Alakja nyúlánk, bőr tónusa a mulatt rassznak megfelelően kreol árnyalatú. Jellemzői a megzabolázatlan göndör barna fürtök, és a széles, kihívó mosoly. Szemei barnák, általában kíváncsian fürkésznek körbe, minden bizonnyal a következő vetélytársat keresve. (Jegyzet: a sötétben bizonyítottan nem lát.) Test felépítését tekintve kifejezetten izmos, a rendszeres sportnak köszönhetően képes nagyobb súlyokat is mozgatni. (Jegyzet: nem érdemes kihozni a sodrából, jól céloz.) Kezén az ujjak hosszúak, akárcsak lábai, de fajtájához képest nem feltűnően magas, inkább középtermetűnek lehet nevezni. Egyik különleges ismertetőjegye az orrában lévő kis karika. Fellelési helye az évek során folyton változó, nehéz meghatározni, de Európát ritkán hagyja el. Főként csapatban mozog, bár ez változó, azonban egy bizonyos egyedhez kifejezetten ragaszkodik, minden bizonnyal a közös fészek lehet az oka. Megfigyelése nem különösebben indokolt, nem tartozik a ritka, vagy veszélyeztetett fajok közé. (Jegyzet: nem kifejezetten kedveli az efféle hivatkozásokat, könnyű kihozni a sodrából.)
Ha a tükör néz belém
XXXXX – bizonyítottan varázslót ölt / idomításra, szelídítésre alkalmatlan Temperamentumos. Csupa tűz és lendület, ami erős akarattal párosul. Általában az ösztöneire hallgat, és ha menet közben rájön, hogy nem jól döntött, akkor ugyanilyen vaktában változtat, és indul új irányba. Az újdonság élteti, úttörőként vág neki a járatlan utaknak, hogy elsőként érjen a célba. A félelmet nem ismeri, sőt, sokszor túl merész és előfordul, hogy a vesztébe rohan. Nagy az önbizalma, mindig biztos abban, hogy minden akadályt le tud győzni. XXXX – veszélyes/kezelése szaktudást igényel / csak magasan képzett varázsló tud bánni vele Néha gyermekien naiv, még hisz az emberi tisztességben és vakon megbízik mindenkiben. Megnyerő, kedves, azonban lételeme a verseny és a versengés, amibe minden energiáját beleadja, nem ismeri a második hely fogalmát. Van a győztes, és vannak vesztesek, csupán ennyiről van szó. Határozott és bátor, szinte semmi sem képes eltántorítani, ha elhatároz valamit. XXX – képzett varázslóra nem veszélyes Eredeti, találékony, és kifejezetten okos. Bár nem az a könyvmoly-típus, inkább tapasztalati úton szereti megszerezni a tudását, azonban azt igen széles körben. Nem esik kétségbe, ha meg kell bütykölni valamit, vagy éppen egy fogósabb kérdéssel találja meg egy diák, bármiről is legyen szó, határozott véleménnyel rendelkezik, és nehezen fogadja meg mások tanácsát. XX – ártalmatlan / szelídíthető Szenvedélyes a munkájában, és az elbeszélésekbe nagyon beleéli magát, élénken gesztikulál, néha szinte kiabálva beszél. Könnyű lelkesedését lángra lobbantani egy-egy hívószóval is, és akár napokon keresztül képes beszélgetni valakivel, akivel közös nyelvre, témára talál. Ritkán fordul magába, vagy lesz bánatos, érzelmeit igyekszik kordában tartani, ha mélyebb dolgokról van szó. X – unalmas Megnyugtatja a kirakózás, és a keresztrejtvények. Könnyű megnevettetni, akár faviccekkel is, sőt, sokszor ő maga felelős jó néhány tücsök-ciripelést kiváltó poénért.
Életem története
2003. Lyon A színpadon állok, de csak a fényeket nézem, a csillogást, és ahogy apa repül. Hétköznap sose repül, olyankor mesét olvas, bukfencezik, és anyával énekelnek, de ilyenkor szikrázva emelkedik a levegőbe. Lupsie asszony azt mondta, hogy a közönség varázsereje teszi, ettől olyan lesz, mint az abraxanok, de én nem látom a szárnyait. Amikor én következem, kicsit sem félve indulok, mert tudom, hogy anya és Noelle is figyelnek, és ügyesnek kell lennem. Felcsendül a zene, a mozdulatok pedig olyan könnyűek most, a vékony tündérszárnyak tennék a hátamon? Anya biztos megbűvölte őket a sok gyakorlás közben. A trambulinon ugrálva már nem tűnik apa olyan távolinak, de ez még messze van a trapéztól, talán majd jövőre. Igen, addigra biztos elég nagy leszek hozzá.
