Yatso x Bailey Beköltözés Néha nem jó látónak lenni, van, hogy a kelleténél jobban elszólom magam és én vagyok a rossz, mert nem tudok csendben maradni. Na mindegy. Ettől függetlenül igyekeztem jó prefektus lenni, mert milyen az már, hogyha nem csendben segítek ott ahol lehet. Most épp az új tagnak mutatom meg a terepet. Remélem nem veszi nagyon magára, hogy ennyire közvetlen vagyok és barátságos. Azt hiszem egy prefektusnak néha nem árt ha barátságos, közvetlen és nyitott; ugyanakkor persze szigorú is. Valakinek ugyanis meg kell mondani a kicsiknek, hogy maradjanak veszteg és ne keverjenek feleslegesen bajt, mert abból semmi jó nem lesz és így is úgy is kiderül ha akarják ha nem. Ismerem már a magamfajtákat, én is voltam kíváncsi gyerek, nem kell, hogy ők is az én rossz példámat kövessék. Nyugodtan és kimérten tartok – én legalábbis – a Hollóhát torony felé, Yatso-val. Merlin a tanúm, hogy igyekszem helyesen kiejteni a nevét de valamiért mindig Játszó lesz belőle, még ha az valójában Kátszó. Na mindegy. – Nem kell aggódnod, minden rendben lesz itt, ha betartod a szabályokat. Különben jó hely ez a Roxfort, csak a tanfelügyelők lennének egy kicsivel normálisabbak. Na mindegy. Amúgy ez ne zavarjon téged, érezd jól magad. – kedvesen rá mosolygok és igazából el is hallgatok, mert nem tudom mennyire díjazza hogyha a közelében ennyit beszél valaki. Természetesen csak tényleg azt teszem amit kell, mert nem akarom, hogy nagyon elveszettnek érezze magát. Mert sajnos nem tudom, hogy milyen egy másik iskolában elveszettnek lenni, na mindegy. Nem is ez a lényeg. Inkább az, hogy bátorítsam őt. Azt hiszem ez menni fog. – Szerencsédre vagy sem, de képzeld velem leszel egy hálószobába. A többiek is biztos örülni fognak neked, amíg nem mész az agyukra. Bár azt szerintem mind tenni fogjuk egymással. Főleg ha jönnek a vizsgák vagy a kviddics versenyek. Olyankor nagyon elviselhetetlenek vagyunk, mert mind szurkolunk a házunknak és… Na mindegy. Nem akarlak untatni csak gondoltam felkészítelek egy kicsit. – kacagok, tényleg nem akarom szegényt lefárasztani. De hát érdemes lesz felkészülnie a mi hülyeségeinkre is, nem tudom, hogy a Durmstrangban milyen volt neki, de velünk tuti nem fog unatkozni. Miután beérkeztünk a Hollóhátas klubhelyiségbe egyből fel is vezetem őt a fiúk hálókerületébe, pontosabban a mi szobánkba, ami most már az övé is lesz. Benyitok a szobába. – Ez lesz a te ágyad. Természetesen hogyha nem zavar ha az ablaknál kell lenned. – motyogom. Az van, hogy a többiek helye már nagyjából megvan és nem tudom, hogy mennyire lennének benne egy cserében. Na mindegy. Remélem jó lesz neki az ablaknál és nem fog kényeskedni az esetleges beszűrődő napsugarak miatt, van sötétítő, meg lehet azt is oldani.
