Greg & Lyra ~ a shady business never yields a sunny life
Vendég
Hétf. Jún. 29, 2020 9:21 am
Vendég
Kedd Júl. 07, 2020 4:38 pm
Lyra Δ Greg
Szürke az idő, szürkék az utcák, szürkék az emberek. Ebben a világban már szinte minden fekete, fekete, fekete. A szarrágó muglik máshoz nem is értenek, csak ahhoz, hogy kiszívja őket az élet veleje, majd az árokszélre köpje a meggyötört lelkeket, ahonnan a megfelelő pillanatban felnyalábolja egy-egy révész, és egy ennél is szürkébb, szinte már fekete bolygóra küldi a szerencsétleneket. Szerintem megérdemlik a sorsukat. Csodálatos azt nézni, ahogy tönkreteszik az életüket, és nem kell bepiszkolnom a kezemet miattuk. Üdítő látvány a szenvedésük, én pedig nap mint nap az első sorból nézem ezt végig. Mert nem vagyok hajlandó egyenesen az Abszol útra hoppanálni. Sokkalta szórakoztatóbb méregdrága ruhámban, büszke arccal és testtartással végigmenni a pórnép között. Néha még bele is rúgok emberekbe, ha útban vannak. Márpedig ők mindig útban vannak, és mindig útban is lesznek. Nem úgy, mint a családom. Nem véletlen tehát, hogy ezen a szürke reggelen, és a szürke napon, ami a teljes kilátástalanság reményébe burkolózik, csak örülni tudok az unokatestvéremnek. Neki még a hányingerkeltő verőfényben is tudnék örülni. Ellenben Devonnak, akinek nem szabad örülnöm semmiféle körülmények között. Nem érdemli meg apám szerint, így hát nem érdemelheti meg szerintem sem. Lyra azonban más. Lyrára testvéremként tudok tekinteni, még ha a nevünk nem is egyezik, és családilag is ritkán találkozunk. - Áh, Lyra! - igyekszem nem túl ijesztően mosolyogni. Köszönésképpen az sokaknak visszataszító, holott mosolyogjon mindenki úgy, ahogy az szívből jön. Kit érdekel, hogy ronda? Mutasd csak meg, hogy mélyen legbelül mit gondolsz a másikról. Persze az unokatestvérem megérdemli a már oly rég megszokott kedvességet. Hiszen tudom, hogy mi következik. Ahogy megpillantom a doboz tartalmát, kezemből majdnem kiejtem a precízen kimért parfümöt. Rózsa, frézia, jázmin, és liliom illat kellő mértékben, egyszerre illatozik az üvegben. Értelemszerűen ez majd rövid úton a kirakatba fog kerülni, bár az egyik legnépszerűbb terméknek számít, ezért könnyen lehet, hogy nem érdemes kitenni, mert anélkül is pár nap vagy rosszabb esetben pár hét alatt nyoma vész. - Nocsak, micsoda gyűjtemény ennyi idő alatt! - elismerően simítok végig az egyik levedlett kígyóbőrön, amit szinte minden alkalommal minőségi állapotban szállít le. Nincs szükségem belőle túl sokra, de olykor-olykor befigyel néhány bájitalrendelés, amit bűn lenne elveszni hagyni a kihívás és a pénz miatt. - Minden ragyogóan megy. Bár kétség sem fér hozzá, hogy nagyon kellettél már ide. - figyelek arra, hogy a hangom még véletlen se árulja el, hogy örülök-e a társaságának, vagy legszívesebben a pokol legmélyebb bugyrába kívánom őt. Fő a semlegesség, bármennyire kedvelem őt. De ez másoknál is ilyen. - Hogyhogy erre jársz? Azt hittem, az iskola után inkább pihennél egy kicsit. - én biztos azt tenném.
