Ez az egész ügy, a nyomozás, a házi őrizet... Még ha a családunknak hála szabadabban is mozoghatunk, akkor is ott van az a bökkenő, hogy egy felügyelő auror jár a nyomunkban, és egy nyomkövető bűbájt helyeztek ránk, hogy mindig tudják, merre járunk. A leginkább felháborító dolog mégis az, hogy nem hajlandóak semmit sem elárulni, amíg nem tisztázódnak a részletek. Pedig már lassan egy hónapja, hogy megkezdődött ez az egész. Az őszi falevelek sárgulnak, és lassan hullanak alá... Pont, mint a türelmem, apránként szűnnek meg. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen helyzetbe kerülök, talán túlságosan is bíztam a családomban, hogy a Wilkinson név egy garancia. Bár egy szavam sem lehet, egyértelműen kivételeznek velünk. Mégis úgy érzem, mintha elárultak volna. Az Állam, a rendszer, amiben élek, most mind-mind más arcukat mutatják nekem. Talán elkényeztetett vagyok, hogy ez mind zavarni kedzett most, hogy mindent tudni akarok, pedig azt mondták, maradjak nyugton... - Marcus! Fáradj beljebb. - Szélesre tárom előtte az ajtót, őszintén szólva, vele nincs semmi problémám. A munkáját kell végeznie, és talán valahol szerencsés vagyok, hiszen egy fiatal, helyes aurort kaptam magam mellé... Szegény Isabelle, lévén szó, hogy ő maga is auror, ő egy középkorú, határozottan képzett férfit kapott maga mellé, mivel úgy ítélték meg, hogy ő magasabb fokú veszélyforrás. Bár nem kételkedem benne, hogy Marcus is képzett, elvégre tudom, hogy mit is kell tennie valakinek ahhoz, hogy aurorrá váljon. Még ha én nem is ezt a pályát választottam, valahol közel áll a szívemhez a családom miatt. - Kávét, vagy inkább teát szeretnél? - Ez az első alkalom, hogy meghívtam magamhoz, ezelőtt csak egyszer járt itt, amikor elhozták, hogy bemutassák. Az rövid volt, és a felettesei jelenlétében nem éreztem úgy, hogy tudtunk volna nyugodtan beszélgetni... Pedig szeretnék. Nagyon sok mindent szeretnék kérdezni, és bár tudom, hogy nincs abban a helyzetben, hogy elárulja, én felkészültem. Annabelle adott egy igazságszérumot, a hatása garantált, hiszen ő képzett bájitalmester, bár félek. Mi lesz, ha lebukok? Milyen büntetés jár azért, hogy igazságszérumot itattam egy aurorral...?
Vendég
Hétf. Okt. 12, 2020 4:51 pm
I picked my poison and it's you
Estelle & Marcus
Behunytam a szemeimet, majd újra kinyitottam. Igyekeztem a mai napra koncentrálni, hogy mi történhet, de most akármennyire is akartam, de nem tudtam volna megmondani, hogy mi történhet abból ha idejövök Hozzá. Hozzá, akit igazából csak figyelnem kellene, nem pedig összebarátkozni vele. De láttam rajta, hogy nem ártalmas. Ugyanakkor valaki más jóslatára sokkal jobban oda kell figyelni, mint a sajátunkra és az sem utolsó, hogy én ettől függetlenül hűségesen kell végezzem a feladatomat. Nem az én hibám, hogy ez lett a legfőbb beosztásom. Mármint nincs gondom ezzel a feladattal. Valamiért örülök annak, hogy engem választottak ki erre a feladatra. Mert ha sikerül rájönni, hogy ennek az egésznek nincs semmi alapja vagy ha van, akkor nem Estelle a fő gyanúsított, mármint hogy valaha is az lesz belőle. Bekopogtattam az ajtón. Gondolkodás nélkül. Kihúztam magam, nem kell félnem semmitől, csak ez lobogott a szemeim előtt. Eddig mindig kedves volt a maga módján, nem hiszem, hogy hirtelen most változna meg. Ahhoz nagyon de nagyon meg kellene változnia. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy akármi is történik én igyekezni fogok és nem okozok neki fájdalmat. Biztosan kétségbe van esve, ezt is szem előtt kell tartanom, hogy óvatosnak kell lennem ebben, legalábbis. – Szervusz Estelle. – lépek egy kicsit beljebb a házba, majd körbe nézek egy kicsit, sehonnan sem jönnek rémes alakok, nem vág fejbe semmilyen serpenyő, minden a legnagyobb rendben, teljesen kár aggódni. – Kávét kérnék, ha szabad, kérlek. Ne haragudj, csak túl sokáig voltam ébren és mivel hívtál nem akartalak megváratni téged. – mondom neki, egy kicsit bocsánatkérő arckifejezéssel. Nem szeretnék most a terhére lenni, igazából csak kíváncsi vagyok. Meglepett, hogy elhívott, de végül is ez a kötelességem. Hogy megfigyeljem, megvédjem és jelentsem, ha valami gond van esetleg. De ha nincs, akkor igazából az a legeslegjobb, kevesebb papírmunka. – Mivel foglalkoztál ma? – kérdeztem kíváncsian, hogy esetleg valamivel még szóval is tudjam tartani őt. – Szeretnéd ha segítenék esetleg valamiben? – körbe pillantok, csak óvatosan, igazából arra próbálok rájönni, hogy mivel foglalatoskodott ma, kell-e valamiben segítség.