Őszintén szólva, sok szempontból meglepett a Roxfort. Még nem volt szerencsém itt járni, mindössze képeket láttam róla, de élőben teljesen más. Igaza volt az azoknak, akik azt mondták, egyszer mindenképpen érdemes megnézni a kastélyt, még ha nem is tanulmányi céllal, de látni kell. Az ominózus érzés, amit keltett bennem első látásra, kissé hasonlít a Durmstrangéhoz, ámbár teljesen ellenkező irányból. Amíg a Roxfort épülete impozáns, addig a Durmstrangé letisztult. A Roxfort egyértelműen sokat ad a küllemre, amíg a Durmstrang a brutalitást képviseli. Bár lehetséges, hogy ez mindössze az én szememben van így, az elmúlt évek az iskolámban mégis csak erős benyomást tettek. Valahol még furcsa is, hogy a prefektus egy hatalmas mosollyal az arcán, teljesen lelkesedését beleadva magyaráz és még jó tanácsokkal is ellát. - Igyekszem majd, bár meglepett, hogy tanfelügyelő váltás volt, elég hirtelen döntésnek tűnik. Mindenesetre, a Durmstrangból jövök, hidd el, hogy már hozzászoktam a szigorhoz.- Nem mondom, hogy a Durmstrang a legszigorúbb intézmény mindezek közül, de tisztában vagyok vele, hogy Karkarov bukása óta rengeteget szigorítottak annak érdekében, hogy a rend és fegyelem fent maradjon, és valamivel javítani lehessen az iskola hírnevén. - Nem untatsz, ne aggódj. Hálás vagyok, hogy ilyen részletesen belemész, sokkal könnyebb lesz nekem is igazodnom a többiekhez, ha már van némi kiindulási pontom. A kviddics pedig nálunk is népszerű, Mr Krum, ugyebár...- Szélesen elvigyorodok. Ugyan engem sohasem mozgatott meg a kviddics úgy igazán, pontosan tudom, hogy mekkora jelentőséggel bír a varázstársadalmon belül. Amúgy is sokszor kellett kviddics meccsekre járnom, így nem lesz furcsa, hogy rajongókkal kerülök egy szobába. Arról nem is beszélve, hogy helyünk bőven lesz. Ahogy felérünk, kicsit elcsodálkozom, a Durmstrangban másképp van az elosztás és sokkal... Egyszerűbb a díszítés is. Bár ez talán nem olyan meglepő, hiszen mindig is egyértelmű különbségek voltak a két iskola között. - Nem, dehogy. Tökéletes, szeretek az ablak mellett lenni.- Leteszem a bőröndömet az ágy mellé, gondolom még szeretne körbevezetni, legalább is nem sok mindent láttunk eddig az iskolából, esetleg még mondanivalója, ha van a szabályokról, azt előbb meghallgatnám. Kicsomagolni bőven ráérek később is.
Vendég
Pént. Okt. 09, 2020 3:41 pm
Yatso x Bailey Beköltözés Nem akartam szegény Yatso-t megijeszteni, de úgy gondoltam, hogy jobban teszem, ha ezt meg azt megemlítek neki. Azonban amikor megemlíti, hogy a Drumstrangból jön és már hozzászokott a szigorhoz akkor egy kicsit megnyugszom. Nem lesznek itt nagy bajok, ha hozzá van szokva. Szóval egy kicsit megnyugodva nyugtázom, hogy ez a Yatso gyerek rendes, még akkor is ha éppen a Drumstranból jött. Szóval nem kell félteni a jelenlegi állás szerint őt. Kifújom a felesleges levegőt, majd ha megérkeztünk a szobába akkor hozzá hasonlóan én is elmosolyodom. – Oh ennek örülök tudod. Van aki nem szereti ha egyszerre sok információ éri őt, de a jelek szerint vannak kivételek is. Kár, hogy nem hamarabb jöttél ide. Bár ha érdekelt vagy a kviddicsben és szeretnél játszani szólhatok egy-két jó szót az érdekedben. A Hollóhát kviddicscsapata biztosan nagyon örülne neked. De ha nem akarsz versenyezni, én azt is megértem. – motyogom még ezt is el neki. Igyekszem érthetően beszélni, mármint lassan, hogy ő is megértse. Végső soron külföldi, nem kell perfektül megértenie, csak tudja mit hablatyolok éppen neki. – Ez jó hír. Te leszel az első aki friss levegőhöz jut ha kinyitjuk az ablakot. – lelkes vagyok, viszont tudom azt is, hogy nem csak ennyiből fog állni ez a beszélgetés, ezért megvárom amíg elfoglalja az ő helyét, leteszi az ágyra a bőröndjét, hogy utána körbevezethessem őt, mindenhol, ahol esetleg órája lesz, vagy csak úgy, mert fontos. – A könyvekből biztos sokat hallottál a Roxfort történelméről, ezt inkább kiugranám, szóval ha van kedved, akkor mehetünk tovább is innen. – persze még ki kell találnom, hogy hova tovább és merre, de semmi baj. – Előbb a tantermeket mutatom meg, hogy hol találod őket, rendben? Utána a kinti területet. Szóval készülj fel, mire visszajövünk ide, biztos este lesz, vagy legalábbis valami olyasmi. Nekem ma nincs rajtad kívül semmi teendőm szóval, nem kell aggódnod. Nem lennél teher vagy ilyesmi. – ezt is jobbnak láttam, hogy tisztázom vele, mert sosem lehet tudni, hogy milyen kifogással és bocsánatkéréssel jönne. – Mehetünk? – kíváncsiskodom, ha igennel válaszol akkor előre engedtem őt és követtem. Az első megállót a közelben lévő bűbájtanteremnél terveztem.
