Borzasztó, hogy mennyire nem bírok magammal. Azért akár ki is rúghatnak, nem hogy előléptetnek. Nem mondanám, hogy olyan gyakori vendég lennék a zsebpiszok közben, de próbálok beolvadni, és nem felkelteni magamra a figyelmet. Arcomba mélyen belehúztam a kapucnimat, és igyekszem minél kevésbé kíváncsiskodni. Hát ez esik legjobban a nehezemre. Az is lehet nem egyedül kellett volna ide jönnöm, de mégis kit hívhattam volna... ilyenkor hasít belém a magány érzése, és hogy nincs társam. De erős vagyok, és bátor, nem hiába a griffendélbe osztott be a süveg, egyedül is boldogulni fogok. Miközben belemerültem a gondolataimban, hirtelen valaki úgy nekem jön, hogy megpördülök a saját tengelyem körül. Mi a fene. A férfi... konkrétan bocsánatkérés helyet rám vicsorít, én ijedtemben hirtelen hátra tántorodom, le is esik a kapucnim, amit úgy kapok vissza magamra, mintha az életem múlna rajta. Félve nézek körbe, majd folytatom az utamat. Végre meglátom a Burgin & Burke táblát, és mint egy rossz filmbe pont villámlik egyet, dörög majd elkezd szakadni az eső. Ennél baljóslatúbb nem is lehetne a nap. Mély levegőt veszek, majd benyitok. A kis csengő meg is szólal, próbálok ettől se megijedni. Mi a fene van velem. - Estét... - szólalok meg, magam sem tudom miért torzítom el a hangom. Azt se tudom mit keresek. Annyit tudok, hogy sok átkozott tárgy kerül elő a mugli világból, amik egyre veszélyesebbek. Fura tárgyak, vagy hétköznapiak. Egyszerűen oda ment senki nem foglalkozik az üggyel, csak a tárgyat "megtisztítják" majd mehet a "fagyasztóba". Jó és senkit nem érdekel még is honnan és miért kerülnek ezek elő? Nem, senkit. Érdeklődtem egy auror ismerősömnél, ők se indítottak ügyet belőle. Amíg élet veszélyes nem lesz. Hát én kíváncsi vagyok, a családom muglik, és nem várom meg amíg életveszélyes nem lesz. A kapucnimat leveszem, majd elkezdek a tárgyak között járkálni. Alaposan meg akarok nézni mindent, remélem itt nem szokás zavarni a vásárlókat. Mondjuk én az eladó helyébe nem is mernék, a végén keresztbe lenyelnek. Amint Dominic hozott be fényképező volt, elsőnek hasonlót keresek. Majd a jelentéseknek néztem utána a többi tárgy inkább a varázsvilágból származott. Hirtelen valaki megjelenik előttem, mikor végeztem egy sor tárgy megnézésével. Úgy megijedek, hogy a szívemhez kapok a kezemet. - Merlinre... - kifújom a levegőt, ami beszorult. Egy velem körülbelül egy korú nő áll velem szemben. Én pedig próbálom nem feltűnően újra élesztenem magam.
Vendég
Vas. Jún. 13, 2021 1:41 pm
Freya & Priscilla
• 326 szó •
- És meg ne lássalak még egyszer itt, te féreg! - penderítek az ürge grabancán egyet. Nem, nem érdekel, hogy a lendület hevében orral törli fel az utcát és az sem, hogy jónéhányan megdöbbenve néznek utánam, mikor magamra csapom az üzlet ajtaját. Még hogy harminc galleon, a pofám leszakad, mikor alkudozni próbálnak velem. Vannak ugyanis, akik nem Priscilla Burke-öt, hanem csak egy nőt látnak a pult mögött. Ők azok, akik mindig pórul járnak. Ez esetben azonban én is csak tovább bosszankodok, a talárom alja ugyanis sáros lett, ahogy kipenderítettem azt a félnótást