Breaking even when I wake up dazed - Juno & Balzac

its a fucked up world

Csak emlékképek vannak. Két test, ami összeér, kéjes nyögések, mindent betöltő gyönyör. Én csupán jól akarom érezni magam, ez akkora bűn lenne? Kétlem, kétlem. Ahogy azt is, hogy a tegnap este bizony a jó döntéseim közé tartozott, amikor úgy döntöttem, hogy lelécelek piálni. Egyedül. Mert az ember bár egyedül jár inni igaz? „Kislányom mindig megmondtam, hogy vigyázz magadra!” – visszhangoznak a fejemben apám szavai. Kár, hogy ő nem is tudja, milyen ember vagyok. Vagyis hogy még mindig a hercegnőjeként kezel, az bizonyára nem a legjobb dolgok egyike, de oda se neki. Elvégre nem volt ő ott tegnap, hogy a kezemet fogja, miközben ledöntöm a megszámlálhatatlanul sok gintonicot a torkomon.
Mert szórakozni kell. Élni is kell és én nem akarom úgy élni az életem, hogy bármit is megbántam volna. Sosem tudhatod, mikor jön a kaszás érted. Soha nem készülhetsz erre föl eléggé igazán. Hát miért ne élhetnék? Miért ne lehetne olyan dolgokat csinálni, amiért vállalom a felelősséget és csak annyit teszek, hogy másnap megrántom a vállam? Persze, hogy lehet.
Csak képek vannak a tegnap estéből. Az első kör, a második, a harmadik… aztán a sokadik, míg végül egy kedves fiú jött oda hozzám. Hogyan is hívják? Hablaty? Csak erre emlékszem, de biztos nem hívnak valakit Hablatynak. Szörnyen fáj a fejem és arra ébredek fel, hogy a kényelmes párnám valahogy kikúszott alólam és eltűnt. Egyáltalán hol lehetek? Tuti nem valami bokorban, mert ahhoz ez az izé túl puha volt. Az enyhén hűvös levegő kicsit csípi meztelen bőrömet, de valahogy nem tud most ez zavarni. Sokkal jobban zavar az, hogy majd szétszakad a fejem. Végig simítok testemen. Ahogy körmöm szántja végig a bőrömet realizálom, hogy meztelen vagyok. Ezek szerint a tegnapi képek a két ritmikusan mozgó testről valóban igazak voltak. Lassan nyílik szemem, hogy legalább körülnézzek, de egyelőre mozdulatlan maradok, míg a lovagom távol van. Vagyis tegnap én voltam inkább a lovag és ő az arab telivér, aki… na mindegy.
- Ez aztán a tekintélyes méret. – akarva-akaratlanul is megakad a szemem azon, ami tegnap este úgy tűnik, hogy… boldoggá tett? Azt hiszem igen, hiszen másképpen miért hozna nekem amúgy ilyen ágyba szarokat? Nem különösebben zavartatom magam, gazellákat is megirigylő fürgeséggel ülök fel az ágyon, hogy aztán a fejemhez kapva úgy döntsek, ezért a mozdulatért bizony kurva nagy kár volt. De hogy is hívják ezt a srácot? - Mit hoztál nekem kedves? – lassan feltérdelek, megfeledkezve arról, hogy még mindig meztelen vagyok, így teljes értékű látványt biztosítva a tegnapi srácnak. Bár nem mintha tegnap nem látott volna ugyanígy, sőt még ennél részletesebben is. Szóval akkor miért is töröm ezen a fejemet? Elmarkolok egy bögre kávét, meg egy fájdalomcsillapítót, majd lemászva-botorkálva az ágyról elindulok körbe, hogy felfedezzem a szobát.
Szekrény, szekrény, erkély, asztal… Áh! Végre, a cigarettám. Ajkaim közé tűzök egy szálat, felülök az asztalra, egyik lábamat átrakom a másikra, a kávéval beveszem a fájdalomcsillapítót, majd egy hatalmasat slukkolok a cigarettába. Ha jól emlékszem, megengedte, hogy rágyújtsak, de ha nem, hát megvannak a módszereim ahhoz is, hogy ezt bizony elérjem magamnak.
