Callisto & Freya

Senki nem szereti, ha ignorálják, Callisto igazságérzeténél pedig kifejezetten kiborította a bilit az utóbbi hetek eseményeit tekintve. A száját húzva, de meghajol a Minisztérium akarata előtt és végzi szépen a mondvacsinált dolgát a Roxfortban, azonban van olyan félbe maradt ügye, amit nem szívesen bízna másra. Mint kiderült, nem is bízhat másra, mert hanyag módon a szőnyeg alá sepernék az ügyet. A nyár folyamán nem egy többé-kevésbé elátkozott ékszerbe futott bele. Most pedig meg van győződve arról, hogy valakit ártatlanul tartanak őrizetben. És bár őt idő közben kényszerpihenőre küldték, nem áll szándékában sem a szálakat elvarratlanul, sem másokat cserben hagyni.
Nehezíti a dolgát a jelenlegi helyzete, a Roxfort szigorú menetrendjével kéz a kézben. De amiről a Főosztály nem tud, az nem fáj nekik, és ha nem fáj, akkor minden bizonnyal Callistonak sem fog meggyűlni a baja a feletteseivel – ismét.
A helyzet nem kilátástalan, hisz a Szent Mungó talán a legszerencsésebb hely, ahol megkezdheti, illetve folytathatja a nyomozását, mert a kutyának sem szúr szemet, ha a fiatal auror itt koslat el-vissza. Elvégre gyakran megfordult itt az évek során, hol az édesanyját látogatva, hol önkéntes munkát vállalva. Ő maga is tudja, hogy könnyebb dolga lett volna, ha önkéntesként jön, medimágus köpenyt vesz a viselete felé, de azt bizony dokumentálnia is kellene. Újonnan nem csak az ispotály, de az iskola felé is. Egyszerűbb hát, ha szimpla látogatóként fordul meg az intézmény falai között. Otthonosan mozog, nem kéri számon senki, amíg nem viselkedik feltűnően, márpedig nyilván van annyi esze, ne. Illetve, neki éppenséggel lenne, ám a mellette, majd mögötte sétáló nőről ez már nem mondható el.
A kórteremben – többed magukkal – kettesben maradva úgy dönt, hogy megkockáztatja annak a lehetőségét, hogy a nő is tilosban jár, azzal párosítva, hogy ugyanezt nem tudja Callistoról. Eltökéltnek tűnik, de nem túl tapasztaltnak. Ellenben az aurorral, aki a legnagyobb magabiztossággal áll itt, akkor is, ha ez az ő részéről is puszta színjáték.
- Hogy van a páciens? Netán a rokona? – Bájos cinizmussal szól a nőhöz, és valóban érdeklődőnek tűnik. Az ismeretlen arckifejezését elnézve, meglepné, ha valóban tudna válaszolni a kérdésére, valami rögtönzött halandzsa helyett. Miközben pedig a válaszra vár, az alvó Ms. Bright ágyának hátat mutatva fordul teljes vállszélességgel a nem kívánt társasága felé, csak hogy érezze a törődést, meg azt, hogy a somfordálást még gyakorolnia kell. Közben ő is elemeli Bernie kartonját, hogy szemügyre vegye.