a küszöbön. Márpedig egy dolgot utálok jobban Archie nagyképűségénél és a pöffeszkedő ügyfeleknél, azt, ha valaki bemocskolja a drága holmijaimat. Vagy csak hozzá ér. Zsörtölődve hát, de kénytelen vagyok alkalmazni néhány kíméletes bűbájt, ami maradéktalanul elbánik a szennyeződéssel és nem kell utána attól tartanom, hogy a kényes szövetben kár keletkezik. Különben az a harminc galleon a cérnára sem lenne elég, amivel összeöltik a talárom szegélyét. - Jó estét! Segíthetek valamiben? - lépek aztán oda hozzá, mikor megunom, hogy a nőszemély úgy közlekedik a portékáink között, mintha csak a piacon volna. Egyébként sincs jó hangulatom és kedvem sem ahhoz, hogy újabb sültbolondokat fogadjak az üzletben. - Elnézést, nem akartam megijeszteni.. - mosolyodom el, hangom nyájas, szinte már behízelgő. Ugyan mit tudhat ő arról, hogy én mit akarok és mit nem?! Mégis jobb szeretek idejében közbelépni, mielőtt még kiderül, hogy egy rosszakarónk küldte a nyakunkra, hogy körbe szaglásszon. Bár, ha így van, akkor rossz embert választott. - Esetleg valami konkrét dolgot keres? - mérem végig alaposan. Nem újdonság az, ha valaki eltakarja az arcát, mikor belép az üzletbe, néha a közben járkálók jobb szeretik nem túl nagy dobra verni, hogy milyen szándékaik vannak. Ugyanakkor az nem tetszik, hogy már az első kérdésemmel a szívbajt hoztam rá. Gyanakvó pillantást vetek rá és megbizonyosodom arról, hogy semmi illegálisat nem láthat idekint az üzlethelységben. Hogy a raktárban mit találna, az egészen más kérdés, oda viszont rajtam és a bátyámon kívül senki másnak nincs bejárása.
Vendég
Kedd Jún. 22, 2021 6:28 pm
Hamar meg is találom az eladó hölgyet, miután próbálom magam újra éleszteni egy enyhe szívinfarktus. - Én kérek elnézést, kicsit elbambultam a portékán. - mosolyodom el kedvesen. Nemtudom hogy örüljek e, hogy hölgy e az eladó. Vajon egy férfi kedvesebb, és közlékenyebb lenne, mondjuk enyhe flörtnek is köszönhetően ( mintha tudnék). Vagy egy női eladó kedvesebb e egy másik nőhöz. Kissé rosszkor jönnek hülye gondolataim. Elsőre szimpatikus, bár nem tudom, ha elkezdem e faggatni mennyire fogja e értékelni. Kis kutató munkámnak köszönhetően szeretnék tőle érdeklődni, remélem nem teszem majd rosszul. - Konkrétan dolgot nem keresek. - mondom elmélázva, és próbálom összeszedni magam. Pedig ide fele úton többször is elismételtem magamban, hogy is kéne rákérdeznem a dolgokra. - Arra lennék kíváncsi, hogy van e visszatérő vevője, aki teljesen hétköznapi tárgyakat vásárol, elég sűrűn. Vagy az is lehet egyszerre vette meg őket. - az utolsó mondatot tudom hangosan mondtam ki, pedig magamba akartam volna. Kicsit izgulok, soha nem csináltam ilyet, és nem tudom mire számítsak, milyen emberekre. Így természetesen feszült vagyok, és zavarban. Bár ezt minden erőmmel igyekszem palástolni. Remélhetőleg az eladó hölgy közlékeny lesz. Bár attól tartok, ezt nem gondoltam át, lehet nem adhat ki információt a vevőiről. Hiába tűnik a hely "egyszerű" régiség boltnak. - Csak keresek valakit, nem vagyok Auror, sem hasonló. - próbálom menteni a helyzetemet, majd kiderül mennyire szerencsésen.