Bailey egész szimpatikus srác. Bár nem vagyok hozzászokva az ennyire dumálós emberekhez, hála az égnek elég érthetően beszél, és amúgy hasznos információkat is elejt. Jelenleg például, ahogy akarva-akaratlanul is, de belecsöppentem ebben a tanfelügyelőváltásba, jól jön, hogy valaki tisztázza, miben is lett más. - Nem, nem, annyira azért nem... Inkább csak nézni szoktam. Általában leköt a tanulás, és az önálló kutatások, amiket folytatok. Viszont, ha mentek meccsre, kérlek ne felejts el szólni. Szeretném látni, milyen is egy iskolán belüli mérkőzés itt.- Annyira nagy rajongója nem is vagyok a sportnak. A mozgást szeretem, de a kviddics... Nekem már túlságosan is divatsport. Nézni jó, de résztvenni már nem lenne kedvem. Amúgy se túl valószínű, hogy fel lehetne lelni a könyvtáron kívül. Tény és való, hogy leginkább a húgom miatt jöttem, de ha már itt vagyok, szeretnék valami hasznosat is alkotni. Példának okáért kihasználni az itteni könyvállományt, fellelni azt, ami nem volt elérhető a Durmstrangban. - Igen. Szeretem is, a Durmstrangban is az ablak mellet voltam. Én voltam a felelős a szellőztetésért. Itt is így megy? Vagy nyitja, aki akarja? - Jó lenne tudni, hiszen nem lenne szerencsés, ha megátkoznám felálomban azt, aki csak ablakot jött volna nyitni... Itt, ha minden igaz, sokkal szigorúbban is veszik. Nálunk, még ha a jelenlegi igazgatónk elég reformpolitikai nézeteket is vall, attól még nem tudta teljesen átformálni az iskola struktúráját. Jelenleg is mélyen elemezzük és tanuljuk az átkok mivoltát, ahogy a használatukat is gyakoroljuk. - Volt szerencsém olvasni róla, maximum a festmények történetei érdekelnének, meg a szellemek élete. Rendkívül érdekes volt. - Szívesen hallanék róla többet, a lovagrenddel kapcsolatos kutatásaimhoz is hasznát venném, ha többet megtudhatnék a szellemekről. Bár ők leginkább a varázslényekkel, és a kevert vérvonalakkal foglalkoznak, szerintem az örök élet, vagy éppen a halhatatlanság sokkal inkább a szellemekhez kapcsolható. Ez persze csak az én gondolatmenetem. Édesapám valószínűleg nem is értékelné. - Rendben van, köszönöm. A tantermek biztosan problémát jelentenének, ha most nem segítenél... - Nem mondom, hogy rossz az irányérzékem, de hallottam, milyen szeszélyesek is a lépcsők itt. Jó tudni, hogy honnét, hova, milyen úton érdemes elindulni. Nem igazán szeretném a saját bőrömön kitapasztalni. A kérdésére bólintok és elindulok. Kész vagyok rábízni magamat, úgy érzem, a srác elég megbízható típus. - Hol kezdünk?
