Reginald & Linda ~ i am your father

Father & Daugther

Csend telepszik körénk, ahogy Mr Jenkins elhagyja a házat.
A szívem még mindig hevesen kalimpál, ahogy ott állok az állítólagos apám előtt. El sem tudom képzelni, hogy ő és anya miként találkozhattak, ahogy azt sem értem igazán, ha valóban ő lenne az édesapám, akkor anyám miért tartotta mindezt olyannyira titokban, hogy csak a halála után derült fény erre?
Nem értem a helyzetet, és borzasztóan bizonytalan vagyok, de nincs választási lehetőségem. El kell fogadnom, hogy mostantól ezen a helyen, ezzel az emberrel kell élnem. Óvatosan körbepillantok a helyiségben. Hatalmas, sokkal nagyobbnak tűnik, mint a korábbi otthonom, a berendezése is ezerszer drágábbnak látszik. Nem szoktam ahhoz efféle luxushoz, pedig azt sem mondhatom, hogy nélkülöznöm kellett volna életem során. Sőt, mindent megkaptam, amire szükségem volt.
− Elnézést, amiért ilyen váratlanul betoppantunk, és ilyen kellemetlen szituációba hoztuk. – Még mindig azon a helyen állok, ahol Mr Jenkins mellett megtorpantam. Az ujjaimat összefűzöm, hogy elrejtsem az ujjaim remegését.
Képtelen vagyok tegezni őt, így csak akkor próbálok áttérni rá, ha ő külön felszólít. Addig magázom, mint minden más felnőttet szoktam, akikkel találkozni szoktam.
− Igyekszem majd kevésbé láb alatt lenni – teszem hozzá, már-már suttogom, olyan halkan beszélek. A tenyereimet finoman beletörlöm a szoknyám ráncaiba, mert még mindig izzad az idegességtől.
Fogalmam sincs róla, hogy Mr Bacchus mit gondolhat rólam, de Mr Jenkins korábban már átadta neki az iratokat, amelyben anyám mindent részletesen leírt. Ettől függetlenül, nem szeretném, hogy bárki is felcímkézne olyan jelzővel, hogy csupán mások pénzére hajtok. Mert ismerem az embereket, és az ilyen szituációk kellemetlenebbnél kellemetlenebb pletykákat szülnek. Ezért is kértem az imént bocsánatot, hiszen amilyen kényelmetlen helyzetbe kerültem, általam ő is hasonlóba csöppenhet.