Olykor elfelejtem, hogy a hozzám méltó rokonaimmal érdemes tartani a kapcsolatot. Nem azért, mert ez így helyes, hanem azért, mert teljesen kimegy a fejemből kísérletezés közben, hogy vannak más intelligens emberek is ebben az elcseszett világban. Pont olyanok például, mint az unokatestvérem, akit sokkal inkább neveznék testvéremnek, mint Devont, azt a senkiházi öcsémet, akinek még az ízlése és a vérszaglása sem jó. Komolyan, egy Weasley csajnál az is jobb lenne, ha kiderült volna, hogy mondjuk szerelmes egy aranyvérű srácba, aki nemrég érkezett a suliba. Vagy mit tudom én? De biztosra veszem, hogy sokkal hamarabb feldolgoznám, hogy buzi, mint azt, hogy aljas véráruló. Rossz hatással van rá a csőcselék. Amilyen csalódott vagyok az öcsémmel kapcsolatban, annyira imádom az unokahúgomat. Egyszerűen szót értek vele, pedig nem szívlelem különösebben az embereket. Nem véletlen, hogy kisegítőnek is inkább házimanót tartok, mint bármiféle tanoncot. Nem érzem, hogy bárki is alkalmas és megbízható lenne ahhoz, hogy beengedjem a bájitalos laboromba, és megosszam vele a legféltettebb kísérleteim titkát, az alapanyagokat, mindent lényegében arról, hogy milyen is vagyok. Ehhez képest egy manó engedelmeskedik, és mivel csak ritkán bánok vele rosszul, és ételt is rendszeresen teszek elé, semmi oka nincs a panaszra. Jóllehet, nem örül pár elcsattant pofonnak vagy jól időzített átoknak, amiket feldúltan ráküldök, de nem szokott szólni. Mindig hálás, ha jól bánok vele, és meghunyászkodik, ha tudja, hogy vétett ellenem, vagy a családom, kísérleteim ellen. Talán Lyra az egyetlen, akit szívesen beengedek az üzleten belül bárhova. Meglátogathatja az összes raktárt, labort, hűtőszobát, és természetesen a személyzeti mosdót is. Sokszor elgondolkodok, hogy a szüleinknek talán minket kellett volna kiházasítani egymással, nem még külön-külön keresgélni, de ebben a fekete és igazságtalan világban olykor nem csak a szív, de az elme is elsötétül. Szüleinknek bizonyosan gyenge pillanatában jött az ötlet, hogy nekem egy pszichomedimágus kell, Lyrának meg egy… nos, egy Equinox. Én még nem ismerem rendesen, véleményezhető emberként Cassiát, ellenben Lyra nem érdemli meg azt, hogy egy idióta legyen a férje, akinek csak akkor nagy a szája, ha sokan látják. És teljesen megértem az unokatestvéremet, ha már tele a nem létező töke is azzal a pasival. A fasza lehet, hogy elég merev, de hogy az állásfoglalása semmiképpen sem, az egyszer szent. Pedig nem szoktam hinni a szent dolgokban. - Roppant hálás vagyok az összes csomagodért. Alkalomadtán írj levelet is, ha nem tudsz jönni. Tőled szívesebben olvasok, mint apámtól vagy anyámtól. – nem túlzás, és ez elég erősen minősíti a családommal kialakított kapcsolatomat. Jó lenne, ha felismernék, hogy nem Devon vagyok. Nem én vagyok az, aki rossz döntéseket hoz az életében minden egyes kimondott és kigondolt szavával, tettével. Ez egy olyan félelem a szüleinket illetően, amit sokszor nehezményeztem már, igazán rosszul is esik, de nem tehetek ellene. Egyszerűen már nem is érdekel, hogy mivel teszi tönkre a saját életét. Az én szemeimben nem nőtt nagyra. És ezt valahol sajnálom, mert igazából szeretem az öcsémet, csak a viselkedésével és a szemléletmódjával nem értek igazán egyet. - Ötletem mindenre van, az más kérdés, hogy be fog-e válni. Mindenesetre megteszem, amit tudok, és majd meglátjuk, hogy ez mire elég. – figyelmesen hallgatom a lányt, és próbálok érzelmeket leolvasni az arcáról. Kevés sikerrel mondjuk, mert lehet, hogy ő sem mutat sokat, én meg azt a keveset képtelen vagyok felfogni. Csak azt érzem, hogy bántja a dolog, ezért kinyitom a pult mögé vezető ajtót, és egy pálcaintéssel bezárom a boltot. A kulcs elfordul, a tábla zárva feliratra vált, én pedig intek Lyrának, hogy kövessen az üzlethelyiség hátuljába. – Gyere hátra, keresünk neked valamit. Egy gyengített Veritaserum segítségével esetleg ki tudod szedni belőle, hogy miért ilyen csapongó a két személyiségével kapcsolatban, a fő problémára pedig majdcsak kitalálunk valamit. – ezt követően egy kicsit őszintébben sikerül rámosolyognom. Tényleg komolyan gondolom, amit mondtam neki. – Ha mondasz neked tetsző illatokat, csinálok neked saját parfümkollekciót is. Csak írd össze, hogy mik azok, amik a leginkább jellemeznek téged illatok és jellemvonások terén. Egy szekrényhez lépek, és kutatni kezdek rajta. Remélem, hogy nem sértődik meg azon, hogy sokkal kevesebb figyelmet szentelek most rá a keresgélés miatt, de ha megtalálom a már kész Veritaserum-állományomat, akkor mindenképp elkezdhetünk gondolkodni ideiglenes megoldásokon. - Talán tudok csinálni viselkedésfixáló készítményt. Krémet, amit ha bemasszírozol a bőrébe, akkor egy idő után felveszi a masszázs közbeni viselkedését. Egyfajta csendes folyamat. De ugyanez talán megvalósítható rúzs, ital vagy injekció formájában is, akár még parfümként is, de a permet szétszóródhat a levegőben, és nem feltétlen csak azon az illetőn hozza az elvárt hatást, akin azt szeretnéd. – remélem nem veszi zokon, hogy hangosan gondolkodok, de így nekem is könnyebb, és talán eszébe jut valami olyasmi, ami nekem például elkerüli a figyelmemet. – Ha van valami ötleted, szólj nyugodtan. Plusz mesélj egy kicsit a vőlegényedről. Nem ismerem igazán, de úgy talán könnyebb lenne.