- Nincs esetleg valami piád? – szaladnak magasba a szemöldökeim. Úgy meginnék egy whiskeyt, csak az íze kedvéért. Plusz azért, mert sokkal jobb úgy elkezdeni a napot. Talán van még esélyem egy második menetre is. Vagy harmadikra. Hány is volt tegnap? Merlin sem tudja, de mikor elnyomtam az asztalon az első cigit, rágyújtok a másodikra. Lekászálódom róla és kecses, lassú, már szinte kínzó léptekkel sétálok a fiú elé. Megállok előtte, egyik kezemben a cigaretta, a másikat pedig a fiú mellkasára helyezem, ha még ruha nélkül van. Vigyázz, tehetném máshova is.
- Egy whiskyért ölni tudnék, kedves…Hablaty? – kuncogok fel, majd arcom gyorsan színt vált, a mosolyom átalakul valami buja, kéjes szájtartássá. - Vagy szopni. -

it's a fucked up world

Azt gondoltam, hogy a tegnapi tényleg csak egy átlagos este lesz. Valamilyen szinten az is volt, hiszen arról senki nem beszélt, hogy nem leszek annyira részeg, hogy ne keljek fel egy idegen csávó ágyában. Ami igazából nem is rossz dolog, egyáltalán! Sőt, igazából ha ez volt a cél, akkor teljesítettem, ugye? Mármint igen, a cél ez volt, wow, teljesítve! Legalább volt egy jó éjszakánk. Vagyis remélem, mert igazából tényleg csak képek vannak meg belőle, meg az, hogy bizony jól éreztük… egymást? Lehet így mondani, azt hiszem, igen.
- Aranyos vagy. – kuncogok fel végül kicsit hangosabban, mint kellene. Nem hiszem, hogy annyira rossz dolgot csináltam. Elvégre emlékeim szerint nem bánt vele rosszul, sőt. Bizonyára tudtára is adtam, hogy mennyire jól éreztem magam. Akkor meg miért jön zavarba? Aranyos. El is mosolyodnék igazából még jobban erre a gondolatra, de attól félek, hogy még jobban szétszakadna a fejem, aminek már a felkelési kísérletnél sem örültem igazán annyira. Hát még most. Viszont megerőltetem magam és néhány másodpercnyi – talán percnyi – küzdelem után végül sikerül mosolyt erőszakolnom ábrázatomra. - Igen, azt hiszem tudom miről… – nyelek egy hatalmasat, míg végül már az asztalon csücsülve ugyan, de be is veszem a fájdalomcsillapítót. Mintha az isten küldte volna ezt a srácot ide. Vagyis inkább engem hozzá, mert az esetek többségében csak egy picsánrúgást kapok másnap reggel, hogy „húzz már innen te hülye ribanc!”, pedig én csak jól akarom magam érezni. Minden bizonnyal arra is sor fog kerülni, csak hasson már ez a kibaszott fájdalomcsillapító. - Az nem kifejezés Édesem, mintha csákánnyal vernék a fejemet. – biggyesztem le az ajkaimat és egy jó nagyot slukkolok a cigiből. Mellettem találok egy hamutálat, el is nyomom oda a csikket, majd egy újabbra gyújtok. Azt hiszem ez jót fog tenni most. Vagy ki tudja, talán a magamba áramló nikotintól éppenséggel rosszabbul leszek, de Merlin rá a tanúm, hogy a reggeli két cigaretta sosem tesz rosszat az ember szervezetével. Éppenséggel valamiféle jobb elrugaszkodást ad a naphoz. Már ha Umbridgeék lánya nem olyan másnapos, mint a kobold faszán pörgő stanecli. Márpedig most ez a helyzet történik, de azt hiszem felül tudok rajta kerekedni. És ki tudja még, lehet belefér egy második menet is.