Freya && Priscilla
Vendég
Szomb. Júl. 10, 2021 5:55 pm
Freya & Priscilla
• 323 szó •
Az üzletpolitika... Nos, fontos szempont, amit szem előtt kell tartanom ahhoz, hogy a boltot ne Archie hülyeségeire és balszerencsés döntéseire kelljen alapoznom, így kénytelen kelletlen muszáj magamra vállalnom a keménykezű Burke szerepet, még mielőtt azt hinnék a Zsebkoszban, hogy a családunk már nem méltó a kiérdemelt hírhedtségre. Félő, hogy túl sok embert kellene megátkoznom, ha valaha ilyen pletykák kelnének szárnyra a környezetünkben és jelen pillanatban szeretném azt hinni, hogy rendben vagyunk a Minisztériummal. - Valóban szép darab, egy mezopotámiai ásatásról került elő, sok időbe telt mire kiállítható darabot varázsoltunk belőle.. - bólintok, de nem kezdek bele hosszadalmas mesékbe csak úgy. Hiába mondja, nem látom rajta, hogy különösebb érdeklődést mutatna a dísztárgyak iránt és túl simulékony. Nem vagyok én ehhez hozzászokva. Itt általában komoly üzletek köttetnek, vad licitálások zajlanak, az emberek nem jönnek be csak úgy bámészkodni. Ha mégis ilyen álca mögé rejtőznének, a bátyám hasznosnak bizonyul és úgy rájuk ijeszt, hogy azt is kétszer megfontolják, betegyék-e a lábukat a negyedbe a következő évtizedig. - Számtalan visszatérő vásárlónk akad, de gondolom nem bánja, ha az ügyfeleinkkel kötött megállapodásaimról nem beszélnék. Tudja, nem szívesen osztom meg az üzleti titkainkat. Főleg nem nyomós indok nélkül.. - folytatom mosolyogva, de egyre gyanúsabb nekem ez a nő. Betér hozzám, majd alamuszi módon nem kíváncsi másra, csak az ügyfeleinkre. Nos, remélem veszi a lapot, mert tőlem aztán senkiről nem fog hallani. - Ritka műkincsekkel és varázstárgyakkal foglalkozunk, személyek felkutatásával nem, nagyon sajnálom.. - teszem hozzá, nyugtázva, hogy rémesen naiv lehet, ha azt hiszi bedőlök neki. Hebeg-habog, majd szabadkozni kezd, hogy nem auror? Én meg most jöttem Fokvárosból, kérlek.. Ez a nő vagy auror, aki rémesen csinálja a munkáját, vagy csak szerencsétlen és azt sem tudja hol van éppenséggel. Minden esetre, egyikhez sincs túl sok kedvem a sok bolond után. De ha a megérzésem nem csal és a minisztérium aurort küldött, hogy szaglásszon körül a házunk táján, akkor Archie megint jó nagy szart kavart. És kezd elegem lenni abból, hogy én takarítok utána.
Vendég
Csüt. Júl. 15, 2021 9:51 pm
Borzasztó vagyok, ezt az egészet nem gondoltam át. Azt se tudom mit kerek itt, mit csinálok. Azt se tudom hogy vettem magam rá erre. Próbálok nem pánikolni. Nem tudom miért nem kértem meg valakit hogy kísérjen el. Arnfrod-ot mondjuk. Úgy is csak levelezünk, most erre eljöhetett volna velem. Vagy bárki más is. Valamiért Zeke jut eszembe, de ... miért? Nem vagyunk jóban mi ketten... Mély levegőt veszek, és próbálok minél természetesebben viselkedni, ami elég nehezemre esik, ami azt illeti. Ideges vagyok, és átkozom magam, hogy ilyen helyzetbe hoztam magam. Az eladó hölgy kedvesnek tűnik, ahhoz képest, és nem hülye hogy ne lássa a baromságokat amiket össze-vissza beszélek. Nagyon gáz lenne csak úgy kirohanni a boltból? Ajkamba harapok, és össze szedem magam, és a gondolataimat. - Igen, őszintén tisztában vagyok ezzel. Úgy érzem itt az őszinteség segítene rajtam. Először is elnézést kérek. Ugyan valóban nem vagyok Auror, de a Minisztériumban dolgozok, ahol az elátkozott tárgyakat vesszük nyilvántartásban. Az a helyzet, inkább magán akciónak nevezném a dolgot, semmi hivatalos. Feltűnt pár dolog, és annak szeretnék utána járni- mással is bevált az őszinteség, lehet most is szerencsém lesz. Bár nyilván teljesen más kaliberű boszorkányról beszélünk, nem tudhatom ő mit értékel, és mivel tudom elérni , hogy kapjak némi szimpátiát. Az biztos, hogy próbálok kicsit határozottabb lenni, és kevésbé szerencsétlen. - Több olyan tárgyat jelentetettek be, ami elvolt átkozva, és muglik kezébe is került. Nincs összefüggés a tárgyak között, volt ami mugli világból származik, volt, ami mi világunkból, és eléggé antiknak tűnt. Úgy látom, itt mugli tárgyak nyilvánvalóan nem jönnek szóba, viszont antik tárgyak voltak többségbe, ami vizsgálatok alapján ritkaság is lehet. - nem tudom mennyit áruljak el neki. Azt a vizsgálatot konkrétan én csináltam, nem hivatalosan, mert nem az én hatásköröm. - Tisztában vagyok vele, hogy neveket nem adhat ki, csak annyit szeretnék tudni, hogy esetleg mind a két tárgyat, ami gyanúm szerint ritkaság esetleg egy boszorkány vagy varázsló vitt e el, esetleg innen