omolyan ránéztem a húgomra. Valamiért úgy éreztem, hogy jobban teszem, hogyha őt is hozom magammal, mert a végén úgy is az lesz, hogy egyedül kerül bajba és hasonlók, miatta meg én leszek a pácban, mert nem vigyáztam szegénykénkre. Erős kislány, tud magára vigyázni, ha eltöri valamijét azt csak magának köszönheti, nem nekem. – Remélem tudod, hogy ebből ki akarom hagyni Albus-t. Neki megvan a maga baja és amúgy is, anya annak is örülni fog, ha minket láthat. Nem kell még a testvérünket is magunkkal vinnünk. – magyarázok nagy okosan a húgomnak. Remélve, hogy megérti, ha szól Albus-nak akkor ő is marad, de én biztosra, hogy megyek. – Pakoltam anyának sütit, útközben megvehetjük neki a kedvenc kávéját és ha ez megvan, akkor keresünk egy eldugott helyet, ahol felvehetjük majd ezt. – azzal előhúzom a láthatatlanná tévő köpenyt, amit már ismer, mert nem először mutatom neki és amúgy is amíg nálam van, addig őt is el tudom alatta bújtatni s, még jól is jár. Főleg akkor ha csendben marad és titokban tudjuk tartani Albus előtt ezt az egészet. Most nincs kedvem vele is nyomorogni a köpeny alatt. Lily kitesz kettőt, főleg ha éppen nagyon izgága kedvében van, de most kivételesen… azt hiszem az elviselhető állapotában volt és ez nekem is kedvezett.
Megvettük anya kedvenc kávéját, a sütik a táskámban voltak, a köpenyt meg egy épület mögött magunkra vettük, még mielőtt elérhettünk volna a Reggeli Próféta épületéhez. Ha az rajtunk volt, akkor nagyon ügyesnek kellett lennünk, hogy be tudjunk sompolyogni akkor amikor épp kinyílik az ajtó. – Légy csendben addig amíg bejutunk anya irodájába, kérlek. – motyogom Lilynek. Nagyon szerencsésnek mondhattuk magunkat, mert épp akkor lépett ki gondolom anya egyik munkatársa az ajtón, amikor mi néhány perce ácsorogtunk az ajtó előtt. Azzal a lendülettel megfogtam a húgom és szépen besurrantunk az épület belsejébe. Már tudtam, hogy anyát hol találjuk, abban persze nem voltam biztos, hogy tényleg örülni fog nekünk vagy sem. Mindenesetre én igyekeztem és szerintem Lily is. Amikor az egyik ajtón megláttuk anya nevét, körbenéztem és ha tiszta volt a terep, akkor benyitottam oda. Éppen csak megúsztuk a bejutást az irodájába, gyorsan be kellett csukni, mert lépések kopogását hallottuk.
⋰ ⋱⋰ ⋱⋰ ⋱⋰ ⋱⋰ ⋱⋰ ⋱⋰ ⋱⋰ ⋱⋰ ⋱⋰ ⋱⋰ ⋱⋰ ⋱⋰ ⋱⋰ ⋱⋰ ⋱⋰
Vendég
Vas. Okt. 25, 2020 8:11 pm
potter hadművelet
Lily egészen biztos volt benne, ha James így néz rá és ennyire komoly pillantásokkal illeti, akkor tutira nem vonja be Albust és határozottan valami oltári baromságot fognak csinálni. És Lily abban is biztos volt, hogy nem akar kimaradni belőle, ezért szépen csendben pislogva követi a bátyját. Vagy legalábbis megpróbálja. Nos, ez a nézés pedig határozottan az a nézés volt. - Jó - hatalmas bólintással toldja meg a helyeslést, nehogy James véletlenül félreértse. Mert valljuk be a bátyók néha hajlamosak azt látni, amit nem csinál a húguk, ezt igazán nem tagadhatod le te sem, James Potter! - Melyiket, a sima csokidarabosat vagy a citromos muffint, esetleg azt amibe mindenízű drazsét szoktunk sütni? Mutasd, szerintem azért le kéne ellenőrizni - pillantásával végigpásztázza a bátyját, hátha meglátja, hol is rejtegeti a bizonyos sütit, mert Lily meg van róla győződve, hogy Jim biztosan nem elég alapos, ha minőségellenőrzésről van szó, és ki más lehetne a legtökéletesebb süti-előkóstoló, mint Lily? De a vörös lányka ezúttal talán felhagy a híres ellenőrzéssel, legalábbis mikor meglátja bátyja kezében a köpenyt csak lemondóan sóhajt egyet. Ezek szerint kénytelen lesz addig várni, míg elérik az anyai bázist, így csak vállat vonva indul, hogy elbújhasson James mellett.
