Sera Haywood

Talán a kisugárzásom...vagy aki korábban voltam, még fiatalon. Nem tudom, hogy van-e olyan, aki valójában kedvelne. Én viszont igen is előnyösnek találom a találékonyságomat, az őszinteségemet és a kitartásomat. A humorom kicsit morbid tud lenni, nem is mindenkinek esik le, hogy csak viccelek, de nem zavar. Megyek arccal előre és sosem nézek hátra. Nem vagyok egy tünemény, de van aki ki tud belőlem váltani egy-ehy mosolyt, néhány kedvesebb szót és pozitív gondolatokat. Az ilyen személyeket, ha titokban is, de nagy becsben tartom.

Roppant keveset mosolygok, szinte nincs is okom rá. Ha mégis felfelé görbülnek az ajkaim, akkor bizonyára valamit tervezek. Sosem lehet tudni, hogy mi a következő lépésem és nem kezdek bele a bájcsevely szociális konvenciójába...és igen, még egy olyan tárgyból, mint a színjátszás is úgy szórom a kölykökre a házit, mint muglik a konfettit.

Mit is momdhatnék el életem legfényesebb időszakáról? Nagyjából tizenhét éves koromig tartott. Az már egészen hosszú idő nem? Majd két évtized. A szüleim kedvesen, illendően neveltek, igaz apám szerencsejáték függősége megpecsételte mindannyiunk sorsát, de ebbe még nem mennék bele, egyelőre. A roxfort büszke, Hollóhátas növendéke voltam. Igazi barátokkal, de közülük is csak egy volt igazán fontos: Ethan. Imádtam a kisugárzását, a pofiját, a csillogó, barátságos, nagy szemeit. A tudását...már akkor is nagyon szerelmes voltam belé. Ezeket a tulajdonságokat mások is észlelték benne, sorra jelentkeztek hozzá "korrepetálásra", én pedig megismertem a féltékenység mardosó fovait a szívem körül.
Mégis igyekeztem jó barát lenni és mosolyogva hozzáállni. Nem mimdig ment, Ethan pedig megmaradt aranyos, teljesen ignoráns "kis fiúnak". Akármilyen idős is volt. Jártam ezzel, jártam azzal, reménykedve, hogy a féltékenység akár legapróbb szikráját is észreveszem. Nem. Semmi.
Tizenhét év telt el, apám elitta minden pénzét, anyám nem volt hajlandó hagyni, hogy az ő örökségébe és vagyonába is belenyúljon, így apának nem volt "más lehetősége".
Bizony a tizenhét eves lányát ajánlotta fel mint tét, egy dúsgazdag fazonnak és vesztett!
Anyám nagyon ellenezte, én nem is akartam belemenni, de apa meg Howard Selmy már döntöttek. Suli után, még az akadémia előtt, minden egyes napot nálunk töltött a fickó. Igyekezett megnyerni magának. Mindenfélét mondott nekem, hogy a családomnak mennyit segítenék vele, hogy az apám önzőségét örököltem, ha nem akarok a családomon segíteni, olyan vagyok mint ő. Hála anyának, nem hagytam magam befolyásolni. Selmy ennek nem örült, nem sokkal utána anya rejtélyes módon elhunyt. El voltam keseredve, ki sem jöttem a szobámból csa sírtam, napokon keresztül. Ezt használta ki az a szörnyeteg. Elvett tőlem az egyik ilyem este mindent, amit csak tudott. Apa...Herbert pedig mindezt hagyta. Tudta, hogy mi történik, mégsem tett semmit  Bármit egy kis pénzért, igaz? Már oly mindegy volt számomra minden, idővel pont olyan kegyetlenné váltam, amilyen Howard volt. Hozzá mentem, elértem, hogy mindent rám írasson és összeszűrtem a levet a fivérével Jimmel. Jim a türelmes, bárány természetével és szép kék szemeivel Ethanre emlékeztetett, nem esett nehehemre flörtölni vele. Egyik este ezt Howard is észrevette. Rámtört, bántani akart megint, az összes elképzelhető módon de Jim nem hagyta.
"Avada kedavra!" Két szó, egy átok és Howard kőszíve megszűnt dobogni, öfökké. Nem volt nehéz megúszni. Anyám örökségével és amit Howard Selmy után kaptam, szinte fillérekért vettem meg Jim ártatlanságát.
Persze az sem kizáró ok, hogy remekül adtam elő a szende, sajnálkozó, gyászoló özvegyet. Nem említettem, de kislány korom óta vonz a színészet, mielőtt az akadémiára mentem volna tanítani, voltak is fellépéseim.
Visszatérve Jimhez, csaknem két évig éltünk ezek után boldogan, házasságban. Úgy értem, ő boldogan, én...
elégedetten. Jim drágám, szegény vérátokban szenvedett és abban is lelte halálát. Érte megengedtem magamnak egy könnycseppet ugyan, de azóta? Semmi. Nem érzek egy szemernyi megbánást sem, semmi miatt és megtanultam, hogy mindig csak magamra számíthatok. Életem céljává vált a Flamel családból kicsikarni a bölcsek kövének előállítási receptjét. Ha nem is tudom vele elérni a célom, nem tudom módosítani a szerkezetét, ami könnyen előfordulhat, sőt! Biztos...Akkor is szép summát fizetne érte bárki.

Elegáns és divatos hölgy képét nyújtom, mindig ígényes és tiszta a külsőm. Az egyetlen, ami mindig változik, a hajam. Metamorf mágusként, gyakran változtatom. A szemeim rideg, kék mélységbe húznak, a bőröm hibátlan és puha. Egy magas, homokóra alkattal rendelkező, csinos de sötét, szürke aurával körbevett nő néz rám vissza.