származnak e. - készítettem mind a kettőről egy rajzot, ami nem mestermű, tehát nincs profin árnyékolva stb, de felismerhető, és reális. Az egyiken egy fura régi játék látszódik, olyan "varázsló búgócsiga" szerűség. Régen, nagyon régen volt a gyerekek kedvence, megpörgették és felrepült, és végig ott lebegett körbe körbe forogva az ember körül, míg valaki nem fogta meg. Ilyet már szinte egyáltalán nem találni, főleg ami érdekesség rajta, hogy a szokásos cuki motívumok helyett, pl felhők, egyszarvúak díszitettek gyakorisággal... ezen koponyák, és thesztrál van. Ezért is gondoltam, hogy ide térek be. Mert ugyan itt pörgéssel együtt mérget is bocsájtott ki. A másik pedig egy gyönyörű, de szintén antiknak tűnő nyaklánc. Kinyithatós medállal, belőle pedig onnan eredt a méreg. - Egyszerűen nem szeretném ha több: akár muglinak, vagy boszorkány/varázslónak baja esne. Illetve kíváncsiság is. - vonom meg a vállam, miközben átadom neki a rajzomat. Nem leszek erőszakos, nem is tudnék az lenni. Ha elküld, és nem hajlandó segíteni elfogadom... de akkor tényleg megint megakadok a kis nyomozásomban. Tényleg nem sokat szeretnék, de legalább egy apróbb nyomot.
Freya && Priscilla
Vendég
Szer. Júl. 28, 2021 9:42 pm
Freya & Priscilla
• 466 szó •
Nem szeretem, ha valaki rabolja az időmet, főleg nem akkor, ha példának okáért ilyen bénán adja elő magát. Ennek ellenére nem buktatom le a nőt, ha már nem világos neki, hogy bár fiatal vagyok, koromat megszégyenítő gyorsasággal szagolom ki, ha valaki hazudni próbál nekem. Nem, cseppet sem örülök ennek, sőt. Általában olyan gyorsan vágom ki az embereket az utcára, hogy felocsúdni sincs idejük a földet érés előtt. Ide komoly embereket várok, komoly vásárlási szándékkal. Én sem szórakozok más idejével, így hát nem csoda, hogy ezt viszont is elvárom mindenkitől. - Nem tudom mégis miben segíthetnék éppen én a minisztériumnak. Nem arra vannak a nagyra becsült szakértőik? - vonom fel kérdőn a szemöldököm, hangom pedig már-már kellemetlenül nyájassá válik. Csak akkor beszélek így, ha érezhetően a tűréshatáraimat súrolja a téma, ez pedig meglehetősen kelletlenül érint. Szinte már nevetséges a gondolat, hogy a minisztérium embere, aki minden kétséget kizáróan tisztában van azzal, hogy a rendeletek mennyire megnehezítik a kereskedelmet és az sem sokat segít, hogy újra és újra képesek razziát tartani a boltunkban, mikor megneszelik, hogy egy különlegesen veszélyes tárgy lehet a birtokunkban, most azt várja, hogy legyek a segítségére valami szánalmas magánakció megvalósításában. Hát nem édes? Hát minek nézek én ki, szeretetszolgálatnak? - Őszintén sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültek, de remélem nem arra akar célozni, hogy a boltunkban átkozott tárgyakat értékesítenénk. Antik tárgyakat és ritkaságokat forgalmazunk a világ minden tájáról, de kikérem a családunk nevében, hogy ilyen vádakkal illessen minket. - szögezem le. Egy cseppet sem vagyok kedves és segítőkész, de nem is tudom mire számított. Besétál a boltba, meggyanúsít, hogy átkozott tárgyakat adtam el a vásárlóinknak és még segítséget is kér, hogy felgöngyölítse az ügyet?! Arcátlan nőszemély, akinek semmi keresnivalója nincs a portékáink között. Csak azért nem rúgtam még ki, mert igazán rossz fényben tüntetne fel minket, mikor már hónapok óta nem sikerül komolyabban összerúgni a port a minisztériummal. Nem fogom hagyni, hogy ez a látszólagos béka miatta bomoljon fel. - De persze vetek egy pillantást a rajzokra. Nyilvánvalóan én sem szeretném, ha ártatlanoknak esne bántódása.. - veszem el tőle a pergament, hogy úgy tehessek, mintha meg is vizsgálnám a tartalmát. Nem mintha különösebben érdekelne vagy foglalkoztatna a rajztehetsége. Alaposan szemügyre veszem a motívumokat, minden részletet - már amennyit egy kopírozott rajz vissza tud adni - megfigyelek, és csak utána fordítom vissza felé a tekintetem. - Sajnálom, egyáltalán nem ismerősek. - csúsztatom vissza neki a papírt, hogy eltehesse, majd az információval gazdagabban távozóra is fogja. Már ha veszi a lapot. Ha nem, és tovább kell bájolognom, attól tartok az utána következő vásárló fog pórul járni. Ugyanis ahhoz még mindig tartom magam, hogy amíg nem találnak ellenünk terhelő bizonyítékot, belőlem nem szednek ki semmit. Ahhoz viszont minimum házkutatás és kihallgatás kellene. De mindketten tudjuk, hogy épp elég emberem van mára a minisztérium szoros kötelékében ahhoz, hogy ezekről jó előre informáljanak minket.
