Nem igazán vannak olyan barátaim, akikkel mindent is meg lehet beszélni. Oké, a Roxfortban voltak páran, de az iskola elvégzése után szétszéledtünk, és nem igazán tudom, kivel mi van, úgyhogy elég nehéz lenne újra összetrombitálni a csapatot. Na de sebaj, azt hiszem, ez az élet rendje... mindenki megy a maga útján. Ha nagyon kellene, akkor szerintem újra megtalálnánk egymáshoz az utat, de nagyon úgy tűnik, hogy nem kell újra kereszteznünk egymás útját. Egyelőre legalábbis nem. Na de sebaj, igazából így sem panaszkodhatok, mert foglmam sincs, hogy, de Sherryvel kijövök annyira, hogy őt tényleg nevezhetem a legjobb barátnőmnek, pedig nem is olyan rég ismerjük egymást. Na nem mintha a barátság attól függne, hogy mióta ismerjük a másikat, szóval... ez abszolút véletlenszerűen működik. De jó az, a normálisság meg az állandóság unalmas. Ha valamit, hát akkor ezt nagyon megtanultam. Meg azt is, hogy hallgatni arany. Egy pszichomágusnak meg aztán főleg. Ha meg még közben a legjobb barátnődet kell összekaparni, akkor aztán tényleg nehéz ügy, de nem megoldhatatlan. Nincs lehetetlen, csak tehetetlen, ugyebár. - Naaa, most komolyan, mi a gond? Előlem nem tudod elrejteni, azt remélem tudod! Úgyhogy jó lesz, ha minél hamarabb eszedbejut, mit nem akarsz elmondani, és mégis elmondod... csak segíteni szeretnék. Azt viszont nem tudom megtenni úgy, ha nem tudom, mi a helyzet. Szóval? Ki vele! Unszolom barátnőmet már sokadjára, de szegény még mindig nem akar mondani semmit. Ha a megérzésem nem csal, akkor valószínűleg valami fiú van a dologban, de ezt persze nem tudom biztosra mondani úgy, hogy nem mond semmit. Hjaj, Merlinre! Ez így hosszú menet lesz, úgy érzem.
Remélem, tetszeni fog :3
Vendég
Kedd Okt. 13, 2020 12:37 pm
Ems & Sherry
M
iért van az, hogy bármennyire is szeretem a szüleimet, ők valahogy mindig képesek rekordokat döntögetni, ha arról van szó, hogy milyen hamar lehet engem felidegesíteni. Tudom, hogy szeretnek és a javamat akarják, de ez sok volt. Mintha mindig ki akarnák tapasztalni, hogy mi az a súly, amit még elbírok, aztán mikor kiderült, még rádobnak egy lapáttal. Legújabb ötletük, hogy jövőhéten utazzak haza az Államokba és találkozzak a jegyesemmel, hogy megbeszéljük az esküvő időpontját. Nem akarok vele találkozni, nem akarok esküvőt. Az egyetlen amire vágyok, hogy amikor jönnek a rémálmok az éjszaka folyamán, csak fel tudjak kelni, átmenni Jasperhez és a karjai közt kisírni a szemeimet. Végtére is ezért jöttem utána, az egysült királyságba. Soha nem gondoltam volna, hogy nem pont olyan lesz a fogadtatásom, amilyenre vágytam. Miért is gondoltam, hogy majd minden olyan lesz mint régen? Talán tényleg itt lenne az ideje, hogy letegyek róla egy életre és kinőjjek belőle? Túl sok kérdés cikázik a fejemben és be kell, hogy valljam, nem az én sílusom a túlgondolás. Ezért is vagyok itt, Ems szobájában. A tekintetéből látom, hogy úgy sem hisz nekem. Ennyi idő alatt remekül kiismert, hallotta már megannyi hisztimet, hogy tudja: Nekem mindig van valami panaszkodni valóm. Ezúttal viszont nem a szokásos hisztimről van szó, ezért nem is tudtam, hogy hol kezdjek bele. Nem fogok számára túl szánalmasnak tűnni? "Ugyan...már olyan dolgok miatt áradoztam neki negatív hangnemben, ez meg se kottyanna neki." Ezúttal