Ahogy meggyújtom a második cigimet, és mielőtt újra odabattyognék hozzá, körbe pillantok a szobában. Wow, szép rajzok Hablaty. Igazán ügyes kezed van, de azt hiszem ez a tegnap este már kiderült, elvégre melletted ébredtem. Nem hiszem, hogy annyira lekötnek most a rajzok, mert az ujjai ügyességének gondolatára egészen más dolog jutott eszembe, amit csinálhatna velük. De mindent csak szépen sorjában, először nézzük meg a rajzokat. Lehetőleg közelről, úgy hogy a hátsó felünk, az első, meg úgy mindenünk imponálóan meredjen a srác felé. Aztán pedig begyűjtöm az én megelégedésem tárgyát is. Gyaníthatóan nem a skót whiskey lesz az, vagy az, hogy megpaskolhatom a vállát, hogy milyen ügyesen rajzolt.
- Helyes, az éjszaka még nem ért véget. – búgom talán kicsit szemtelenebbül, mint akartam elsőre, de hogy lássa mire céloztam, körmeim végig szántanak gyengéden oldalán, mielőtt még úgy dönt, hogy elmenekül ajánlatom elől. Kár, pedig úgy dereng tegnap nem menekültél ennyire… Balzac? - Szép neved van Édes. Jobban cseng, mint a Hablaty. – simítom meg az arcát. Ó, ne gondold, hogy ilyen könnyen szabadulsz meg tőlem. Umbridge vagyok szívem, még ha gyűlölöm is ezt a vezetéknevet. Visszadöntöm alapállásba a fejem és ajkaim szegletében buja mosollyal ejtem ki a szavakat. - Tegnap Istennőnek hívtál. De ma megelégszem a Junoval. Vagy a Pandával. Amelyik szimpatikusabb. – paskolom meg gyengéden az arcát és figyelem, ahogyan hátrébb lép. Nőies kézmozdulatokkal – értsd: úgy kapok utána mint éhes kurva a faszért, amit két hete látott utoljára – nyúlok az üveg felé és egy lendülettel jó nagyot kortyolok belőle. Majd egy hatalmas slukk követi a cigarettából, aztán pedig közelebb állok hozzá. - Megfelel, ééééés… megfelel. – válaszolok mindkét kérdésére, miután leért az alkohol a gyomromba. Egyik kezemet átfonom a nyakán és közelebb húzom magamhoz. - Kérsz egy kortyot? – kúszik magasabbra egyik szemöldököm, belekortyolok a whiskeybe, majd még közelebb húzom magamhoz. Ha azt hitted, hogy ennyiből megúszol Balzac, nagyon tévedsz. Még egy apró csókot is kapsz ajkaid szegletébe, csak hogy érezd: nem megyek el, amíg nem kapom meg, amit akarok.

it's a fucked up world

Ahogy egyre jobban koncentrálok arra, mi történhetett tegnap este, úgy kúszik be több kép elém. Általában nem szoktam ezt csinálni, de most vissza kell fognom magam ahhoz, hogy ne legyen egy igazi ’bassz meg’ vigyor az arcomon. Valamit tudott ez a srác, az tény és való, főleg ha ébredés után az egész csomagot áttekintve is még mindig ilyen hatással van rám. Nem is rossz, ahogy innen látszik. És most még több kell. Juno, te sosem tudod, hol van a megállj. Tetszik!
- És milyen jól teszik! – húzódik kedves mosolyra ajkam. - Mert igazuk van. Éppenséggel kifelejtenek egyetlen apró összetevőt: hogy azzal ott… – mutatok a nemesebbik tagja felé. - Úgy bánsz, hogy a csillagokat is lesikítom neked az égről. – kendőzetlen őszinteség, egy kicsit kéjesebb hang, és máris ott tartok, hogy nem merek a princess part-om felé nyúlni, mert attól félek, hogy be kéne ismerjem magamnak a nyilvánvaló tényt: még rám is hatással lehet egy srác. Mármint olyan hatással. Durva.
