de főleg Clyderól. Meg.... igen, meg rólam. És pont ez az, ami megijeszt. Ez a felállás még jól is elsülhet, de eddig akárhányszor találkoztunk mindig az lett a vége, hogy felcseszte az agyamat. Hát kell az nekem? Azt én magam is el tudom intézni, nem kell hozzá egy hollóhátas fiú okoskodása, de azért köszönöm szépen, az első adandó alkalommal meg fogom neki köszönni a kéretlen segítség felajánlását. Önjáró? Kicsit. Bosszantó? Nagyon. Le akarom csapni? Szinte minden alkalommal, igen. Le fogom csapni? Valószínűleg nem... azért annyi eszem nekem is van, hogy ne tegyek ilyesmit. Ráadásul most azért nem annyira vészes a helyzet, mint előzőleg volt... mondjuk még mindig nem tudtam eléggé a helyére tenni magamban a kiránduláson történteket, de semmi baj, van rá időm bőven. Csak ne akarjon hülyeségeket beszélni meg csinálni, és akkor nem lesz semmi gond sem. Csakhogy az nála valószínűleg valami gyári alkatrészhiba, vagy nem is tudom, mert szerintem ő olyat nem tud, hogy nem beszél hülyeséget. Nincs neki valami köze Arminhoz, csak úgy egészen véletlenül? Meg nem véletlenül is? Na mindegy. Most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy most tényleg, mondom tényleg komolyan vesszük a helyzetet, meg magunkat... meg persze egymást is, és  meglátjuk, mi lesz belőle. Mindenesetre csak összeszedem magam, és elmegyek Madam Puddifoot kávézójához. És igen, valahol már annak is örülök, hogy nem megint a Három Seprűben kötünk ki.
-Szia! Régóta vársz itt? Ne haragudj, ha igen, de egyszerűen nem tudtam hamarabb jönni!
Érdeklődök, miután elég közel érek hozzá ahhoz, hogy ne kelljen kiabálni. Persze, hogy nem tudtam hamarabb jönni, mert addig gondolkoztam, amíg elment az idő. De ezt persze nem kell tudnia... nem kell neki mindent is tudnia.