Vendég
Pént. Dec. 11, 2020 12:52 pm
Yatso x Bailey Beköltözés Mindig is kíváncsi voltam arra, hogy milyen lehet egy másik iskolába megérkezni és új embereket megismerni, akik első sorban nem is az én anyanyelvemet beszélik, mégis értik amit mondok és ez nagyon vagány lehet. Legalábbis én ezt képzelem el. Hogy milyen igazából azt csak Yatso tudja megmondani, őt most mégsem szeretném kifaggatni. Inkább segíteni szeretnék neki, hogy minden a legnagyobb rendben legyen és ne érezze magát kirekesztve. Nem tudom, hogy náluk milyen, de az biztos, itt csakis barátságos emberek fogják őt körül venni, kivéve a maradék csínytevőt, akiket ha szerencséje van akkor sikerül elkerülnie. Én nagyon remélem. – Mindenképpen szólni fogunk, ha nem én, akkor a többiek biztos elújságolják, hogy mérkőzés lesz és ott a helyed nézőként. – az a baj, hogy az okos ám mégis kviddicsmániás társainkból kinézem ezt, na mindegy. Ezt úgyis meg fogja tapasztalni így vagy úgy, ebben nem kételkedem egy pillanatig sem. Hagyom, hogy elrendezkedjen az ablak melletti ágynál. – Nyitja aki akarja, de ha fánál nyugodtan rászólhatsz a többiekre, hogy ne nyitogassák, mert nem ők vannak az ablak melletti ágyon. – bár nem hiszem, hogy meg kell őt tanítani erre, mégis úgy gondolom, elmondom ezt is, biztos ami biztos alapon. – Oh ez igazán érdekes. Ha gondolod akár személyesen is megkérdezheted őket. Van amelyik igazán nyitott azzal kapcsolatban, hogy tényeket közöljön. Van akivel elég nehéz, de ne csüggedj! – igyekszem biztató lenni, nem szeretném ha esetleg ilyesmi miatt lehangolódik és úgy érzi, bár ne is jött volna ide. Ezt a kellemetlen érzést kell mindenképpen jó messzire száműznie, már ha esetleg érezne ilyesmit. De hiszem, hogy minden rendben lesz és nem érik őt túlzottan nagy meglepetések itt. – Azt hiszem a lépcsők is. Ha nem vagy elég gyors vagy nem tudod melyik folyosó hová vezet akkor biztosan lemaradsz az óra feléről. De ne aggódj! Valószínűleg nem egyedül fogsz az óráidra menni, hanem a többiekkel. Persze nem árt ha tudod, hogy mi hol is van. – nehéz lesz megszokni, de ha el is téved, nincs az az isten, hogy ne találkozzon össze valakivel, akitől segítséget kérhet. Legalábbis én hiszek abban, hogy lesz egy-két jó szívű iskolatársam és nem a másik megtréfálását fogják előbbre venni. – Kezdjük a bűbájtanteremmel, az közel van és nem is fogsz eltévedni. – azzal elindulok, hogy meg is ejthessük az első terem megvizsgálását. Lemegyek a klubhelyiségbe, majd onnan ki a folyosóra. Igyekszem lassan lépkedni, hogy ne kelljen rohannia utánam. Általában ugyanis túlságosan sietek és szedem a lábam, hogy elérjek oda ahová éppen kell. Most nem siettünk sehová sem. – Ez lesz az. Nézzük meg belülről is? – kíváncsiskodom. Bár szerintem elég egyértelmű lehetne a számomra, hogy jobb lenne be is menni, megnézni a termet belülről is és esetleg már most eldönteni, hogy neki hol lesz a legjobb ebben a teremben ülnie. Nem mintha mindenkinek stabilan meg lenne szabva a helye, csak tudok olyanról, aki csinálni szokta a fesztivált az ő helye miatt, ha más foglalja el, nem pedig ő.
![Yatso & Bailey [ Beköltözés ] Empty](https://2img.net/i/empty.gif)
