Talpaim visszhangot vernek a folyosón, olyan erővel csapom őket a hideg kőhöz. Alig tíz percet töltöttem a folyosón várakozással, de ennyi idő pont elég volt Jaydennek arra, hogy felhúzzon. Nem is a szavaival, nem a bárgyú képével, sokkal inkább a jelenlétével. Érthetetlen számomra, miért kell ekkora seggfejnek lennie és miért nem hagy nyugton, ha egyszer régen ő maga döntött úgy, hogy eldobja a barátságunkat - ami pisiskorunk óta szoros volt - egyik pillanatról a másikra. Támasz lettem volna neki, de ellenségnek kiáltott ki, azóta pedig örömmel táncol az idegeimen. Nyilván előtte nem mutatom, de másoknak sem kell tudniuk. Maximum azt vehetik észre, hogy valahová nagyon sietek kezemben a Nimbusszal és az utánam loholó Josie-val. Végül is, nem akkora tragédia, mindig jobban megy az edzés, ha az ember kap előtte egy kis érzelmi löketet. Változó, hogy mi hogyan hat a szervezetre, de ettől például Jer barátnője biztos nagyobb dobásokra számíthat. Öröm lesz nézni, ahogy kifárad teljesen. - Nagyon fárasztó napod volt? - kérdezem oldalra pillantva. Első sorban az érdekel, mennyire lehet megterhelő az edzés. Nem szeretném megterhelni, azért próbálok odafigyelni rá és csak fejleszteni, nem tönkretenni. Emlékszem az első néhány edzésemre a Falconsnál, ott azt mondtam, inkább önként és dalolva kardomba dőlök, de ne futtassanak velem még egy kört a pálya körül. Az a torkot szorító érzés, a hányinger még ma is kísért, ettől pedig ha lehet, megkímélném a lányt. - Hogy érzed, a támadást, vagy a védekezést kell gyakorolni? Vagy inkább talajon maradjunk? - érdeklődöm most már valamivel nyugodtabban. Szeretném, ha ő döntené el, mi a fejleszteni való, én pedig a pályáról figyelem a csapatos edzéseiket és a meccseket, amikor éppen van rá időm. Ilyenkor általában agyvérzésközeli állapotban üvöltözök Jerichonak, hogy ne legyen akkora balfék és lásson is, ne csak nézzen.
Vendég
Csüt. Nov. 05, 2020 1:38 pm
Jagger & Josie
Kicsit csodaszerűnek tartom, hogy bekerültem a csapatba a tavalyi második félévben, de rendkívül büszke és boldog vagyok, még akkor is, ha ezt a családom nem osztja velem. Végre kifizetődött a kemény munka, és ezért is próbálok még többet beleadni. Szeretem a kviddicset, sőt. Imádom! Nem jobban, mint Jert, de közel. Mondhatjuk, hogy Jer és a kviddics a két fő kedvenc függőségeim. Az meg, hogy együtt kviddicsezünk a legjobb dolog. - Inkább csak unalmas. Rendesen elvonási tüneteim voltak már a sok ücsörgéstől, kell a mozgás - felelem szinte már hadarva, miközben loholok Jagger után. Nagyon izgatott vagyok, ő kicsit olyan, mint egy példakép. Ugyan az elején enyhén para volt, de mivel Jericho testvére, sőt, ikre, ezért tudtam, hogy rossz ember nem lehet. Arról nem is beszélve, hogy szinte már legendás, hogy ilyen fiatalon már hivatásos játékos... Felnézek rá, a tehetségére, motivál, emiatt mindent szeretnék megtenni annak érdekében, hogy tökéletesítsem magamat és a technikáimat. Rendkívül boldog vagyok, amiért igent mondott, amikor megkértem, hogy gyakoroljon velem. Jer nem vesz komolyan, pontosabban félt, és tudom, hogy nem is tudna rendesen megtámadni. Jagger viszont biztos, hogy mindent belead és komolyan fog venni. - A támadást. A célzással nincs problémám, ahogy dobni is jól tudok, de a kétes helyzetekben nehezen megy a passzolás. Néha nem tudom eldönteni, hogy inkább védekezzek, vagy passzoljak. - Jól célzok, azt mindig dicsérik, de hajlamos vagyok hezitálni, ezt valahogyan ki kellene nevelni belőlem. - Viszont melegítsünk be lent először. Komolyan szétültem magam az órákon... - Fintorra húzom a szám szélét. Nem kenyerem az egy helyben ülés, ahhoz túl energikus vagyok.
