C'est La Vie - Titus & Tyler

A kastélyban síri csend uralkodik, hála annak a banyának, aki úgy döntött, hogy mostantól ő fogja Runcorn helyett megkeseríteni az életünket. Szinte minden tiltólistára került, ami valaha is fontos volt számomra, ezért nem túl lelkesen vágtam bele az egész iskolaévbe, arról nem is beszélve, hogy Poppy sem jár már ide többé, úgyhogy az egész úgy szar, ahogy van. Viszont… mindig akadnak kiskapuk, még a legnagyobb szigorúság közepette is. Ez az este is pontosan annak ígérkezik. Titussal megbeszéltük, hogy cseszni fogunk ma a szabályokra úgy általánosságban, és minden figyelmeztetés ellenére fogjuk magunkat és szépen kiosonunk a Roxfortba, hogy igyunk egyet a sulikezdésre. Ezért van az, hogy most lopakodó üzemmódban közlekedünk a folyosókon, igyekezve elkerülni az összes járőröző tanárt, akik valószínűleg ugyanolyan lelkesedéssel töltik a szabadidejüket ezzel a baromsággal, mint amennyire mi örülünk az új szabályoknak.
- Azért ez elég durva. Már lassan nem is olyan a kastély, mint egy iskola, hanem, mint egy börtön. - Jegyzem meg Titusnak suttogva, miközben az egyik falikárpit mögött várjuk, hogy elsétáljon biztonságos távolságba az egyik professzor.

Ha nehezen is, de sikerül kilopakodnunk úgy a kastély területéről, hogy senki ne vegyen minket észre, habár voltak necces pillanataink. De ezek nem olyan dolgok, amik minket megakadályozhatnának. Direkt nem a Három Seprűbe tértünk be, előzetes megbeszélés szerint, mert ott talán hamarabb kiszúrnák azt, hogy még egyszerű diákok vagyunk, ezért inkább a Szárnyas Vadkanba lépünk be. Úgy tűnik, hogy nincsenek túl sokan ezért hamar kiszúrok egy üres asztalt és egyből le is vetem magam az egyik székre.
- Sikerült ideérnünk. - Vigyorgok rá Titusra.
- Mondjuk, ha annyit akarunk inni, mint amennyit elterveztem, a visszajutás kissé problémás lesz, de majd megoldjuk. - Mondom ezt úgy, mintha az egész semmiség lenne, pedig mindketten tudjuk, hogy nem az.
- Te mit kérsz? - Pillantok a pult felé és igyekszem legyőzni a természetemből adandó undoromat, mikor látom, hogy ez a hely továbbra sem lett a tisztaság mintapéldánya.
- Én szerintem maradok a Lángnyelv Whiskynél. - Gondolkodom hangosan, de nem annyira, hogy magukra vonjam a többi vendég figyelmét. Az nem hiányzik, főleg úgy nem, hogy most elég erőteljesen tilosban járunk.

 

Dirty Money