mégsem tudtam megalkotni a szavakat az ajkaim segítségével. Gyerünk Sherry, most, kivételesen van is okod a lány segítségét kérni! Vettem egy nagyon mély levegőt és ledőltem az ágyára, amin eddig is ültem. - Fiúkről van szó... Felültem egy pár pillanatra, amíg tisztáztam vele, hogy ezt nem mondhatja el senkinek. -De mint pszichomókusnak, úgy mondom ezt most neked, nem tudhat róla senki! Természetesen tisztában voltam vele, ő nem mondaná el senkinek mégis muszáj voltam piszkálni egy kicsit, hogy kimutassam a szeretetem. Ő a legjobb barátnőm. Sosem voltak közeli lány barátaim, akikben megbíztam volna. Emily az egyetlen. Ismét az ágyán feküdve a plafont kezdtem el vizslatni. - Tudod van az a jegyesem, akivel sosem találkoztam. Nos anyáék azt akarják, hogy egyeztessek vele időpontot a mennyegzőre, közben csak annak a hülye Jaspernek az ölelésére vágyok, aki szemrebbenés nélkül flörtöl a jelenlétemben másokkal. Hiába szeretném neki elmagyarázni, hogy tényleg, őszintén féltem, hogy baja eshet, de nem hallgat rám és én már nem is tudom, hogy nem-e csak ez zavar engem és ezt nem-e vetítem ki valahogy arra, hogy más nőkkel foglalkozik. Te érted ezt? Mert én már rég nem.
Vendég
Kedd Okt. 20, 2020 11:43 am
Sherry & Ems
Az a gond, ha nincs gond... hogy is van ez?
Nem igazán tudom, mit fogok elérni azzal, ha nyaggatom szerencsétlent, hogy ugyanmár, mondjon már valamit. Segíteni szeretnék neki, ez tény. Viszont azzal, hogy erőszakoskodok vele és erőltetem, lehet, hogy csak azt fogom elérni, hogy megmakacsolja magát, bezárkózik, és annyit se fog elárulni, amennyit amúgy lehet, magától elmondana, ha békényhagynám. Úgyhogy... békénhagyom, és csak figyelmesen kémlelve várom, hogy hogy is dönt végül. Szerencsére győzött a józan ész - vagy az akaratosságom, nem tudom pontosan, melyik -, és végre elkezd mesélni, mi a helyzet, én pedig csak hallgatom. Jó baráthoz illően - akkor is, ha külön nyomatékosítka, hogy mint pszichológust avat be a dolgok mostani állásába. Hát, jó. Ha neki így könnyebb, akkor legyek pszcichológus, nekem édesmindegy. - Ne aggódj, tőlem biztosan nem tudja meg senki sem! És ezt nemcsak mint pszichológusnövendék mondom, hanem mint a legjobb barátod! Szóval, ki vele! Biztosítom róla, hogy bennem igenis megbízhat, majd, ha végre megnyugszik, akkor bele is kezd. És így is történik. - Értelek... figyelj! Ha még mindig szereted, ha fontos neked, akkor mondd meg neki! Beszéljétek meg, szerintem könnyebb lesz! Mindkettőtöknek. Hidd el, tudom, miről beszélek, én majdnem ugyanebben a cipőben járok, bár azért nekem nincs exem, akihez vissza akarnék menni, de a Nick és a köztem lévő kapcsolat is hagy némi kívánnivalót maga után, és nem igazán tudok vele mit kezdeni, legalábbis egyelőre nem. Szóval megértelek, tényleg. Nem baj, ha kivetíted, addig, amíg nem akarsz bajt okozni neki. Se a többi lánynak. Az érzésekkel nincs semmi baj, hidd el... szóval nyugodj meg kérlek, és gondoljuk át a dolgokat. Egyébként meg... miért akarnak ennyire összeboronálni valakivel, akit egyáltalán nem szeretsz? Tudják a szüleid, hogy állsz a helyzettel? Zúdítok rá hirtelen egy csomó kérdést, bár leginkább barátnői minőségben... igyekszem objektív maradni, tényleg, de ezt nem biztos, hogy sikerül. Na mindegy, úgyis kiderül.
