Franklin Longbottom

Drága fiam!

Te, aki nagyapád után kaptad a neved, te, akit minden rossz elkerült és annyi dolgod volt, hogy éld és élvezd az életed, te, aki egy ízig-vérig Longbottom, mégsem találod a helyed. Néha azt kívánod, bár ne én lennék az apád, néha pedig a mellkasod megtelik büszkeséggel, ahogy beszélsz rólam.
Tudom, hogy nem egyszerű egy ismert ember, ráadásul aki egy tanár abban az iskolában, ahol tanulsz a te apád. De tudd, bármit is teszel, én büszke vagyok rád. Nem állhatok ott melletted és foghatom a kezed, esetleg csak az utat mutathatom, hogyan formáld igazán magadra a Longbottom nevet.
Büszke vagyok rád, mert állod a sarat, büszke mert tudom, mennyire eszes vagy, talpraesett és amit biztosan nem tőlem örököltél, a kviddicspályán zseniálisan fested az eget. Úgy irányítod azt a seprűt, mintha egy könnyed ecsetvonást szeretnél kivitelezni. Nem vagy a legszerényebb, mostanában néha büntetőre is küldenek, mert lázadsz, de ez normális.
Mostanság gyülekeznek a felhők, amióta anyáddal elváltunk. A húgod velem szeretett volna maradni, te pedig haragszol rám, amiért kimondtam, hogy vége. Szeretném tisztázni a nézeteltérésünket, amilyen hamar csak lehet.

Ölellek,
apád

u.i.: a házidolgozatod el ne felejtsd megírni!

//Ha megtetszett, csak regisztrálj és dobj meg egy PM-el. A Pb-k csak javaslatok, ha találsz mást, aki közelebb áll a szívedhez, hozd nyugodtan vele. //