Travis & Oliver ~ small opportunities are often the beginning of great achievements

Hétf. Júl. 20, 2020 10:29 pm

Oliver & Travis

Danieltől hallottam korábban, hogy Travis Macmillan felcsapott a Hollóhát időszakos edzőjének. Ez már bőven elég volt ahhoz, hogy ismét rá terelődjön a figyelmem. Több okból is: egyrészt nem szeretném, ha Danielnek rossz példát mutatna, másrészt fiatal kora ellenére hatalmas tehetségnek tartottam, akinek valahogy kicsúszott a keze közül az irányítás. Sajnálom őt, hiszen rengeteg potenciált látok benne a mai napig, csupán arra lenne szüksége, hogy valami, vagy valaki motiválja őt.
Eltartott egy ideig, de végül a Foltozott Üstben lelek a nyomára. Nem szeretek kocsmákba járni, főként olyan helyekre, ahol emlékeim szerint gyakran kétes alakok fordulnak meg, most azonban nem fanyaloghatok, én találtam ki, hogy egy ajánlattal keresném meg Travist. Az ilyeneket pedig jobban szeretem személyesen intézni.
Megigazítom a nyakkendőmet, és kikerülök egy fogatlan banyát, aki épp tenyérjóslást ígérget mindenkinek. Én nem hiszek ilyen humbugban, ezért is teszek hatalmas kerülőt. Nem akarom, hogy ilyen ostobaságba belerángassanak, így is akad otthon elég problémám, mióta Sonia megkapta Daniel szobáját, azóta elég gyakran érezhető feszültség odahaza.
Azt hiszem, elég csak a hangokat követnem, és máris rálelek a pultnál a keresett személyre. Talán észre sem veszi majd az érkezésemet, mindenesetre mellé érve megköszörülöm a torkomat.
− Mr Macmillan? – szólítom meg, miközben alaposan végigmérem őt. Nem úgy tűnik, mintha a helyzet magaslatán lenne, de hát nem is én lennék, ha ne vállalkoznék a lehetetlenre. Még annak idején George-ékat is sikerült olyan mederbe terelnem, hogy legalább az edzéseket és a meccseket ne hülyéskedjék el. Annyira.
− Szabad ez a hely? – intek a mellette lévő üres szék fel, s ha beleegyezik, akkor helyet foglalok, ha pedig nem, akkor összekulcsolom az ujjaimat, és állva maradok.
− Oliver Wood vagyok. Biztosan hallottam már rólam, szóval, ha nem bánja, akkor szeretnék a tárgyra térni – Nem szeretnék a kelleténél több időt eltölteni ezen a helyen. Így is bántják az orromat a kellemetlen szagok, továbbá a jóhíremre is vigyázni kellene. Felmerül a kérdés, hogy akkor mit is akarok foglalkozni Travis Macmillennel? Mert hiszem, van még esély arra, hogy összeszedje magát, és sztárrá nőjön ebben a szakmában.
− Üzleti ügyben kerestem fel Önt. Nem tudom mennyire nyitott arra, hogy meghallgassa az ajánlatomat – teszem hozzá, itt viszont elhallgatok, hiszen kíváncsi vagyok a reakciójára, és nem kellene egyből mindennel leterhelni őt. Másrészt, nem vagyok benne biztos, hogy képes lenne józanul átgondolni ezt az üzleti lehetőséget.

Szomb. Aug. 01, 2020 11:01 pm

Travis & Oliver

A

z alkohol kellemesen fanyar páráját hiányolom, ahogy belépek a Foltozott Üstbe. Hogy én mégis mi a retket keresek itt? Hát én sem tudom – neeem, igazából csak megígértem, hogy megpróbálok mondjuk felelősségteljesebb életformát követni, mondjuk nem a legalja kocsmákban iszok, ha úgy van, hanem a kevésbé hírhedtekben. A Foltozott Üst a tulajdonos-csere után sem lett sokkal szebb, hiába próbálták Longbottomék pofás kis pubbá kipofozni. Ez a hely még mindig sokak átjárója és sokan nem is akarnak beljebb menni egy jó kis piáért, mint itt. Igaz, ha itt balhézok, akkor egyszer és mindenkorra kibasznak.
De neem, én rendes vagyok és nem randalírozok sokakkal ellentétben egy ilyen "úri" helyen, ugyebár. Inkább csak csöndben és békésen iszom a söröm egészen addig, amíg meg nem pillantom az utóbbi időben olyan sokszor felbukkanó világi cimborám, aki csak lejmolni szokott tőlem pénzt, én pedig még eddig csak kereket oldani láttam. Na de most majd rendesen nyakon csípjük.
Szóval hol is van az a tartozása? Mert annyira ígérte, hogy megadja. De most is csak egy csapolt sört fizet, azt is a most tőlem kölcsön kért pénzből. Mekkora pofátlanság, hát nem? De nem is hagyom, hogy palira vegyen, mert én bizony megragadom a gallérjánál és ha kell, akkor asztalon keresztül is szívesen megrángatom akkor is, ha kicsit nagy feltűnést keltek vele. Nyugalom emberek, intek le többeket, nem balhézni és verekedni jöttem, csupán tisztességesen megkérem a pénzem.
Nem járok annyira szerencsével, mert a piszok nem tud mit adni, kénytelen leszek elengedni és a pénzemre is keresztet vetni. Szerencsére nem sok, általában csak piára kell neki, de most már bezár a bazár, mert nem uzsorás vagyok.
Inkább még egy korsóval rendelek immár a pulthoz ülve, hogy újfent háborítatlan perceimet eltölthessem az arany nedű társaságában. Vagyis tölteném, mert ugyan nem hagyják már megint. A mi van már megint, he? felkiáltás helyett azonban csak egy gyilkos pillantásra futja, mielőtt ismét nem kortyolok az italból. Semmi szia, helló, inkább a további viszont nem látásra!
- Ha azt mondom nem, akkor is ide ül. - nem leszek tapló tirpák, hogy letegezzem, ha ő sem teszi. De azért nem tudom levegőnek venni, mert az istenért is még mindig mondja! Mint Honey, neki sem tud beállni a szája, ha sörözés közbeni nyaggatásról van szó.
- Tudom, hogy ki maga, láttam egy meccsen még a hőskorból. - nem érzem úgy, hogy be kellene mutatkoznom neki, mert nyilván tudja, kihez jött. De annyira hasztalan.
- Ha azt szeretné, hogy visszamenjek játszani, akkor rossz helyen jár. Sőt, bele se fogjon. - újabb korttyal nyomatékosítom, hogy nem tervezem hosszúra a beszélgetést vele.