- Már bocs, de eddig is te voltál az aki állandóan beszéltél és különben is, ha nem lépsz a lábamra, akkor ígérem, hogy nem kiabálok akkorát, mint az előbb, de komolyan mondom, nem értem hogy bír el téged a seprűd, ha ennyit zabálsz - puffog pár sort, mert kéremszépen az a híres igazságérzet nem hagyja, hogy csak úgy megdorgálják olyanért, amit el sem követett. Márpedig egészen csöndben volt eddig, szóval ez a kis monológ már igazán kijárt neki jutalomból. - Bocs - kap azért észbe, hogy az akció sikerességét is veszélyeztetheti éppen, így ujjaival szája előtt olyan mozdulatot tesz, mint aki éppen kulcsra zárja ajkait, hogy aztán a kulcsot laza eleganciával hajítsa el. (Az már részletkérdés, hogy a mozdulattól a köpeny akkorát hullámzik, hogy egészen biztos, hogy valamelyik végtagjuk egy pillanatra fellibben. Remélhetőleg senki nem veszi észre, Lily meg csupán bocsánatkérő vállrándítások közepette pislog Jamesre. Természetesen a lényeg, hogy végül a két Potter sikeresen eljut az irodáig, bár egészen határozottan necces a helyzet, ugyanis a csukódó ajtó mögött még mindig hallatszanak a léptek, és csupán reménykedhetnek, hogy nem ide... vagy legalább nem ütközik beléjük az illető. - Akkor most már levehetjük ezt az izét? Megfulladok és különben sem férünk el rendesen - suttogó hangja már-már inkább csak tátogás. Körbe sem néz, pedig talán előbb fel kellene mérni a terepet, hogy ugyan mégis ki van még itt, de Lily éppen roppant izgatott, mert már nagyon kíváncsi édesanyja meglepett arcára. Kár, hogy nem hoztak fényképezőgépet...
Vendég
Kedd Okt. 27, 2020 3:26 pm
Kérdések helyére csönd. Rebbenő pillák, félszegen szorongatott mappák helyett súlytalanság. Megadom magam Felicity távozása pillanatának, fejem a háttámlára bukik - a reggeli rossz kávé után ma különösen zsémbes vagyok, de aláírom: nem felhőtlen a gyakornokok élete. Egy copfos, ambiciózus Felicity helyében olykor én sem szívesen tenném be ide a lábam, a sárkány papírtornyokból épült territóriumába, a nőhöz, aki jóformán egész éjjel álmatlanul forgolódik a férje mellett, ezért igyekszik professzionális, kedves mosolyt varázsolni az arcára, amikor kérdezik.
A kakukkos a szokásos búgásába kezd, bár ha nem látnék rá a túlsó falra, ahogy az ülőrúdján táncikál, azt hinném, kinézte magának a vállamat, hogy jóval hangosabban a tudtomra adja. Néhány kolléga múltkori beszámolója alapján várható, hogy az én tollasom is meglépi ezt a figyelmeztetést; azonban három óra, talán mégsem a tétlenkedésem jelzi, feltéve, ha az elmúlt tíz percnyi önsajnáltatás nem böki mindjárt a csőrét, de... tegye csak, mindig is örömmel pateroltam ki a haszontalan, antik tárgyakat az irodámból. Azt gondolná az ember, a minisztériumban érzik szükségét az ilyen őrült---
Az ajtó kivágódik. Odakapom a fejem, akár Felicity is visszafordulhatott a folyosó végéről, ám hamar leint az eszem, csillapodj Ginny, ő négyszer kopog, meg egyébként is!, mégsem látok senkit. Önmagát zárja az ajtó. Önmagát zárja azt ajtó?, várjunk csak, a lányom most bújik ki a férjem Merlinverte köpenye alól! - Te is, James?! - próbálom ugyan befogadni a fiam látványát a háta mögött, közben viszont azon kapom magam, hogy elemelkedem a foteltől és a ruháikat pásztázom, az ideút nyomait keresve a gyűrődéseken. Azt hiszem, levert a víz. - Bajotok is eshetett volna, a Zsebpiszok és környéke hemzseg a kétes alakoktól! Szentséges - hirtelen hallgatok el, ennél a pontnál tovább sem merem gondolni, a nyakukban termek, szorosan ölelve őket. Csak semmi vízió, színtiszta nyugalom, igen, pontosan erre van szükségem. Meg a tejbetök vigyorgásukra (aminek egyébként a stabil pulzusomat köszönhetem.) - Albust... őt otthon hagytátok...? - nézek rájuk, mert kettő azért mégiscsak kettő, miközben a köpenyt a fogasra akasztom, de mit is várok, hogy benyögjék, szélnek eresztették az első utcában? Nem, attól tartok, a gyerekeink előtt sosem lesz biztos rejtekhelye ennek a hülyeségnek, bármennyire is a falra festem az ördögöt, valahányszor kibukik belőlem, hogy csak a bajnak van. Elértük, hogy nagyobb expedíciókkal számoljunk, Harry.