Vendég
Szomb. Júl. 31, 2021 2:43 pm
Én próbáltam kedvesen, szerényen, és bátortalanul megközelíteni a dolgokat, dacára annak, hogy tisztában voltam vele, hogy nem lesz könnyű dolgom, nem értem miért kell így viselkedni. Ráadásul ennyire, nevetségesen félre érteni azt amit mondok. Kikerekedett szemekkel hallgatom, majd kénytelen vagyok elnevetnem magam kínomba. - Na jó, úgy érzem borzasztóan félre értett engem. - a nővel körülbelül saccra egy idősek lehetünk, így nem találom értelmét a magázódásnak, de a tiszteletet megpróbálok megadni neki. Még akkor is ha ő így beszél velem. Nem ismer, fogalmam sincs ki vagy mi vagyok, és utálom mikor az emberek felsőbbrendűnek érzik magukat. Most cseppet úgy érzem, hogy a kedves eladó nő nagyon is úgy kezel engem. Így próbálom össze szedni magam, és én is felvenni a harcias énemet. - Egy szóval nem mondtam, hogy ön, önök szánt szándékkal árusítanak átkozott tárgyakat, végképp még csak felsem hoztam azt, hogy önöknek bármi köze lenne hozzá. Egyszerűen a tárgyakat valahonnan beszerezték, és remélni mertem némi segítséget, hogy megtaláljuk ezt az embert. Különben is, ha valaki nyomozást indít, és kiderül, hogy a tárgyak innen származnak, hivatalos eljárást fognak indítani, és rá fognak szállni a helyre. Én mint mondta, nem hivatalosan vagyok itt, és minél több segítséget nyújt, annál hamarabb elintézhetném, hogy elkapják, így nem lesz több baleset nem lesz hivatalos nyomozás. Ez ÖNNEK is kedvező lenne. - ennél jobban nem tudok érvelni, és ha intelligens nővel állok szembe, márpedig úgy vélem, ha már egy ilyen üzletet vezet bizonyára az lehet, befogja látni a kérdéseimmel, nem az a célom, hogy őket készítsem ki. Minden rajztudásomat bevetettem a tárgyak valódi kinézete visszaadása érdekében. Bár attól még nem valami tökéletesek. Átadom a hölgynek, hátha felismer valamit, hogy tényleg innen származnak e. Ha nem, semmi gond, van még bolt az abszolúton, lehet ott még kedvesebbek is lesznek. - Nagyon szépen köszönöm. - mondom miközben átadom a műveimet, és figyelem a reakcióit miközben megvizsgálja. Úgy látom alaposan megnézni, mégis azt mondja nem ismerősek számára. Elhúzom a számat csalódottan. Hát reméltem legalább az egyik ismerős lesz. - Oh értem, biztos benne ? - tudom ilyenkor ez hülye kérdés, ráadásul a hölgy eléggé magabiztos képet mutat, szóval biztos nem fogja azt mondani, hogy lehet téved, vagy hogy megnézi a leltárba. Vagy a könyvet, ahol elvileg fel kell jegyezniük az eladott tárgyakat. Legalábbis én így tudom.