2005. Albuquerque - Rendben Nyuszifül, most pedig engedd el a kezeiddel, és hagyd, hogy körbe forogjon veled. Úgy, ügyes vagy! A harmadik fordulásnál kell kioldanod az övet, hogy a szárnyak kinyíljanak. - Apa hangja meleg, a selyem susogása, és a zene üteme mellett is tisztán hallom, így a harmadik fordulásnál kipattintom a kis csattot. - Csodaszép! - Én megmondtam, hogy már elég idős hozzá! Csak távolról hallom anya és apa beszélgetését, mert a pillangó szárnyak könnyű anyaga ellenére nagyon kell koncentrálnom, hogy ne akadjon bele a selyem szalagokba. Hiába vagyok alig három méterre a védő hálótól, tökéletesnek kell lennie, mintha csak tíz, vagy húsz méter magasan lennék. Behunyom a szemem, a fények most nem olyan erősek, mint az előadás alatt lesznek, de így kicsit ki tudok minden mást zárni. A lábaim szorosan a selyembe vannak tekerve, csak akkor csúszom lejjebb, ha én szeretnék, de most a pörgés végével vissza kell kapaszkodnom, hogy a közönség lássa a hatalmas szárnyakat. Először a jobb lábammal engedem el, és felnyúlva mind a két kezemmel visszakapaszkodom, mire a balt is kiengedem, így pont úgy tűnik, mintha csak repülnék néhány pillanatig. Figyelni a cirkusz csodáit mindig elvarázsolt, azonban részese voltam már a születésem pillanatától, így részt venni még inkább olyan volt, mintha minden nap karácsony lenne. Nem is lenne rossz minden egyes nap tortát enni.
2008. Berlin - De anya! Az az én ruhám! - Göndör fürtjeim csak úgy repkedtek, ahogy nagyott toppantottam a lábammal. - Nyuszifül… te már kinőtted ezt a jelmezt, Elliere is éppen, hogy rámegy még. - Felelte békítő hangon. Szerettem volna sírva a földre vetni magam, de mély levegőt vettem, és csak kissé vörösödő arcom árulta el, hogy visszafojtom a kitörni készülő haragom. Sose emeltem volna kezet a húgomra, bármennyire is a kedvencem volt a tündér ruha minden fodra és talán azok a szárnyak jelentettek mindent, akkor sem. Örültem, hogy végre együtt szerepel az egész család, ahogy apa és anya mindig erről áradozott, de az az ÉN ruhám volt. A legelső, a legfontosabb. - Emlékezz csak, hogy mennyire szeretett téged nézni, amikor ebben szökdécseltél! Nem lenne csodás, ha ő is éppen ennyire szeretné? Nem. Duzzogva fújtam fel az arcomat, mert egyáltalán nem így gondoltam. Akkor sem, ha Ellieről van szó. Bármikor megosztottam vele a kedvenc csokoládémat, és kaphatta a nagyobb felét a vattacukornak, mert növésben van, de ez más. Anyának értenie kellene.
2011. Minsk Az iskola csak ideig-óráig helyettesítette a cirkusz légkörét, sose tudtam teljes mértékben átadni magam annyira az óráknak, mint amikor apa tanított egy új figurát. Szerettem a varázslatot, a bűbájok és bájitalok világát, azonban ez a kisebbik része volt az életemnek, sokkal otthonosabban mozogtam a felnőttek között, mint ahogy a velem egykorúakkal kijöttem volna. Azt hiszem ezért is volt felüdülés minden egyes szünet a falakon kívül, egy szabadabb, ponyvával körülölelt kis menedékben. A családi számunk a műsor közepe táján volt mindig, örültem, hogy a tavaszi szünet a születésnapom után volt, így kicsit olyan, mintha a fellépéssel ünnepelnénk meg. A ruhámon tündérpor csillogott, anya nagyon büszke volt, mert ő álmodta meg mind a négyünk jelmezét, amíg apa precízen megtervezte a mozdulatokat. A legboldogabb születésnap. Ezután hosszú ideig eszembe se jutott a boldogság szó igazi jelentése. Megszürkültek a napok, és lassan elfogyott minden csillámpor a cirkuszból. Eltűnt belőle a melegség, és már csak egy hely maradt, amit néha otthonnak neveztem, de nem igazán éreztem már annak.
