A kezemet tördelve sétálok végig az Abszol úton, vagy micsodán. Még sosem jártam itt, de a múlt héten kaptam egy fülest, hogy errefelé dolgozol. Azt mondták, tudják, hogy valahol itt, egy újságosban, vagy miben dolgozik egy Travers. Talán csak véletlen egybeesés, de talán a testvéred vagyok a kutyafáját neki. Meg kell hogy találjalak.
Mióta megtudtam a címet azon gondolkodok, hogy hogyan is konferáljam fel a dolgokat. Mármint, mennyire kellemetlen lenne már csak úgy beállítani hozzád egy üveg piával, és közölni, hogy figyi már, asszem’ tesók vagyunk. Nem? Na, ugye! De mégis hogyan adhatná elő az ember fia ezt a dolgot? Hogyan mondhatnám el valakinek, akit sosem láttam, hogy a rég elveszett kisöccse, vagy bátyja vagyok? Hogyan?!
Tekintetemmel a kirakatokat vizslatom, van itt minden, ami szem-szájnak ingere. Nem állok meg, visz a lábam előre. Meg akarlak találni, de baszdmeg eléggé félek. A reakciódtól, attól, hogy kihajítasz-e melegebb éghajlatokra küldve. Mindemellett pedig kurvára kíváncsi vagyok. Az arcodra, arra, hogy hasonlítasz-e rám, a hangodra, a kiállásodra. Merlin szerelmére, kibaszottul félek.
Tekintetem megállapodik a feliraton. “Reggeli Próféta”. A cipőm koszos orrára pillantok, majd az ujjaimra, amik teljesen elfehéredtek a sok törögetéstől és szorongatástól. Ó, Merlinem csak most segíts meg, és esküszöm soha nem nyúlok fekete mágiához. Belököm az ajtót, és belépek a hatalmas terembe. Körbenézek, olyan magasnak érzem magam, és annyira nem ide valónak. Egy pult mögött egy csinos, levendula színű talárba bújt hölgyike álldogál, és szinte felfal a tekintetével. Ha nem lenne ennyire szívügyem megkeresni téged, akkor elvinném egy körre a seprűmön, ha érted mire gondolok. De így csak oda lépkedek hozzá. - Jó napot Uram! Segíthetek valamiben? - kérdezi gyorsan és sietősen. - Jó napot! Igen, én egy bizonyos Travers urat keresek. Felix Travers, azt hiszem - előhúzom a legbűbájosabb modoromat, és egy mosoly szerűséget is villantok. - Neve? - Jasper vagyok. - Van előre megbeszélt időpont? - kérdezi és fontoskodva előhúz egy noteszt a pult alól. A szemöldököm enyhén felszalad. - Nos, a testvére vagyok, Jasper Travers, megbeszéltük pár napja, hogy bejövök hozzá - enyhén oldalra billentem a fejem. Ó, szerencsém, hogy ilyen nagyon jól tudok hazudni. - Nem említette… - Hölgyem, kérem ne tartson fel! - mondom hirtelen, mire enyhén összerezzen, pedig nem állt szándékomban megijeszteni. - Bocsánat uram… öhm… menjen tovább a folyosón, ki lesz írva, hogy hova kell mennie. - Kösz, cicám - kacsintok rá, és már el is haladok mellette amilyen gyorsan csak tudok. Nem akarok lebukni. A végén még visszatoloncolnak Amerikába.
Végig rohanok a folyosón, majd hirtelen megtorpanok. Itt állok az irodád előtt, és hirtelen fogalmam sincs, hogy mit keresek itt. Meg is akarok fordulni, meg nem is. Lehunyom a szemem, nagy levegőt veszek és bekopogok. Ha szólsz, hogy mehetek belépek az ajtón, és szemben találom magam veled. Veled, drága bátyám.