udom, hogy nagyon szeszélyes vagyok és joggal kell néha leellenőriznie a kis Lily-nek, ha úgy érzi nem tettem meg mindent azért, hogy anya a legjobbat kapja. – Mindegyikből tettem oda, jut neked is ne aggódj! – magyarázok előszeretettel, szerintem a családunkban mindenki szereti a sütit, még az is aki tagadja, ettől függetlenül úgy hiszem ki kell várnunk amíg tényleg meg nem érkezünk anyához. Biztosan boldog lesz ha meglátja a fejünket. Legalábbis én ezt képzelem el. Egy ideális világban ez történne, amit persze ismerve anyát megfog cáfolni, de nem is ez a lényeg. Én már elég nagynak érzem magam ahhoz, hogy vigyázni tudjak magamra és a húgomra, Albus-ért természetesen nem kezeskedem, neki saját magának kell vigyáznia önmagára. Mindenhol nem lehetek ott és egyszerre csak az egyik testvéremre tudok figyelni, az meg inkább legyen Lily. Azt hiszem anya kicsinálna ha nem vigyáznék rá eléggé.
Szemet forgatok a húgom megjegyzésén. – Csupa izom vagyok ne aggódj azon, hogy esetleg elhíztam volna. – persze, hogy nem tudok nem visszareagálni valamit. De inkább elcsendesedek és a megfelelő pillanatot kivárva már megyünk is szépen befele a Reggeli Próféta épületébe. Nem tudom, hogy szegénynek milyen napja lehet, de az biztos, hogy a meglepetéseinkben biztosan örülni fog. Nincs olyan, hogy nem. Az már részletkérdés, hogy otthon is megvárhattuk volna őt, de az olyan sokká van és ezt mindenki tudja. Nem mintha nem volna elég az, hogy apával, Albus-sal és Lily-vel találkozom, de nekem tényleg hiányzott már otthonról anya. Még ha néha nagyon határozottan kezeli a helyzetet, akkor is. Mondanám, hogy velem van, de igazából nem, inkább mindannyiunkkal és nem nézi jó szemmel ha nem hagyok egy kis békességet szegény Albus-nak. De most, komolyan, amikor megérdemli, akkor tényleg megérdemli.
Lily-nek persze már semmit sem tudok mondani, hogy várjon még egy kicsit. Inkább hagyom, hogy előbújjon a köpeny alól. Anya biztos nagyon hiányolta őt. – Anya, nyugalom. – igyekszem határozott lenni és komolyan nézni rá, mintha azt akarnám sugározni felé, hogy mi igenis a kezünkben tartottuk az irányítást s, gond nélkül ideértünk. Azért lehetnek ezzel kapcsolatban kételyek, na mindegy. Ettől függetlenül azonban igyekszem visszaölelni őt, hogy lássa tényleg minden rendben van. – Albus otthon van, nem tudja, hogy hol vagyunk így nem jöhet utánunk, nem fog baja esni. – amint anya elveszi tőlem a köpenyt én Lily-re nézek. – Hoztunk neked valamit Lily-vel. Arra gondoltunk, hogy örülnél neki… szóval… – leveszem a táskámat és megmutatom neki a tartalmát. Mintha valami kincs lenne benne, pedig nem. Csak sütemény és egy termoszban kávé, ami remélem neki jól fog jönni.