2013. Párizs A színpad árnyéka úgy vetült rám, mint egy könnyű lepel. Csak figyeltem, ahogy Ellie boldog mosollyal táncol a zenére, és repül, akárcsak egykor anya és apa. Büszke voltam rá, csodáltam, hogy ennyi szeretet maradt benne eme világ iránt. A nyári szünet hosszúnak tűnt ezúttal, mintha ólomlábakon járna az idő, hogy minél tovább ezen a helyen tartson, ahonnan oly’ szívesen szabadulnék. Apa nem értette, miért nem akarok már velük színpadra állni, de ha arra gondoltam, hogy anya nélkül kellene mosolyognom, a gyomrom is görcsbe rándult. Tudom, hogy neki se könnyű, hogy mindennél jobban igyekszik pótolni, amit elveszítettünk, és ezért nagyra becsülöm a velünk töltött idejét. De a trapézra képtelen lennék újra felmenni. Anyával odalettek a szárnyaim.
2015. Kairó Szerettem volna karácsonykor hóembert építeni, de a cirkuszi sátor mellett csak homok volt, amerre a szem ellátott. Unottan pörgettem kezemben a szemeket, mintha ezzel képes lennék elfoglalni magamat. Az utóbbi napok mindegyikén gyakoroltam, edzettem, amikor csak ébren voltam, azonban apa szemében nem láttam olyan rajongást, mint amikor a trambulinon, vagy a trapézon csüngtem. Tudom, hogy még most is arról álmodik, egyszer megint része leszek a repülésének Ellievel, és igyekszem nem szertegergetni ezeket a képeket, pedig jól tudom, milyen lehetetlen. Lassan az ég legmagasabb pontjára ért a nap, én pedig tudtam, hogy nincs időm tovább lazsálni. Az úszás és a futás ment mindig a legjobban, a részidőm a biciklizéseknél volt a legrosszabb, ezért a sátor egy eldugott pontjába apa felállított egy elbűvölt biciklit. Azt hiszem elhamarkodott volt azt feltételeznem, hogy nem szereti az új hobbim, majd vacsoránál megköszönöm neki megint. Akkor úgyis körbe üli az egész társulat majd a hatalmas fát, de ez sem lesz ugyanolyan, bármennyire szeretnénk mindannyian.
2018. Róma Apám halhatatlan volt a szememben, egy szárnyaló óriás, aki a nyakába vett, ha nem értem el a csillagokat. Sose tudtam elképzelni, hogy egy ilyen személy lezuhanhat, még anya halála se rántott vissza ebbe a valóságba. Nem, apa biztosan nem. Minden bizonnyal ezért tartott percekig, hogy felfogjam Ellie sírásba fulladó szavai mögött, hogy mi történt. Az a nyári nap már sose lett ugyanolyan, bár már kijöttem az uszoda vizéből, mégis úgy éreztem, hogy mentem a habok között fogok megfulladni. Egyetlen dologban voltam biztos, mindennél jobban, hogy most mellette kell lennem. A pillanatok tört része alatt szárítkoztam meg, és vettem fel száraz ruhát, ilyenkor nagyon is hálás voltam a varázspálcámnak. Nem felejtem el az arcokat, amilyen bánattal néztek rám, mert mind egy nagy család voltunk, számukra ez ugyanolyan veszteség volt, akárcsak Ellienek és nekem. Magamhoz öleltem, egyetlen szót se szóltam, azt hiszem képtelen lettem volna rá, és nem is kellett. A világunk összeszűkült abban a pillanatban. Csak ő és én. Ennyi maradt a kis csodánkból.
2020. London Sose gondoltam volna, hogy tényleg képesek leszünk megtenni az első lépést ebbe az irányba. Nem voltam benne biztos, milyen irányt vesz majd, csupán szerettem volna, ha Ellienek lehetősége lenne arra, hogy jobban megismerje a… még gondolatban se éreztem őket a “másik családjának”. Amikor a megüresedett állás miatt megkerestek, szinte biztos voltam benne, hogy az egykori miniszternek van köze a dologhoz, azonban amíg a húgomnak nem ártanak, addig nem tiltakoztam ellenük. Talán nekem sem árt majd a levegő változás. Ki tudja?