A fájdalomcsillapító ahogy leért, én pedig össze-vissza járkálni kezdtem, úgy lett egyre jobb a helyzet. Idebent és odalent is. Már nem érdekel, hol hagyok lenyomatot, már az sem tud izgatni, hogy néhány papír hozzám tapadt és valószínűleg rengeteg munkáját teszem ezzel tönkre. Majd valahogy jóvá teszem. Most csak arra tudok gondolni, hogy ebben az állapotban jobb lehet a reggel, mint amire számítottam. Elvégre is, nem az utcán támolygok ide-oda cefet másnaposan, hanem még mindig itt vagyok – ugyan másnaposan – de tettre készen. Igazán kedves tőled, Hablaty. Azt hiszem, nekem már csak így fogsz megmaradni. A hátad mögött ezzel a névvel, a szemedben pedig Balzac-ként. Aztán pedig jöhet az „Ó, istenem!”, ha elég merész vagy hozzá. Ugye így lesz? - Azt hiszem, meg fogok maradni. Kár, pedig intézhetted volna a temetésemet. Szerezhettél volna élő pandamackókat arra, hogy a koporsómat vigyék. Jut is eszembe, ezt valószínűleg meg fogom tenni. – még a kezemmel egy noteszt is mímelek, aztán pedig ujjamat a fejemhez emelem. Talán még egy puskalövés hangot is imitálok hozzá, ha Balzac felismeri, vagy tudja, hogy micsoda lehet ez. Nem mondom, hogy nem sziporkázok ma reggel. Magamhoz képest nagyon kedves vagyok. Meg vicces is. Talán még olyan gondolat is megfordul a fejemben, hogy ez a fiú bizony nem egyetlen körös mutatvány lesz. Az idő – és a józanul elkövetett második menet majd eldönti. Elvégre mindig megkapom, amit akarok. És ezt most úgy igazán, eléggé akarom.
- Még nem, Szépfiú. – hazudhatnék, hogy magam sem tudom miért teszem, de nem fogom. Az egyik szabadon lévő kezét, talán a balt megfogom és a testemhez húzom. A játék csak úgy lehet fair, ha ketten játsszuk. Ezt márpedig úgy tesszük és ettől fogva ha én így játszom, hát akkor tessék Balzac, tiéd a pálya. - Vigyázz mit mondasz, Bubuka. Még a végén felhasználom ellened. Neked. – villan meg a szemem egy pillanatra, de aztán ismét felkuncogok. Azonban akkor elhallgatok és komollyá vált az arcom, amikor azt mondja, hogy nem emlékszik semmire. Éppen replikáznék, de úgy tűnik, hogy a tettek mezejére lép. Ezt már szeretem. Nos hát akkor én sem tétlenkedem és jobbom egyből a nemesebb tagjára siklik. És még ilyen kora reggel is reagál. Nem szólok semmit, csak letérdelek előtte, hogy ízelítőt adjak neki a tegnap estéből. És addig ott is vagyok, amíg a számban nem érzem… őt? Igyekszem azért koncentrálni, hogy végig jól csináljam, pont annyira, amennyire tegnap este is. Tekintélyes méret az tény, de nem sokáig tétlenkedek vele, hogy tövig bekapjam. Még mielőtt a számba engedi az összes zsákban tárolt dolgát. Remélem azért ananászt ettél előtte. Bár mindegy is, egy elég nagy nyeléssel tudatosítom, hogy velem azért nem tett annyira rossz lóra. Megkeresem mellettem az üveg whiskyt és egy újabb kortyot iszom. Szó nélkül az ágyhoz húzom. Aztán magamhoz. Majd eldőlve magamra. És most én ízlelem meg őt.
- Remélem nincs programod mára. Kénytelen leszel lemondani. – kezét a lábam közé húzom, hogy megbizonyosodjon mondataim valóságtartalmáról. A nyakát néha csókolom, de legtöbbször – egyelőre gyengéden – harapom. Azt hiszem, siker született.