You are just a ghost

Kedd Jún. 30, 2020 5:29 pm

Szükségem volt egy nagyon hosszú sétára, mert elég sok mindent tudtam meg, amit nagyon nem akartam volna. Egyértelmű volt, hogy ez a kapcsolat köztem és a drága párom között eléggé olyan irányba tart, amit nem hittünk volna. Elég jól megvoltunk, bár mindketten tudtuk, hogy ami köztünk van már régen meg volt rendezve, mindössze fejet hajtottunk a szüleink akarata előtt. Mindenkinek sokkal kényelmesebb volt, hogy nem kellett a szüleinkkel veszekedni olyan felesleges dolgokon, hogy miért nem azt csináljuk, amit ők megmondtak. Náluk biztos teljesen jó volt és könnyű, hogy parancsszóra elvettek valakit, de én nem így működöm és ezt apám is megfogja érteni.
A másik, hogy itt voltak ezek, akiknek itt sem kellett volna lenniük, nem is értem, hogy az a hülye picsa hogyan gondolta, hogy olyan emberekkel árasztja el a társaságunkat, akik még egy pohár vizet sem tudnának megvenni a kedvenc helyünkön. Jó, persze nem kéne őket lenézni, mert csórók, de hát sárvérűek vagy félvérek és undorítóak. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ő ezt nem tudja belátni, alakított volna ki inkább egy külön társaságot, ahol ezekkel vegyülhetett volna. Az idióta testvére is egy gyökér, megrögzötten védte az ostoba húgát.
Fel sem figyeltem rá, hogy valakit nagy bosszankodásomba levállaltam, bár azért megéreztem, nem éppen egy puha vállal találkoztam. Megfordulok, már éppen elgondolkoztam volna azon, hogy kibökjek annyit, hogy "bocs", de akkor megpillantom, hogy ki is volt az illető. - Mi van csóri, még arra sincs pénzed, hogy vegyél egy szemüveget, amivel látnál is? - rideg pillantás és rideg hang kíséri a megszólalásomat. - Vegyek neked egyet? Pont telik rá... - úgy utálom mindet, el nem tudom mondani....

Kedd Aug. 04, 2020 8:22 pm

Dhara & Max

you are just a ghost

Amióta visszajöttünk a Roxfortba és Anastasia nincs meg, minden a lehető legrosszabban alakul. Nem tudok aludni, a gondolatok cikáznak a fejemben, összeesküvés elméleteket gyártok, miközben az aranyvérű pénzeszsák banda pedig egymásba verődve teszik magukat. Nem tudom, hogyan kellene felülkerekednem az érzelmeimen., hogyan kellene belevágnom ebbe az egész dologba. Doriannal, a bátyámmal levelezve sem haladok előrébb, állítólag a Minisztérium még mindig semmit nem tud a lányról. Többen engem okolnak. Többen a családomat. Többen a barátaimat. Persze senki szeme nem szegeződik a körülöttünk élő aranyvérű dinasztiák piszkol múltjára és jelenére.
Szinte mást sem csináltam az elmúlt hetekben mint Őket követtem és megfigyeltem. Lehetőségem szerint éppen észrevétlenül, de akadtak pillanatok, amikor összetűzésbe keveredtem és végül párbaj vagy verekedés lett a vége. Már sokszor kihúztuk a gyufát mindannyian, de úgy vélem, még akad némi időnk ameddig tart ez az Anastasia ügy, hiszen úgy érzem, így valamivel elnézőbbek a helyzetünk végett.
A mai napom sem telik másképp. Dhara egy kifejezetten gyenge láncszemnek tűnik a csoport tagjai közül, akit már a visszaérkezésünk óta elterveztem, hogy megpróbálok kijátszani. Tudtam, hogy egy nagyon jó alkalmat kell kihasználnom az ügyre, és bár nem számítottam rá koránt sem, hogy ez a mai lesz az, de mégis, ha már belefutottam - szó szerint - akkor nem tántorítok. Nekidőlök igen lazán a mellettem lévő falnak, miközben összefonom karjaimat jó szorosan magam előtt.
- Neked nem elég nagy a folyosó, úrnőm, talán ezt is megvásárolhatnád magadnak, hogy aztán csak te is a kiválasztottjaid mászkáljatok rajta. - Azonnal visszavágok, sosem voltam az a kis visszahúzódó típus, a lenézést pedig már kiskorom óta megkapom, tehát meg sem rezzenek ettől a bántástól. - És akkor lehet, hogy azt is meg tudjátok fejteni, hogy hová tűnhetett Anastasia. - A hangomban jól érezhető a gyanúsítgatás, a megvetés, a gúny, és nem utolsó sorban a düh. A kezem is összeszorítom a lány nevének említése és a gondolatok felgyülemlése után, de csak mereven tekintek Dhara felé, nem szólok többet.

Lovely