Családom
Édesapám
Jean-Pierre Duval - Lassan két éve már, hogy az apjuk egy balesetben elhunyt. Addig szoros volt a kapcsolatuk, bár álmodozó volt, és folyton bohókás viccekkel szórakoztatta a gyerekeit, sose kellett igazából a családnak aggódnia azért, hogy lesz-e este vacsora, vagy másnap tiszta ruha. A cirkuszi élethez képest kifejezetten összeszedett volt, és felelősséggel gondoskodott a rá maradt két lányról, bár ebben sokan voltak a segítségére.
Édesanyám
Michelle Brown - Finom vonású angol hölgy, akit magával ragadott a cirkusz csillogása. Nehéz megmondani, hogy a trapéz és a szereplés, vagy egy bizonyos férfi vonzotta-e jobban. A gyermekei mindig ragyogó mosollyal látták, sose fáradtnak, vagy szomorúnak, aztán nyolc évvel ezelőtt minden megváltozott. Az addig energikus és életvidám nő olyan hirtelenséggel kezdett megfogyatkozni, hogy egyetlen medimágus se volt képes segíteni rajta.
Testvéreim
Noelle Duval - Együtt nőttek fel, és a vérének tekinti, még ha most azt mondják, ez nincs így. Semmit nem jelent számára egy papír, ami kétségbe próbálja vonni a kettejük közti kapcsolatot. Néha összevesznek, gyorsan megbékülnek, sok közös szokásuk van, és még több közös emlékük. Örökké a kishúga, bárki bármit mond.
Athene Shacklebolt - Még nem ismerik egymást, egyelőre csak egy idegen, akivel elvileg közösek a szüleik. Elvileg. Nem zárkózik el az elől, hogy megismerje, de még nem tud húgként tekinteni rá. Talán majd idővel.
Gyerekkora óta gimnasztikázik, és hosszú évekig fellépett a szüleikkel és húgával a cirkuszban. Manapság már csak levezetésként végez némi talajgyakorlatot, nem szívesen megy a trapézra. Fiatalon nagyon sokféle sportot kipróbált, cselgáncsozott, karatézott, de örök szenvedélye a triatlon maradt, és rendszeresen részt vesz versenyeken is. Volt egy idő, amikor profi lehetett volna, de inkább a legendás lényeket választotta a főiskolán. Sokszor kirakózik, ha a sporttal levezette fölös energiáit, illetve imád scrabble-zni.
Elveim
Törd össze a húgom szívét, és összetöröm az arcodat. A düh kiváló motiváció. Két dolgot soha: késni és feladni.
Amit sosem tennék meg
A legtöbb dolog motiváció kérdése, szóval nehéz lenne ilyet találni.
Ami zavar
Ha valaki céltalan, dünnyög, vagy motyog. Felelőtlen, döntésképtelen emberek. Ha magára hagyják.
Ami a legfontosabb az életemben
Szoros a kapcsolata a testvérével, az ő boldogságát igyekszik szem előtt tartani.
Ami a legkevésbé fontos számomra
Olyanok véleménye, akik jelentéktelenek a szemében.
Amire büszke vagyok
Teljesítette az Ironman kihívást.
Ha valamit megváltoztathatnék
Sose derülne ki az igazság, a szüleik még élnének.
Így képzelem a jövõmet
Szeretne minél több diák fejébe némi tudást verni. Némelyeknek talán szó szerint...
Mindig érdekelt, milyen lehet egy tényleg mágikus cirkusz, nem az, amit a muglik tartanak annak. Neked pedig az egész életed ekörül forgott gyerekkorod óta! Bevallom, kicsit irigy vagyok. De persze a cirkusz nem csak játék, csillogás, szórakozás vagy ámulat, hanem nagyon veszélyes is. Lehet azt mondani, hogy varázslattal minden egyszerűbb, elég egy Arresto Momentum, hogy megállíts valakit zuhanás közben, de ez természetesen nem így van, erre pedig a te családod is tökéletes példa. Tragikus dolog így elveszíteni nem csak egy, de mindkét szülőt és senki sem hibáztathat érte, hogy emiatt elhagytad a pályát. Pláne, hogy a családod most még inkább szétesni látszik bár biztos vagyok benne, hogy nem akar senki elszakítani a húgodtól. Futás foglalózni, aztán mehet a játék, már várnak a diákjaid!
